Menedzser szakest

Szeptember 24-én hivatalosan is elkezdődött a „szakestszezon”, amit idén a Menedzser szakest nyitott meg, immáron XVIII. alkalommal. Témája idén a Forma-1 volt, amit a díszletekben, a ceremoniális részben, illetve a vendégek öltözködésében tökéletesen megelevenedett. A gólyák számára újdonsült élmény volt ilyen közvetlenebb alkalommal is találkozni a tanárokkal, tanszékvezetőkkel. A ceremoniális részt nagyon élvezték, főleg a humoros feljelentéseket. A felsőbb éveseknek is tetszett, nem véletlenül járnak vissza a szakestekre. Számukra meglepő volt viszont a gólyák nagy száma, de ezen kívül kifogásolhatatlannak tartották az estet. Fun fact: A szervezői nyitóbeszéd (Mélyen tisztelt szépen csengő hangú…) szövegében található Második Főpohár nem hiába a második. A Főpohár tartalmazza a gólyák avatóborát, amit még az első szakestre készítettek és találtak ki. Az első Főpohár a kicsit veszélyes körülmények végett nyugdíjba vonult, helyére lépett a Második Menedzser Főpohár.

Pénzügy-számvitel & Turizmus Szakest

Október 8-án vehettünk részt a XIII. PSZ-TV Szakesten, ahol a turizmus és a pénzügy világa egy közös célban találkozott: a felhőtlen szórakozásban. Az est ezúttal a latin életérzés jegyében telt. A szervezők forró dallamokkal, különleges ételekkel és színes programokkal idézték meg Dél-Amerika pezsgését. A vendégek élénk és temperamentumos öltözetekben töltötték meg a termet. A gólyákat felavatták, akik így hivatalosan is beléptek a PSZ-TV közösségébe. Az est folyamán a Szakest Szoknyája és Nyakkendője címet az est két legstílusosabb résztvevője, Nagy Janka és Hancz Olivér hallgatók nyerték el (bár egyikükön sem volt szoknya vagy nyakkendő). A ceremóniát tombolasorsolás zárta, ahol értékes nyeremények találtak gazdára. Az este zenével és tánccal folytatódott egészen hajnalig, ahol egy kicsit mindenki latin szívűvé vált.

Biomérnök szakest

„Alszunk és ragyogunk!” November 5-én XI. alkalommal tartották meg a Biomérnök szakestet, ami tematikailag egyszerre volt altató és csábító. A Glamour Sleepover magába foglalja a sminkben és dresszben való csilivili pizsiparty fogalmát. Voltak különlegességek, mint például a Legjobb pizsama-díj, illetve pár önkéntes versenghetett a Legszebb hercegnő címért. A szakesten dresszkódügyileg változatos öltözködés volt, egyesek hálóruhában, mások meg ing és köntös kombinációban testesítették meg a témát.

Kereskedelem és Marketing szakest

Harmadik alkalommal rendezték meg a szakestet, ami bizonyítja, hogy a kezdetektől nagy népszerűségnek örvend. Az első témája Franciaország volt, a második a neonfények pompájában tündökölt. A harmadik pedig elrepített minket a cirkusz varázslatos világába. A népszerűségre idén sem lehetett panasz, hiszen majdnem minden ceremóniajegy elkelt. A vendégeket Welcome Drink és pattogatott kukorica várta, ahogy azt egy rendes cirkuszban szokás. Na de a fő attrakciót mindenkinek a porondmester és a bohóc jelentette. Németh Marcell (Maresz) és Kern Dávid ugyanis vállalták, hogy beöltöznek és szórakoztatják a közönséget, ami remekül sikerült. Miután mindenki megitta a büntipiáját és jóízűen elfogyasztotta a szendvicsét, elkezdődött a tombola. Ezután DJ KissAttee szórakoztatott minket hajnalokig tartó slágereivel. A szorgalmi időszak utolsó szakestje tehát pompásra sikerült, a szervezőknek igazán színvonalas eseményt varázsoltak a hallgatóknak. Egy év múlva találkozunk!

Egyetemünk

Fotók: Hajtó Kornél, Nyerges Roland 

A Szakest-mozaikok bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Európa sportrégiója lettünk. Hogyan képzeljük ezt el?

Az Európa sportrégiója program egy olyan kezdeményezés, aminek a fő céljai az egészséges életmód népszerűsítése, a mindennapi testmozgásra ösztönzés, valamint a közösségépítés és a társadalmi integráció erősítése. Ezt a célrendszert hivatott elérni az a programsorozat, ami a 2026-os évben veszi kezdetét Veszprémben és a régióban, és természetesen a Pannon Egyetemen is.

Fontos kihangsúlyozni, itt most nem a versenysporton, de még csak nem is a klasszikus értelemben vett szervezett sportoláson van a hangsúly, sokkal inkább a mindennapi mozgás örömén.

Mivel tudott a veszprémi pályázat nyerni?

Azt gondolom, hogy a veszprémi pályázatnak két nagyon erős pontja volt, ami talán segített a cím elnyerésében. Az egyik, hogy rendkívül széleskörű társadalmi összefogással valósult meg már maga a tervezés is: számos civil szervezet, sportegyesület, és persze a Pannon Egyetem is részt vett a munkában. A másik, hogy a program „lelke” az a szemlélet, miszerint a mozgás igényét és örömét mindenkinek saját magában segítsen előhívni, és ezt ötvözze egy közösségi megéléssel. 

Ez a gyakorlatban számomra azt jelenti, hogy mindenki saját magára tanuljon meg odafigyelni, például ahová eddig busszal ment, oda menjen gyalog, ahol eddig a liftet használta, ott lépcsőzzön. Ezeket a „mozgásperceket” pedig tegyük közösségi szinten láthatóvá, hogy motiváljuk az embereket a minél nagyobb arányú bevonódásra.

Mi lesz az egyetem szerepe ebben?

A 2026-os év a Pannon Egyetem életében terveink szerint a „sport éve” lesz. A rendezvényeink, aktivitásaink nagy részébe próbáljuk majd belecsempészni a mozgást, az aktív életvitelt, az egészséges életmódot. Azt gondolom, egyszerre fontos, hogy a Pannon Egyetem mint „szervező” és mint „résztvevő” egyaránt látványosan jelen legyen a kezdeményezésekben.

A hallgatók egyre nagyobb létszámmal vannak jelen az intézményben. Hol van ennek a határa?

Az elmúlt négy évben folyamatosan nőtt a jelentkezők és a jelentkezések száma. Ez különösen annak fényében nagy eredmény, hogy a „bázis” csökken: ha megnézzük a demográfiai adatokat, akkor azt látjuk, hogy évről évre egyre kevesebb gyermek születik. Ebből az következik, hogy egyre kevesebben végzik el az általános iskolát, egyre kevesebben érettségiznek, egyre kisebb a bemenet a felsőoktatásba.

 Amikor azt olvassuk, hogy rekordlétszámú hallgató kezdte meg tanulmányait a felsőoktatásban, az elmúlt 10 évet vizsgálva az igaz, ugyanakkor látni kell azt is, hogy az „új” elsősök egy része nem friss érettségiző, hanem „30+”-os, és a munka mellett kezd tanulmányokat. Ez természetesen nem probléma, de ez a merítés nagyon is véges.

Ami még átrendeződésként megfigyelhető, hogy egyre nagyobb az aránya a levelezős képzéseken résztvevőknek, ami szintén az előbbi állítással van összhangban.
Szóval igen, „növünk”, ha megnézzük az idei jelentkezéseket, a 64 államilag elismert felsőoktatási intézmény közül a Pannon Egyetem „nőtte” a legnagyobbat arányaiban az előző évhez képest, ami valóban kiemelkedő teljesítmény és nagyon jó hír, ugyanakkor a magyar hallgatók körében ennek a növekedésnek már látszanak a határai. 

Milyen lehetőségeink vannak a pozitív irányba? 

Azt gondolom, hogy két fő fegyvere lehet az intézménynek ebben a „harcban”. Az egyik: növelnünk kell az angol nyelvű képzéseink számát, különösen azokon a képzési területeken, ami nemzetközi szempontból is releváns. Ez nagyon fontos, mert a „kieső” magyar létszámot külföldi hallgatókkal lehet elsősorban pótolni, ennek pedig meg kell teremteni a feltételeit az intézményen belül.

A másik, véleményem szerint, a képzési portfólió szélesítése: olyan képzési területekre kell belépnünk – és ott szakokat indítanunk – ahol eddig nem voltunk jelen. Ilyen lehet az egészségtudomány és a kreatív ipar.

Mennyire fontos a középiskolásoknak megmutatni magunkat?

Azt gondolom, hogy az intézmények között zajló kiélezett verseny miatt fontosabb, mint valaha. Ugyanakkor azt tapasztaljuk – és ez valahol természetes is – hogy erre már nem feltétlenül a nyílt nap a legjobb eszköz, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Természetesen most is vannak kiemelkedő beiskolázási események (pl. az Educatio), amik személyes jelenlét mellett zajlanak, de megjelent sok más csatorna, amit használni szükséges, hogy eljussunk a leendő hallgatóinkhoz.

A másik jelentős különbség, hogy míg korábban „elég volt” a képzések színvonalával kampányolni, ez most már önmagában nagyon kevés. Be kell tudnunk mutatni, hogy mik azok a szolgáltatások, amiket az intézmény tud nyújtani a jó színvonalú oktatás mellett. Ilyenek a sportolási lehetőségek, a kulturális és szórakozási lehetőségek, a város élhetősége, a lakhatás, az elérhető ösztöndíjak és még nagyon sok szempont. Összefoglalva: mennyire tudjuk támogatni a hallgatót az élet minden területén a tanulmányai alatt. Ez ma egy jóval komplexebb feladat, mint amikor még én jelentkeztem egyetemre.

Azért az online tér sem elhanyagolható…

Visszautalva az előbb elmondottakra: pontosan az online tér, a social media az, ami a beiskolázás legfontosabb színterévé vált az elmúlt pár évben. Éppen ezért nagyjából öt évvel ezelőtt elkezdtük tudatosan, célirányosan fejleszteni az egyetem social media felületeit. 

Ma már például 18 000 követője van a központi facebook-oldalnak, a LinkedIn-en is 8000 fölött vagyunk, és az intézmény természetesen megtalálható a YouTube-on és a TikTok-on egyaránt. 

Ezeken a csatornákon akkor lehet igazán hatékonyan kommunikálni, ha nem csupán az elérésünk nagy, hanem ha ismerjük, hogy melyik platformon elsősorban melyik generáció aktív. Ehhez kell igazítanunk az átadni kívánt információ tartalmát és formáját. Például a LinkedIn elsősorban üzleti jellegű, a már aktívan dolgozó, szellemi munkát végző középkorú generáció „platformja”. Ide elsősorban a posztgraduális, másoddiplomás képzésekkel, MBA és DBA képzésekkel, rövidciklusú képzésekkel érdemes „célozni”.

Online terek után tekintsünk a kézzel foghatókra. Mik a jelenlegi tervek az egyetemi épületek felújítására vonatkozóan?

A fő cél nem változott: azt szeretném, ha a Pannon Egyetem valamennyi kampuszának valamennyi épülete legalább olyan színvonalú lenne, mint ahogy most a veszprémi alsó kampusz kinéz. Természetesen ezt nem olyan könnyű véghez vinni, mint kimondani: nem kevés forrás szükséges a terv megvalósításához, viszont mindig az aktuális pénzügyi lehetőségekhez képest haladunk előre.

A következő „nagyobb falat” a veszprémi felső kampusz lenne: a kiviteli tervek elkészítését célzó közbeszerzési eljáráskiírás a közeljövőben véglegesítésre és meghirdetésre kerül. Ennek eredményeképpen kerül kiválasztásra a tervező, és indul majd el az a munka, aminek keretében „megálmodjuk” az új kinézetet.

De továbbra is tervben vannak kanizsai és zalaegerszegi fejlesztések, és egy új veszprémi kollégium is az egykori menza helyén, aminek a tanulmánytervei éppen a napokban készültek el.

A VEN-kocsmák és a szomszédos épületek területét mennyiben érintené?

A felső kampusz „VEN területe” egy szenzitív kérdés, mert volt Pannonos hallgatóként én is jól tudom, hogy a VEN szent és sérthetetlen. Természetesen a beruházás érintené az Union, a Hotel Magister és a Könyvtár által körbezárt területet is, de nagy figyelemmel arra, hogy a korábbi funkciók ne sérüljenek. Terveim szerint elbontásra kerülne az Union bejáratától nem messze lévő „forfa” épület, valamint a mára már használhatatlanná és balesetveszélyessé vált „garázs épület” a munkaügyi központ épülete mellett. 

Ki szeretnénk bővíteni a „VEN területet”, befedni a csatornákat, megszüntetni az aszfalt utakat, és helyette sokkal inkább zöld felületeket és térköves járdákat/területeket létrehozni. A témában természetesen nem kikerülhető, hogy mi lenne a jelenlegi VEN csapatkocsmák sorsa. 

Ezzel kapcsolatban két forgatókönyv van a fejemben, ugyanis azt ki kell mondani: jelenlegi formájában a csapatkocsmáknak helyet adó épület se nem szép, se nem „praktikus” – ugyanakkor megszüntetni semmiképpen nem szeretném a funkciót.

Az egyik: a jelenlegi épület elbontásra kerül, de a terület átlós oldalán építenénk egy új épületet, ami a „VEN-en kívüli” időszakokban közösségi helyként, rendezvényhelyszínként funkcionálhatna, viszont a kialakítása lehetőséget adna arra, hogy a VEN alatt a földszintjén működnének a csapatkocsmák.

A másik: a jelenlegi épület marad, ugyanakkor teljeskörűen felújítjuk, különös tekintettel a külső megjelenésére, a szigetelésekre, az elektromos hálózatra, csatornára, vízre: annak érdekében, hogy biztonságosan használható legyen hosszútávon, de ne „rontsa le” a kampusz megjelenését.

Ezek természetesen még nem eldöntött kérdések, és úgy tervezem, hogy amikor elérünk a döntési pontig, akkor bevonjuk az egyetem hallgatóságát, hogy melyik verzió lenne számukra a szimpatikusabb.

A Tudósotthonra is van elképzelés?

Természetesen. A tervek szerint egy komplex felújításon esne át ez az épületünk is kívül és belül egyaránt, illetve plusz egy szintet ráhúznánk. Ugyanakkor az eredeti funkciója nem változna: továbbra is az ifjú kutatóknak, vendégoktatóknak biztosítana ideiglenes szálláshelyet az itt-tartózkodásuk során.

Az új kollégiumi épület hogyan fog megvalósulni? 

A Központi Kollégium mögötti, régi menzaépület helyén megvalósítandó új kollégium tanulmánytervei elkészültek. A cél egy 400 fős, modern megjelenésű szálláshely, ami maximálisan kiszolgálja a XXI. századi igényeket, és adott esetben a működtetése „szakaszolható”.

Ennek megfelelően a tervező nem egy épületet, hanem 5 db kisebb épületből álló komplexumot álmodott meg, amik külön-külön is üzemeltethetők – képesek 4 csillagos szállodai szolgáltatást is nyújtani – de mégis egy egységet alkotnak és egy zöld, átriumos udvart zárnak körbe. Azt gondolom, hogy amikor a kollégium elkészül, az egyszerre lesz komfortos, és rendkívül mutatós.

Marton Angéla
Fotó: Kun Botond

A Lépések minőségben és mennyiségben bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Szokott gondolkozni azon, vajon hogy látja Önt a környezete rektorként? 

Jó kérdés, az ember ezen folyamatosan gyötrődik. Nyilván van bennem egyfajta önreflexió arra vonatkozóan, hogy mi lenne az elvárható kép, amit a Pannon Egyetem rektorának szerepköre megkövetel megjelenésben, habitusban. Természetesen a személyes értékekből is fakad egyfajta elvárásrendszer. Sokat gondolkozom tehát ezen, szemléltetésképpen mondok egy példát: nemrég jubileumi okleveleket adtam át az intézményben, így kezet fogtam azokkal, akik 50, 70 vagy akár 75 éve végeztek az egyetemen. Elgondolkodtam, vajon ki adta át nekik anno a diplomát? Esetleg olyanokkal fogtam kezet, akik kezet fogtak Polinszky Károllyal? Érzem a felelősség súlyát, és igyekszem a legjobb minőségben betölteni a szerepem. Válaszolva a kérdésre, szeretném, ha nem veszíteném el azt a fajta nyitottságot, játékosságot, közvetlenséget, ami egyébként jellemez. 

Ez a három utóbbi jelző valóban nagyon pozitív; vajon vállalható?

Igen! Gyakran feszített tempóban dolgozunk, komoly, felelősségteljes feladataink vannak, s néha kommunikációs szakadékok alakulnak ki, rettentően fontos tehát, hogy egyszerre tudjunk pörgősek, dinamikusak lenni, hogy kialakuljon az a szociális és pszichológiai biztonság, ami szükséges. 

A rektori szerepkörnek van olyan szegmense, amit kifejezetten nehéz volt megszokni? 

Nem tudnék ilyet kiemelni, de talán természetes, hogy bizonyos protokolláris feladatkörökben kevésbé mozog otthonosan az ember. Folyamatosan a fejlődés a cél, nem tudok tehát kiemelni olyat, ami frusztrálna. 

Említette az előbb Polinszky Károly nevét. E szerint vannak olyan elődök, akiknek munkásságára felnéz? 

Természetesen. Nagyon jó volt a közelmúltban az intézmény 75. évfordulója, mert ez lehetőséget teremtett az értékek összegyűjtésére, s ilyenkor tudjuk saját magunkat pozícionálni ebben a folyamatban. Fontos, hogy szép átmenetet tudjunk biztosítani a jövő nemzedékének. Mondok egy nagyszerű példát, a Gránit Klubbot, ami az intézmény egykori dolgozóiból, ma nyugdíjasokból áll. Igazi közösség, akiktől most is sokat tanulunk. 

Rektorként gyakran dicséri kollégáit?

Igyekszem kifejezni, de ha jobban belegondolok, talán dicsérhetnék többet. Fontos a visszajelzés, viszont nincs könnyű időszakban az egyetem, nagy a pörgés, sok a feladat, nem mondom tehát, hogy mindig kellő figyelmet fordítok a pozitív visszacsatolásra, de igyekszem, mert fontosnak tartom.

Hogyan foglalná össze az elmúlt másfél évet, ami a célkitűzéseket illeti? 

Az Egyetemünket fenntartó alapítvány három fejleszésre szoruló területet határozott meg: a digitalizációt, a piacosítást és a nemzetköziesítést. A digitalizáció alatt az e-learningben és a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket értjük. Tehát számos fejlesztési projektbe kezdtünk, különféle szervezeti csoportokat formáltunk, létrejött a Tudományos Kiválósági Hálózat, melynek célja, hogy koordinálja az intézmény nemzetközileg elismert tudományos műhelyeinek munkáját. A célok megvalósításához stratégiákat dolgoztunk ki, erről szólt az első egy év, most pedig abba a fázisba kerültünk, hogy mindaz, amit elvek szintjén megfogalmaztunk, megtervezünk és elindítottunk, megszilárdítjuk és megvalósítjuk a szervezeti működési rendben. Ez a letisztulási folyamat a szabályzatok frissítését is megköveteli. Mindez most nem könnyű időszak, mert közben év végére el kell készítenünk az akkreditációs önértékelésünket, amiből kiderül a Magyar Akkreditációs Bizottság számára, hogy intézményünk folyamatai megfelelnek-e az európai követelményeknek. Az intézményfejlesztési tervünket is el kell készítenünk ebben az időszakban.  Ennek fontos eleme lesz, hogy 2030-ra olyan hallgatóközpontú intézmény leszünk, ahol a legkorszerűbb pedagógiai módszerekkel és technológiákkal készítjük fel hallgatóinkat a jövő kihívásaira. Fontos kiemelnem, hogy elindult a shop.uni-pannon.hu, ezen az oldalon rövid ciklusú mikrotanúsítványt adó képzéseket lehet vásárolni. Bízom benne, hogy még jócskán bővül a kínálat, és hamar elérhetővé válnak olyan kurzusok, amelyek teljes egészében online teljesíthetők. 

Ha jól értem, bőven vannak célok…

Bízom benne, hogy hamarosan 800 nemzetközi hallgatónk lesz, hiszen a Pannon Egyetem már most is vonzó a külföldi hallgatók számára. Órömteli lenne, ha ez a vonal még ennél is erősebb volna. Úgy érzem, jó irányba haladunk. A vezetőséggel, a dékánokkal, a kancellár úrral, a kuratóriummal nagyon jó a munkakapcsolat. Érezzük, hogy egy hajóban evezünk, és a nehézségek, a most kifutó pályázatok és az előttünk álló nehézségek ellenére egy motiváló jövőképet festettünk fel. Ennek megvalósítása bár tele lesz kihívásokkal, bízom benne, hogy  a közös munka és siker örömét minden egyetemi polgár át fogja tudni élni. 

Szabó Eszter

Fotó: Kun Botond

A Abonyi János: Folyamatosan a fejlődés a cél! bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A központ munkájában a kutatások nemzetközi szintű támogatása mellett fontos szerepet kap az oktatás fejlesztése, a tehetséggondozás és az innováció ösztönzése is. Létrejötte azt jelzi, hogy a Pannon Egyetem tudatosan építkezik, és az átlátható, adatvezérelt működést tartja szem előtt. Ennek a működésnek jártunk most utána.

Stratégiai Tervezési és Elemzési Központ – adatok a döntések mögött

A Kiválósági Központ egyik fő pillére a Stratégiai Tervezési és Elemzési Központ, röviden STEK. Feladata, hogy modern adattudományi módszerekkel segítse az intézményi és kari szintű döntések megalapozottságát. 

A STEK öt csoportra tagolódik:

• Stratégiai csoport: Támogatja az akadémiai vezetést, részt vesz az intézményi és szakstratégiák kialakításában, erősíti a kommunikációt a rektori vezetés és a kari szintű döntéshozók között.
• Nemzetközi csoport: Koordinálja a nemzetköziesítési stratégia végrehajtását a Nemzetközi Bizottság támogatásával. Nemzetközi marketing- és kommunikációs tevékenységet végez, valamint ösztöndíjprogramok projektalapú kezelésében vesz részt.
• Oktatási csoport: Támogatja az egyetem oktatási tevékenységét, döntéseket készít elő. Az oktatási igazgatóval és az oktatási dékánhelyettesekkel szoros együttműködésben működteti az Oktatási Bizottságot.
• Elemzési csoport: Adatokat gyűjt és értékel a hallgatói elégedettségről, a tanulmányi előrehaladásról és a tudományos teljesítményről. Ezek az információk segítik a fejlesztéseket és a lemorzsolódás csökkentését.
• Minőségfejlesztési csoport: Az egyetem integrált irányítási rendszerét működteti nemzetközi szabványok és európai felsőoktatási sztenderdek alapján.

A STEK tehát nem csupán adminisztratív háttér, hanem egy támogató központ, amely a jövőorientált egyetemi működés biztosítéka.

Tudományos Kiválósági Hálózat – erősebb kutatói közösség

A Kiválósági Központ másik meghatározó része a Tudományos Kiválósági Hálózat (TKH). Feladata, hogy támogassa a Pannon Egyetem kutatóműhelyeit, azok pályázati aktivitását. A hálózat nagy figyelmet fordít a professzionális kommunikációra, hogy ezzel is elősegítse a kutatási eredmények láthatóságát. 

A TKH munkája három fő pillérre épül:

Tudományszervezés és tudománykommunikáció: workshopok, előadássorozatok és az ELŐTÉR podcast segítségével hozza közelebb a kutatási eredményeket a tudományos közösséghez, diskurzust teremt.

Tudományos kiválóság támogatása: részt vesz az egyetem tudományos és kutatásetikai bizottságainak munkájában. Ezáltal a műhelyek tapasztalatai közvetlenül megjelenhetnek a döntéshozatalban.

Tehetséggondozás: a Tehetség Tanácson keresztül biztosít mentorálást, szakmai fejlődési lehetőségeket a fiatal kutatóknak.

A hálózat egyszerre erősíti a belső együttműködést és az egyetem külső tudományos megjelenését.

Tematikus kiválósági egységek – széles kutatási spektrum

A Központ alatt működő tematikus egységek meghatározott szakterületeken látják el szakmai és fejlesztési feladataikat. 

Balaton Kutatóközpont: a balatoni régióhoz kapcsolódó tudományos és társadalmi hasznosítású tevékenységek koordinációját látja el.

Éghajlatváltozás Multidiszciplináris Nemzeti Laboratórium: a klímaváltozás környezeti, társadalmi és gazdasági hatásait vizsgálja, különös tekintettel a hazai régió sajátosságaira.

Fenntarthatósági Kompetencia Központ: az egyetem fenntarthatósági célú harmadik missziós tevékenységeinek integrált szakmai támogatója.

Hulladékgazdálkodási Kompetencia Központ: a hulladékgazdálkodás teljes életciklusát lefedő kutatás-fejlesztési tevékenységet folytat, egyedülálló infrastrukturális háttérrel.

Megújuló Energia Nemzeti Laboratórium: Hidrogéntechnológiai, szén-dioxid-hasznosítási valamint energiamenedzsment kutatásokkal támogatja a megújuló energiák ipari alkalmazását.

Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB): a hazai társadalmi innovációs törekvések támogatásán keresztül hozzájárul az ország innovációs képességének fejlesztéséhez.

Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium: a vízkészletek komplex vizsgálatát végzi a klímaváltozás és a fenntartható vízgazdálkodás kihívásainak figyelembevételével.

Ezek az egységek együtt adják az egyetem tudományos sokszínűségének és társadalmi felelősségvállalásának alapját.

Híd az egyetemen belül

A Kiválósági Központ nem önálló szigetként működik, hanem az egyetem egészének szerves részeként. Összeköti a kutatókat, az oktatókat, a hallgatókat és a döntéshozókat. Feladata, hogy biztosítsa: a tudományos eredmények és a stratégiai döntések egymást erősítve szolgálják a Pannon Egyetem fejlődését.

A cél világos: a Pannon Egyetem nem csupán követi a globális változásokat, hanem aktívan alakítja is azokat. A Balaton régió egyeteme olyan intézménnyé kíván válni, amely tudományos kiválóságával és stratégiai gondolkodásával a jövő formálásának része.

Györffy Anikó

Illusztráció: Kiválósági Központ

A Új fejezet a Pannon Egyetem életében – bemutatkozik a Kiválósági Központ bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

1. A Neptunt és a Pannon Egyetem honlapját gyakran kövesd figyelemmel, hogy mindig időben értesülhess a legfrissebb tanévközi információkról, pályázati lehetőségekről!
2. Ha kiírod magadnak órarendet, nyomtatsz tanév rendjét, netán modelltantervet, sosem fogsz eltévedni a dátumokban és a képzési követelményekben.
3. A kötelező testnevelés teljesítése az egyik legszuperebb aktív időtöltések egyike! Közel félszáz sportágból választhatsz, miközben remek közösségekbe is kerülhetsz.
4. A felsőbb évesek szívesen segítenek a tárgyakkal, jegyzetekkel, a szakod követelményeivel kapcsolatos kérdésekben.
5. Itt akkor sem néznek ki társaságból, ha vidéki vagy, és ezt netán tükrözné is szavad járása. Ugyanis Veszprém is egy elég nagy nyelvjárási régió része, azonkívül pedig bármikor akadhatsz hallgatótársakra, akik őszinte érdeklődéssel figyelik a számukra szokatlan tájnyelvi kifejezéseket.
6. A kollégiumi szobával legtöbbször bizony együtt jár a szobatárs/blokktársak is. Egymással szemben legyetek korrektek, ha vannak szabályaitok, azt már első találkozásnál tisztázzátok.
7. A Papírkutya kultúrbisztró a gasztronómiai kínálat mellett koncertekkel és izgalmas kerekasztal-beszélgetésekkel is vár, utóbbiakat a Pannon Egyetem szervezi!
8. Városunkban két színház is működik, repertoárjuk musicaltől a pszichodrámáig rengeteg műfajban kínál a közönségnek előadást, minden évadban, diákkedvezménnyel is!
9. Az Egyetem utcától húsz percre van az állatkert és a Gulya-domb, fél órára a Veszprém-völgy és a Séd mente. Tökéletes helyszínei baráti összejöveteleknek, piknikeknek, vagy épp nap végi sportolásnak a futópályán.
10. Mire másodévesek lesztek, egy újabb csodás VEN-t (Veszprémi Egyetemi Napokat) élhettek át! (Az idei VEN-ről készült fotóválogatást a következő oldalon találjátok.)

Egyetemünk

Fotók: Halmos Máté, Link Panna,
Pannon Egyetem EFOTT

A Üzenet a Gólyáknak bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Navracsics Judit, volt dékán

2017-től dinamikusan fejlődő karrá váltunk, ami annak is volt köszönhető, hogy a korábban egymástól teljesen szegregált 6 épületből a Kart alkotó intézetek egy épületbe költözhettek – az N épületben kaptunk egy teljes folyosót, ahol az oktatókat és az adminisztrátorokat, valamint a Dékáni Titkárságot elhelyezhettük. Így elkezdhettünk dolgozni a Kar egységesítésén, elkezdhettük formálni az identitásunkat. Ez nemcsak a munkatársaknak volt üdvözítő, de a hallgatók is örültek annak, hogy nem kellett épületről épületre rohangálniuk az órák között, és bármelyik oktatót könnyen elérhették. A munkatársak pedig megismerhették egymást, és megkezdődhetett az a közös gondolkodás és közös munka, aminek eredményeként számtalan új, interdiszciplinárisnak mondható szakok születtek, a hallgatói létszámunk megsokszorozódott. Mindez persze nem valósulhatott volna meg az Egyetem vezetésének – Gelencsér András rektor és Kovács Gyula, majd Csillag Zsolt kancellár – nyitottsága, rugalmassága, segítsége, támogatása nélkül. Az új szellemiség magával hozta a nevünk megváltoztatásának igényét is. A korábbi Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar elnevezés már nem tükrözte a kari kompetenciákat, ezért jónak láttuk változtatni. A jelenlegi Humántudományi Kar jobban lefedi mindazt a skálát, amely az oktatásunk és kutatásunk egészét összefoglalja.

A dinamikus fejlődés nagyon sok személyi változást is okozott. Sok oktató elment a Karról, de helyükre új szellemiséget behozó, kiváló, kreatív munkatársak érkeztek, akik jelentősen hozzájárultak a Kar megújulásához. Az új kollégák érkezése felpezsdítette az életet, a régi kollégák új lendületet kaptak, megindult a közös tervezgetés, gondolkodás, majd a tettek mezejére léptünk, így számtalan új alap- és mesterszakot tudtunk kidolgozni, akkreditáltatni, és a továbbképzési spektrumunk is megújult. Fontos lett számunkra, hogy a régió fejlesztésében is részt vegyünk, így a környékünktől csak messze elérhető szakokat (óvodapedagógus, tanító, pszichológia, kommunikáció- és média, mentálhigiénés kapcsolat- és közösségépítő stb.) is indítottuk. Ezeknek a szakoknak a kidolgozásához teljes kari egységet hoztunk létre, szinte nincs olyan intézet, amelyik ne venne részt ezeknek a szakoknak az oktatásában. A kor szellemiségével is azonosulva, szintén az új kollégák érkezésével, a palettánkat olyan új szakokkal is bővítettük, amelyekben úttörők voltunk az egész országban (pl. E-learning fejlesztő), bevezettük a távoktatást is.

Az Egyetem más karaival való szakmai és emberi kapcsolataink megváltoztak. Ma már oktatási és tudományos együttműködéseink vannak, közös képzésekkel, projektekkel. Úgy tűnik, jobban része vagyunk az egyetemnek, és kiderült, hogy nemcsak a saját hallgatóink számára tudunk újdonságokat nyújtani, de más karok is igénylik az általunk fejlesztett kurzusokat (tanulásmódszertant). Képzéseket tartunk a nem pedagógiai végzettségű oktatóknak is a lemorzsolódás elleni küzdelem sikeressége érdekében. 

Nem könnyű új szakokat akkreditáltatni, hiszen verseny van az egyetemek között a hallgatókért. Szerencsére az Oktatási Hivatal is felismerte, hogy szükség van a szakjainkra, így a kezdetben sikertelen próbálkozásunk ellenére engedték indítani azokat a szakokat, amelyekre nem kaptunk eleinte akkreditációt, és később, a munkánk eredményét látva, sikeresek lettek az akkreditációk is. Ebben áldozatos munkát vállaltak a kollégák, különösen a szakfelelősök, akiknek nagyon hálás vagyok a kitartásukért, igyekezetükért.

Korábban csak intézetet, nyelvvizsgaközpontot és doktori iskolát vezettem. Ez többnyire azonos érdeklődésű és célú emberekkel való foglalkozást jelentett. Meg kellett tanulnom együttműködésre bírni olyan embereket, akiknek korábban látszólag semmi közös nem volt a munkájában. El kellett érni, hogy közös céljaink legyenek, hiszen így lehet csak a kari identitást erősíteni.

A Kar jelenleg is fontos része az Egyetemnek. A megkezdett munka folytatódik, a modernizáció és kreativitás rendületlen. Kívánom, hogy ez megmaradjon, annak ellenére, hogy ma a humántudományokra országosan – és sajnos világszerte is – csökken a támogatás, és hanyatlik a társadalmi elismertség. Hiszem, hogy az emberrel foglalkozó szakmákra mindig nagy szükség lesz, és kívánom, hogy ez minél előbb világossá váljon mindenki számára.

Hortobágyi Ildikó, oktatási és felnőttképzési dékánhelyettes – 35 éve oktató  

1990. szeptember első napjaiban, középiskolai óráim végeztével, Ajkáról utaztam naponta Veszprémbe, nagyon szépen felöltözve, frissen kidolgozott tananyaggal a gyönyörű szürke aktatáskámban. Egy álom vált valóra, egy egyetem falain belül adhattam át tudásomat a Kar első, angol-kémia tanár szakos hallgatóinak. Megható, egyben megtisztelő érzés volt, hogy az oktatás legmagasabb színterén lehetőséget kaptam szakmailag fejlődni és fejleszteni. Boldog voltam, büszke a lehetőségre és nagyon elkötelezett

Visszatekintve a 35 éves egyetemi munkásságomra (oktatóként az Angol-Amerikai Intézet kereteiben és ezzel egyidőben vezetőként a Nemzetközi és Projektszervezési Osztályon, ezt követően a Kommunikáció és Külsőkapcsolatok élén) az oktatói hozzáállásomban folyamatosan jelen volt a szakma és a hallgatók iránti elkötelezettség, a pontos és minőségi, igényes felkészülés, a tudományterület naprakész ismerete, és az a belső késztetés, hogy ezt át kell adni a következő generációknak. Rendkívüli büszkeség számomra, amikor programjának végeztével, egy hallgató túlszárnyal engem, és nagyon sok ilyen hallgatónk van!

A sors egy rendkívül színes, változatos szakmai életet tett lehetővé számomra, így nehezen tudnék egy meghatározó pillanatot kiválasztani. Talán az első olyan alkalmat, amikor egy nemzetközi repülőtéren egy VIP reptéri dolgozó utánam szólt: Jó napot, Tanárnő!!! Ez számtalan esetben, itthon és külföldön is megtörtént. Leírhatatlan érzés a mai napig! Az is egy “maradandó pillanatok” sokasága, amikor a Pannon Egyetemet és Karunkat képviselhettem hosszú évekig nemzetközi porondokon, oktatással és képviseletemmel nemzetközi intézményekben. 

Ezen sokszínű esetek is alátámasztják karunk erejét, amely elsősorban interdiszciplinaritásából fakad. A Kar intézetei képesek voltak a folyamatos megújulásra, a piaci igényekhez igazítottuk a képzési programokat, tananyagokat. Szűkebb körben, személyes szakmai sikerem az intézetünk légkörének is köszönhető, szakmai kollégák és támaszok is voltunk egymásnak, sok évtizeden keresztül, kisegítve és kiegészítve egymást.

A “bölcsész” egy rendkívül összetett, sok komponensű fogalom. Az én esetemben, egy hosszú folyamat eredménye is. A kisgyerekkori könyvszeretetemből fakad, amelyet kiegészített a nyári szünetek sora, amikor a következő tanév tankönyveit és kötelező olvasmányaimat végigolvastam a tanév kezdetéig. Egy soknyelvű és multikulturális környezetben nevelkedtem és képződtem, és korán megfogalmazódott bennem a tanítási iránti vonzalom. Azonban csak akkor tudtam hitelesen tanítani, ha ezt a tudást folyamatosan bővítettem, időt, energiát, anyagi befektetést nem kímélve. Csak példás tudással és példás magatartással lehet hiteles maradni. “Bölcsészségem” ismérvei a mai napig a tanítás illata: szeretem a könyvtárak és a könyvek illatát, várom a szeptemberi “iskola kezdést” füzettel, ceruzával, mindezt ötvözve a digitális világ legfrissebb vívmányaival. A tanár az a diák, aki sohasem öregszik!

Bátorság egy következő generáció felelősségteljes fejlesztéséhez, továbbá a tudás iránti éhség és kíváncsiság, a munka iránti alázat és az empatikus, önzetlen, őszinte szolgálat. 

Kubinger-Pillmann Judit – hallgatóból oktató

Valójában mindvégig itt voltam, szinte nem is kellett visszatérnem, hiszen 2006-ban az egyetem befejezése után rögtön elkezdtem a doktori iskolai tanulmányaimat a Pannon Egyetem egykori Bölcsészettudományi Multidiszciplináris Doktori Iskolájának neveléstudományi részében, irodalompedagógiai alprogramon. Ösztöndíjas nappali tagozatos helyet kapva, már 2006 őszén elkezdhettem tanítani az akkor Pápán működő Pedagógiai Oktató- és Kutatóközpontban Zsolnai József professzor úr irányításával, majd a doktori iskolai abszolutórium megszerzése után, 2009 őszétől már Veszprémben tanítottam a Tanárképző Központban tanársegédként. A folyamatosságnak köszönhetően nem volt éles váltás az egyetemen hallgatóként töltött idő és a már oktatói feladat között. Szinte észrevétlenül vágott át egyik folyamat a másikba. 

Három meghatározó oktatót szeretnék kiemelni, akiktőlsokat tanultam emberileg is. Zsolnai Józsefné Mátyási Máriát, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Ő anyanyelvpedagógiát és irodalompedagógiát tanított nekem. A mai napig meghatározó számomra az a szakmai professzionalizmus, precizitás, amelyet tőle tanulhattam.

Sallai Évát, aki több pedagógiai tantárgyat is tanított nekem, illetve akinél a tanári szakdolgozatomat is írtam. Mindennapi pedagógiai munkám során ma is merítek azokból a szakmai iránymutatásokból, amelyeket tőle kaphattam. A szakmaiság mellett meg kell, hogy említsem azt a mély empatikus odafigyelést, amelyet szintén tőle ismerhettem meg, és vihetem tovább a mindennapi pedagógiai munkám során. 

Győrvári János tanár urat, aki nem csupán matematikai tantárgyakat tanított nekem, hanem megszerettette a matematika világát a tanítványaival. Példaértékű pedagógus számomra, akitől a matematikán túl azt is megtanultam, hogy mit jelent humorral fűszerezve tanítani. A mai napig őrzöm azt a kabalát, amelyet a diplomaosztómra kaptam tőle, mint a Pannon Egyetem életében elsőként végzett tanár informatika-magyar nyelv és irodalom szakpáron.

Mindig is emberléptékűnek éreztem a Pannon Egyetemet. Egyetemi éveim alatt is azt tapasztalhattam, hogy az oktatók valóban ismerik a tanítványaikat, a képzés ily módon személyre szabottá válhatott. Törekszem arra, hogy ezt a közeget tudjam megteremteni a hallgatóim számára is. Jelenleg már óvodapedagógus alapképzés is folyik a Pannon Egyetemen. Ezen alapszak szakfelelőseként különösen is hangsúlyt fektetek arra, hogy ez a családi, emberi hangulat alakuljon, formálódjon ezen a szakon is, hiszen ez a kötődés a mai világban még értékesebb mint 20-25 évvel ezelőtt.

Számomra értéket és egyben felelősséget jelent, hogy 2006 óta ugyanannak a felsőoktatási intézménynek lehetek az oktatója, ahol 23 éve az egyetemi éveimet kezdtem. 2001-ben a Pannon Egyetem először hirdetett informatika – magyar nyelv és irodalom tanár szakpárt. Egyedüliként kezdtem és végeztem ezen a szakpáron. 22 éve aktív részese voltam a Jedlik Ányos Kollégium szakkollégiummá alakulásának ott lakó egyetemistaként. Jó érzés ma már oktatóként úgy végig sétálni a Móricz Zsigmond utcán, hogy tudom, az akkori erőfeszítés fontos volt, hiszen a mai napig szakmai munkát végezhetnek a kollégium lakói. Számomra bizalmat és egyben felelősséget jelent az, hogy olyan kollégákkal dolgozhatok most együtt, akik engem is tanítottak egykoron, és mindig támogattak, segítettek abban, hogy oktatóként is megtaláljam a helyem a Pannon Egyetemen.

Azt gondolhatnánk, hogy napjainkban nem népszerű bölcsész/humántudományi képzésekre jelentkezni, hiszen nem azokról a szakokról van szó, amelyek a legdivatosabbak. Azonban be kell látnunk, hogy humántudományok nélkül a többi tudományterület is csak féllábú. Humánum, bölcsészet, pedagógusképzés nélkül más tudományok sem működhetnek. Ezen területek népszerűségét, ha lassanként is ugyan, de mégis az a helyzet formálhatja, hogy a lélekkel, a neveléssel, a közösségekkel, a nyelvekkel vannak kapcsolódásban, amelyekre egyre nagyobb igény mutatkozhat, hiszen pont ezt a kötődést, relatív kiszámíthatóságot, emberléptékűséget keresik a fiatalok.

Bodnár Éva, dékán

Megérkezni egy olyan karra, amely három és fél évtizede írja a humántudományok helyi történetét, egyszerre megtisztelő és felelősségteljes. A múlt itt nem teher, hanem megtartó erő, tapasztalat és érték, amelyből meríteni lehet. A jövő viszont már nemcsak ígéret, hanem tervezési feladat – rendszereket, képzéseket, közösségeket kell úgy alakítanunk, hogy azok egyszerre legyenek emberközpontúak, interdiszciplinárisak, és reagáljanak egy gyorsan változó világ kihívásaira. A jelen tehát nem egyszerű átmenet, hanem a kreatív formálás tere.

A humántudományok a világ értelmezésének legmélyebb rétegeit tárják fel. A társadalmi jelenségek, az emberi viselkedés, a kultúrák és a kommunikáció világában való eligazodás képessége ma talán fontosabb mint valaha. A legnagyobb lehetőséget abban látom, hogy a humántudományi képzések – ha jól szervezzük őket – egyszerre fejlesztenek kritikus gondolkodást, etikai érzékenységet és társadalmi felelősségvállalást. A karunk ereje abban rejlik, hogy a tudományt képes a közösség, az egyén és a jövő szolgálatába állítani – ezt szeretném tovább erősíteni.

Különösen fontosnak tartom azt a hagyományt, hogy a kar mindig is nyitott volt a megújulásra, a tudományterületek közötti együttműködésre, és soha nem felejtette el a társadalmi felelősségvállalás szerepét. Ezt szeretnénk megerősíteni az új interdiszciplináris képzésekkel, a gyakorlati és elméleti tudás összekapcsolásával, és azzal a szemlélettel, amely minden hallgatóra partnerként tekint. A HTK képes folyamatos párbeszédet fenntartani a társadalommal, a munkaerőpiaccal, a diákokkal és önmagával is, mindeközben nem szorítkozik kizárólag az akadémiai világ kereteire, hanem képes kilépni, reagálni, újítani. Ehhez az kell, hogy a karon dolgozók higgyenek egymásban, a közös munkában, és azt vallják, hogy ez nemcsak munka, hanem hivatás.

Fontos számunkra, hogy a hallgatóink értsék: itt lehet gondolkodni, alkotni, kérdezni, keresni – és nem baj, ha még nincsenek biztos válaszaik. A „gondolkodj velünk”, a „formáld a jövőt”, a „légy kritikus és kreatív egyszerre” mind olyan hívószavak, amelyek rezonálnak a mai világra. Emellett a közösségélmény, a mentorálás, a gyakorlati lehetőségek és a nemzetközi tér megnyitása is kulcsfontosságú. A hallgatóknak nem csak tudást adunk – hanem élményt, célt és irányt.

A kar metaforája számomra egy nyitott könyv, amelynek minden lapját közösen írjuk. Egy könyv, amelyben helye van az értelemnek és az érzelemnek, a tudásnak és a kérdésnek, a múlt történeteinek és a jövő lehetőségeinek. Egy könyv, amelyet érdemes kézbe venni, mert mindig újraolvasható – és újraértelmezhető. És ha elég bátrak vagyunk, hogy beleírjuk magunkat, akkor ez a könyv sokak jövőjét formálhatja.

HTK/Egyetemünk

Fotók: Szabó László, HTK

A 35 éves a Humántudományi Kar bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

 Úgy történt, hogy Pesten ültem szobámban, mint adjunktus, amikor a másik adjunktus, Polinszky Károly telefonált, s megkérdezte:

Oktatás két műszakban

   Első évben 114 hallgatóval kezdtünk, mivel azonban a második évre a létszám 240-re emelkedett, a terem pedig csak 120 személyes volt, ezért minden előadás kétszer hangzott el, délelőtt az egyik, délután a másik csoport számára.
  Jegyzet nem volt, azt, hogy mit adunk elő, rendszerint előre megbeszéltük, s a jegyzetek gyakorlatilag az előadások után, azok alapján készültek. A körülbelül tíz fős oktatói gárdának tehát bőven akadt elfoglaltsága, előadások, szemináriumok, laborok és egyéb „apróságok”. Így többek között a hallgatói laborokhoz szükséges vegyszerek jó részét is nekünk kellett előállítani. Előfordult például, hogy behoztuk a családi ezüstöt és feloldottuk AgNo3-nak.
  Továbbra is helyhiánnyal küszködtünk, bár ez még ma is probléma. Tulajdonképpen tehát nyugodtak lehetünk, hiszen Parkinson törvénye szerint: „ha egy cég székháza elegendő arra, hogy elférjen benne, akkor az már hanyatlóban van”, nekünk tehát még van perspektívánk. A helyhiány enyhítését szolgálta a C-, majd a B-épület elkészülte, s ez utóbbi összekötő része, amely egy jó darabig leánykollégium volt.
  A kollégiumnak egyébként külön története van. Az első kollégium a Viadukton túl, a mai párt-főiskola helyén volt, a menzával együtt, amelyet akkortájt sem halmoztak el dicséretekkel. Az egyetlen pozitívum talán, hogy sorban állni nem igen kellett, 12-kor ugyanis mindenki rohant ebédelni, útközben pedig sebesség szerint fajtázódtak, visszafelé azután az ebéd utáni egészségügyi sétáról is letudták a gondot.

A hallgatók sem unatkoztak

   Az ilyen apróságokhoz járult a heti 50–55-ös óraszám, s az akkoriban szokásos kötelező konzultáció, a nem megfelelő tanulmányi eredményt elérő hallgatók számára, aminek azután gyakran heti 63–65 óra elfoglaltság lett a következménye, s hogy emelkedett, a tényleges tanulásra nem sok idő maradt, az már más lapra tartozik. Végeredményben tehát a hallgatók se nagyon unatkoztak.
  Vizsgákon ekkor az úgynevezett „planétás” rendszer volt divatban, vagyis a hallgató kihúzta a kérdést vagy kérdéseket, kidolgozta és ezután kellett felelni. A bukások száma magasra – matematikából és szervetlen kémiából – mintegy 35-36%-ra rúgott. Volt viszont egy nagyon jó és hasznos szokás, amivel ma már nem igen találkozni, hogy a vizsgákat hallgatták. Egy-egy „menősebb” vizsgán sokszor 100–110 ember is bent ült, ami véleményem szerint akármilyen intenzív tanulásnál többet ért.
  Az oktatók és a hallgatók között igen közvetlen volt a kapcsolat, bár a szinte családias légkör a kisebb létszámmal és az elenyésző korkülönbségekkel is magyarázható.
  Egy kedves emlék: egyszer odajött hozzám az egyik hallgató és így szólt: „Professzor elvtárs legyen szíves kölcsönadni 20 forintot, mert haza szeretnék utazni és az ösztöndíjamat még nem kaptam meg”. Azt hiszem, ma már elképzelhetetlen az ilyesmi.

Ki tartotta először?

Arról a kérdésről, hogy ki tartotta az első előadást az egyetemen, azt tudom mondani, hogy a tényleges előadók közül az első előadást én tartottam, éspedig 10-től 12-ig szervetlen kémiából. Egyébként a legelső előadást meghívott előadó, a Péti Nitrogénművek mérnöke tartotta, gépelemekből. Kezdtem tehát szervetlen kémiával, azután második évben indult az analitikai kémia, 1963-ig voltam az analitikai kémia tanszéken, azóta pedig a radiokémián, mint tanszékvezető. Tudományos munkáim közül talán a legkedvesebb, amivel most foglalkozom, amikor is a kémiai szerkezet és a félvezető sajátságok között próbálok összefüggéseket felfedezni. Ez tulajdonképpen a kémia, a fizika és elektronika határterülete, amivel így együtt még nem igen foglalkoztak. A munka mellett egyik legkedvesebb időtöltésem ma is az olvasás, nagyon sokat és igen gyorsan olvasok.
  S ha már a „má”-nál tartunk, visszagondolva az elmúlt 25 évre csak azt tudom mondani, ha még egyszer kezdhetném, ugyanígy csinálnám – küzdelmes, de romantikus évek maradtak mögöttünk –, amelyben mindenki kiélhette tettvágyát, szellemileg és fizikailag egyaránt. Szép volt, mint ahogy a mondás is az: „Magyarországon hárman alapítottak egyetemet: Mária Terézia, Pázmány és Polinszky Károly”.

Lukács Julianna

1974. 5. szám

A Akarsz egyetemet építeni? bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Régi álmom volt, hogy külföldön végezzek el egy szemesztert, de időbe telt, mire összeszedtem a bátorságomat, és sajnos a vírushelyzet is közbeszólt, 2023 márciusában azonban sikerült kiutaznom, és ekkor vette kezdetét életem egyik legnagyobb kalandja.
Persze voltak kihívások: az első két hetem hihetetlenül magányosan telt, minden új volt, nem ismertem senkit, és az idegennyelvi környezetben sem volt mindig könnyű boldogulni. Aztán szép lassan belerázódtam a kinti életbe. A külföldiekért felelős hallgatói szervezet, az IKUS számos programot szervezett nekünk, melyeknek köszönhetően megismerhettem a várost, és rengeteg izgalmas emberrel találkoztam, a világ legkülönbözőbb országaiból.

A tárgyjelentkezés bonyodalmain túljutva az óráim is elkezdődtek. Viszonylag sok kurzust vettem fel, és a követelményszint is magas volt, de mint cserediák, kaptam néhány engedményt. Az egyetem nagyon más volt, mint itthon, olyan érzésem volt, mintha újra gólya lennék, akinek még mindennel meg kell ismerkednie.

A tanulás mellett sokat utaztam: főként Sachsen, Sachsen-Anhalt és Thüringen tartományait fedeztem fel. Megnéztem nagyobb városokat, például Drezdát, Lipcsét, Berlint és Hamburgot, de ezeken kívül inkább kisebb településeket tűztem ki úticélul.
Kirándulásaimon jóformán sosem voltam egyedül. Megismerkedtem egy magyar lánnyal, akivel sülve-főve együtt voltunk. Utazásaink során szinte mindig társunk volt egy tajvani srác is. Sok tajvani barátom lett egyébként, de japánokkal és lengyelekkel is töltöttem időt, illetve egy erfurti kirándulás alkalmával megismerkedtem egy mianmari lánnyal.

Sok várost látogattunk meg együtt; általában az adott hely nevezetességeit kerestük fel, olykor bementünk egy-két múzeumba, de főként a hangulatos utcákat jártuk, megcsodálva a tradicionális favázas házakat. A helyszínek szépsége ugyanakkor eltörpült amellett, amit a barátok társasága jelentett számunkra. Szinte mindegy is volt, hová megyünk, amíg ott voltunk egymásnak, amíg beszélgettünk és nevettünk.
Nem csak kirándulni jártunk, hanem általában együtt vettünk részt az IKUS által szervezett programokon, mint például a játékest vagy az úgynevezett „nyelvi kávézó”. Emellett gyakran vacsoráztunk együtt, amikor is mindenki megismertethette a többiekkel saját nemzetének tradicionális ételeit, valamint megtaníthatta, hogy az anyanyelvén hogyan mondják, hogy „Egészségedre!”.

Ha már nyelvekről beszélek, természetesen azt is meg kell említenem, mennyire sokat fejlődtem az angolban és a németben. Először persze nehéz volt: a német esetében a tájszólással és a beszédtempóval kellett megküzdenem, az angoltudásom pedig alapból rozsdás volt kicsit. Most azonban muszáj volt sokat használnom mind a két nyelvet, és csak úgy ragadtak rám az új szavak, kifejezések.

Rengeteget tanultam ezalatt a néhány hónap alatt önmagamról, az emberekről és a világról. Sokkal közvetlenebb, kezdeményezőbb és magabiztosabb lettem. Mindig is nyitott voltam más kultúrákra, de most kiderült, milyen keveset tudtam róluk, és el kellett engednem rengeteg sztereotípiát is. Rá kellett döbbennem, hogy hiába határoz meg minket a kultúránk, emberi mivoltunk és személyiségünk felülírja származásunkat. A közös anyanyelv hiánya és a szegényes idegennyelv-tudás sem lehet akadály. Szeretni minden nyelven ugyanúgy kell.

Kapornaky Veronika

(Fotók: Kapornaky Veronika)

A Erasmus-szal Magdeburgban bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Miben változott a kérdőív az előző évek gyakorlatához képest?

A koncepció változott meg teljesen. Ahelyett, hogy Oktatói Munka Hallgatói Véleményezéseként hívnánk a kérdőívet, Oktatói Kiválóság Értékelésnek nevezzük, azaz OKÉ-nak. El akartunk vonatkoztatni az előző rendszertől, ezért is adtunk neki teljesen más nevet és brandet. Az eddigitől a hallgatók tartottak, hogy nem anonim, valamint a kitöltés is sokáig tartott. Maguk a kérdések se vonatkoztak feltétlenül arra, amire szerettük volna, hiszen a Neptunban kurzusonként mentek ki a kérdőívek. Túl sokat és hosszan kellett kitölteni, nem volt hallgatóbarát kialakítású; a vezetők sem feltétlenül tudták használni ezeket az információkat, a kitöltés pedig alacsony maradt. 

Mi egy más rendszert találtunk ki. Úgy gondoltuk, a Pannon Egyetem új teljesítményértékelésével összhangban egy olyan mérőszámot kell kialakítanunk, amit a vezetők tudnak használni ahhoz, hogy a Pannon Egyetem Teljesítményértékelő Rendszerében ez feltüntetésre kerüljön. Ehhez az kellett, hogy a hallgatók ne a kurzust, ne a tananyagot, hanem az oktatók attitűdjét és a hozzáállását értékeljék. Amit előír nekünk a felsőoktatási törvény, az az, hogy kell egy oktatói munka hallgatói véleményezése kérdőív, és mi ezt átalakítottuk egy más típusú rendszerré, ami jobban szolgálja az Egyetem érdekeit.

Hogyan történt a kialakítás?

A Bizottság három munkacsoportot alakított ki: az egyik a technikai megvalósítással foglalkozott, a másik a konkrét tartalmi kérdésekkel. Itt egy benchmarking történt, a kollégáim külföldi és magyar egyetemek összes hozzáférhető kérdéseit összerakták, ezekett mi csoportosítottuk típusok szerint, majd együtt alakítottuk ki a konkrét kérdéseket. Fontos volt, hogy a  hallgatók ezt gyorsan ki tudják tölteni, és érthető kérdések legyenek benne.

A harmadik munkacsoport egy új szabályzatot hozott létre a régi OHV-szabályzat helyett, amibe beleértendő, hogy például ki férhessen hozzá az adatokhoz, mikor történik a lekérdezés, mennyi idő alatt és mikor érkeznek a visszajelzések a karoktól. A kérdőív kialakítása is közös megvalósítás volt. Már nem a Neptunban töltetjük, hanem a LimeSurvey kérdőívszerkesztő programban, ami felhasználóbarátabb felület

A kollégáim körülbelül 506 kérdőívet készítettek el, minden egyes oktatóra, aki az adott  félévben tanított. Minden egyes oktatóhoz a Neptunból saját hallgatóit hozzárendeltük, tehát csak a saját hallgatója tudja kitölteni az adott félévre az oktatója értékelését, természetesen teljesen anonim módon. Abban az esetben, ha csak egy hallgató van az oktatónál, értesítjük arról, hogy az anonimitása nem biztosított és eldöntheti, hogy kitölti nem anonim módon, vagy nem él a lehetőséggel. Január 31-én az oktatók már meg is kapták saját értékelésüket, kimutatásokkal, elemzéssel az első OKÉ eredményekről

Az oktatók csak a saját értékelésüket látják?

Igen. Csak a dékánok láthatják mindenkiét, de csak azon oktatókét, akik az adott a karhoz tartoznak. Várhatóan lesz egy módosítása az OKÉ-nak, mivel volt már olyan igény, hogy a központvezetők, intézetigazgatók is láthassák az adott intézetbe tartozók kérdőívét. Ez egy dinamikus szabályzat, tehát ahogy a gyakorlat felülírja a dolgokat – mi működik jobban vagy kevésbé, hogyan tudjuk még jobban segíteni a szervezeti egységeket, hogy az eredményeket jól fel tudják használni –, ez majd a későbbiekben rugalmasan alakul.

Ez a kérdőív a Pannon Egyetem saját fejlesztése. Mikortól kezdődött ez a projekt?

2021 decemberében volt az első munkacsoport megbeszélés, és onnantól kezdve felpörgött ez a folyamat, nyáron a szenátus már meg is szavazta az OKÉ-szabályzatot. Már sokkal korábban felismertük, hogy meg kell reformálni a rendszert, azonban most lett meg az ehhez szükséges humánerőforrás, hogy végig tudjuk vinni ezt a komplex folyamatot. 

A kitöltöttség aránya mennyire váltotta be az elképzeléseket?

Az arány nőtt, egyrészt egzakt, objektív kitöltési arányunk van: 23%-os kitöltésünk lett, eddig inkább 20% alatt volt. Karonként eltérők az értékek, a MK-n volt a legalacsonyabb, az MFTK-n és a GTK-n volt a legmagasabb arány.

Az OHV esetében nem voltak ennyire megbízhatók az adatok a kitöltést illetően. Az OKÉ-nál fontos célunk a későbbiekben a 30%-ot elérni. Forgattunk OKÉ-kisfilmet, ami a hallgatóknak bemutatja ezt a telefonra is jól optimalizált rendszert. 

Az első kitöltés volt a pilot időszak és a hallgatóktól pozitív visszajelzések érkeztek, sokat tanultunk belőle, és a későbbiekben szeretnénk még tovább fejleszteni.

Fotók: Pannon Egyetem

A OKÉ – a hallgatói véleményezés új generációja bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Első tanszékvezetőm, az áldott emlékű Déri Márta mindannyiunk számára kötelező olvasmánnyá tette Dévényi Tibor „Dr. Ezésez Géza karrierje…” című könyvét. Ebből származik az idézet: „minden kezdet nehéz. Ennél nehezebb csak a folytatás lehet.”

Ez a mélyenszántó gondolattöbbszörösen igaz: az egyetem alapítása óta gyakran előfordult, hogy a növekedés nehézségei a nehézségek növekedésébe csaptak át, és ez a nehezen megszülető írás is újabb és újabb kihívások elé állít, amikor válogatnom kell a számomra – és remélhetőleg mások számára is – érdekes és kedves emlékek között.

Egyetemünk jogelődje, a BME Vegyészmérnöki Kara 1949-ben jött létre. Az első helyszínt – a mai A- épületet – a 2. világháború előtt eredetileg banknak szánták, de az idők (és a rendszer) változásával, átalakítások után ez lett egyetemünk első épülete. Az egyes helyiségeket elődeink igyekeztek minél kreatívabban kihasználni, így például a Radiokémia Tanszék izotóptárolója a bank trezorjába került.

Polinszky Károly, az egyetemalapító kurátor, később dékán, rektor kitűnő érzékkel válogatta ki az új kar oktatóit, akik iskolateremtő professzorként világhírűvé tették a veszprémi vegyészmérnök-képzést. Rektorsága alatt az oktatás szokásos gondjai mellett meg kellett küzdeni egészen másfajta nehézségekkel is. Sokan nem tudják, de a világ első repülőgép-eltérítője például veszprémi egyetemista volt, aki barátaival a Budapest-Szombathely járatot egészen a németországi Ingolstadt katonai repülőteréig vitte. 1956-ban a C-épület legfelső szintjén működött a „Szabad Magyarország Hangja” rádió, magyar és angol nyelvű adásait egyetemisták, fiatal oktatók szerkesztették, vezették. Polinszky Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal is, hogy a forradalom után elhurcolt oktatókat, hallgatókat hamar hazahozatta.

Voltak kalandos, politikai felhangoktól sem mentes történetek már ezt megelőzően is. 1953-ban például az április 4-i ünnepségen az egyetem párttitkára arról beszélt, hogy a közönség példát vehetne az Ásványtan Tanszék két fiatal oktatójáról, akik teljes fizetésükön békekölcsönt jegyeztek, és elmondta, hogy „…ez a két csodálatos ember nem tud velünk ünnepelni, mert most is dolgozik, ásványokat gyűjt a Kőszegi-hegységben.” A kétfiatalember addigra már a határ túloldalán járt.

A sors kegyetlen fintora, hogy az első ember, akivel találkoztak és segítséget kértek, egy civil ruhás orosz tábornok volt, aki azonnal bekísérte őket a szovjet parancsnokságra. A letartóztatás, bebörtönzés után 1956- ban szabadultak.

Az egyetem történetének vidámabb lapjai is voltak. 1967-ben megalakult az egyetem első és mindeddig egyetlen beatzenekara, az Esővárók együttes. A zenekar tagjai valamennyien egyetemisták voltak. A megalakulásuk utáni első nyáron a veszprémi várban, egy presszó szabadtéri teraszán zenéltek. A szerződésük szerint esős napokra is teljes gázsit kaptak, így nyilvánvaló volt, hogy várták az esőt…

1969-ben – az egyetem 20. évfordulójának megünneplésére – megszerveztük az első Veszprémi Egyetemi Napokat, ezzel elindult egy máig tartó sikertörténet. Gaál Zoltán rektorsága idején, a Georgikonnal való integráció, az összetartozás érzésének erősítésére megszerveztük az első Balaton Regattát. A sikeres evezősverseny kisebb-nagyobb átalakulások, változások után ma is él. Ekkor vált ötkarúvá az egyetem, ekkor hoztuk létre a Diákcentrumot. Kikristályosodott, kialakult az egyetem arculata, kiváló sajtókapcsolatok épültek ki, és 10000 fölé nőtt a hallgatói létszám.

Az 1956-ban alapított Egyetemünk újság sem maradhat ki a régi történetekből. Az alapítása óta eltelttöbb mint 60 év nem volt mentes a politikai viharoktól, belső vitáktól. Volt, amikor pártirányítással a megyei napilaphoz igazították, Napló-ízű volt a szerkesztés, tördelés. A napilap formátum után mára végre kialakult az igazi arculat. A legérdekesebb esemény mégis 1973-hoz kötődik. Az új tanév első, szeptemberi számát a megjelenés után alig néhány órával a hallgatói pártbizottság titkára begyűjtötte. Lélekszakadva végigrohant az egyetemen, a portákról, de még az oktatói szobákból is igyekezett összegyűjteni az összes példányt. Az ok mai szemmel megdöbbentő, de akkor nem volt meglepő: egyetemünk negyedéves hallgatója (azóta a Pécsi Tudományegyetem professzora) őszintén leírta nyári, Szovjetunióban töltött építőtábori élményeit. Ezt a lapszámot bezúzták, a megmaradt néhány példány a gyűjtők féltve őrzött kincse.

Az emléktöredékek sorát vég nélkül lehetne folytatni. Őszintén remélem, hogy a következő 70 év még több érdekes és szívet melengető történetet hoz. Boldog születésnapot, Pannon Egyetem!

Dr. Kovács Kristóf

A 70 év szubjektív, hiányos és rendhagyó áttekintése bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.