Hogyan értékeli az elmúlt egy évet? Milyen fontosabb változások, fejlesztések történtek a 2018-2019-es tanévben?

Az elmúlt év egy kifejezetten sikeres esztendő volt, és azt gondolom, hogy az egyetem átlagos megítélése is sokat erősödött a hazai felsőoktatáson belül. Egyrészt, növelni tudtuk a hallgatói létszámot, hiszen az országos átlagnál kétszer több hallgatót sikerült beiskoláznunk. Másrészt, Magyarországon elsőként tudtunk elindítani olyan informatikai képzéseket, melyeket valós munkaerőpiaci igények hívtak életre. Szerencsére még annak ellenére is rekordszámú jelentkezőt vettünk fel, hogy elég későn hirdettük meg ezeket.
Emellett, a pályázati eredményességünk is megmaradt, és még új forrásokat is tudtunk szerezni. Gondolok itt például az Intézményi Felsőoktatási Kiválósági Programban elnyert 700 millió forintos támogatásra. Ebben mindösszesen 11 egyetem részesül az országban, ami azt mutatja, hogy ezt valóban csak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó iskoláknak adják. Illetve, idén tavasszal egy új, az ipar digitális transzformációjával kapcsolatos tématerületi kiválósági támogatást is elnyertünk. Az innovációs tevékenységünk elismerése továbbá az is, hogy Zalaegerszegen letették annak az évi 20.000 tonna gumibitument gyártó üzemnek az alapkövét, aminek az alapja egy, a Pannon Egyetemen kifejlesztett nemzetközi díjat nyert szabadalom.
Mindezek mellett az akadémiai pozícióink is erősödtek, hiszen az egyetem oktatói közül ketten is a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé kerültek.

Személyesen miképp élte meg az elmúlt egy évet? Milyen sikerekről számolhat be?

Személyes sikerként éltem meg, hogy megválasztottak a Magyar Rektori Konferencia alelnökévé. Úgy gondolom, hogy ez szintén egyfajta elismerése az intézmény munkájának és eredményeinek.

Ha jól tudom nemrég választották az MTA levelező tagjává. Milyen feladatokkal jár ez a megtisztelő cím?

Igen, én is egyike vagyok azoknak, akit taggá választottak a Pannon Egyetemről. Az MTA tagság számos tudományszervezési kötelezettséggel jár. Ez azt jelenti, hogy részt kell venni különböző folyamatokban az akadémián belül. Ilyenek például az MTA doktori cselekmények bírálatai vagy a bizottságok munkájában való aktív közreműködés.
Ebben egyébként kutatócsoport vezetőként eddig is szereztem tapasztalatokat, ilyen jellegű feladataim eddig is voltak. Nyilván némileg megnő majd az idő, amit erre kell fordítanom, de azért azt gondolom, hogy ez teljes mértékben vállalható a rektori feladatok mellett is.

Mi a véleménye az idei felvételi eredményekről? Mennyire elégedett ezekkel?

A 2019-es felvételi eredmények a tavalyihoz képest kevésbé voltak kiemelkedőek. Ez talán annak is köszönhető, hogy az előző évben elég magasra tettük a mércét és az új szakok indításának következtében nagyobb elvárásokat támasztottunk. Idén ezt sajnos már nem sikerült ugyanolyan módon meghaladnunk. Azonban a felsőoktatáson belül betöltött pozíciónkat sikerült megőriznünk azokon a területeken, ahol az egyetem működik. Én úgy érzem, hogy nem feltétlenül a mennyiség az elsődleges, hanem az, hogy eredményességben és hallgatói sikerességben előre tudjunk lépni.
Azonban, ha összeségében nézzük a helyzetünket- a pótfelvételivel és a külföldi hallgatók beiskolázásával együtt-, akkor azt mondhatjuk, hogy hosszú idő óta tudjuk tartani a jó pozíciónkat és a hallgatói létszámot.

Milyen változások várhatóak ebben a tanévben? Előreláthatólag milyen kihívásokkal kell majd szembenéznie az egyetemnek?

Nagy várakozással tekintünk a következő tanév elé, hiszen a felsőoktatási jelentkezésekben történt törvényi változások, valamint a nyelvvizsga és az emelt szintű érettségi követelménye új helyzetet teremt majd a beiskolázás során. Attól azért tartunk egy kicsit, hogy ez negatívan befolyásolja majd a számainkat, de az előrejelzések szerint, minket csak közepesen érintenek majd ezek a változások.
Várjuk továbbá azokat a feladatokat is, melyek abból adódnak, hogy a felsőoktatás irányításában fordulat történt. A közelmúltban bekövetkezett fenntartói változásokról egyelőre még keveset tudunk, de vélhetően kihívások elé állít majd bennünket ez az új helyzet.

Melyek azok a fontosabb projektek, melyekben az egyetem részt kíván vállalni a következő tanévben?

Természetesen nagy terveink vannak erre a tanévre is. Egy, a MOL-lal és más cégekkel közös nagy kutatásfejlesztési pályázat benyújtását készítjük elő jelenleg, amitől jelentős előrelépést várunk. Emellett, a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa programban is megkezdődik majd az érdemi munka. Ebben eddig is részt vettünk, de további feladatokra és kihívásokra is számítunk.
Szeretnénk még tovább korszerűsíteni a képzési portfoliónkat is. Már folyamatban van néhány új szak indításának az előkészítése, melyből egyet meg is említenék. A tesztmérnök képzés például új igényént jelent meg a piacon, és mi szeretnénk ezt az országban elsőként elindítani.

Miként látja az egyetem jövőjét rövid és hosszú távon?

Én azt gondolom, hogy a magyar felsőoktatás sokáig nem maradhat a jelenlegi helyzetében, valamilyen ráncfelvarrásra, vagy átalakításra mindenképpen szüksége lesz majd. Ha előre nézünk, és a demográfia alapján megjósoljuk a hallgatói létszám alakulását, akkor azt látjuk, hogy a hazai felsőoktatás piacán túl sok intézmény van túl széles portfólióval. Ezen előbb-utóbb változtatni szükséges. Az egyetem szerencsére benne van azon intézmények között, amelyek hosszú távon is biztos jövőre számíthatnak.
Továbbá úgy gondolom, hogy ebben a régióban szükséges egy erős felsőoktatási intézmény jelenléte, hiszen ez a régió fennmaradásának és megújulásának egyik záloga. A környékünkön nincsenek markáns nagyvárosok, inkább a középvárosok hálózata jellemző. Ehhez alkalmazkodva a Pannon Egyetem kialakította azt a modelljét, hogy több telephelyen is tudja végezni a tevékenységét. Ezt most már mások is elismerik és pozitív visszajelzéseket kapunk a különböző döntéshozók, társadalmi szervezetek és a vállalatok részéről.
Azonban a fejlődésnek mindig vannak lehetőségei, nekünk is van bőven javítani valónk. Ez egy folyamatosan változó világ, amihez mindig alkalmazkodni kell. Ha megnézzük a technológiai fejlődést és a munkaerőpiac változásait, azt tapasztaljuk, hogy az intézményeknek folyamatosan változniuk, alkalmazkodniuk kell. Az egyetem méretei szerencsére ezt teljes mértékben lehetővé teszik.

(Fotó: Gombás Kornél)

A Hosszú távon is biztonságban- évindító beszélgetés egyetemünk rektorával bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

…na nem mintha Varró Dániel már olyan idős lenne, csak számos interjúban kifejtette, hogy többek között azért lehet a költők között egyedi, mert – bár elérte a negyvenet – ahogy egyik versében fogalmaz: „csatában mégsem hulltam el”. Hogyha magamból indulok ki, azt gondolom, hogy egy versszerető ember számos kérdést feltenne kedvenc költőjének. Gondoljunk bele, például József Attilához mennyi kérdésünk lenne… Nos, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Varró Dániellel – minden kedves olvasó – egy korban él, így hát kérdezhettünk tőle.

Hornok Máté egyetemi hallgató fejéből pattant ki az ötlet, hogy meg kellene hívni a pezsgő egyetemi városba a költőt, és végül a TDK Műhely támogatásával valósulhatott meg az esemény. A beszélgetést egyrészt dr. Kovács Gábor, egyetemi adjunktus vezette, másfelől pedig egy kedves gesztusnak köszönhetően – vagyis, hogy az egyetemi hallgatók részéről is kérdezhessen valaki – én lettem a másik kérdező.

Érdekelt Varró Dániel, mint költő, mint ember; érdekeltek a verseinek körülményei, a személyes kötődése a műveihez, vagy például az új kötetének címadó meséje kapcsán – A szomjas troll –, hogy Varró személyében mennyi lelhető fel ebből a „trollságból”. Érdekelt a gondolata arról, hogy szerinte van-e ma egy költőnek felelőssége, és ha van, akkor milyen mértékben? Kell-e irányt mutatni az embereknek? Ezen felsoroltak nagy részéről szó esett az este – de annak a jóleső idegességnek köszönhetően, melyet az váltott ki, hogy közönség előtt még soha életemben nem kérdeztem –, amint kiléptem a könyvtár épületéből, Varró Dániel válaszait egyszerűen elfelejtettem. Így hát ezekről nem is szólok, hanem folytatom életem első – ámbár remélem, nem az utolsó – kerekasztalbeszélgetésének emléktöredékét.

Ha egy beszélgetés erejéig művészemberrel hoz össze a sors, nyilvánvaló, hogy életéből, munkásságából, amennyire csak tudok, felkészülök. De természetesen mindig akadnak olyan szituációk, problémák, amelyekre nem lehet előre felkészülni. Ilyen például a késés. A Varró-est öt órára volt kiírva, én természetesen már négy órakor ott toporogtam a teremben, hogy otthonossá „tegyem” magamnak a teret, de nem tudtam, a költő hogy áll ezekkel a dolgokkal. Az est első örömteli pillanata tehát az volt, amikor Varró belépett a terembe, pontosan húsz perccel a kezdés előtt. Rögtön szimpatikus volt.

Kovács Gábor tanár úrral azt a kérdésfeltevési tervet gondoltuk ki, hogy Ő – mint az irodalomhoz értő ember – tenné fel a költészetről szóló, főként poétikai kérdéseket, míg én inkább a könnyedebb, bulvárszerűeket. Féltem, hogy a kettő hogyan tud majd egy egységgé összeállni, de a visszajelzések alapján elmondhatom, hogy működött a dolog. Varró komolyan vette a kérdéseinket, és humoros megnyilvánulásai pedig oldották a hangulatot. Így történhetett az is, hogy a végén a közönségből számos kérdés került elő, tehát kialakult egy biztonságos környezet, ahol az emberek mertek kérdezni.

A végén a költő dedikálta a „rajongók” otthonról bepakolt Varró-könyveit, amelyekből – csakugyan örömmel láttam –, sok volt. És ha már vég, akkor hadd köszönjem meg dr. András Ferenc tanár úrnak, hogy segített a kérdéseim végleges letisztázásában. Remélem, hogy aki részt vett a beszélgetésen, annak legalább akkora élmény volt az este, mint nekem.

A Varró Dániel és a troll… bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Kitti: Meséljetek a kezdetekről. Mikor alakultatok, hogyan ismerkedtetek meg?

Csikós Balázs: 2010-ben alakultunk. Áron tanítványom volt, és csináltunk egy közös produkciót, az István a királyból mutattunk be részleteket, és onnan jött az ötlet, hogy alapítsunk zenekart. Így indult ez az egész. Aztán a többiek is csatlakoztak, és 2011 decemberétől vagyunk ebben a felállásban.

Szoboszlay Zsolt: Más gitárossal kezdtünk, de ő Pesten élt, ezért sokszor nehéz volt összeegyeztetni a dolgokat.

Balázs: Gergőt viszont már alapító tagnak tekintjük.

Zsolt: Az első lemezünk már Gergővel készült. Amikor a zenekar elindult, kevesebbet tudtunk próbálni és koncert sem volt sok. Most már tudunk együtt játszani folyamatosan, hetente próbálni és gyakrabban fellépéseket vállalni. A tavalyi nyarat nagyon sikeresnek érezzük, sok különböző helyen játszhattunk, és a Nem akarok című lemezünk után már készül a következő.

Bodor Áron: A tavalyi év nagy előrelépés volt. 2012-ben még senki sem tudta, hogy mi az a Sántakutya, egy évvel később pedig már azon kaptuk magunkat, hogy az ismert veszprémi zenészek is számon tartanak minket, jóban vagyunk velük.

Balázs: Köszönnek. (nevet)

Reni: Fontos alap. (nevet) Szoktatok közösen zenélni?

Zsolt: Igen, elmegyünk egymás koncertjeire és szívesen szervezünk közös bulikat.

Áron: Például ősszel az Arénában játszhattunk együtt a Wetwooddal és az LGT Emlékzenekarral, ami hatalmas élmény volt.

Zsolt: Egy aréna-színpadon, komoly közönség előtt más, és új élmény volt játszani.

Áron: Ami külön jól esett, hogy a nálunk régebb óta működő, akkor jubiláló zenekarok elismerően beszéltek a közönségünkről. A VEKKORD Összművészeti Egyesület alapító tagjai vagyunk, ami másfél éve alakult azzal a céllal, hogy összehozza a helyi művészeket. Az arénás koncert is ilyen szervezés volt.

Zsolt: Talán ebből is érzékelhető, hogy a veszprémi zenekarok közelebb kerültek egymáshoz. Többet beszélünk, közös zenélésre hívjuk egymást. Ezt nagyon pozitívan éljük meg.

Kitti: Honnan jött a Sántakutya név?

Áron: Fogalmunk sincs. (nevet)

Balázs: Volt egy névadó buli, ahol egy dobozkába összegyűjtöttük a jelenlévők ötleteit. Végül egyiket sem fogadtuk el. Szóval tényleg nem tudjuk honnan jött.

Zsolt: Mindenképpen magyar nevet akartunk. Ez fontos szempont volt, mivel magyar zenét játszunk magyar szöveggel. Szoktunk olyanokat mondani, hogy utolérhetetlen, meg ilyesmi…

Dobosi Gergő: Igen, mert van az az ismert mondás, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Kiindulva abból a teóriából, hogy minden ember hazudik – ahogy azt Dr. House is megmondta – a Sántakutya gyakorlatilag utolérhetetlen.

Zsolt: De ez már csak ilyen utólagos marketing. (nevet)

Reni: Hogy lesz egy ötletből dal?

Áron: Beugrik, leírjuk, játsszuk. (nevet) Balázs és én írjuk a szövegeket, Zsolti és Gergő pedig a zenét.

Balázs: Általában kétféleképpen működik. Áron „all in one” szokta hozni a dalokat, vagyis zenét és szöveget együtt. Én viszont más módszerrel dolgozom. Az én szövegeim vagy passzolnak valamelyik zenei ötlethez, vagy nem. Jelenleg épp szomorkodom (nevet), mert készen van három szövegem is, de egyszerűen még nincs hozzá zene.

Reni: Fordítva szokott működni, hogy előbb van meg a zene és arra ugrik be a szöveg?

Gergő: Sokkal inkább egyébként. Én nem tartom még magam annyira jó zeneírónak, hogy tudnék szövegre zenét írni, egyszer majd lehet, hogy az is eljön. Előbb valami megszületik az agyamban gyakorlás közben, vagy csak úgy spontán. Akkor azt elviszem próbára, és vagy van már egy kész szövegünk, vagy még dolgozni kell rajta. Az szokott még működni, hogy Zsoltival összebeszélünk, összedobjuk az ötleteinket. Több dalunk született ilyen módon.

Reni: Ez jellemzi az alkotótáborokat is?

Balázs: Az alkotótábort több minden jellemzi. (nevet) De nem véletlenül hívjuk így. Legutóbb, mikor elmentünk, három új dallal jöttünk vissza, mindezt három nap alatt. Illetve két és fél, mert ugye az utazás, oda-vissza…

Reni: Akkor maximum az Úton ugrik be.

Áron: Az Útont a buszon írtam.

Zsolt: A Buszont nem az úton írtad.

Kitti: Hanem a téren? Igaz, hogy az máshova tartozik…

Áron: A Térent is buszon írtam.

Balázs: Mindenképpen hasznos az alkotótábor, mert mindenki elfoglalt és igazából ez egy olyan lehetőség, amikor tényleg csak erre tudunk koncentrálni.

Gergő: Nehéz kivonulni a hétköznapokból, hogy az ember csak ezzel foglalkozhasson, pedig a zene- és szövegíráshoz nyugalmi állapot szükséges. Pont ez volt az eredeti cél, és nagyon bejött.

Áron: Ez a sok teendő tényleg a zeneírás rovására megy. Nekem a legoptimálisabb zeneíró állapot, amikor szomorú vagyok és unatkozom. Amikor nem kell azon gondolkozni, hogy épp mit kéne csinálni.

Balázs: Különben vicces, hogy a legváratlanabb helyzetekben jönnek elő a legjobb ötletek. Van olyan, hogy valaki ihletet sugall, vagy valami hasonló dolog történik. Arra kell utána idő, hogy ki lehessen dolgozni a részleteket. Mostanában mi is így vagyunk. Sok az elfoglaltság, ezért nem is igazán jöttek az ötletek, egészen mostanáig, ugyanis a mai próbán összeraktunk egy új dalt.

Kitti: Mivel foglalkoztok a zenélésen kívül, a Sántakutya mellett mi tölti ki a napjaitokat?

Balázs: Én az Ipariban tanítok. Három szakom van: töri, német és latin. Ebből a latint sajnos már nem tanítom.

Gergő: Hát mert holt nyelv. (nevet)

Balázs: Igen, köszi. (nevet) Illetve még a Colorado zenekarban játszom, ami jövőre lesz 25 éves. Ez még az általános iskolából eredeztethető baráti közösség. Aztán van még egy, a Csúsztatva csavarás nevű együttes, ami az egyetemi évekből maradt, és főleg ’80-as évekbeli alternatív zenét játszunk.

Áron: Én egyetemista vagyok, mellette két másik zenekarban is játszom. Az egyik az Esti Kornél, akikkel Pesten telephelyezünk, a másik a Dr. Grog zenekar, akikkel Bándon. Utóbbiban Gazdag Tibor színművésszel vagyunk ketten énekesek, és a saját dalaink mellett hard rock feldolgozásokat is játszunk.

Zsolt: Én egy pesti informatikai cégnél dolgozom programozóként, műszaki vezetőként. Mellette csináljuk a VEKKORD-ot, amelynek egyik alelnöke vagyok, és a Méz Rádióban vezetem a Kaptárock című műsort.

Gergő: Én a közigazgatásban dolgozom. Jegyző vagyok.

Balázs: Mindent megjegyez. (nevet)

Gergő: Mellette zenélek még a Funk Infection nevű zenekarban. Ez egy 11 fős funky zenekar, fúvósokkal, kongával… Meg játszom egy bandában, ami többféle funkciót is betölt. Szabó Leslie-vel is van egy közös projektünk, mi lettünk a hivatalos zenekara. Egyébként ez a felállás önmagában egy jazz zenekar, ami funky-s, pop-os feldolgozásokat is játszik.

Reni: Gyakran mély, szinte már asszociatív és metaforikus szövegekkel éltek. Azt vesszük észre, hogy ezzel széles közönségréteget meg tudtok szólítani. Elsőre, ha a szöveg nem is, a dallam azonnal berántja a hallgatóságot, majd egy idő után a tartalom is leesik.

Gergő: Egy idő után nekem is. (nevet)

Zsolt: Egyébként többen jöttek oda hozzánk a szövegekkel kapcsolatban, ha a koncerten nem hallották ki tisztán a sorokat. Tehát tényleg figyelnek a szövegre. Ez valóban fontos dolog. Hogy mitől, azt majd elmondják az írói.

Áron: A dallamnak kell megragadnia a fület. Vannak zenészek, akik szöveg nélkül is elképesztő intellektust tudnak belezsúfolni a szerzeményeikbe, a szövegekkel viszont sokkal konkrétabb gondolatokat lehet ébreszteni. Szeretem, ha egy szöveg el tud gondolkodtatni a megcélzott témájáról. A sajátjaimat is ilyenre próbálom formálni, és csak akkor adom ki a kezem közül, ha nem érzem felszínesnek. Egyébként nekem ezek a szövegek egyszerűen beugranak. Olyan, mintha valaki ülne a fejemben, megírná előre az egészet, és egy majdnem kész terméket adna a kezembe. Utána csak finomítgatni kell, ez már tudatosan történik. Nem a Sántakutyához tartozik, de például az Esti Kornél Téren című dalában direkt megmaradtam az első, nyers gondolatoknál, szóismétléseknél, túl egyszerű kifejezéseknél, ami így intimebb atmoszférát teremtett. Ezekkel is lehet játszogatni.

Gergő: Amikor a Parton született, akkor vittem a fődallamot a próbára. Játszottuk, Áron egyszer csak kiment a próbateremből, leült és elkezdett írni. Itt félbe is szakadt a próba. Aztán este már küldte a kész dalszöveget.

Balázs: Én többet érlelem, nekem nem jönnek rögtön. Vannak vezérmotívumok, amiket már tudatosan gyűjtök és használok. Ami a nehézség, hogy én csak szöveget írok, zenét nem. Mindig van valami minta, mondjuk egy ismert zenekar dallama megihlet, és akkor arra valami elindul.

Áron: Egy-két szót kicserélsz benne… (nevet)

Balázs: Nem, nem… (nevet)

Zsolt: Biztos, hogy más zenék is inspirálnak, meg más zenét is hallgatunk, de próbálunk egyedit írni. Tehát a hatások mellett semmiképpen sem összeollózásokról van szó.

Áron: Mindemellett arra sem törekszünk, hogy csak azért változtassunk egy számon, hogy az annyira egyedi legyen. Amikor megjelent a legújabb kislemezünk a legnagyobb magyar zenei blogon, a kiemelkedő számú kedvelés mellett kaptunk pár kritikát abból kifolyólag, hogy nem elég modern. Akik kortárs külföldi zenéhez szoktak, azok számára a mi régebbi dalaink jobban elhelyezhetők a ’80-as, ’90-es években, de nem gondolom, hogy a karcosabb rockban elfogyott volna a fantázia. Főleg kortárs elemekkel megbolondítva. Ciklikusan változnak a menő zenei stílusok, most épp a még régebbi, stonesos rock dívik újra, nézzétek meg az Ivan & The Parazolt.

Balázs: Vannak olyan dalaink, amik korosztálybeli problémákat is feszegetnek. Például a Nem akarok című dalról főleg kortársaim mondták, hogy ez nekik nagyon bejött. Négyen majdnem négy generációt képviselünk, ezáltal több korosztályhoz tudunk közelebb kerülni.

Zsolt: Illetve egymástól is tanulunk, keverednek az élettapasztalataink és a látásmódjaink.

Kitti: Megosztanátok velünk néhány emlékezetes élményt akár próbáról, akár koncertről?

Áron: Van pár, amit inkább nem részleteznék… (nevet) De nem régóta van egy csodálatos új próbatermünk. Előtte elég kicsiben próbáltunk, ahol sokan voltunk, ezért nem volt túl otthonos. Ez viszont hatalmas, kényelmes, még alkotótáborozni is tudnánk ott.

Zsolt: Más egy nagy, tágas helyen zenélni. Szinte koncerthangulatban próbálhatunk.

Balázs: Meg kulturált. Rend van, tisztaság, ami szerintem sokat számít.

Zsolt: Az új dolgok, hangszerek, és a kütyük tudják inspirálni az embert. Például egy új hangszeren egész más érzés játszani, csak a jó hangszerek nagyon drágák.

Gergő: Az az ember mondja ezt, aki hetente állít be valami új kütyüvel, amiről mi azt sem tudjuk, hogy micsoda, de ő mindig fültől fülig érő mosollyal jön és meséli, hogy ez mennyire jó lesz majd valamire. (nevet)

Áron: Nemrég kibővült egy szintetizátorral is a hangzásunk.

Gergő: Ami nagyon jót tett nekünk.

Kitti: Ki játszik rajta?

Gergő: Áron, és nagyon jól.

Áron: Hát azért az túlzás, de igyekszem.

Balázs: Tiszta Kocsis Zoltán.

Zsolt: Torzítóval. (nevet)

Gergő: De pont ez is volt a lényeg. (nevet)

Zsolt: A koncertezésre visszatérve, volt olyan nap, amikor két helyen is játszottunk. Továbbá tavaly felléptünk Veszprémben az Íródeáknál a Művészeti Udvarban, ami az Utcazene Fesztivál ideje alatt működött. Sokak szerint ez egy nagyon jól sikerült koncepció volt. Iszonyú jó hangulat volt, a legjobb koncertjeink között tartjuk számon.

Gergő: Tényleg hihetetlen volt, baromi jól sikerült.

Áron: Az volt az első olyan veszprémi koncertünk, amin egy nagyobb színpadon játszhattunk, és csurig volt az egész.

Balázs: A közönség szenzációs volt.

Kitti: Az tényleg jó buli volt, ott voltunk mi is. Nemsokára megjelenik a nagylemezetek…

Balázs: Bízunk benne.

Áron: Mi is reméljük. (nevet) Egyébként nyár környékére tervezzük.

Balázs: De összecsapni semmiképp sem szeretnénk.

Kitti: Meséljetek kicsit erről, milyen dalok lesznek rajta? A kislemezen megjelenteken kívül mi várható még?

Áron: A megjelent három mellé várható hét dal, de néhányon még finomítani kell addig.

Gergő: Még érlelni kell kicsit. De meglesz majd. Néhányat már hallhatott a közönség a koncerteken, de tartogatunk meglepetéseket.

Áron: Szerintem lesznek az eddigiekhez képest meglepő dalok, kicsit variáltunk a hangzással.

Kitti: És videoklipet terveztek?

Áron: Igen.

Gergő: Sok zenésztársunkkal és barátunkkal beszéltünk, mindenki nagyon elismerően nyilatkozott a választott dalunkról, de hogy melyik lesz ez, az még titok.

Reni: A nagylemez előtt terveztek még EP-t?

Áron: Terveztünk, de a klip okán úgy döntöttünk, hogy a nagylemezig csak az legyen. A videó várhatóan tavasszal jön majd.

Kitti: Az Eurovíziós Dalfesztivál hazai selejtezőit mennyire követtétek? Gondolkodtatok rajta, hogy neveztek?

Gergő: Indultunk.

Kitti: Tényleg?

Balázs: Igen, küldtünk be dalt, a Partont.

Áron: Igen, úgyis vettük fel a kislemezt, szóval nem került plusz erőfeszítésbe. Gondoltuk, hogy nem elég populáris hozzá, oda könnyen emészthető, egyszerű sémák alapján megírt számokat várnak. Minőségbeli kompromisszumot a nagyobb ismertség érdekében nem szeretnénk kötni. De egy próbát mindenképp megért.

Balázs: Bár reménykedtünk, hogy Csiszár Jenő felfedez bennünket. (nevet) Ezt az egészet talán úgy lehetne összegezni, hogy mi csináljuk, mert örömünket leljük benne, és annak meg kifejezetten örülünk, hogyha ez más embereknek is tetszik.

Kitti: Hol láthat titeket a közönség?

Gergő: A jelenlegi állás szerint májusban játszunk majd az Expresszóban.

Zsolt: Tervezzük a nyári eseményeket, a veszprémi és környékbeli fesztiválokat. Jelen vagyunk a Facebookon, ahol rengeteg mindent közzé teszünk, így bárki követhet minket, illetve a legnagyobb videó megosztón is van csatornánk. Ezen kívül van weblapunk, ahol képeket, időpontokat, és helyszíneket osztunk meg, és erről a felületről letölthetők a dalaink is.

Klózer Kitti, Szalai Renáta

Fotó: Baumann Béla

A Úton a Buszon bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.