Láthatatlan (2007.)
A dráma és fantasy címkékkel ellátott film egy remake, és az eredeti film is Mats Wahl regénye alapján készült. Úgy látszik, én vonzom a filmeket, amikből van könyv is, és fordítva.
Mivel újrafeldolgozásról van szó, ezért a megszokottnál több helyről érkezett komoly elvárás a filmmel szemben, és az eredmény végül is nagyban megosztotta a közönséget. Én nem olvastam a könyvet, nem láttam az eredeti 2002-es svéd filmet sem, így nem értek egyet azokkal, akiknek a 2007-es David S. Goyer rendezte változat nem tetszett. Számomra egy lebilincselő történet volt, és előrehajolva izgultam a szereplőkért, még a székből is majdnem kiestem.
Talán elrettentő lehet a film első negyed órája, aminek kicsit tinidráma szaga van, bár szerintem már ekkor is szembetalálkozunk számtalan elgondolkodtatásra késztető momentummal. De végső soron egy természetfölötti thrillerről van szó, elvégre Nick, a főszereplő srác egész korán életét veszti. A rossz hírű Annie és társai a suliból, miután tévesen azt hiszik, hogy Nick dobta fel a lányt egy ékszerrablási ügyben, véletlenül végeznek Nickkel, majd megijedve a testét eltüntetik. A jó tanuló, végzős gimnazista eltűnését a rendőrség azonnal vizsgálni kezdi. Másnap azonban Nick megjelenik az iskolában, beül órára, csakhogy nem látja és nem hallja senki sem. Nem halt meg, de nem is él, szellemként bolyong. És ha a testét időben megtalálják az őt kutatók, akkor még visszatérhet az élők közé.
Versenyfutás kezdődik az idővel, miközben a rendőrség egyre előbbre jut a nyomozásban. Hamar eljutnak Anniehez is, aki végső soron Nick egyetlen esélye a megmenekülésre.
Nick a film nagy részében szellemként kóborol, és monológokat zúdít az őket meg nem hallókra és a nézőkre egyaránt. Annie egy idő után azonban elkezdi meghallani, majd érteni is a főszereplő szellemünket, és mindketten elkezdenek megváltozni, karakterük jelleme fejlődik. A negatívnak feltüntetett lányról is kiderül, hogy nem is olyan romlott, és együtt érzünk vele. Erős érzelmek jelennek meg a vásznon, amiket vagy át tudunk élni, vagy kicsit megfekszi a néző gyomrát. A zene is végig fokozza a feszültséget. Nick tehetetlen, egyedül Annie halja meg őt, aki ilyen sorsra juttatta a fiút, csakhogy Anniet üldözi a rendőrség. Minden szempontból lehetetlennek tűnik a helyzetük.
A film vége mégis megoldást hoz, feloldja a feszültséget. Vagy mégsem? Még órákkal később is azon kattogott az agyam, hogy mit kellett volna máshogy csinálniuk, mi lett volna, ha…
Nem tökéletes filmről van szó, többet is ki lehetett volna hozni belőle. A történet is kicsit sziruposra sikeredett, legalábbis ezt mondják azok, akik a sötétebb svéd változatot jobban kedvelték. Ennek ellenére kellően izgalmas mű lett, minden apró hibájával együtt. Olyan karakterdráma részese lehettem, amilyet csak ritkán kapok. Igaz, én nagyon bele tudom magam élni filmekbe és könyvekbe egyaránt. Egy próbát mindenképpen megér a film. Én minden esetre azt hiszem, a svéd változattal is meg fogok ismerkedni.
Kiss Levente
Fotó: internet