Gondolatok a Dumaszínházról

Az elmúlt fellépéskor már megfogadtam, hogy ha legközelebb Kiss Ádám fellépésére megyek, viszek magammal kempingszéket. Nos, így kellett volna tennem. Kezdés előtt fél órával csordultig telt a DC.

Szerk.: Humor szempontjából számít a politikai helyzet, a húsvét vagy más időszakok?

Csenki Attila: Nem számít, hogy gazdasági válság van, mi a Showder Klub miatt nem érezzük, egyre több helyre hívnak. Minden időszak jó, mindig van kit szórakoztatni. A húsvét és az ilyen fajta események könnyebben szolgálnak bármilyen témával, hiszen sok emberrel történnek. Nekem egyfolytában be van kapcsolva a telefonom, ha hajnalban felébredek, és eszembe jut egy poén, amiről úgy gondolom, hogy holnap ezen röhögni fognak, azt gyorsan fel kell mondanom.

Szerk.: Érdekes szakmáid voltak.

Cs. A.: Szerencsém volt, kimentem Angliába dolgozni egy kicsit. Majd árverezőháznál dolgoztam, ahol sokat tanultam. Sose gyakorolt rám akkora hatást egy Zsolnay váza, mint azóta! Aztán egy fogászati kereskedőhöz kerültem, ami egyáltalán nem volt érdekes. Most erre vágytam, jelenleg a stand-up teljes embert kíván tőlem. Szombaton, amikor az emberek többsége szórakozni megy, akkor én arra készülök, hogy más számára legyek szórakoztató.

Szerk.: 5 éves a Dumaszínház. Hogy tekintetek vissza erre az időszakra?

Cs. A.: Csak így működik, ahogy van. Kemény és kitartó munka vezetett ahhoz, hogy a humor képviselői között is sikeresnek érezzük magunkat. 25 vidéki helyszín van, ahol rendszeresen fellépünk, és ekkor művelődési házak telnek meg. Szépen fejlődtünk, reméljük 30 év múlva is lesz közönség.

Kiss Ádám: Most jöttünk ki a járókából, már nagycsoportosok vagyunk. Én 4,5 éve pottyantam bele. Gyönyörű, a legszebb évek voltak ezek, az álmomat élem, amióta ezt csinálom. Egy család vagyunk, jó és rossz fellépések, amik összecsiszoltak bennünket.

Szerk.: Van kedvenc fellépési helyszínetek?

K. Á.: Egyre több van: Debrecen, Veszprém, Sopron. Egyre inkább kinőjük a kis éttermeket, a stadion hangulat, az óriási!

Cs. A.: Én szeretem Zalaegerszeget, Dunaújváros is eszméletlen jó volt.

Szerk.: Milyenek a most csatlakozó ifjú humoristák esélye?

K. Á.: Én biztatom az embereket, hogy jöjjenek. Sokan mondják, hogy ez könnyű. Aki zseni, az kiderül a válogatáson. Mi is várunk egy kis vércserére. Nyitott a pálya, akit Litkai Gergő kiválaszt, az pár hónap múlva már a tévében is lehet.

Cs. A.: A Showder Klub kezdete óta 400 jelentkező van. A lényeg, hogy ne akarjanak olyanok lenni, mint Ádám, a Kőhalmi vagy a Bödőcs, hanem próbálják meg önmagukat adni.

Szerk.: Diplomát szeretnél ebben az évben. Mik a fejlemények?

K. Á.: Május 11. a beadási határidő, már 24 oldalnál tartok a 60-ból. Az a baj, hogy mindenem van, csak időm nincs. A legtöbb időt a fogalmazással töltöm, egy diplomába olyan gondolatok nem férnek bele, amihez én mostanában hozzászoktam. Más agytekervényeket kell megmozgatni. Egyelőre ez az állapot még számomra tragikomikus, még kell idő, hogy ez átalakuljon bennem stand-up anyaggá. A diploma azért kell, hogy anyám betehesse a szekrénybe. Aztán tűzijáték, ökörsütés, de nem ezzel szeretnék foglalkozni.

Szerk.:Addig is sok tűzijátékos fellépést kívánunk!