Hat csapat verbuválódott össze a Pannon polgáraiból az elmúlt hetekben, hogy versenybe szálljon: Piros, Zöld, Sárga, Kék, Fehér és a Fekete (utóbbi csapatot oktatók és alumni hallgatók alkották.) Délelőtt 10 órakor mindenki megkapta az eligazítást, hogy útnak indulhasson az egyes állomások felé, a felső és alsó kampuszon. 

A vállalkozó kedvűekre sportjátékok, kvíz és kincsvadászat várt, míg a gasztronómia felé húzók a Magister kollégium fedett parkolójában készíthették el a kapott hozzávalókból a bográcsos paprikáskrumplit ebédre. A frizbi- és focimeccsen, kötélhúzáson, dartson, Just Dance-en, valamint a különböző ügyességi játékokon (például sörpong, lufipukkasztás) minden csapat megmérkőzött egymással. A délutánt színesítette az EFOTT és a Honvédség kitelepült standja is. Előbbinél az EFOTT kabalaállatával, a Jetivel lehetett találkozni, utóbbinál pedig célba lőhettek a csapatok plusz pontokért. 

Estefelé, míg az eredményhirdetésre vártunk, Brenner Kolett, majd a Moonbreak adott a koncertet a ShaoVEN kocsmájában.

A várva várt eredményhirdetés sok izgalmat, és még inkább értékes nyereményeket tartogatott. A FélRekesz egész napos versenyét a Kék csapat nyerte meg. A második helyen a Sárga csapat végzett, míg a harmadik helyen a Zöld csapat zárt. Különdíjakat is kiosztott a zsűri: a Legjobb fotó díját a Zöld csapat, a Legnagyobb bagósokét a Fehér csapat nyerte el, míg a Legjobb szakács díját a Sárga csapat, valamint a Legjobb kapus díját Balogh Ádám kapta. A Gulya királyai díjat szintén egyénileg ítéltek oda többeknek, borral jutalmazva.

Az est további része az Unionban (régi DC-ben) folytatódott, ahol többek között Lil Frakk, DOÓR, és Hundred Sins is színpadra lépett.

Tartalmas napot zárhattunk tehát, ahol nem csupán az oktatási szünet adott okot az örömre, hanem a Veszprémi Egyetemi Napok visszacsempészése is egy szürke hétköznapra, tovább erősítve a Pannon közösségét hallgatók, oktatók és öregdiákok között. 

Marton Angéla

Fotók: Kun Botond, Laczkó Milán

A VENidéztünk bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Madách műve a magyar színjátszás egyik alapköve, amely újra és újra visszatér a színpadokra. A veszprémi feldolgozás azonban nem csupán újrajátssza a tragédiát, hanem már a dramaturgiai alapvetések szintjén is következetesen újragondolja. Kocsis Pál rendezése a monumentális művet feszes, másfél órás előadássá sűríti, miközben megőrzi az eredeti gondolati ívet. Ádám és Éva utazása Lucifer kíséretében a teremtéstől a jövőig ível, 15 szín koncentrált, dinamikus megjelenítésével. A gyors jelenetváltások és zenei átvezetések folyamatos ritmust biztosítanak, elkerülve a didaktikus lelassulást.

A rendezés egyik legjelentősebb eltérése, hogy elhagyja a nyitó színt, vagyis Isten és Lucifer párbeszédét. Ennek helyét egy színházi társulat által előadott bűnbeesés-történet veszi át, amelynek játékát nézők figyelik, ezzel azonnal kijelölve az előadás értelmezési horizontját. A teremtés és bukás ezáltal nem transzcendens síkon jelenik meg, hanem egy játszó közösség interpretációjaként, előtérbe helyezve az emberi nézőpontot, és megkérdőjelezve az abszolút igazság lehetőségét. A bábhasználat nem csupán esztétikai, hanem filozófiai jelentéssel is telítődik. Ádám és Éva maguk is a nagyobb rend részeiként jelennek meg: teremtett lényekként, akik egy fölöttük álló hatalom perspektívájából szintén „irányítottak”. A báb így nemcsak a történelmi szerepeket jeleníti meg, hanem új értelmezési réteget nyit: az ember és a teremtő viszonyának kérdését, valamint a hit megingásának problémáját is láthatóvá teszi.

A vizuális világ következetesen támogatja ezt az olvasatot. Hat bábszínész huszonnégy marionett bábot mozgat, miközben a bábok állandósága és a színészek változó jelmezei éles kontrasztot alkotnak. Ez a kettősség az emberi természet állandóságát és a történelmi környezet változékonyságát hangsúlyozza.

A „színház a színházban” koncepció végig strukturáló elem marad. A kerettörténetként működő társulat újra és újra megjelenik a különböző történelmi színekben, mintha eltérő darabokat játszana el. Ez a metaszínházi gondolkodás az athéni színben válik különösen hangsúlyossá, ahol a szereplők éppen próbálják el Az ember tragédiájából idézett Második a népből és a Második polgár karaktereinek beszédét. Nem véletlen tehát, hogy visszatérő motívummá válik a kifejezés: „a másik Ember tragédiája”.

Egy másik fontos változtatás Éva szerepében van. Ádám Éva utáni vágyakozása és folyamatos keresése végig meghatározó marad: ez az érzelmi dinamika köti össze a különböző történelmi színeket, és személyes tétet ad az egyes korszakoknak. Éva így paradox módon éppen a hiányán keresztül válik központi jelentőségűvé.

A rendezés szelektíven viszonyul az eredeti szöveghez: egyes részek szó szerint hangzanak el, míg mások új kontextusba kerülnek. A humor és a társadalomkritika azonban összekapcsolja a darab különböző gondolati rétegeit. Különösen figyelemre méltó az angol–magyar nyelvi játék – „tudni or not tudni, that is the question” – amely a shakespeare-i „lenni vagy nem lenni” parafrázisa: a lét kérdése helyett a tudás, az információ és a bizonytalanság válik központi problémává. A konstantinápolyi színben elhangzó „hell yeah” típusú reakciók a mai fiatalok könnyed, felszínes nyelvhasználatát idézik, ironikusan törve meg a történelmi illúziót, miközben rámutatnak, hogy a hatalmi visszaélések és társadalmi problémák ma is hasonló reakciókat válthatnak ki.

A zárás szintén tudatos eltérés: a híres mondat – „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – elmarad. Ez a hiány nem lezár, hanem megnyit, a nézőt saját értelmezés kialakítására késztetve.

A Kabóca Bábszínház adaptációja nem csupán Madách művének illusztrációja, hanem aktív újragondolása is. A látvány és a koncepció következetessége révén a darab hidat képez múlt és jelen között, a történelmi és filozófiai kérdések pedig az élő előadás nyelvén válnak érthetővé és átélhetővé. Ez a tragédia nemcsak az alkotóé, hanem a miénk is: egy történet, amely átível időn és generációkon, és mindenkit megszólít.

Balogh Alfonzina

Fotók: Kabóca Bábszínház

A Egy másik Ember tragédiája – Madách klasszikusa a Kabóca Bábszínház színpadán bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Siker, karrier, bátorság, újrakezdés, vállalkozás – hívószavai egy izgalmas kezdeményezésnek, mely már régóta nagy „szerelemprojektje” volt Dr. Fehérvölgyi Beátának, a Gazdaságtudományi Kar dékán asszonyának. A PINK-ben alkalomról alkalomra olyan inspiráló női vállalkozókkal és női vezetőkkel beszélget, akik történetei, nézőpontjai erőt, lendületet adhatnak hallgatóságuknak. 

Az első est vendégeként Dani Zsuzsa ügyvezető és Prof. Dr. Obermayer Nóra egyetemi tanár osztották meg gondolataikat, többek között karrierépítésükről, döntéseikről, fordulópontokról egy-egy életszakaszukban. Mindkét hölgy mögött izgalmas, sokszínű életút áll. Dani Zsuzsa számviteli, mérlegképes könyvelő és adótanácsadó, pályafutását a Videotonnál kezdte. Szövetkezeti vállalati környezetben folytatta munkáját, majd nyugdíjazásáig a Progress Ipari Szövetkezet gazdasági vezetőjeként tevékenykedett. Több, mint harminc éve társalapítóként létrehozta a Finance Agent Kft.-t, ahol azóta is ügyvezetőként dolgozik. Obermayer Nóra pedig tanszékvezető egyetemi tanár, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának Fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízottja és a DBA (üzleti doktori) program vezetője. Számos kutatói díjat és elismerést nyert el, valamint éveken keresztül Erasmus ösztöndíjas oktatóként dolgozott. Több hazai és nemzetközi kutatócsoport munkájában vesz részt, az MTA Tudásmenedzsment munkabizottságának főtitkára. Kutatási területe a tudásmenedzsment, a digitalizáció és a női vezetés. 

A beszélgetés első kérdéseiből kiderült, mindketten egy empatikus, támogató családi közegből érkeztek, ami megalapozta későbbi karrierútjukat. Azonban találkoztak számos akadállyal is. Meséltek pályájuk során felmerülő nehéz szakmai pillanataikról, valamint, hogy hogyan tudtak túllépni azokon. Dani Zsuzsa a család és a karrier közötti egyensúly megtalálását és megtartását emelte ki. Elmondása szerint a vezető beosztású nőknek rendszert kell vinniük az életükbe. Valamint hagyni kell teret a családdal töltött minőségi időnek, hiszen, ahogy mondta, „nem az számít, hogy mennyi év van az életünkben, hanem hogy mennyi élet van az éveinkben”.

Obermayer Nóra szerint nőként sokkal többet kellett beletenni a meggyőzésbe, például egy tárgyalás során. Bár informatikai céget és fénymásoló szalont is vezetett, sokszor nem vették komolyan. A gyermekes női vezetőket érték olyan megjegyzések is, hogy nem lehet rájuk számítani, holott egy-egy elhúzódó tárgyalás során pont a férfiak nem tartották tiszteletben a nők idejét.

A beszélgetés során megtudtuk a női vezetési stílus jellemzőit: empatikus, képes a multitaskingra, teret ad a csapatának, hatékonyan kezeli a konfliktust és nem fél az innovációtól. Különbséget tettek a jó és a kiváló vezető közt is. Ami kiválóvá tehet egy vezetőt, az az, hogy hozzásegíti a csapatát az előrelépéshez; nem fél a tudást átadni, és egyben nem fél a beosztottja tudásától sem. Tudja, milyen képesítései, képességei vannak a beosztottjainak, milyen munkát bízhat rájuk. S aki hosszabb távon, évtizedekig tud jó vezető lenni, ő a kiváló.

Vezetői erősségekről és gyengeségekről is szó esett az est folyamán. Dani Zsuzsa szerint egy női vezető előbb észre veszi a beosztottja családi problémáit – ez mindenképpen erősség, amit az empátia és a rugalmasság mellett ő is magáénak tudhat. „Gyengesége”, hogy konfliktushelyzetben nem tud mindenki kedvére dönteni. Obermayer Nóra bevallása szerint jó csapatjátékos, ám a feladatok delegálása (ami sok helyen jellemzően a legnehezebb) neki is erőpróbát jelent. Ha valaki nem olyan színvonalon készít el valamit, ahogyan azt elvárta, inkább ő maga csinálja meg. 

Vannak olyan sarokpontok az életükben, amin nem változtatnának: Obermayer Nóránál ilyen a női megérzésre való hallgatás, Dani Zsuzsa pedig ugyanúgy most is segít a csapatának. Hoztak példákat a konfliktushelyzetek kezelésére is: mint kiderült, érzelmi intelligencia, asszertív kommunikáció és diplomatikus attitűd kell hozzá.

A mentális egyensúly témája kikerülhetetlen volt: Obermayer Nóra szerint azok a jó kikapcsolódások, amikor „digitális detox”-ba kerül – át tudja élni azt, ahol van, s ahol van, ott minél kevesebb a térerő. S nem csak ezt az elhangzott gondolatot érdemes tőlük megfogadni, hanem hogy a fiatal generáció mit tanulhatna tőlük – ebből is kerekedett lista: vezetői szemléletet, gondoskodást, türelmet, empátiát, kitartást és időbeosztást. A fiataloknak, ha van egy álmuk, azt el tudják érni: nem a kinézet, nem a hajszín a fontos; ahogy elhangzott, „okos Barbie-nak lenni nem olyan rossz!”

A talkshow végén a közönség felé is megnyitották a párbeszédet. Felmerült, hogy milyen képzéseket ajánlanak a fiataloknak a mai világhoz igazodva; hogyan lehet a vezetői életvitel mellett a barátokkal való kapcsolatokat fenntartani; és hogy van-e különbség férfi és női vezetők között. Itt kiderült, hogy férfiakkal egyszerűbb együtt dolgozni, míg női kollégákkal már akadtak konfliktusok.

Dani Zsuzsa búcsúzó üzenetként Pásztor Annát idézett, mondva a közönségnek, hogy „kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni majd az unokáknak!”. Obermayer Nóra pedig azzal a gondolattal zárt, hogy „a tudás értéke annak megosztásában rejlik.”

A PINK első rendezvényén számos értékes, inspiráló gondolattal gazdagodhattak a jelenlévők. A meghívott vendégek olyan nézőpontokat és személyes élményeket tudtak megosztani, amiknek a hétköznapokban nem biztos, hogy mindig van tere. Itt viszont egy igazán feltöltő szellemi műhelybe kerülhettünk, és sok elhangzott tanáccsal, jógyakorlattal nőként egyet tudtunk érteni.  

A talkshow folytatódik, a további alkalmakon a beszélgetők közt mindig lesz egy sikeres vállalkozó és egy nem-vállalkozó hölgy. A szervezők nyitottak arra, hogy a közönség is javaslatot tegyen a következő estek vendégeire.

Cikk és fotók: Marton Angéla

A „Okos Barbie-nak lenni nem olyan rossz” bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Ezeket a kérdéseket járta körül a Döglött akták – 4. Magyar Krimifesztivál első panelbeszélgetése 2026. február 21-én, a veszprémi Foton Audiovizuális Centrumban. A fesztivál 2022-ben indult egy, a Magyar Krimiszemle akkori munkatársaival szervezett kerekasztal-beszélgetéssel. Az eseményt azóta három szervező – Patkó Ágnes, Cserháti Éva és Kállay Sándor – rendezi meg évről évre. A rendezvény célja, hogy bemutassa a magyar krimi dinamikusan fejlődő világát: idén 13 szerző képviseltette magát 8 kiadó részéről, közülük 6-an első alkalommal. A fő támogató a Gabo Kiadó, amely 35 éve meghatározó független szereplője a hazai könyvpiacnak, és két évtizede jelentet meg minőségi krimiket.

A beszélgetést Szilágyi Zsófia irodalomtörténész és krimikutató vezette, vendégei pedig N. Nagy Zoltán és Réti László voltak, akik nemcsak krimiíróként, hanem korábbi nyomozóként is megszólaltak.

A true crime műfaja valós bűnesetekből indul ki, ám nem azonos a büntetőeljárás dokumentációjával. A beszélgetés egyik központi gondolata éppen az volt, hogy a történetmesélés logikája alapvetően eltér a nyomozás működésétől. Egy valódi eljárás hosszadalmas, adminisztratív és gyakran monoton folyamat. Egy helyszíni szemle akár 18 órán át is tarthat, szakértők bevonásával, adatgyűjtéssel, boncolással és folyamatos egyeztetéssel. A regényben azonban mindebből csupán a dramaturgiailag releváns mozzanatok maradhatnak meg. A teljes realizmus nem feltétlenül növeli a hitelességet, viszont könnyen az élvezhetőség rovására mehet. A válasz tehát arra, mennyire „true” a true crime, nem fekete-fehér: a valóság alapanyag, amelyet a narratíva törvényei formálnak történetté.

Mindkét szerző hangsúlyozta az alapos kutatómunka jelentőségét. Korabeli sajtóanyagokat és levéltári forrásokat dolgoznak fel, visszakeresik az ügyek médiamegjelenéseit, miközben tisztában vannak azzal is, hogy a sajtó sem mindig torzításmentes. Réti László húsz évig szolgált a rendőrségnél; egykori helyszínek és személyes tapasztalatok időnként regényeibe is beszivárognak. N. Nagy Zoltán szerint a valóság inspirációforrás, de nem másolható át teljes egészében: a regény nem dokumentumfilm, hanem szerkesztett, értelmezett történet.

A beszélgetés különösen izgalmas pontja az volt, amikor szóba került: olvasnak-e krimit a nyomozók, és ha igen, máshogyan olvassák-e. A szakmai háttér ugyanis sajátos olvasói pozíciót teremt. Egy volt nyomozó óhatatlanul észreveszi, ha egy letartóztatás jogilag kivitelezhetetlen, vagy ha egy eljárási lépés a valóságban nem lenne lehetséges. Aki hosszú éveken át meghatározott „nyomozati észjárás” szerint dolgozott, nehezen tud elvonatkoztatni a tényleges eljárásrendtől. Egy irreális kihallgatás vagy túl gyors bizonyítékgyűjtés könnyen kizökkentheti – míg az átlagolvasó számára ezek gyakran észrevétlenek maradnak. Ugyanakkor sokan éppen kikapcsolódásként fordulnak a műfaj felé; számukra azonban alapvető, hogy a történet fenntartsa a valóság illúzióját. A hitelesség tehát nem a részletek teljes dokumentarizmusában, hanem a belső következetességben és a szakmai minimum betartásában rejlik.

A beszélgetés végére kirajzolódott, hogy a nyomozás és a krimi nem egymás ellentétei, hanem eltérő célrendszerű világok. A valódi nyomozás célja az igazság feltárása, a krimié a történetmesélés és a feszültség megteremtése. A true crime a kettő határán mozog: valós esetekből indul ki, de elbeszélhetővé és befogadhatóvá formálja azokat. A feltett kérdésekre így összetett válasz adható: a true crime nem puszta fikció, de nem is a valóság nyers leképezése; a határ tény és narratíva között nem éles választóvonal, hanem folyamatos egyensúlykeresés. És éppen ebben az egyensúlyban válik láthatóvá, mit jelent a krimi nyomozói szemmel: nem csupán izgalmas történetet, hanem szakmai koherenciát és hitelesen felépített világot

Balogh Alfonzina

Fotó: Link Panna

A Tény és fikció határán bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Idén februárban vitte színre Jókai Mór Szegény gazdagok című regényének adaptációját a Pannon Várszínház. Az est több szempontból is kiemelkedő jelentőségű volt: a produkció Jókai születésének 200. évfordulója előtt tisztelgett, miközben a társulat fennállásának 25. évfordulóját ünnepli idén. Az előadást Vándorfi László igazgató nyitotta meg, aki rendezőként és a játéktér koncepciójának megalkotójaként is meghatározó szereplője volt az estének.

A műfaji besorolás szerint a színpadi változat kalandjáték, ám ez a meghatározás korántsem fedi le annak teljes gazdagságát. A nézők valójában sokrétegű, komplex színházi struktúrával találkozhatnak: romantikus nagyepikával, bűnügyi motívumokkal átszőtt cselekménnyel, látványos csatajelenetekkel, szenvedélyes szerelmi konfliktusokkal és markáns társadalmi kérdésfelvetésekkel. A történet dramaturgiája folyamatosan egyensúlyoz az érzelmi túlfűtöttség és az erkölcsi dilemmák között.

A regény alapkonfliktusa – a szegénység és gazdagság ellentéte – a színpadon is hangsúlyosan jelenik meg. Nem pusztán tematikus elemként, hanem a jelenetek mögött feszülő, állandó erővonalakként működik: minden döntésben, párviadalban, szerelmi vallomásban ott lüktet. Ez az ellentét nemcsak társadalmi, hanem morális és egzisztenciális dimenziót is kap. Így válik a történet ma is érvényes, gondolkodásra késztető drámává.

Az előadás szöveghűsége különösen figyelemre méltó: a megszólaló szövegek mintegy kilencven százaléka Jókai eredeti mondataiból épül fel, a párbeszédek szó szerint hangzanak el, és Margari „illik-nem illik” dilemmája is regényszerű pontossággal jelenik meg. A viszonylag kevés idegen idézet William Shakespeare és Nagy László műveiből származik. Utóbbi Tűz című megzenésített verse záródalként hangzik el, elementáris erejű lezárást adva a produkciónak.

Az előadás atmoszféráját néhol kifejezetten karneváli hangulat járja át. A táncos intermezzók, a klasszikus balett mozdulatművészetével verbunkozó betyárok, a stilizált párviadalok és csatajelenetek látványos, szinte filmszerű dinamizmust adnak a produkciónak. Regényhez hűen jelennek meg a Jókai által leírt táncok és ütközetek, miközben a koreográfiák modern színpadi energiával telítődnek.

A zenei világ külön réteget képez. A Szivárvány havasán c. székely ballada, a Carmina Burana O Fortuna motívuma, valamint a magyar és román népi és egyházi zenei elemek, klasszikus effektusokkal kiegészítve, különös, időtlen atmoszférát teremtenek. Olykor már-már spirituális szintre emelik a történetet.

A színvilág tudatos szimbolikával dolgozik. A vörös fény a szenvedély, a vér, az árulás és a pusztulás színe; az arany a hatalom és gazdagság csillogása; a fekete az elmúlás és a titok árnyéka. A csatajeleneteknél vagy a levelek elégetésekor a színpad teljesen elvörösödik, vizuálisan is megidézve az Ady-féle Vér és arany motívumot, amelyet egy Fatia Negra figurája (Szelle Dávid) vörös fényben, szinte transzcendens jelenlétként szaval el.

A jelmezek egyszerre idézik a 19. századi erdélyi világot és egy stilizált színpadi teret. A vörös, arany és fekete tudatos színrendszere vizuális összhangot teremt, miközben a népi viseletek és a modern elemek ötvözése azt sugallja, hogy a történet nem csupán a korabeli eseményekről szól, hanem ma is érvényes erkölcsi és társadalmi kérdéseket vet fel.

Az álarc az előadás egyik legerősebb motívuma. Nemcsak a hírhedt bandita alakjában jelenik meg, hanem általános létállapottá válik: mindenki maszkot visel, szerepet játszik. Különösen hatásos az a jelenet, amikor azonos jelmezű és azonos maszkot viselő Fatia Negrák csapnak össze a színpadon – mintha nem is különálló személyek, hanem ugyanannak az embernek egymással viaskodó, sötét és világos énjei jelennének meg. A párviadal így túlmutat önmagán: belső harccá, identitásküzdelemmé válik. Az oly sokáig várt maszklevétel pillanatában vihar tör ki, a színpad elsötétül; a fény és hang drámai összjátéka a lelepleződés katartikus erejét hangsúlyozza, mintha maga a világ rendülne meg az igazság kimondásakor.

Az előadás sodró tempója néha próbára teszi a néző figyelmét: egyszerre történik akrobatika, tánc, ének és drámai párbeszéd a színpad különböző pontjain. Mégis éppen ez a túláradó gazdagság adja a produkció lehengerlő erejét. A Szegény gazdagok így nem csupán jubileumi tisztelgés Jókai előtt, hanem élő, mai színház. Megmutatja, hogy a pénz és erkölcs, szerelem és hatalom, látszat és valóság ellentéte ma is ugyanúgy feszít bennünket. A záróképben, amikor a sötét színpad közepén álló Kálmán alakját vörös fény emeli ki, majd minden elsötétül, az az üzenet marad velünk: a valódi gazdagság nem a birtokolt vagyonban, hanem a lélek gazdagságában rejlik.

Az előadás után a közönséget Irodalmi Szalonra invitálták, ahol Juhász Anna irodalmár Vándorfi László igazgatóval, Praznovszky Mihály irodalomtörténésszel, Vári Bertalan koreográfussal, Magashegyi Nóra és Szelle Dávid színművészekkel beszélgetett az útról, ami ehhez a formavilághoz vezetett. Vándorfi László személyes kötődéseiről és alapindíttatásairól beszélt, és arról a folyamatról, hogyan lehet Jókai bonyolult mondatszerkesztési nyelvét élővé tenni. Praznovszky Mihály kiemelte: az olvasás érzés és érzés küzdelme. Minden embernek van útja Jókaihoz; és Jókainak rengeteg jó, rövid írása van a gyerekekhez is. Magashegyi Nóra és Szelle Dávid a szöveggel való megküzdést és az általuk megformált karakterek útját, fejlődését részletezte. Vári Bertalan elmondása szerint, nem Jókai, hanem a rendező utasításai szerint dolgozta ki a koreográfiát. Ahogy fogalmazott, Vándorfi László olyan táncokat kért, amik táncegyütteseknek becsületére válna. Ez egy összművészeti trip, amiben rengeteget kaptak a tánc által; olyan, mint egy közös szívdobogás.

Balogh Alfonzina, Marton Angéla

Fotók: Pannon Várszínház,
Marton Angéla

A Jókai a miénk bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A 2025/4. szám bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Menedzser szakest

Szeptember 24-én hivatalosan is elkezdődött a „szakestszezon”, amit idén a Menedzser szakest nyitott meg, immáron XVIII. alkalommal. Témája idén a Forma-1 volt, amit a díszletekben, a ceremoniális részben, illetve a vendégek öltözködésében tökéletesen megelevenedett. A gólyák számára újdonsült élmény volt ilyen közvetlenebb alkalommal is találkozni a tanárokkal, tanszékvezetőkkel. A ceremoniális részt nagyon élvezték, főleg a humoros feljelentéseket. A felsőbb éveseknek is tetszett, nem véletlenül járnak vissza a szakestekre. Számukra meglepő volt viszont a gólyák nagy száma, de ezen kívül kifogásolhatatlannak tartották az estet. Fun fact: A szervezői nyitóbeszéd (Mélyen tisztelt szépen csengő hangú…) szövegében található Második Főpohár nem hiába a második. A Főpohár tartalmazza a gólyák avatóborát, amit még az első szakestre készítettek és találtak ki. Az első Főpohár a kicsit veszélyes körülmények végett nyugdíjba vonult, helyére lépett a Második Menedzser Főpohár.

Pénzügy-számvitel & Turizmus Szakest

Október 8-án vehettünk részt a XIII. PSZ-TV Szakesten, ahol a turizmus és a pénzügy világa egy közös célban találkozott: a felhőtlen szórakozásban. Az est ezúttal a latin életérzés jegyében telt. A szervezők forró dallamokkal, különleges ételekkel és színes programokkal idézték meg Dél-Amerika pezsgését. A vendégek élénk és temperamentumos öltözetekben töltötték meg a termet. A gólyákat felavatták, akik így hivatalosan is beléptek a PSZ-TV közösségébe. Az est folyamán a Szakest Szoknyája és Nyakkendője címet az est két legstílusosabb résztvevője, Nagy Janka és Hancz Olivér hallgatók nyerték el (bár egyikükön sem volt szoknya vagy nyakkendő). A ceremóniát tombolasorsolás zárta, ahol értékes nyeremények találtak gazdára. Az este zenével és tánccal folytatódott egészen hajnalig, ahol egy kicsit mindenki latin szívűvé vált.

Biomérnök szakest

„Alszunk és ragyogunk!” November 5-én XI. alkalommal tartották meg a Biomérnök szakestet, ami tematikailag egyszerre volt altató és csábító. A Glamour Sleepover magába foglalja a sminkben és dresszben való csilivili pizsiparty fogalmát. Voltak különlegességek, mint például a Legjobb pizsama-díj, illetve pár önkéntes versenghetett a Legszebb hercegnő címért. A szakesten dresszkódügyileg változatos öltözködés volt, egyesek hálóruhában, mások meg ing és köntös kombinációban testesítették meg a témát.

Kereskedelem és Marketing szakest

Harmadik alkalommal rendezték meg a szakestet, ami bizonyítja, hogy a kezdetektől nagy népszerűségnek örvend. Az első témája Franciaország volt, a második a neonfények pompájában tündökölt. A harmadik pedig elrepített minket a cirkusz varázslatos világába. A népszerűségre idén sem lehetett panasz, hiszen majdnem minden ceremóniajegy elkelt. A vendégeket Welcome Drink és pattogatott kukorica várta, ahogy azt egy rendes cirkuszban szokás. Na de a fő attrakciót mindenkinek a porondmester és a bohóc jelentette. Németh Marcell (Maresz) és Kern Dávid ugyanis vállalták, hogy beöltöznek és szórakoztatják a közönséget, ami remekül sikerült. Miután mindenki megitta a büntipiáját és jóízűen elfogyasztotta a szendvicsét, elkezdődött a tombola. Ezután DJ KissAttee szórakoztatott minket hajnalokig tartó slágereivel. A szorgalmi időszak utolsó szakestje tehát pompásra sikerült, a szervezőknek igazán színvonalas eseményt varázsoltak a hallgatóknak. Egy év múlva találkozunk!

Egyetemünk

Fotók: Hajtó Kornél, Nyerges Roland 

A Szakest-mozaikok bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Szerkesztőségünk két tagja csatlakozott a veszprémi csapatba. A csapat „vezetője”, Dr. Guzsvinecz Tibor egyetemi docens ötlete volt, aki fél-kanizsai származása létére 2014 óta látogatja ezt a programot a veszprémi Pannon Egyetem számos hallgatójával. A törzstagok általában mindig vele tartanak, viszont többször is volt változás mind létszám, mind személyek terén. Különleges ismertetőjele a veszprémieknek, hogy pár éve már laborköpenyben járják végig a várost, aminek hátára humoros és személyhez illő képeket, szövegeket festenek fel.

A veszprémi csapat szokásához hűen csütörtök este érkeztünk meg a kanizsai kollégiumba, ahol a felsőbb emeleteken kaptunk vendégszobai szállást. Azt az estét a régi és új kanizsai egyetemistákkal, illetve a szervezőkkel való találkozásra szenteltük.

A péntek reggelt – kissé fáradtan – egy 7 órai pálinkás keltetéssel kezdtük, ami kellőképpen meghozta a hangulatot a nap további részéhez. Délelőtt zsíros kenyérrel várták a csapatokat a szervezők, illetve egy kötetlen beszélgetéssel: érdeklődtek a veszprémi egyetem hagyományai iránt, van-e ehhez hasonló program a többi egyetemi kampuszon. 10 órakor megkaptuk az instrukciókat és a checkpointok listáját, illetve nyitva tartását (néhány pont egy kocsmában volt, némely a hivatalos nyitás előtt várt minket, ezzel elkerülve, hogy a korai vendégek zavarják a csapatok feladatának elvégzését). A feladatok közé tartozott az egyetem területén a kolbásztöltés, amit egyik csapattagunk különleges ötlete tett egyedivé: a hagyományos fűszerek mellett porcukrot is raktunk a kolbászba! Ez a lépés egyszerre meglepte, és lenyűgözte a zsűriket, ami miatt el is nyertük a Kolbász Király díjat.

A péntek estét a gála nyitotta meg, amit a kanizsai Pannon Egyetem Hallgatói Önkormányzat elnöke, Mike Barnabás nyitott meg. Beszédében megköszönte szervezőtársainak a kitartó segítséget, a csapatoknak pedig a részvételt. Az eredményhirdetés után a Pántlika Táncegyüttes néptáncelőadása tetézte a hangulatot. Az est további része fáradásig tartó buli volt, a pörgősebbnél pörgősebb ütemeket Koller Balázs lemezlovas szolgáltatta nekünk.

A legkanizsaibb egyetemi programnak nevezett Kocamurit melegen ajánljuk a veszprémi, illetve bármelyik másik kampuszról származó hallgatótársainknak. Egy befogadó társaság vár mindenkit egy olyan helyen, ahol az intelligencia és a szórakozás együtt jár. 

Nagyon hálásak vagyunk a szervezőknek, illetve a Repülő(ka)rajt csapatnak, hogy meghívtak minket erre az eseményre! Reméljük, legközelebb még több csapat fog versengeni a veszprémi Pannon Egyetemről! 

Cikk és fotók: Stróbl Ödön 

A Mentsétek ki Dezsőt! bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

A nevem után általában a második kérdés az szokott lenni, hogy milyen magas vagyok (2 m 2 cm), vagy hogy kosarazok-e. Középiskola elején mindenkit odaállítottak a mérőfához, ami 1,90 magas volt. Amikor odaálltam mellé, a tanárunk csak nézett rám nevetve, hogy „hát akkor mondj valamit, és azt írjuk be”. Gyerekkoromtól kosarazok, ami az életem során rengeteg hasonló vicces helyzetbe hozott. 

Az egyetemi gólyatáborban Rózsás Bertalan volt az első, aki úgy jött oda hozzám, hogy „te elég magas vagy, neked kosaraznod kell”. Ott már be is kerültem az egyetemi csapatba – 2022 szeptemberében –, úgy, hogy még azt sem tudtam, igazából hol vagyok. Az akkori egyetemi bajnoksághoz rakták össze a csapatot folyamatosan, sok gólya került be, de a régieknek is megmaradt a közösségük. Így aztán tagja lettem az egyetemi és hallgatói kosárlabdának is, utóbbit Tóth Andrea szervezte, én pedig folyamatosan beintegrálódtam az események szervezésébe és az alkalmak megtartásába. Polgár Benedekkel lassan átvettük a stafétát, utána egy éven keresztül én szerveztem a hallgatói kosárlabdát. Most pedig már én adom át két embernek, akik szintén hasonlóan lelkesek és segítenek nekem a hallgatói kosárlabda ügyintézésében. 

Mennyi segítséget kaptál a házibajnokságok szervezéséhez?

Nagyon sok barátom segített önerőből, szabadidejében, ez nagyon jól esett. Például a pontok rögzítésében, vagy a játék fújásában. Kázsmér Vivien és Dezső Ivett nagyon sokat segítettek a pontmérésben, egész végig ott voltak a bajnokság alatt. Ezt akkor egész fluidan sikerült leszervezni. 

A TSI részéről Németh-Fábián Réka, aki hallgatói kosár oldalról mindig besegít az olyan dolgokba, amikhez nem férek hozzá: felületek, megosztások, belsős anyagok, jelenléti ívek. Ő az, aki belső oldalról támogat minket.

Mi a legnagyobb kihívás a szervezésben?

A kihívás az, hogy elérjük az embereket, akik szeretnének kosarazni és versenyezni. Gyakran az első félévük után értesülnek rólunk. Versenyzésben pedig nem egy nagy szintre kell gondolni, gyakorlatilag ez egy nagyon baráti mérkőzés, amit itt le bonyolítunk. A végén lehet nyerni érmet illetve kupát gravírozott csapatnévvel. 

Voltál már bírói szerepben?

Muszáj volt. Próbáltam a „legbarátságosabban” fújni, de ilyenkor mindenki ideges a bíróra. Ez egy nehéz szerep, de határozottnak kell lenni. Ha már befújtad, ki kell állnod a döntésed mellett, különben nem fognak komolyan venni. Felelősséggel jár, és nehéz dolog úgy fújni, hogy mindenki elégedett legyen. Mivel ez egy kontaktsport, sérülések néha előfordulnak, általában azoknál, akik kevésbé tudják a játék formáját, hogy hogyan védekezzen, vagy mi az a befutás. Amikor foglalkozásokat tartottam, mindig elmondtam a kereteket, a hallgatói kosárkupán játék előtt szintén tartok szabályismertetést.

Hogy jellemeznéd a hallgatói csapatot, hétköznapi foglalkozásaitokat?

Figyelmesek vagyunk és „aranyosak”, főleg ha lányok is jönnek, de nem igazán mernek beállni. Nem vagyunk durvák, figyelünk egymásra, bár akik jobban tudnak játszani, azoknak ez nehezebb feladat. Mert aki nem tudja, hogy hogyan kell egy jó faultot vagy elzárást adni, ahhoz nehezebb igazodni; viszont ha látjuk valakin, hogy kompetensebb játékos, akkor mi is felbátorodunk. De én mindig javalltam, hogy az is jöhet kosárlabdázni, aki nem tud, mert „eljátszunk” vele.

Milyen további terveid vannak a sportággal?

Nekem az egyetemi és a hallgatói kosárlabdában is az a célom, hogy játsszak. A szervezésből hamarosan kilépek, mivel a következő féléveimben a szakdolgozatomra kell koncentrálnom. Illetve egy játékvezetői kurzust végzek el, ami gyakorlattal és vizsgával van összekötve, majd játékvezetői végzettséget ad.

Miért ajánlanád a kosárlabdát?

Ez egy közösségteremtő sport, amiben próbál elérni a gyűrűhöz az ember, és próbálja kihozni a pontot az adott szituációból. Lehet taktikázni, vannak lehetőségeid, hogy megjátssz egy helyzetet. Ez az izgalmas benne, hogy te gyakorlatilag hogy fogod azt a helyzetet megvalósítani labdával a kezedben, amint látod, hogy egy hadsereg áll előtted. Pár jó lépéssel simán „át tudsz menni” rajtuk, ha kicsit technikás vagy. Megtanulod a játékot, megtanulsz dobni, ez mind benn van a játék élvezetében. Én mindenkinek ajánlom, mert attól függetlenül, hogy alacsony, magas, ügyetlenebb, ügyesebb az ember, itt egymástól is tanulunk. A kosárlabda élménysport, ami rengeteg képességet fejleszt, csak ajánlani tudom. Szóval gyertek hallgatói kosárlabdázni!

Cikk és fotó: Marton Angéla

A A helyzetet megvalósítani labdával a kezedben bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A darab éppen a legjobb pillanatban érkezett: abban a világban, ahol már szinte semmi sem az, aminek látszik, és ahol egyre gyakrabban érezzük úgy, hogy a valóság kora lejárt, és a hamis lett az új valóság.

Az előadás a szatíra eszközeivel mutatja be, hogyan hisszük el gondolkodás nélkül azt, amit a szemünk elé tesznek, és miként engedjük, hogy olyan történetek formálják a véleményünket, amelyek talán soha nem is történtek meg. Quilter műve egyszerre görbe tükör és éles társadalmi látlelet: megmutatja, hogyan épülnek fel a csillogó sztáréletek, és milyen törékeny alapokon állnak valójában.

A darab világában minden a látszatról szól: arról, hogyan lehet fenntartani egy olyan élet illúzióját, amely mögött már alig maradt valóság. A színpadon felsejlő emberi játszmák pontosan azt az érzést keltik, mintha Hollywood embertelen logikája hús-vér alakokban jelenne meg előttünk. A szereplők szerepcseréi és a kétségbeesett kapaszkodás a hírnévbe olyan érzést kelt a nézőben, mintha mindannyian egy kicsit benne ragadtunk volna egy végtelen performanszban, ahol a valódi érzelmeket rég elnyomták a kamerák vakító fényei.

Az előadás egyik legnagyobb ereje, hogy miközben nevetünk az abszurditáson, a túlzásokon és azon, milyen végletekig hajlandók elmenni a szereplők a jó PR kedvéért, közben mélyen elgondolkodunk: mi magunk hány ilyen kompromisszumot kötünk nap mint nap? Hol van a határ, ahol már nem önmagunkat adjuk, csak azt, amit mások látni akarnak

Tyler karkatere különösen jól közvetíti ezt a kettősséget. A néző egyszerre érez iránta megvetést és a sajnálatot: azt a fajta furcsa együttérzést, ami akkor ébred bennünk, amikor egy emberi bukást látunk, még ha a felszínen mindent meg is tesz, hogy tagadja a saját törékenységét. Kékesi Gábor játéka pontos, rétegzett és kíméletlenül őszinte, egyszerre nevettet meg és ejt gondolkodóba.

Mellette Szelle Dávid alakítása mélyen emberi és szívszorítóan ártatlan. Ő testesíti meg azt a nézőpontot, amelyből rátekinthetünk a sztárvilág illúzióira. Az általa alakított Justin karaktere ad választ helyettünk is arra, hogy vajon mit tennénk, ha váratlanul belecsöppennénk ebbe a csillogó, de félelmetesen önző világba. A benne felébresztett naiv remény és vágyakozás a különlegesség, a hírnév által okozott pálfordulás a darab egyik, talán legfontosabb érzelmi mozgatórugója.

Fekete Linda energiája mindent betölt. Ashley szándékosan „túl sok” – harsány, intenzív, már-már kényelmetlen, mégis pontosan ez adja az előadás egyik legnagyobb humorforrását. Játéka úgy borítja be a jeleneteket, mint egy vihar: váratlan, hangos és megkerülhetetlen. Megtestesíti azt a zaklatott, túlvezérelt világot, ahol a munkamánia, a szerelem és a karrier egyszerre jelentenek menekülést és rabságot.

A díszlet minimalista eleganciája is szolgálja ezt a kontrasztot: egyszerre idézi meg a hollywoodi csillogást és annak üres, hideg hátterét. A tér sokszor feszült sterilitásával ráerősít arra az érzésre, hogy ezek a szereplők valójában egy olyan világ foglyai, ahol minden szépnek tűnik, de semmi sem őszinte igazán.

A közönség nevetése szinte folyamatos volt, mégis minden vicces jelenet mögött ott húzódott valami mélyebb mondanivaló: a valóság és a látszat határai ma már fájdalmasan bizonytalanok. A darab nemcsak szórakoztat, hanem tükröt is tart, és ebbe a tükörbe néha kifejezetten kellemetlen belepillantani. 

Ha szívesen végignéznéd, milyen messzire képes elmenni egy ember a tökéletes látszat érdekében, és megtekintenél egy olyan darabot, amely nemcsak elgondolkodtat és meglep, de néhol abszurd jeleneteivel még meg is nevettet, akkor ezt a produkciót ne hagyd ki!

Balogh Alfonzina

Fotók: Pannon Várszínház

A A filmsztár bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.