Megrendeztük az Egyetemünk újság születésnapi délutánját a B aulában. Ünnepi is volt, jubileumi is, hetvenedik évfolyamos is. Régóta készültünk rá, hogy méltó módon ünnepeljük az évfordulót, s vele együtt a mindenkori egyetemünkös lapokat és tagokat.
Egész évünk valamilyen formában a lapunk kerek évszáma körül forgott. Az újság melléklete, benne az interjúk, archív cikkek, és a jelenlegi szerkesztőség folytatásos bemutatkozása. Aztán éreztük, ez nem elég, s kitűztük, hogy a tíz évvel ezelőtti szerkesztőség rendezvényét mi is megvalósítjuk: ők 2016-ban megrendezték a 60. évfordulót, mi ezt követve megtartjuk a 70.-et! Az ötletek sziporkáztak, a programok bővültek, az egész szerkesztőség lázban égett, a körvonalaktól a megvalósulásig.
Mire vendégeink megérkeztek, üveges vitrinekben már ott sorakoztak az elmúlt 70 év válogatott lapjai. A régi munkatársak örömmel csodálkoztak rá az ismerős címlapokra, melyek alatt az ők egykori munkái is ott lapultak. Az utóbbi évek újságjaiból pedig – tíz évvel ezelőtti elődeinkhez híven – a nagy E betűt raktuk ki.
Ünnepi kerekasztal-beszélgetéseinkre olyan, az újság számára meghatározó személyiségeket kértünk fel, mint Dallos Zsuzsa, aki 1978 és 1988 között volt a lap felelős szerkesztője; Pató Sándor, 2002 és 2005 közötti volt főszerkesztő; Gombás Kornél, aki 2013 és 2015 között töltötte be ezt a posztot; az őt váltó Talián-Szalai Renáta, aki 2017-ig szerkesztette a lapot; valamint Kiss Nikolett, a Pannon Print egyetemi magazin főszerkesztője. Az egykori munkatársak Szabó Eszter moderálásával felelevenítették a laphoz köthető, meghatározó élményeiket, melyek nem egyszer a történelemmel szorosan összefonódtak. Dallos Zsuzsa annak idején kiharcolta, hogy a lap fejlécéről pártszervezetek megnevezései helyett csupán A Veszprémi Vegyipari Egyetem lapja legyen. A szibériai építőtáborról szóló hallgatói beszámolókat is bátran megjelentette, amit viszont a belső elhárítás emberei visszagyűjtöttek és bezúztak. A „vegyipar fellegvára” szókapcsolat pedig szintén hozzá fűződik.
A második kerekasztal-beszélgetés fókuszában már a Családi kötelékek című különszámunk állt. A szerzők – Alka Timea, Felföldi Gábor, Link Panna, Marton Angéla és Sipos Hanna – a lapban megjelent, egyetemi házaspárokkal készített interjúikról számoltak be. Kiemelt élményeik voltak például a párok jótanácsai a fiatalabb generációkhoz, a kitartás hivatásuk és egymás mellett, valamint Veszprémhez való kötődésük. A két beszélgetés között a Pannon Egyetem Kórusa és a Pannon Egyetem Néptánc Kör lépett fel kultúr-intermezzóként színesítve a délutánt.
Ezt követően Abonyi János rektor köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy a jubileumi délutánunkra felkészülve az Egyetemünk múltja után kutatott, ami már valóságos történeti nyomozássá alakult. A lap sajtótörténeti érdekességeit is kiemelte, például az évfolyamszámozás következetlenségét 1980 és ’90 között. A köszöntő után kihirdettünk totónk hibátlan kitöltői közül két nyertest, és a 70 szeletes tortával is megkínáltuk a jelenlévőket.
A délután során fotósaink műtermi minőségű portré- és csoportképeket készítettek, ügyeskezű szerkesztőségi tagjaink pedig henna festéssel és kétféle szörppel várták a vendégeket. Eközben külön öröm volt számunkra, hogy a Veszprém Televízió is kijött forgatni. Felföldi Gábor, a lap vezető munkatársa adott interjút nekik. A hangulat az SMS Duó, Csrepka Máté és Apáti Simon koncertjén teljesedett ki, majd az est a konferenciaközpontban, a Hogyan tudnék élni nélküled?-del, az Egyetemi Filmklub vetítésével zárult.
Számunkra ez nem csupán egy sajtó- és kultúraközpontú rendezvény volt, hanem egy olyan nap, amikor azt éreztük, hogy igazán adhattunk valamit magunkból az egyetemnek; szerkesztőségi irodánkból és laptopjaink mögül előbújva láthatóvá váltunk, s nem csak az újságlapokról üzentünk az egyetemi polgároknak. S hogy ez a délután mennyire vált közösségépítő és -erősítő programmá szerkesztőségünkön belül, az már nem is kérdés.
