Veszprémi és országos forradalmárokra emlékeztünk

A múlt eseményei nehezen feledhetők, de vannak amik soha nem merülnek feledésbe. Ilyen nemzetünk neves és keserű történése, melyre mindannyian büszkén, ámde fájdalommal együtt emlékezhetünk – az 1956-os október 23-án kirobbant forradalom.
A megemlékezést október 21-én az E épületi Kamarateremben tartották, ahol rövid köszöntés után Dr. Rédey Ákos ünnepi beszédét hallhattuk. Intézményünk rektora megemlékezett a forradalom idején iskolánkban tanuló diákokra, akik a többi egyetemmel együtt először mozdult meg országunk felszabadításáért. Említést tett a hallgatók és oktatók által szervezett mozgalmakról, és a Veszprémi Szabad Rádióról amit 10 napon keresztül sugároztak egyetemünkről.

Tetteik emléke felelősséget hordoz magával, mellyel nekünk is együtt kell élnünk. Megannyi áldozat árán megszerzett szabadságunk nem érdemes arra, hogy pillanatnyi gyengeségünkben elengedjük. Felelősséggel tartoznak oktatóink, akik a jövő generációját nevelik tudással, és továbbadott magyar büszke eszmékkel. Felelősséggel tartoznak a diákok, akik továbbviszik az eszméket, amik a múltban többször is buzdították a polgárokat nemzetük védelmére.
Rektorunk beszéde után, a forradalomban aktívan rész vevő, hősiesen helyt állt személyek kaptak emléklapot, köszönetképpen a nemzetért való kiemelkedő tetteikért.

Emléklapot kapott Dr. Babóczky Ervinné Dr. Kampós Klára, Dobosné Szabó Éva, Mészáros Gyula, Dr. Polinszky Károly (posztumpusz), Rozmanith Antal, Dr. Solymár Károly (posztumusz), Szabó László, Dr. Szántó Andrásné Rakáts Edit, Dr. Szijj Ferenc, Dr. Szűcs István és Vígh Antal (posztumusz).
Szilvásiné Csordás Éva előadóművész egy verssel , Rozsnyói Péter pedig zongora előadásával adott hangot az emlékeknek. A megemlékezés zárása képpen, emlékmenettel vonultunk az egyetemen felállított forradalmi emlékművek koszorúzására, az A és C épületekbe, és a B épület falán lobogó mécseshez.
Végezetül Dr. Rédey Ákos szavaival éltessük az emlékeket. “Tanulni mindig lehet, és kell a történelemből!”