A képre kattintva galéria nyílik!

Mindezek után elérkezett a főműsorok ideje is, amelyek előtt a DIRH látványos műsorral készült. a tVENties bemutatkozása előtt megmutatták milyen az, amikor a kollégiumi igazgató nem akar fizetni, és így beléphetett a maffiacsalád, a tVENties. Ők a kisfilmjükben elmagyarázták származásukat, bemutatták, hogy ki irányítja népes családjukat, illetve, hogyan találtak rá a VEN legtökéletesebb kocsmájára, így lezárva a szesztilalmat, hogy a VEN idején senki se maradjon szomjas, és egy jót bulizzon mindenki.

A képre kattintva galéria nyílik!

A filmben is láthattuk mindazt, ami a tVENties számára nagyon fontos, méghozzá a család, konkrétan pedig a VEN család, hiszen a film végén, egy jelenetben megjelent a többi jelölt is, és elhangzott, hogy rájuk mindig lehet számítani.  Mindezek után látványos tánccal készültek, ahol nem féltek felvonultatni a DIRH tagjait, illetve még Csrepkimót sem, a mostani diákrektort. Ahogy a bemutatkozásukban ígérték, nem maradt el a swing életérzés, sem a gyönyörű nők, hiszen a lányok nagyon elegánsak és csinosak voltak, és a velük táncoló fiúkra sem lehetett panasz, hiszen az egy négyzetméterre jutó csokornyakkendők száma meghaladta a hármat.

A képre kattintva galéria nyílik!

A tVENties show leglátványosabb eleme a pénzeső volt, hiszen bemutatták, hogy a pénz ennek a familiának nem számít, hiszen Toszkár Richardo képével bármennyit tudnak nyomtatni. A műsor végén pedig Richardo felhívja a színpadra a többi csapat jelöltjét, illetve kortesét, hogy ezzel is megmutassa, hogy a VEN-en ők egy nagy család, illetve átadta a csapatpólójukat szintén a korteseknek és a jelölteknek.

A képre kattintva galéria nyílik!

A tVENties zajos sikere után szintén a DIRH vezette fel a CsVENpiönsz műsorát, méghozzá egy nagyon látványos aerobik edzéssel. Ezek után következett a film, melyben Limbó Ladynek volt álma, méghozzá az, hogy a limbó olimpiai sportággá váljon, Mindezért írt egy e-mailt, majd pedig az olimpiai bizottság elé állt, akik elmondták, hogy sajnos nem egyszerű a helyzet, hiszen mindehhez aláírásokat kell gyűjteni a többi sportolótól. Ám Limbó Lady nem ijedt meg a kihívástól, és segítőivel, Edző Bával és CheerLeezával elindultak meghódítani a sportpályákat. Itt a Ladynek olyan próbákat kellett kiállnia, melyet minden mesehős megirigyelne.

A képre kattintva galéria nyílik!

A dolog nem volt egyszerű, hiszen vissza kellett ütni a legerősebb szervát, ki kellett békíteni a kibékíthetetlen ellentétet a gördeszkások és a snowboardosok között, szerelmi ügyekben kellett segíteni, de végül minden aláírást meg tudott szerezni, és felvehette a neki járó olimpiai ruhát, így hivatalosan is ő lett az első Limbó olimpikon, vagyis VENimpikon. Mindezek után történetük folytatódott színpadi műsorukban, hiszen megnyitották a VENimpiát, kiosztották a zsűrinek az olimpiai lángost, és a sportriporterek elmondták, hogy valami újnak lehetünk szemtanúi, méghozzá annak, hogy a Limbó VENimpiai sportág lett.

A képre kattintva galéria nyílik!

Mindezek sok és látványos táncokkal kísérve a csapat részéről. Továbbá azt is megtudhattuk, hogy a lelkiFRÖCCS mi mindenre jó, illetve, hogy a sportsérülések simán gyógyíthatók gyógypuszival. Természetesen nem maradhatott el a happy end sem, hiszen a végén láthattuk, hogy Limbó Lady simán megnyerte a VENimpiát, és ezzel kiérdemelte a Limbó Lady címet.

A képre kattintva galéria nyílik!

Ezt követően, és eközben pedig a VEN szervezői kiváló koncertekkel várták a kilátogatókat, hiszen Ganxsta Zoli és a Kartel kezdte meg koncertjét, majd pedig a Belga zenekar alapozta meg a hangulatot a sokak által kedvelt slágereivel, úgy mint a Nemzeti Hiphopp, és a koncert végén pedig a szinte mindenki által ismert Egy-két-há című számuk is elhangzott. Ezek után pedig a Punany Massif szórakoztatta a közönséget, amelyen már szinte lépni sem lehetett, akkora érdeklődés kísérte. Majd pedig a VEN szellemiségéhez méltóan alkonyattól pirkadt, hiszen hajnalig be sem fejeződött a buli.

A képre kattintva galéria nyílik!

Mindez alatt a Diákrektori Hivatalban lehetett leadni a szavazatokat arra a csapatra, akik a legszimpatikusabbak voltak.

Senki se feledje, hogy pénteken kiderül az új diákrektor személye!

Addig is hajrá összes csapat!

Te kinek szurkolsz?

A XXVIII. VEN – CSÜTÖRTÖK (2019) bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A képre kattintva galéria nyílik!

A mindent eldöntő kidobós játszmában pedig már csak a nagy labda volt mint fegyver. A végére a két csapatból, az egyiknél már csak egy bátor CsVENpiönszös harcos maradt, aki szembeszállt ellenfeleivel, de végül ő is életét vesztette a hatalmas kidobós küzdelemben.

Hajrá CsVENpiönsz! Hajrá tVENties! Hajrá AquaVEN! Hajrá DzsuVENdzsi!

Fotó: Vas Enikő

A CsVENpiönsz kortesprogram – VEN (Kedd, 2019) bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A képre kattintva galéria nyílik!

Mindezeken kívül a tVENties csinos lányai arra is rávették a vállalkozó kedvűeket, hogy párban talicskázva menjenek el egy pohár sörért, és azt mindenképp kéz nélkül igyák meg pohárból. Ezt a feladatot is nagy lelkesedés övezte, így a világhírű sör borult, ahová csak lehetett, arcba, szembe, nyakba. De a rettenthetetlen versenyzők leküzdötték a feladatot, így csakhamar a sör is elfogyott.

További sok sikert az összes csapatnak!

Fotó: Vas Enikő

A tVENties kortesprogram – VEN (kedd, 2019) bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Na, de nézzük, mit is kínál nekünk ez a kicsivel több mint kétórás film. Izgalmakban nincs hiány, ugyanakkor, ha körülbelül két órába akarjuk sűríteni egy ekkora volumenű zenekar és az élükön lévő zenész zseni életét, akkor okvetlenül sűríteni kell. Korrektül felcsendül a retro zenei világ, a Queen jobbnál jobb slágerei gördítik a történetet, láthatjuk egy-egy híres-hírhedt szám alkotói munkafolyamatát, a stúdiózásokat, és azt is megtudhatjuk talán, de inkább csak kifürkészhetjük, hogy mitől lett a Queen Queen, és mitől lett ekkora zengő sikere, hogy ma is elfelejthetetlen.

Ugyanakkor, ha valaki behatóbban ismeri Freddie Mercury életművét, akkor pontosan érzi, hogy a Rami Malek alakította zenész elég „light”-ra sikeredett. Kétségtelen, azóta a színész kapott hideget, meleget, de szerintem az alakításával nem volt baj, bár először számomra is furcsa volt ez a fajta feminin vonal, amit Malek már csak az alkatából adódóan is belevitt a karakterbe. Azt hiszem, hogy azzal talán mindenki egyetért, hogy Freddie Mercury egy végtelenül férfias, vibráló energiájú férfi volt az előadásaiban, és odavoltak érte a nők (is). Talán ez a nőies verzió hozta magával azt a vásznon, hogy a mássága mintha egyfajta tragédiaként lenne megjelenítve, mintha ő küzdött volna vele, mert ettől magányos volt, nem tudott megállapodni, nem lett gyereke, mint a zenésztársainak. Aztán emiatt egyfajta hedonista életet kezdett el élni, azt adná hozzá a filmhez, hogy emiatt ő megbízhatatlan és amatőr lett, pedig ez a valóságban korántsem volt így. Sőt, nem is rejtette bonyolult költői képek mögé, hogy mennyire számít a nyílt szexualitás felvállalása, hiszen nem volt még egy zenész, aki ennyire élvezte volna, hogy a közönség gyakran nem is tudta mi zajlik a szeme előtt, mivel a karrierje és élete ellenmondásait a színpadon remekül elrejtette.

Aki egy kicsit is jobban követte ennek a nagyszerű művésznek a pályáját, az felhördülhet, hiszen a vásznon lehetett érezni egy erős családbarát vonalat.  Ez pedig úgy értendő, hogy a zenésztársak élete, akiknek lett családjuk, az a követendő példaként van bemutatva, és persze úgy, hogy ők Freddie kicsapongásait pedig nem jó szemmel nézték, és úgy tűnik, hogy szemforgatással kísérték frontemberük minden vad dolgát. Ugyanakkor a valóságban pedig nyílt titokként terjedt, hogy a Queen egyik partiján, amely a Jazz című lemez kiadását ünnepelte, a banda egy másik tagja, Brian May bulizott a legvadabban. Ugyanakkor Freddie Mercury a való életben nagyon is vad volt, volt, hogy az elhíresült partijain törpenövésű emberek a fejünkön hordtak tálcákat, amiben kokain volt. Illetve egy másik legenda szerint az együttes még Diana hercegnőt is becsempészte álruhában egy hírhedt meleg bárba.

A film zárasaként pedig, mintegy egy keretet adva, újra találkozunk a szigorú szülőkkel. A vásznon az látszik, hogy az apja ellenzi a zenélést, furcsán tekint a fiára, és nem tölti el büszkeséggel gyermeke életpályája. A végén pedig Freddie az apja elé áll barátjával, bevallja másságát, és kezdődhet a Live Aid. A valóságban a szülei már rég mindent tudtak róla. Persze, hogy korrekt happy end legyen a sztoriból, ez a fajta klisé is belekerült.

Az AIDS-es szál egészen szép hangsúlyt kapott a filmben, szinte könnyfakasztó mozzanat volt, ahogy a próbán Freddie a kis színpadon állva bejelenti, hogy elkapta. Persze mindenki megmondja neki, hogy ő egy legenda, és vigasztalják, amennyire csak lehet. A valóságban viszont csak évekkel a nagy koncert után derült ki a gyógyíthatatlan betegség. Így egy kicsit hiteltelen, hogy a végső képekben Mercury végső búcsújaként mutatják be a Live Aid-et. A koncertet pedig korrektül visszaadta a film, és ha mást nem is tudtunk belőle meg, de legalább azt, hogy mekkora tömegeket megmozgató személyisége volt Freddie Mercurynak.

A Egy este Freddie Mercury-val – avagy filmkritika a Bohém rapszódia című filmről bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Hogyan kezdődött a Veszprémi Egyetemi Színpad története?

Furán alakult, hiszen egyrészt az akkori elsős drámás csapattal készülő Antigonéval indultunk, másrészt pedig volt egy PE Színjátszókör, ebbe jártunk egy páran. Innen indult későbbi előadásunk, az Etalon (Nagy Krisztina rendezésében). Így volt az Etalonos és az Antigonés csapat, amik közt persze volt átfedés, és ez volt a két első előadás, ebből lett az Egyetemi Színpad. A Nuwanda Stúdiónak pedig annyi köze van ehhez, hogy emiatt keresett meg minket Szeles József, a Pannon Unifest szervezője, és beszéltünk róla, hogy nagyon jó lenne egy fesztivál, és tulajdonképpen később ő adott ehhez támogatást.

Így szerveződött tulajdonképpen a fesztivál?

Szeles József említette, hogy az általa vezetett Hallgatók a Művészetért Egyesület évről-évre megrendezi Pannon Unifest nevű fesztivált, amihez csatlakozhatnánk. Így az első évben a Pannon Unifest kísérőrendezvénye volt a Veszprémi Egyetemi Színpadi Találkozó (VESZT). A második fesztivál alkalmával már sokkal nagyobb volumenű rendezvényt hoztunk létre, több előadással, de még mindig szoros együttműködésben az Unifesttel. Most már pedig beszélünk függetlenedésről, önállósodásról a jövő évi fesztivál kapcsán, hiszen a VESZT kezdi szépen kinőni magát. Teljesen elválni persze nem akarunk tőlük, hiszen nagyon sokat köszönhetünk nekik.

És ez idénre meg is fog valósulni?

Reméljük, hogy igen. Meglátjuk, hiszen ez sok mindentől függ. A két rendezvény alapvetően más jellegű, a Pannon Unifest egy összművészeti rendezvény, míg nálunk az amatőr színjátszásé a főszerep. Célunk, hogy a diák és felnőtt színjátszó társulatok számára találkozási pontot képezzünk, s szakmai programokat is kínálunk számukra a tréningek, beszélgetések során. Amit nagyon szeretek a fesztivál működésében, az az, hogy a társulatot sikerült aktívan bevonni a szervezésbe, most már nem az a helyzet, mint az első fesztivál során, amikor nagyrészt hárman (Birkás Zsófiával és Keszte Bálinttal) szerveztük az egészet. Ki-ki a maga kapacitása és kedve szerint részt vesz a fesztivál koordinálásában, és ez hatalmas segítség, ráadásul nagyon jól működünk, mint csapat.

Hogy válogatjátok azt, hogy kik lépnek fel a VESZT-en?

Meghívásos alapon működünk, persze örülnénk, ha valaki jelentkezne, de egyelőre még azon dolgozunk, hogy híre menjen a fesztiválnak. Alapvetően három témakör van, vannak egyetemi színpadok/színházak, diákszínjátszók (főleg a gimnazista korosztály), és a felnőtt, amatőr társulatok. Ebből a háromból válogatunk. Idén például igyekszünk bejárni a regionális diákszínjátszó találkozókat, hogy tudjunk úgy válogatni az előadások között, hogy láttuk is őket. Tavaly sok előadás úgy jött, hogy ajánlották, vagy hallottunk róla valamit, és meghívtuk, mert kíváncsiak lettünk rá. Igyekszünk növelni az egyetemi színpadok számát is, ezt nagyon fontosnak tartanánk. Most például voltak itt Szegedről (Szegedi Egyetemi Színház), illetve az ELTE-ről is (ELTEátrum Társulat), aminek nagyon örültünk, a szegediekkel pedig kifejezetten jó kapcsolat alakult ki, hívtak is most minket a saját találkozójukra.

A VESZT-en mindig vannak tréningek. Ez hogy jutott eszetekbe? Mert ha színpadi találkozóról beszélünk, akkor az jut eszünkbe, hogy mi itt most előadásokat fogunk látni, ehelyett nagyon izgalmas tréningek is voltak.

Az első fesztivál háromnapos volt, és öt tréning volt, a második fesztiválon ehhez képest csak három, de szeretnénk visszahozni, hogy minél több tréning legyen. Alapvetően ez úgy jött, hogy én többféle fesztiválon is részt vettem gimnazista koromban, és nekem azok tetszettek, amiken más programok is voltak az előadások mellett. Illetve nálunk a drámapedagógia dominál, ezt a vonalat erősítjük, a tréningeken pedig a közös munka során valóban van lehetősége a társulatoknak és a nézőknek a találkozásra.

Hogyan válogatjátok meg azokat, akik a tréningeket tartják?

Alapvetően fontos szempont, hogy sokféle tréning legyen, minél különfélébb. Jó, ha van egy zenés, ha van egy mozgásos, és jó, hogyha van, ami a színészi vonalat erősíti, de idén volt például bábos tréningünk is. Ezen kategóriák mentén kezdünk el gondolkodni, és ebben segítségükre van az, hogy többen drámatagozaton tanultunk, így tudunk ismerősöket is hívni. Persze vannak olyan trénerek, akikért kicsit rajongunk, és személyes ismeretség nélkül meghívjuk, ilyenkor vagy igent mondanak, vagy nem.

És a zsűrit hogyan választjátok?

Az első fesztiválon Golden Dániel volt a zsűrink, ami egy kicsit biztonsági játék volt, hiszen őt ismerjük, tanít minket. A második fesztiválon már háromfős zsűrit akartunk, és abban biztosak voltunk, hogy Danit újra fel akarjuk kérni.  Így köré építettük fel a zsűrit, az volt a koncepció, hogy legyen a zsűriben színházi és drámapedagógiai oldalról is valaki, s Dani nyugodt személyisége mellé akartunk valakit, aki kicsit impulzívabb, meg én nagyon szerettem volna, ha női zsűrink is van, így gondoltunk Perényi Balázsra és Fekete Anikóra. Perényi Balázs végül nem tudta vállalni a felkérést, így ő ajánlotta maga helyett Upor Lászlót, akit mi akkor csak névről ismertük. Ő a Színművészeti Egyetemen tanít, neves dramaturg, és egy elképesztően szimpatikus és okos embert ismertünk meg benne. Anikóval már az első találkozásunkkor nagyon szimpatikusnak találtuk egymást, így a tavalyi zsűrink végül elég jól összeállt.

A VESZ most nyílt tréningeket szervez, amin regisztráció után bárki részt vehet. Ez az ötlet honnan jött?

Szeretnénk a hallgatók felé nyitni. Egy éve volt, hogy lehetett jelentkezni hozzánk, a társulatba, akkor jelentkeztek is sokan, ami jó volt, hiszen más karokról is jöttek, nem csak az MFTK-ról. De emiatt annyira felduzzadt a társulat létszáma, hogy már nem tudtunk vele mit kezdeni, ráadásul sokféle ember jött hirtelen, más-más érdeklődéssel, és mindenki akart játszani, ami nagyon nehéz helyzet volt. Húsz emberrel nehéz előadást csinálni, főleg egy ilyen, kialakulóban lévő társulatnak. Ezt kellet jól kezelni, ezért gondoltuk, hogy most ne rögtön a társulatba invitáljunk embereket, hanem alakítsunk ki egy közösséget a VESZ körül, akik ott vannak velünk, tudnak rólunk, ismernek minket. Nyilván ha valaki játszani akar, arra is nyitottak vagyunk, de alapvetően a Klubnak az lenne a célja, hogy egy nagyobb közösség alakuljon ki, ami nem a társulat, hanem a társulat körül létező egyfajta baráti közeg.

Más részről mi tavaly elkezdtünk tréningezni a társulattal, mert végre lehetőségünk nyílt arra, hogy kevésbé feszített tempóban foglalkozzunk egymással, hogy felépítsünk egy összetartóbb, jól működő közösséget. Ez úgy történt, hogy összeszedtem öt embert a társulatból, olyanokat, akik drámatagozatról jöttek, mert ők jellemzően több művészeti ággal is mélyrehatóan megismerkedtek a drámás iskolákban. Velük kezdtünk el ötletelni, és végül arra jutottunk, hogy az első évben mozgásos és beszédtechnikai tréningeket csináljunk, mert talán ez az a két művészeti ág, amelynek ismeretére leginkább szükségünk van.

Ugyanezzel a csapattal tervezzük meg a nyílt tréningalkalmakat is, ahol viszont inkább játékos, improvizációs foglalkozásokra lehet számítani. Külön emiatt jön majd vissza hozzánk egy volt társulati tagunk, aki már sajnos nem jár az egyetemre, de tavaly nagyon népszerűek voltak a társulatnál az imprós tréningjei, szóval tényleg nagyon készülünk. Reméljük, rendszeressé válik majd a VESZ Klub, és sokan csatlakoznak hozzánk.

Készültök most valamilyen előadással?

Igen, most kezdődtek a Kebab című előadás próbái, ezt Juhász Dorka rendezi, Tabi Gergő a rendezőasszisztense. Ebben két elsős is játszik, Farkas Máté és Fekete Balázs, és a másodéves Dede Zóra. Sajnos két tervezett előadás is meghiúsult ebben a félévben, mert az egyik tagunk itthagyta az egyetemet, de a következő évre már nagyon készülünk, nyáron valószínűleg két előadásba is belevágunk, de erről még nem tudok többet mondani.

Egyébként folyamatosan vannak projektjeink, elég aktívan együttműködünk a Laczkó Dezső Múzeummal, oda mindenféle kiállításokhoz, tárlatvezetésekhez szoktunk foglalkozást csinálni. Legutóbb az Arany200 című kiállításhoz csináltunk foglalkozást középiskolásoknak, azt nagyon szerettük. Ezek úgy szoktak történni, hogy ha jön egy felkérés, megkérdezem a társulatot, hogy kinek lenne kedve részt venni a munkában, s aki jelentkezik, azokkal összeülünk és megcsináljuk. De például voltunk utcazenélni karácsonykor, amit szeretnénk folytatni, illetve több projekten is gondolkozunk.

Köszönöm a beszélgetést Darabos Petrának, és további sok sikert kívánok a Veszprémi Egyetemi Színpad működéséhez!

Fotók: Keszte Bálint

A „Mi szeretnénk a hallgatók felé nyitni” – Interjú Darabos Petrával, a Veszprémi Egyetemi Színpad társulatvezetőjével bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Oravecz Péter a koncert elején elmondta, hogy ez a zenekar tulajdonképpen duóból lett trió, akik flamenco-t és mediterrán világzenét játszanak. Ő gitárosként keresett maga mellé egy ütőhangszerest, így saját elmondása szerint az internet segítségével talált rá Franczia Dánielre, aki így lett az együttes tagja. Az együttes harmadik tagja vendégzenész, így most Kamarás Frigyes szaxofonos érkezett a zenekarba erre az estére. Oravecz Péter elmondta, hogy ő Spanyolországban hallott flamenco zenét, és ennek hatására szeretett bele ebbe a dallamvilágba, ezért játszanak most ők mediterrán világzenét.

A rövid zenekari ismertetés és a történetek után kezdődhetett is a koncert, amely alatt hét különböző dalt játszottak el nekünk. Az első szám rögtön egy nem túl vidám taranto dal volt, de a második szám már egy saját szerzemény volt, és azt kérték, hogy segítsünk mi, a közönség a címadásban, és ha valakinek van valami ötlete, a koncert után szívesen várják. A harmadik dal már egy híresebb szám volt, amelyet egy spanyol zenekartól hallottak és fel is dolgoztak. Itt még csak ketten játszottak, de a koncert végére becsatlakozott a szaxofonos is, egy különleges, jazz-es zenei és hangulati világot teremtve ezzel. A végét egy energikus, pörgős dallal zárták le, amelyet a közönség hatalmas tapssal hálált meg.

Fotó: Felföldi Gábor

A Amikor mediterrán világzene szól… – Világzenei estek a Pannon Egyetemen: Altamar zenekar bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.