Sütésre fel, jöjjön a recept:

HOZZÁVALÓK- tészta
• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 tojás (+ 1 tojás a kenéshez)
• só
• 45 dkg tejföl
• 1 dl cukros, langyos tej
• 5 dkg élesztő vagy 1 csomag sütőpor

HOZZÁVALÓK- töltelék
• 1 kg káposzta
• olaj
• só
• bors

ELKÉSZÍTÉS
A káposztát félbevágjuk, kiszedjük a belsejét, majd lereszeljük. Én jobban ajánlom a darálást, hisz gyorsabb, de ezt egyéne válogatja. A végeredményt besózzuk, 15 percig állni hagyjuk, majd jól kinyomkodjuk a levét. Ezután olajon megdinszteljük, ízlés szerint sóval, borssal ízesítsük. Figyeljünk rá, hogy gyakran kevergessük, hiszen gyorsan odakaphat az edény aljához. Miután elkészült, hűlni hagyjuk.
A tészta alapanyagait egy keverőtálba tesszük, (ha élesztővel dolgozunk, akkor az közben az élesztőt cukros tejben felfuttatjuk), majd összedolgozzuk a masszát, amíg a táltól el nem válik. Miután jól átgyúrtuk 45-50 percre kelni hagyjuk. Ezt követően lisztes deszkán kinyújtjuk kb. 1-1,5 cm-es vastagságúra, megkenjük a káposztás massza 2/3 részével, majd két oldalt felhajtjuk (gondolatban 3 részre osztva) és jól megnyomkodjuk, hogy az ízek összeérjenek. Amikor ez megvan a tetejét megkenjük a maradék masszával és a másik két végét is behajtogatjuk, így négyzetet kapunk. 15 percig állni hagyjuk, majd megfordítjuk a tésztát és újra kinyújtjuk. Díszítjük, szaggatjuk, majd a tetejét tojással kenjük meg.
Előmelegített sütőben, 200 fokon, kb. fél óra alatt aranybarnára sütjük.
Jó étvágyat kívánok!

Gluténérzékenyként tudom javasolni, hogy a lisztet helyettesítsük GM társával (bármilyen kenyérliszttel) és máris kész a gluténmentes pogi. Én két féle tésztát szoktam gyúrni, egy hagyományosat a páromnak és egyet magamnak, a masszát pedig felezem.

Fotó: Rádonyi Dalma

A KK: KARANTÉN KAJA -káposztás pogácsa bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Ha jól tudom, akkor két cikluson át volt az egyetem rektora, 1998-tól 2007-ig. Az, hogy az egyetem ma olyan, amilyen, azt nagyban Önnek köszönhetjük, legyen szó az 5 karról, az egyetemi könyvtár megépítéséről vagy épp a regatta meghonosításáról.

Viszonylag hosszú ideig kormányozhattam az intézményt, úgy, hogy előtte 7 évig dékán voltam, hisz annak idején Liszi János rektor úr a Mérnöki Kar megszervezését és vezetését rám bízta. Akkor úgy állt az egyetem, hogy szakok számát illetően megerősödtünk és olyan álmokat szőttünk, amelyek elvezetnek minket ahhoz, hogy tartósan egyetem lehessünk. Ugyanis folyamatosan újra rajzolták Magyarország felsőoktatási térképét, erre gondoltunk egy bátrat és vizionáltunk egy 5 karú egyetemet. Ennek első lépéseként integrálódtunk a mostani Georgikon Karral, ez akkor a keszthelyi barátainknak egy előrelépési és egy menekülési stratégia volt egyben. A Veszprémi Egyetem szempontjából pedig ez azért volt stratégiai kérdés, mert a legtágabban értelmezett egyetemi definíció szerint az az egyetem, ahol a tudományokat egyetemlegesen oktatják. Ez konkrétan annyit jelent, hogy mind az élettelen tudományokat (műszaki- és természettudományokat), mind a társadalomtudományokat fel tudtuk sorakoztatni, de nem volt élettudományokat oktató karunk és a Georgikon Kar integrálásával ez megvalósult. Definíció és minőség szerint is egy egyértelmű, határozott lépés volt.

A fejlődés eredményeként a Mérnöki Karunk egy, jó értelemben vett, gyűjtőkarrá vált, hiszen ott voltak a gazdaságtudományok, a műszaki informatikai tudományok, természettudományok és a mérnöki tudományok is. Gondoljuk újra és tegyük rendbe! Cél- folyamat- szervezett logikát követve, szervezetileg is rendbe tettük a dolgokat. A Mérnöki Karból kivált először két önálló intézet és miután már meg tudták teremteni, az akkor érvényben lévő kari definíció szerinti feltételeket / oktatói létszám, hallgatói létszám, doktori iskola működése/, az akkreditációt viszonylag gyorsan megkaptuk.

Akkoriban a hallgatói létszámnövekedés és tudományterületi gazdagodás magával hozta azt, hogy sorban hoztuk létre a doktori iskoláinkat is. Volt időszak, amikor 10 doktori iskolánk volt. Szerencsésen alakult az egyetem szempontjából, hogy a mostani nyugati kampuszunkon található kutatóintézetek a MÁFKI, NEVKI felszámolás alá kerültek. Már Liszi János rektorsága alatt megfogalmazódott, hogy a kutatóintézetek épületeire szükségünk lesz, de nekünk az sem volt mindegy, esetleg milyen és mivel foglakozó vállalkozás veti meg a lábát.  Egy jó stratégiának köszönhetően, az elővásárlási jogunk folyamatos fenntartásával sikerült megszereznünk ezeket az épületeket, így biztosítva az oktatás/kutatás fizikai feltételeit. Emléket állítva az épületek korábbi használóinak, ezért nevezzük ezeket M és N épületnek.

Erős elkötelezettségünk volt, hogy az egyetem méreteinek megfelelően egy európai színvonalú könyvtár létrehozása. Volt egy híddaruval ellátott csarnokképület is, ebből lett a mai Audi max előadótermünk. A történelmi tisztesség pedig úgy kívánta, hogy alapító kurátorunkról, első rektorunkról Polinszky Károlyról neveztük el a termet.

A Nyelvvizsgaközpont létrehozása, nem eredeti veszprémi ötlet volt, de láttuk, hogy a nagy egyetemek, hogyan építik a holdudvarukat. Nyilvánvalóan, ha mi elementárisan érdekeltek vagyunk abban, hogy jó nyelvtudással kerüljenek ki a mi hallgatóink és versenyképesek legyenek a piacon, akkor ezzel a komponenssel is törődnünk kell. Világosan hirdettük kezdetektől fogva, hogy olyan időszak jön, mivel a magyar nyelv szórásfelülete kicsi, ha nem beszélsz világnyelvet, nem kerülsz fel a munkaerőpiacra.

Amikor megalapítottuk a műszaki menedzser szakot, és ezt a Pannon Egyetem alapította 1993-ban (ez egy másolásra érdemes szak lett a magyar felsőoktatásban), ez volt az első, nem tanárképző szak, ahol 2 nyelvvizsgához kötöttük a diploma megszerzését.

Felmerült a kérdés, hogy hol helyezzük el a hallgatóinkat, így azért, hogy egy telekért ne kelljen fizetni, a felső kampuszon belül rendelkezésünkre állt a hely és ott épült meg a Hotel Magister. Aztán felújításra került a Központi Kollégium, de a városban több bérleményünk volt, ÉDÁSZ (ma E.ON) munkásszállása, a Hotel Veszprémben is 1,5 szint kollégium volt. A 10-11.000-es hallgatói létszám pedig felpezsdítette a városban az albérleti piacot is.

Olyan sebességgel fejlődött az egyetem ebben az időszakban, hogy növekedési többlete volt a rivális intézményekkel szemben. Ez eredményezhette azt is, hogy két ciklusban a Pannon Egyetem adta a Magyar Rektori Konferencia elnökét is. Ami egy elismerése annak, hogy itt egy lendületes, tudatos építő munka folyt. Én ebben folyamatban voltam egy egyszerű ministráns.

Az egyetemünk alapításának 50. évfordulóját felhasználtuk az egyetemi jelvények, a rektori lánc megújítására, az egyetemi jogar létrehozására, az első 50 év rektorai arcképeinek megfestésére. Rendbe állítottuk a talárt a diplomaátadó ünnepségeken. Az elsők között voltunk az országban, akik változtattunk a megszokásokon és nem diplomaosztó ünnepségnek, hanem diplomaátadó ünnepségnek neveztük az ünnepi eseményt elfogadva Földes Csaba érvelését. A Pannon Egyetemen a diplomát nem osztogatják, hanem megfelelő szintű teljesítmény elismeréseként átadják. A felfogásunk és értékítéletünk szerint a talár is az együvé tartozás szimbóluma lett a későbbi években.

A regatta ötlete onnan jött, hogy mind a két kampuszunknak volt vízparti telke. Tapasztaltam, hogy milyen jelentős értékhordozó az Oxford-Cambridge regatta. Néhány alkalommal megnéztem, hogy kik ülnek a hajóikban és többszörös világbajnokokat láttam.  Nyilván ez elég ok volt arra, hogy elgondolkodjak. Olyan hajókkal, mint Oxfordban a Balatonon nem lehet versenyezni ezért profikhoz fordultam és megterveztettem azt a hajóformátumot, ami nekünk alkalmas lett. Az ötlet, ismerjük el nyíltan egy Oxford-Cambridge Regatta koppintás, más hajókkal, más feltételek mellett! Így alakult ki a 10 evezős + kormányos hajó.  A kiteljesedés időszakában 4 futamból állt a verseny férfi és női kategóriában is szenior és junior futamot szerveztünk. A Balaton Regatta az egyetem és a környék jelentős rendezvényévé vált. Volt olyan Balaton Regatta, amikor a parton 5 olimpiabajnoki aranyérem és 9 világbajnoki aranyérem tulajdonosai voltak jelen. A verseny a Magyar Evezős Szövetség éves naptárában is szerepelt. Bárdos Jenő egykori dékántársam, megkomponálta és elkészítette a Regatta himnuszának zenekari változatát is.

Amikor úgy döntöttek, hogy átnevezik az egyetemet, hogyan esett a választás a Pannon Egyetemre?

Ez egy hosszú érlelési folyamat és élénk vita eredménye volt.  Ezt olyan szintű döntésnek tekintettük, mint Liszi János rektorsága idején az egyetemi címer kiválasztását. Egyetemtörténeti jelentősége miatt törekedtünk nagymértékű egyetértést elérni.

 Miért volt egyáltalán szükség a névváltoztatásra. Azt érzékeltem, hogy Veszprém megyejogú város nevét viselő egyetemnek a buzdító ereje a többi kampuszon visszafogott. Ekkor már működött a Nagykanizsai Kampusz is. Egyébként pedig stratégia célunk egy multi kampuszos, több tudományterületre kiterjedő, regionális befolyással bíró, tudományegyetem kialakítása volt. Kerestük azt az integráló nevet, amit sokkal jobban elfogadnak, az önálló kampusszal rendelkező települések és a jövőbeli kampuszok (hisz akkor még nem volt Kőszeg, sem Zalaegerszeg). Felmerült a kérdés, hogy mi legyen ez? Két ok miatt maradt a Pannon, az egyik, hogy a nyugati világ számára is könnyen kiejthető, nem akartuk, hogy önmagában a név valamilyen félreértelmezhető gondolatot ébresszen. Másrészt pedig én személy szerint is sokat olvastam Pannonia történelméről. Nagyon erős volt már a középkorban is az Európai befolyása. Marcus Aurelius például Pannóniából irányította a rómaiak, germánok elleni hadjáratát, és még sorolhatnám. Másrészt úgy ítéltük meg, hogy a Pannon egy veretesnek minősített kategória és már a középkorban, a legrégebbi egyetemek alapításának időszakában is ismert volt Pannónia Európában. Végül igen jelentős támogatottsággal választottuk ezt a nevet. 

Mi az első dolog, ami eszébe jut az egyetemről?

Amikor idekerültem, akkor én az ország egyik legjobb vegyipari technikumából, Nagykanizsáról jöttem ide. 1966-ban szárnyalt a vegyipar és én akkor úgy gondoltam irány a Veszprémi Vegyipari Egyetem. Úgy gondoltam akkor, hogy a lehetőségeimhez mértem ez a legjobb döntésem.

Most, hogy gondolok, 70 év múltával és 16 év felsővezetői poszton töltött idő után? Azt mondom, hogy sokat fejlődtünk, jó irányba. Azért évtizedek múltán lehet megmondani, hogy jó irányba kormányoztuk-e az egyetemet vagy sem. Liszi János rektorsága idején, aki a rendszerváltás idején volt rektor 1989-’95-ig, ma már világosan látszik és én használom a sorsfordító rektor minősítést az ő tevékenységére, hogy nagyon jó irányba mozdította akkor az egyetemet. Összességében talán nem használtunk ki minden lehetőséget, de remélem, hogy ez a fejlődési lendület még sokáig tartani fog.

Mit érez annak kapcsán, hogy immár az egyetem 70 éves fennállását ünnepeljük?

Én már öregebb vagyok, mint a Pannon Egyetem. Egy jó családban a bátyus mindig féltő szemmel figyeli az öcsköst. Bennem ez kialakult, hogy mindig féltő szemmel néztem, hogy az utódok, hogy csinálják, beszélgettem is velük, ha igényelték. Igyekeztem felhívni olyan szempontokra is a figyelmet, amit ők esetleg nem észleltek.

Milyen érzések? A törődés! Voltam itt 5 évig egyetemista, 16 évig voltam a színpadon, ez már operatív élmények szempontjából is 20 év. A 70 évből 53 évnyi megélt élményem van, viszonylag jól ismerem, hogy mi történt az egyetemen. Híve vagyok a hagyományok ápolásának, sokat tanultam a Georgikon Karunktól is e tekintetben. Tanulmányoztam a mértékadó egyetemek történetét is. Az 50 éves jubileumunk ünneplése alkalmával, ezért tartottam fontosnak az első 50 évünk történetének megírását. Kihasználva azt az esélyt, hogy még éltek az alapítóatyák közül is sokan.

Aki ennyi évet eltölt egy munkahelyen az a törődéstől nem szabadul, de nem is akarok, hiszen van közöm hozzá, jóban, rosszban itt voltam. Csak remélni tudom, hogy a történelem igazolja majd, hogy jót is csináltam. Aki reménykedik, az figyeli az intézmény sorsát. Nekem ez az egy munkahelyem volt, én egy egyszerű, mélyről jött „srác” vagyok.

Fotó: Vas Enikő, archív

A Mérnök ember, menedzser szemlélettel- interjú Dr. Gaál Zoltánnal, egyetemünk volt rektorával bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Ha jól tudom, Ön a legelső VEN főszervezői között már jelen volt. Mesélne erről az időszakról?

1969-ben, az első VEN évében volt a Veszprémi Vegyipari Egyetem létrejöttének 20. évfordulója. Diákvezetők voltunk itt az egyetemen, én voltam a titkára ennek a hallgatói testületnek. Akkor is gondjaink voltak a hallgatói aktivitással. Egy évfolyamtársam, Salánki András fejéből pattant ki az ötlet, hogy hívjunk meg társegyetemekről (Sopron, Miskolc, Budapest, Keszthely) diákokat, gyűljünk össze néhány napra és nevezzük Veszprémi Egyetemi Napoknak. El kell mondanom, hogy akkori viszonyok szerint is nagyon kevés pénzből, 4000 Ft-ból szerveztük meg a rendezvényt, ez négy havi fizetést jelentett körülbelül.

Kreatívan igyekezett mindenki hozzátenni a saját ötleteit. A zenei részt is sikerült olcsón megoldanunk, hisz nem hívtunk drága előadókat, hanem egyetemi zenekarok fesztiváljaként hirdettük meg. Nekünk is volt egy kiváló zenekarunk, az Esővárók, akik akkor voltak a csúcson, ők szintén felléptek. Volt egyetemek közötti kosárlabda bajnokság, rendeztünk motorkerékpáros ügyességi versenyt is a kollégium előtt. Nagy sikerrel zajlott a gokartverseny a Hóvirág utcán, ugyanis akkoriban divat volt, hogy a gyerekek négy golyóscsapágyat szereltek egy deszkára és azon gurultak. Magunk csináltunk mindent, például saját kezűleg lobogóztam fel az Egyetem utcát (akkor még Schönherz utcát), egy barátommal vittük a létrát és töltöttük meg a zászlótartókat. A társegyetemekről érkező vendégek kedvéért kiürítettük a központi kolesz ötödik szintjét és mi addig máshol aludtunk.

Az egyetemi menza nem sokkal azelőtt nyílt meg, ott volt a zenekarok találkozója, a tornacsarnokban volt a kosárlabda meccs. Kitaláltuk azt is, hogy kellene egy diákrektor, nem volt konkrét választás, egyértelmű volt, hogy Chikán András lesz. Az igazi rektor is mellénk állt, Andris megkapta a reprezentációs italkészletét. Rendeztünk fogadást, sajtótájékoztatót, nagyon komolyan vettük a dolgokat.

Akkoriban 700 diák volt összesen az egyetemen és 600 férőhelyes volt a kollégium, így majdnem mindenki ott lakott. Az előttünk lévő évfolyam megalakította a Kol-Klubot, azért, hogy a kollégiumban is legyen olyan hely, ahol össze lehet jönni és így nem kellett kimenni a kocsmákban. A Kol-Klub ünnepi estje olyan volt, mint egy mai szakest, volt ceremóniamester is. Ez a klub beszállt a VEN szervezésébe is, az ünnepi estjük kiemelkedő műsorszám volt.

Záróeseményként tűzijátékot csináltunk, a katonaságtól szereztem néhány láda lejárt szavatosságú rakétát és szombaton az esemény zárásaként a Stadionban ellődöztük. A második diákrektor, Rábl Ákos akkor első éves volt és nagyon ügyesen rajzolt, ő készítette az első VEN plakátját. Ezután úgy határoztunk, hogy minden második évben csinálunk VEN-t, mert akkor még 5 éves volt a képzést, így mindenki életében legalább kettőt átélhetett. Kezdetben 3 napos volt a rendezvény és oktatási szünet volt alatta.

Mit jelent Önnek a VEN?

Nekem a fiatalságomat, meg azt, hogy végre kiélhettem rendezői hajlamaimat. Mert alapvetően filmrendező akartam lenni, de a szüleim mondták, hogy legyen előbb egy rendes diplomám is. Végül azért jöttem ide, mert érdekelt a matematika, fizika, kémia is. Számomra a VEN egy olyan élmény, amit azóta is emlegetünk. Gyakorlatilag majdnem mindegyiken itt voltam, egyet hagytam ki, amikor külföldre kellett utaznom.

Ha már a többi VEN szóba került, milyen jelentősebb eseményeket tudna kiemelni az elmúlt 50 évből?

A kortes műsorok jelentették számomra a csúcsot. Volt, hogy színesebbek voltak, mint maga az egyetemi napok. Kürti Sándor már választott diákrektor volt, az ő műsorára szívesen emlékszem. A Kürti-görlök jöttek vele és berontottak egy-egy előadásra, előadták a műsorukat.

Régebben a VEN alatt mindenki tegeződött. Az elején az volt a jó, hogy mindenki benne volt, oktatók és hallgatók egyaránt. Volt egy időszak, amikor évente volt VEN, nekem az annyira nem tetszett, mert kicsit bevételszerző akcióba csapott át.

Néhány évvel ezelőtt az egyik VEN-en engem is elárvereztek, ez nagy élmény volt számomra. A befolyt pénzt természetesen jótékonysági célra fordították.

Összességében hogy értékelné az idei jubileumi rendezvényt?

Nagyon jól szervezett volt, nagyon profi, nagyon színvonalas, minden elismerésem Balassa Gergőé és a szervezőké. Nekem az a benyomásom, hogy az utóbbi években eltolódunk kicsit abba az irányba, hogy már nem csak az egyetemistáké és nem annyira közösségteremtő, mint régen. De persze lehet, hogy változnak az idők, változnak a szokások is.

Fotók: dr. Kovács Kristóf, Vas Enikő

A „Nekem a fiatalságomat jelenti a VEN” – dr. Kovács Kristóf, egyetemi docens, Mérnöki Kar bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Milyen események előzték meg az Ön újbóli dékáni kinevezését?

Ez egy szokásos folyamat volt, megtörtént a pályázatkiírás, a megfelelő bizottsági meghallgatások, majd a kari tanács és a szenátus következtek. Szerencsés helyzetben voltam, mert az előző ciklusban mellettem dolgozó dékánhelyettesek vállalták az újabb pályázást, így a dékáni vezetés változatlan felállásban fog működni.

Mondana pár szót magáról?

Szűkebb kutatási területem a differenciálegyenletek kvalitatív vizsgálatához kapcsolódik. Az amerikai PhD tanulmányaim befejezése után, 1996-ban kerültem Veszprémbe a Matematika Tanszékre, ahol jelenleg is dolgozom.  Viszonylag gyorsan bekapcsolódtam az egyetemi adminisztrációba, 2000 és 2002 között oktatási dékánhelyettes voltam az akkori Tanárképző Karon. 2006-ban a Matematika Tanszék átkerült a Műszaki Informatikai Karra, és onnantól kezdve benne vagyok a kari vezetésben.

Milyen tervei vannak, hosszú és rövid távon?

Úgy gondolom, hogy a kar mindhárom alaptevékenységében – oktatás, kutatás és projektek – szép eredményeket ért el az elmúlt időszakban. Célunk, hogy az eddigi eredményeket felhasználva tovább növeljük a kar hazai és nemzetközi elismertségét.

Ha az oktatást nézzük, akkor az idei tanévben több mint 60%-kal megnövekedett a felvett hallgatók létszáma. Azt kell mondanom, hogy az utóbbi évtized legnagyobb hallgatói létszámával dolgozunk, ami sok feladatot ró a kollegáinkra és az infrastruktúránkra. Célunk az oktatói létszám és a géptermi kapacitás növelése. Az alapszakos hallgatói létszám örvendetes emelkedése mellett az országos tendenciához hasonlóan nálunk is jellemző az, hogy az informatikus alapszakos hallgatók nem túl nagy létszámban mennek tovább mesterszakra.  Ezt az arányt szeretnénk javítani, mivel az MSc képzéseken való megfelelő létszám fontos ahhoz is, hogy a doktori iskolánkban megfelelő utánpótlás legyen. Vizsgáljuk annak a lehetőségét is, hogy a mesterszakos képzési kínálatunkat bővítsük a programtervező informatikus szakkal. Az oktatási területen folyamatosan vannak tanterv fejlesztési feladataink, hiszen a szakterületet jellemzi a folyamatos technológiai változás.

A karon számos nemzetközileg aktív és elismert kutatólaboratórium működik. Fontos, hogy a fiatal kollégáinkat és hallgatóinkat bevonjuk a kari kutatásainkba, hiszen az oktatói utánpótlás biztosítását kiemelt feladatnak tartom, ebben a doktori iskolánk fontos szerepet tölt be. Úgy gondolom, hogy szerencsések vagyunk, mert elég sok tehetséges fiatal PhD hallgatónk van, akik nagy eséllyel a karon maradnak és hosszabb távon erősíteni fogják a személyi állományunkat.

A projektekről szólva, azt kell mondanom, hogy évek óta nagy volumenű és komplexitású feladatai vannak a karnak, számos hazai és nemzetközi vállalattal együttműködésben. A jelenlegi pályázati ciklusban is több GINOP és egyéb pályázat szakmai gazdája a karunk. Az, hogy ezeket a feladatokat megfelelő minőségben el tudjuk végezni, a teljes kari állomány támogatására, intenzív munkájára szükség van. A pályázatok megújításán, új együttműködések kidolgozásán folyamatosan dolgoznunk kell.

Milyen kutatások folynak jelenleg a karon?

A karon működő kutatólaboratóriumok közül néhány elsősorban alapkutatással, de a többség inkább alkalmazott kutatással foglalkozik. Több olyan területünk is van, ahol a kutatásainkat erősen motiválják az ipari megbízások. Ilyen területek például az optimalizáció, képfeldolgozás, fény- és színtan, egészségügyi informatika. Tehát azt kell mondanom, hogy a kutatásaink sok szálon kapcsolódnak az informatikai és villamosmérnöki alkalmazásokhoz és az aktuális ipari feladatainkhoz.

MI a véleménye, sikeres az új üzemmérnök-informatikus BProf képzés?

Ez egy új alapszak az informatikai képzési területen, amelyet 2018 szeptemberében indítottunk el országosan is az elsők között. Célja, hogy kevesebb elméleti alapozás mellett a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható ismereteket szerezzenek az itt végzettek. A szak az első évben már jelentős érdeklődést keltett, szeptembertől Veszprémben levelező formában is fogjuk indítani.  Egyelőre kedvezők az első tapasztalataink a szakkal kapcsolatban.

Vajon mi lehet az oka annak, hogy viszonylag sok informatikus esik ki az egyetemi rendszerből a képzésük során?

A karon igyekszünk viszonylag magas ponthatárral felvenni hallgatókat, ennek ellenére tapasztaljuk, hogy nem mindenki tudja az elvárásainkat teljesíteni. A középiskolákból eltérő szakmai alapozással jönnek hozzánk a hallgatók, amit korrepetálások, felzárkóztató kurzusok szervezésével próbálunk kiegyenlíteni. Ez azoknak tud segíteni, akiknek megvan a szándékuk arra, hogy a megfelelő mennyiségű energiát belefektessék a tanulmányaikba. Ennek ellenére sajnos van lemorzsolódás. Megjegyzem egy másik fontos oka az, hogy sokan a tanulmányaik befejezése előtt elmennek az iparba dolgozni, hiszen az első három félév programozási tárgyak teljesítése után már számos feladat elvégzésére alkalmasak a hallgatóink.  Úgy gondolom, hogy hosszú távon ez nem jó döntés, szerintem érdemes előbb diplomát szerezni és utána kilépni a céges világba.

Milyen arányban vannak külföldi hallgatók a karon?

PhD képzésen hosszú évek óta mindig van néhány külföldi hallgatónk. Mesterszakon a Stipendium Hungaricum program keretében hozzánk is jön minden évben 5-10 hallgató. Tavaly végzett az első mester szakos külföldi hallgatónk. Úgy gondolom, hogy fontos odafigyelnünk rájuk. Megpróbáljuk a létszámukat is bővíteni, viszont egy erős felvételi szűrőt alkalmazunk, így csak azokat a jelentkezőket fogjuk felvenni, akik megfelelő szakmai előképzettséggel rendelkeznek. Alapszakon nincs angol nyelvű képzésünk, Erasmus program keretében fogadunk néhány vendég hallgatót.

Mit csinál, amikor éppen nem dolgozik?

Ez egy nehéz kérdés, mert nem túl sok időm marad az egyetemi adminisztráció mellett. Ekkor próbálom a matematikai kutatási feladataimat végezni. Ha emellett marad még időm, akkor szeretek a ház körül, a kertben tevékenykedni, kirándulni, nyáron a Balatonon úszni. Próbálom azt a minimális kis szabadidőt hasznosan, családi körben eltölteni.

A Az a cél, hogy azokat a feladatokat és szakmai munkákat, amiket eddig elkezdtünk, tovább folytassuk – Interjú Hartung Ferenccel, a MIK dékánjával bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A képre kattintva galéria nyílik!

Ezek után az Alkohol tanszék oklevele került átadásra, melyet Hutvágner Dániel, Huti kapott, majd a DIRH kápráztatott el minket sportos, poénos, aerobicos táncával.

A képre kattintva galéria nyílik!

A gála műsorszerkezete úgy nézett ki, hogy a héten eddig látott, csapatok által előadott műsorokból hívtak vissza néhányat. Ezáltal nem egy unalmas díjátadót láthattunk, hanem egy néhol kacagtató, néhol ámulatba ejtő és nem utolsó sorban néhol megható műsort. A zsűri minden díj átadása előtt elmondta, hogy nagyon nehéz dolga volt – hát őszintén ezt meg is tudom érteni, hiszen az idei csapatok magasra tették a lécet.

A képre kattintva galéria nyílik!

Olyan produkciókkal készültek, nem is egy tánccal, hanem többel, amelyek tényleg azt mutatják, hogy ezek a fiatalok egész félévben szívüket, lelküket beletették ebbe a projektbe. Ami végtelenül szimpatikus volt, hogy minden csapat boldogan örült a másik sikerének is. Ilyet a kinti világban, sőt még az egyetem falai között is ritkán látni, így örömmel mondhatom, hogy az 5VEN tényleg összehozta az embereket. Fiatal vagy idős, oktató vagy hallgató, itt nem számított, mindenki egy célért dolgozott, és azt hiszem, hogy ez érték, hiszen egy feledhetetlen héttel sikerült megspékelniük az átlag veszprémi emberek és az átlag hallgatók életét is. Átlag alatt azt értem, akik nem vettek részt aktívan az Egyetemi Napokon, csak szemlélődőként figyelték az eseményeket.

A képre kattintva galéria nyílik!

Az Aranyhangszál díjat a CsVENpiönsz, a VENnováció díjat pedig az AquaVEN kapta. A legjobb inverz egyetemi előadásért járó kitüntetés a DzsuVENdzsit illette, mert a perc/poén arány a legmagasabb náluk volt. A bevonulás esetében figyelték a csapatok létszámát, az ötletességét, azt, hogy mennyire sok karakter van a felvonulók között, ezeket figyelembe véve pedig a VENindulás díjat az AquaVEN csapata nyerte. A Kocsmadíj kategóriában kiütéssel a CsVENpiönsz győzedelmeskedett, a legcoolabb csapat a tVENties lett, mivel a Tüzér utcai gyermekotthonnak gyűjtöttek ruhákat, játékokat és tartós élelmiszert. Ricsi elmondta, hogy ezt azért szervezték, mert nekünk, hallgatóknak jár, hogy bulizhassunk egy hetet és erre három hónapot felkészülhessünk, de van, akinek nem adatott meg ez.  A legjobb korters program díjat a DzsuVENdzsi csapatának ítélték, a VENoszkárt a tVENties, a Legjobb főműsornak járó díjat végül pedig a CsVENpiönsz kapta.

A képre kattintva galéria nyílik!

A gála folytatásban a megjelent exdiákrektorok ünnepélyesen befogadták maguk közé Csrepka Mátét, a 2017-es év győztesét. Elmondta, hogy tudja, hogy bárki is győz, jó kezekben lesz a stafétabot. Csrepkimót nyári szettbe öltöztette a DIRH, ezzel is azt szimbolizálva, hogy ezzel most vége a télnek, és jön a jó idő.

A képre kattintva galéria nyílik!

Lassan közeledett az igazság pillanata, és felhívták a színpadra a négy jelöltet, akik azt a feladatot kapták, hogy nyissák ki (belezzék ki) az 50 éves egyetemi napok pinyátáját. Ez elsőre nem sikerült, így az izgalom egyre csak fokozódott…

A képre kattintva galéria nyílik!

Minden csapat színével ellátva volt egy boríték, ezt a diákrektorjelöltek egyesével felolvasták. A szöveg egy hálaüzenet volt a csapattagok számára az áldozatos munkáért. Majd egy-egy dobozt helyeztek eléjük, és azt mondták nekik, hogy akinek a dobozából kirepül valami, az lesz a győztes, viszont minden jelöl dobozában lufi volt… igaz az AquaVEN és a CsVENpiönsz doboza 50-es számot formázó arany lufikat rejtett. A DIRH az idegekkel játszott. Végül fákjákat helyeztek ki a négy csapat vezetője mögé, és akié utoljára égve maradt…

A képre kattintva galéria nyílik!

…AquaVEN-es DesztillÁdi lett az új diákrektorunk!!!

A képre kattintva galéria nyílik!

Egyetemünk rektora, dr. Gelencsér András beszédében elmondta, hogy a VEN nyertese az összes csapat, és mivel vége van a télnek, és elkezdődött a nagy olvadás, így egyértelmű volt, hogy nem lehetett más az új diákrektor, mind Horváth Ádám. A VENtartktisz elolvadt, és az AquaVEN-é a jövő.

A képre kattintva galéria nyílik!

Ádi a gála zárásaként megtartotta szűzbeszédét, megköszönte a zsűrinek, a hallgatóknak, a korteseinek, a koordinátorainak, Huti vezérnek, a VENtorának és nem utolsó sorban a csapatának. Elmondta, hogy még fel sem fogja, hogy mi történt, talán majd jövő héten. De nagyon büszke arra, hogy része lehetett ebben az egészben, és hogy VEN=boldogság, boldogság =VEN.

A képre kattintva galéria nyílik!

A buli a felső kampuszon folytatódott, bár aki ott volt a gálán, az a 7-kor kezdődő Ocho Macho koncertről lemaradt, de talán nem bánták. Az este hátralevő részében Rúzsa Magdi és zenekara, majd a Kowalsky meg a Vega léptek színpadra. Ez a pénteki nap jobban megmozgatta a város lakosságát is, a közönségben szép számmal voltak fellelhetőek az idősebb korosztály képviselői. De ez nem baj, hiszen a VEN mindenkié, az egyetemistáké és Veszprémé.

Gratulálunk innen is DesztillÁdinak, és mindenkinek jó szórakozást kívánunk az 5VEN utolsó napjára!

Fotók: Koncz Júlia

A Végre fény derült a titokra – Na, de ki lett az új diákrektor? bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A képre kattintva galéria nyílik!

Felszólították egyetemünk rektorát, hogy mondjon le tisztségéről és adja át a hatalmat. Dr. Gelencsér András beszédében kifejtette, hogy mit is jelent a VEN: a Google fordító valószínű megfeküdne tőle, de ez egy érzés, és csak az érezheti, aki valaha átélt VEN-t, mert függőséget okoz. A hallgatóknak pedig azt kívánta, hogy próbálják elkerülni, hogy túlexponálják magukat fénnyel.

A képre kattintva galéria nyílik!

Leó pápa is köszöntött minket, ő a megalkotója az ország első egyetemi napjainak. Elmondta, hogy a kezdetekben nem gondolta, hogy 50 év múlva lesz VEN, de ma már tudja, hogy 100 év múlva is lesz!

Bemutatták a zsűrit, majd Csrepkimó is beköszönt a rendezvényre, akitől megtudhattuk, hogy a jelenlegi rossz idő az ő utolsó kétségbeesett próbálkozása arra, hogy visszahozza a telet. Így megajándékozták egy szalmakalappal, jelképezve, hogy elmúlik a tél és egy melegebb éghajlat köszönt be.

A képre kattintva galéria nyílik!

Felcsendült a jól ismert VEN van, volt lesz című dal, melyet követően bemutatkoztak az idei csapatok a Kortes dalfesztivál kíséretében, majd hajnalig folytatódott a buli a Balaton.hu partyarénában.

Sok sikert kívánunk mind a négy csapatnak: Hajrá DzsuVENdzsi! Hajrá AquaVEN! Hajrá tVENties! Hajrá CsVENpiönsz!

Fotók: Vas Enikő

A XXVIII. Veszprémi Egyetemi Napok – 50 éve kezdődött, most folytatódik a Dörgedelemmel bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Mikortól vett részt a projektben?

2017 őszén keresett meg egy kolléganőm, akitől megtudtam, hogy lesz majd egy prezentációs csapataz EKF-ben, és oda keresnek tagokat.  Ezután elmentem a polgármesteri hivatalba, és ott volt egy válogatás a nemzetközi felkészítőkkel. Szerintem az egyik fő ok, amiért kiválasztottak, az az, hogy 2012-ben készítettem egy érzelmi intelligencia felmérést Veszprémben, amit a városi stratégiában is felhasználtak. Később ebből született publikáció is, ami nemzetközi PhD díjat nyert. Emellett a GTK mentor program és az egyetemi Hallgatói Tehetséggondozó Program szakmai vezetője vagyok, és talán, mint összekötő kapocs a generációk között, meggyőzhettem a zsűrit.

Felkészítésen vettünk részt, majd 2018 februárjában prezentáltunk először, akkor 7 város képviselte Magyarországot. Miután továbbjutottunk a második körös prezentációs csapatba is bekerülhettem és ennek az eredménye volt decemberben a győzelem. 

A prezentációkon kívül milyen teendőket jelentett a csapatban való részvétel?

Ötleteket is, meg magunkévá kellett tenni az egyész EKF-es anyagot. Hiszen született egy ún. Bidbook (az EKF pályázati anyagát hívjuk így), ami tartalmazza a koncepciót, a megvalósítást, a költségtervet és még sok mást. Maga a kidolgozásban nem vettem részt. De voltak ehhez kapcsolódó feladatok: például felmérni, hogy ez egyetemen az egyetemisták, oktatók, egyéb alkalmazottak, hogy állnak hozzá a projekthez (tudják-e, hogy mi az EKF; milyen hajlandóságuk van önkéntesként részt venni programokban?). Összehívtuk a dékánokat, rektor urat és a hallgatókat is, így ennek a fókuszcsoportnak az eredménye is megjelent az anyagban.

Mit érzett, amikor Veszprém nyert? Végig hitt a győzelemben?

Ezt olyan jó, hogy mindig megkérdezik! Tősgyökeres veszprémi vagyok. Szerintem, aki benne volt a csapatban, azok végig hittek a győzelemben. De még a saját családtagjaink között is volt, aki azt kérdezte, hogy „–Te tényleg hiszed, hogy megnyerjük?” Ezeket hallottuk vissza folyamatosan, az utcán is gyakran leszólítottak minket. Mi viszont tudtuk, hogy miről szól, és azt is, hogy hogyan tudjuk ezt átadni a zsűrinek. Remek felkészítő csapatunk volt. Egy nemzetközi team, akik már sok EKF-es csapatot készítettek fel. Polgármester úr is végig azt kommunikálta, hogy mi már korábban elkezdtük építeni, ami megvalósulhat, de az EKF adott egy olyan közös célt, ami mögé mindenki be tud állni. A turizmusban, az egyetemen, a gazdaságban talán már most, az első felkészülési évben is érezhető az EKF hatása. Szóval igen, mi végig hittünk benne, én legalábbis biztosan!

Az egyetem hogyan kapcsolódik be abba, hogy a 2020-as projekt sikeres legyen?

Végig benne volt az egyetem, és ezt is kommunikáltuk, hogy a város és az egyetem egyre jobban úgy működjünk együtt, hogy be tudjuk hozni a városlakókat az egyetemi programokba. És amikor kiderült, hogy megnyertük, rektor úr felkeresett, és azt mondta, hogy van egy ajánlata, úgy gondolja, hogy ezt az egészet egyetem szinten össze kell fogni. Így nagyon nagy megtiszteltetésemre 2019. március 1-jétől kinevezett az Európa Kulturális Fővárosa projekt egyetemi referensévé. Nagyon szerettem volna folytatni a megkezdett EKF munkát, és örültem, hogy hivatalos keretek között is megtehetem.

Az Egyetemi EKF team, ha hívhatom így, a kari kapcsolattartókból áll beleértve a nagykanizsai és kőszegei kampuszt, az egyetemi központi kommunikációs kollégákat valamint a Testnevelési és Sport Intézetet is. Ezen személyek feladata elsősorban az EKF kommunikáció egyetemen belül és kívül, valamint olyan programok összegyűjtse, amiket nyithatunk a város és Balaton régió lakosai felé, és később be tudunk vonni a projektbe.

Amit még vállaltunk, az az önkéntesrendszerben való részvétel. Mert persze, hogy vannak programok, de oda nagyon sok önkéntes kell és ezt próbáljuk felépíteni.

Az egész pályázati anyag elérhető magyarul és angolul a veszprem2023.hu oldalon. De továbbra is várunk ötleteket az egyetemtől, civil szervezetektől, hiszen nem biztos, hogy minden programpont a legírtak alapján fog megvalósulni.

Most a Regatta nyilvánossá tételén gondolkodunk, hogy kinyitnánk a városnak egy hajót, és lehívnánk az embereket szurkolni. Tervezünk egy Szörnyek találkozója nevű programot is, hogy minden híres szörny a Balatonon találkozna. Hisz a magyar tengerhez sok minden kapcsolható. Azon is gondolkodtunk, hogy a vízben lennének kapaszkodó stégek, ahol egy-egy zenész szórakoztatná az embereket. A meglévő programokat is igyekszünk fejleszteni (pl. Utcazene Fesztivál) és lesznek új programok is. Továbbá a Laposa Borbirtokkal karöltve szeretnénk egy Borakadémiát, belekapcsolva a Georgikont is. Hiszen fontos, hogy az egyetem és a régió, hogyan tudja egymást erősíteni a meglévő tudás és tapasztalat megosztásával.

Azon is gondolkodunk, hogy tantárgyakat indítanánk, ami kreditet érne. Az informatikusok pl. úgy tudnának bekapcsolódni ebbe, hogy az önkéntes program honlapját készítik el. Aztán még az is lehet, hogy szakdolgozatok is születnének belőle. Az egyetem, a város és a hallgatók is jól járhatnának ezzel az együttműködéssel.

Szerintem az egyik legnagyobb kérdés az, hogy mi van akkor, ha 2023 véget ért? Mi a hagyaték? Nem csak arról szól ez a program, hogy jöjjön ide sok külföldi, hanem hogy a helyiek is élvezzék ennek a hozadékát. Hiszen például a bicikliút itt fog maradni, a programokat pedig megrendezzük 2024-ben is. Szeretnénk, ha az EKF úgy működne, mint egy motor, ami összefog, és 2023 után ez önműködően funkcionál tovább.

Ön szerint mi kell a sikerhez?

A legfontosabb az, hogy mindenki magáénak érezze, a belső motiváció és a büszkeség. És szerintem, amiért mi nyertünk, az az, hogy ez a pályázat nem egy városról szól, hanem Veszprém-Balaton régióról, itt több mint 100 kistérség, falu, kisvállalkozó vesz részt a projektben. Ezen túl pedig egy olyan stratégia kiépítése, ahol mindenki megtalálja a saját feladatát, össze kell fogni, harmonizálni a feladatokat. Fontos, hogy mindenki beleadjon ebbe plusz időt és persze a pénz.

Vannak olyan pályázatok, amiket az EKF által ki tudunk használni. Például néhány GTK-os kollégával egy kutatócsoportot hoztunk létre, ahol attitűd vizsgálatot szeretnénk végezni, hogy az emberek hogyan állnak most a projekthez, és ez hogyan fog változni az évek során. Remélem, a kutatás gyakorlati haszonnal bír, ami a tudománynak, az egyetemnek, a városnak és a régiónak is tud új és hasznos információkkal szolgálni.

Fotók: Koncz Júlia

A Mindenki érezze magáénak– interjú dr. Kővári Edittel, az EKF pályázat egyetemi referensével bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Mikor, miért került a Matematika Tanszékre a Pannon Egyetemen?

Az egyetem elvégzése után (1968) az első munkahelyem a Szegedi Orvostudományi Egyetem (SZOTE) volt. A SZOTE Számítástechnikai Központ alapítója és 1993-ig a vezetője voltam. Szervezésemmel és közreműködésemmel épült ki a SZOTE hálózati infrastruktúrája, számos orvosi informatikai alkalmazás valósult meg, nemzetközileg is ismert kutatási tevékenység zajlott a biomatematikai modellezés területén. Az NJSZT Orvosbiológiai Szakosztály és a „Számítástechnika és Kibernetika az Egészségügyben és a Biológiában” konferenciasorozat szervezőbizottságának alapító tagja és elnöke is voltam.
Két évig (1987-89) vendégprofesszorként dolgoztam a University of Rhode Island egyetemen, ahol oktattam, számos tudományos cikket és meghívó professzorommal, Gerry Ladassal egy monográfiát publikáltam.
Miután visszajöttem Szegedre, rádöbbentem, hogy óriási változások történtek a számítástechnika és hálózatépítés terén. Eldöntöttem, hogy elméleti kutató leszek, kiegészítésképpen felügyelem és modernizálom az informatikai tanárképzést. A veszprémi egyetem Matematika Tanszék vezetésére megbízást kaptam, így 1993-tól egyetemi tanárként, tanszékvezetőként, az informatikai szak szakvezetőjeként tevékenykedtem nyugdíjba vonulásomig.

 Milyen tudományos munkákban vett részt, és milyen elismerésben részesült?

Szakmai érdeklődési köröm a differenciál- és differenciaegyenletek kvalitatív elméletének széles spektrumát lefedi, biomatematikai és orvosi informatikai kérdésekkel is foglalkozom. A nemzetközi differenciál- és differenciaegyenletes matematikai közösség tagja vagyok, már 12 éve beválasztanak az International Society of Difference Equations igazgatótanácsába.
Publikációimnak a száma több mint 200, hivatkozásaim száma a Google Scholar szerint 4900 felett van. Számos szakmai kitüntetésben részesültem. Legfontosabbak: Grünwald Géza emlékérem (Bolyai János Matematikai Társulat, 1973), Neumann János-díj (1992), a Chilei Egyetem Prof. Niemeyer Fernandez tiszteletbeli professzori cím (1994), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1996-2000), Szent-Györgyi Albert-díj (2000), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2009).

Mely publikációit tekinti a legfontosabbnak?

1992-ben elnyertem a matematikai tudomány doktora címet, a „Funkcionál-differenciálegyenletek megoldásainak oszcillációja és globális attraktivitása” című értekezésem alapján.

Amerikában írtam meg egy szerzőtársammal, a karakterisztikus egyenletről a közönséges differenciálegyenletek egyenletében. Erre a monográfiára körülbelül 1300 alkalommal hivatkoztak eddig az MTMT szerint. Összesen 210 tudományos publikációm van, melyek közül 57 az orvosi alkalmazások kategóriájába tartozik. AZ MTMT szerit kb. 3100 hivatkozást kapott összesen. Büszke vagyok rá, hogy emlegetik a dolgozataimat, hivatkoznak rájuk és hivatkozások alapján újabb hivatkozások keletkeznek.

Milyen szerepet vállalt a MIK életében?

Úgy láttam, hogy a matematika elméleti oktatása kiváló alap az alkalmazott matematika műveléséhez, mert rossz elméleti kutatók nem lesznek jó alkalmazott kutatók, ezért minőségi oktatásra törekedtem.
Társszerzője vagyok több egyetemi jegyzetnek. Létrehoztam egy differenciálegyenletes műhelyt, amely folyamatosan fejlődik. A Matematika Tanszék három munkatársa is megszerezte az MTA doktora címet, többek PhD fokozatra tettek szert.

Úgy tudom, hogy 1995-98-ig az egyetem rektora is volt. Egyetemvezetőként, melyek voltak a legfontosabb feladatai?

Három induló közül én nyertem a választáson nem kis meglepetésre, hiszen csak másfél éve jöttem Szegedről. Megválasztásom napján érkezett egy boríték az akkori pénzügyminiszter levelével, amelynek következtében státuszokat kellett megszüntetni.
Másrészt ekkor indult meg a felsőoktatás strukturális átszervezése, amelynek lebonyolításában kivettem a részem. Ezen időszak alatt alakult ki a kreditrendszer, és akkor alapult meg a turisztikai szak is.

Magánemberként mivel telnek a mindennapjai?

Sokat kertészkedem, olvasok. Két gyermekünktől négy unokánk van, velük is gyakran együtt vagyunk. Számomra a család mindig nagyon fontos volt, biztos támaszt jelentettek, ezért hálás vagyok a sorsnak.

Fotó: Felföldi Gábor

A Nem csak világhírű tudós, de kiemelkedik az ismeretek átadásában is – Interjú Dr. Győri Istvánnal bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Miért választottad a marketing alapszakot? Miért Veszprémben?

Szabina: „Azért választottam a marketing szakot, mert ebben láttam a potenciált. Mindenképpen piacképes szakra szerettem volna menni, és úgy gondoltam, hogy a marketing passzol hozzám. Miután egyetemre jöttem, sokan mondták, hogy én jó marketinges lennék, és ezután el is árultam, hogy szerintem is, mert ezen a szakon tanulok.

Veszprémben csak átutazóban jártam, de már akkor megtetszett a város. Szekszárdra jártam középiskolába, és onnan inkább Pécsre vagy Budapestre mennek továbbtanulni. Én tudtam, hogy egyik városba sem mennék szívesen, így esett a választásom Veszprémre. Négy és fél éve nem gondoltam volna, hogy ahol csak átutazóban jártam, az lesz pár év múlva az otthonom.”

Zsófia:” Már a középiskolában tanultam marketinget és ott nagyon szerettem, ezért választottam. Azért esett a választásom Veszprémre, mert el akartam kicsit jönni otthonról (Tolna megyei vagyok, ezért nem választottam a pécsi képzést), de a fővárosba sem szerettem volna menni. Miután megismertem a Pannon Egyetemet a nyílt napon, nagyon beleszerettem.”

Milyen érzés volt első évfolyamosként (felsőbb éves tanácsok nélkül) végigcsinálni ezt a 3,5 évet?

Szabina: „Nehéz volt nekünk, első évfolyamnak, hiszen nekünk kellett kitaposnunk az utat. Sok dologban bizonytalanok voltunk, sokszor úgy gondoltuk, hogy nem volt jó választás egy újonnan induló szakra jönni. De mégis bevezettük a kermarkos kocsmatúrát, amely azóta minden évben megrendezésre került. Sok segítséget nyújtottunk az alsó évfolyamnak, talán olyanokat is, melyeket ők észre sem vettek.”

Zsófia: „Nem volt vele semmi probléma, mert nagyon segítőkészek voltak a szaktársaim. Mindig segítettük egymást. „

Így diplomával a kézben mit gondolsz? Megérte?

Szabina: „Mindenképpen megérte ezt a szakot választani. Remek oktatóink, tanáraink voltak, és a szaktársaimat is jó barátoknak tartom. Velük a képzés végére nagyon összekovácsolódtunk, és felejthetetlen élmények kötnek össze. Így utólag, nem választanék más szakot. Szerintem megérte, és másnak is csak ajánlani tudom.”

Zsófia: „Igen, megérte. Bár lehetett volna kicsit gyakorlatiasabb az oktatás.”

Folytatod mester szakon a tanulmányaidat?

Szabina: „Igen, folytatom mesterszakon, hiszen számomra a tanulás itt nem ért véget. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. A nemzetközi gazdaság és gazdálkodás szakot választottam. Úgy gondolom, a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi marketing jó irány lehet, és ezt a két területet jól lehet párosítani.”

Zsófia:” Szeretnék majd mesterképzésre menni, de nem marketing szakon, hanem valami új területen.”

Mi a legkedvesebb egyetemi emléked?

Szabina: „Rengeteg szép emlék fűz az egyetemhez. A bulik, a kocsmatúrák, a szakestek, a kellemes séták mind szép emlékek számomra. Azt biztosan a jó emlékek közé sorolnám, amikor a Veszprémi Egyetemi Napokon fergetegeset mulattunk a barátaimmal. De az is szép emlék, amikor forralt bort főztünk, vagy amikor lementünk télen hógolyózni. Mindenképpen a barátok tették színesebbé az egyetemi létet. Együtt tettük ezt felejthetetlenné.”

Zsófia:” Nekem az a legkedvesebb, amikor visszagondolok az itt szerzett barátaimra és az átélt kalandokra.”

Fotó: Szombat Szabina

A Úttörők bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Mesélj magadról pár szót! Hobbid, szakod, mióta vagy hallgató…

Műszaki Informatikai Karon, Gazdaságinformatika alapszakos hallgató vagyok. Szabadidőmet szívesen töltöm egy jó könyv társaságában.

Hogy történt a HÖK elnök választás, majd az avató ceremónia

2018. október 8-i Küldöttgyűlésen szavazott meg a Testület PEHÖK elnöknek, november 1. napjától töltöm be ezt a tisztséget.
Az avató ceremónia kicsit tolódott a választáshoz képest, december 15-én került rá sor. Az a nap több okból is igazán fontos számomra és a Hallgatói Önkormányzat számára, hiszen 2018-ban ünnepelte a HÖK fennállásának 25. évfordulóját. Ezen alkalomból meghívásra kerültek az előző elnökök, illetve elnökségük. Mi, a jelenleg regnáló HÖK tisztségviselők izgatottan hallgattuk egykori tagok történeteit, hogy milyen is volt akkor, hogy az akadályokat, amiket eléjük gördített az élet, hogyan oldották meg. Nagyon sokan eljöttek, igazán tanulságos volt. Este pedig a hagyományos elnökavatásra került sor, ahol az ex HÖK elnökök, köreikbe köszöntik a frissen megválasztott PEHÖK elnököt egy „kis” pezsgőfürdő keretein belül. Ezt követően, pezsgős öltözékemből átöltözve kezdődött egy hajnalig tartó ünneplés. Csodálatos nap volt, amit szerintem míg élek, nem fogok elfeledni.

Mit csinálnál másképp, mint elődeid?

Az igencsak fogós kérdés. Szeretném szorosabbá fűzni a hallgatók, a HÖK és az egyetem kapcsolatát. A Nagykanizsai Kampusszal elődeimnek sikerült egy igazán jó kapcsolatot kialakítaniuk, ezt szeretném a továbbiakban is fenntartani és ápolni. Terveim között szerepel még többek közt az is, hogy a zalaegerszegi képzési hellyel hasonlóan jó kapcsolatot alakítsunk ki.

Korábban milyen feladatot láttál el a HÖK-ön belül?

2016 októberétől tevékenykedtem a Műszaki Informatikai Kar részönkormányzatában, elnöki megbízottként, majd a szakképviselő választásokat követően 2017 tavaszától gazdaságinformatika szakképviselő lettem. 2018 februárjától a Pannon Egyetem Hallgatói Önkormányzat Ellenőrző Bizottságának elnökeként folytattam HÖK-ös pályámat, nyolc hónappal később PEHÖK általános elnökhelyettes, majd 2018. november 1. napjától PEHÖK elnök lettem.

Milyen érzés egy csapatot irányítani?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert igazán fantasztikus emberek vesznek körül, akikkel élmény együtt dolgozni. Tudom, hogy mindig számíthatok rájuk, és természetesen ez visszafelé is működik. Van, amikor rendkívül nehéz helyt állni elnökkét, vezetni a csapatot, de szerencsére minden rendben működik.

Hogyan tudod összeegyeztetni az itt végzett munkádat a tanulmányaiddal?

Soha nem tekintettem a HÖK-re munkaként. Inkább egy számomra nagyon fontos elfoglaltság, amit bármikor nagy örömmel végzek. Próbálom megtalálni az egyensúlyt a HÖK, illetve a tanulmányaim között, több-kevesebb sikerrel. De tudom, nem lesz probléma, mert nagyon élvezem a jelenleg életem.

Szerinted milyen egy jó HÖK elnök?

Életvidám, sosem fáradt, kedves és segítőkész. Bármikor lehet hozzá fordulni, megbíznak benne az emberek. Tud feladatot delegálni HÖK-ön belül, nem utolsó sorban pedig jó kapcsolatot ápol az Egyetem felsővezetésével és a hallgatókkal.

Üzensz valamit a diákoknak?

Azt üzenném, hogy ha bármi kérdésük van, ne féljenek kérdezni. Mi értük, a hallgatókért vagyunk, és próbálunk minden tőlünk telhetőt megtenni érdekeik képviselésében.

Fotók: Munkás Zoltán, Pócza Áron

A Mi a hallgatókért vagyunk – Interjú Lekszikov Kitti HÖK elnöknővel bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.