Peter Shaffer, az Amadeus és az Equus szerzője kevéssel a szexuális forradalom előtt írta Black Comedy című bohózatát. 1965-ben jelent meg először és ugyanebben az évben a Londoni Nemzeti Színház megtartotta az ősbemutatót John Dexter rendezésében. Számos helyen játsszák és játszották Magyarországon is, Pécstől kezdve Keszthelyen át Budapestig. Ezúttal a veszprémi Pannon Várszínház tűzte műsorára, nem véletlenül, hiszen a darab ma is aktuális. Olyan életszituációt mutat be, amelynek leginkább a mögöttes tartalma a fontos. Ha a közönség rájön erre, a siker garantált.

A történet szerint az ifjú szobrász, Brindsley Miller (Szelle Dávid) és menyasszonya, Carol Melkett (Pánics Lilla) néhány drága és antik bútort tulajdonítanak el engedély nélkül a szomszédjuktól, Harold Gorringe-től (Koscsisák András), hogy lenyűgözzék Melkett ezredest (Kiss T. István), Carol édesapját és a milliomos műgyűjtőt (Molnár Ervin), aki Brindsley munkái iránt érdeklődik.  Azonban egy váratlan áramszünet mindent felborít. A színpad megvilágosodik és a közönség is rájön a koncepcióra: a színpadon akkor van világos, amikor a történetben teljes a sötétség és fordítva. Harold, a szomszéd idő előtt érkezik és felbukkan Brindsley ex-szeretője is, Clea (Pap Lívia). A meglepetésszerű szituációk óriási bonyodalmat okoznak.

Remek helyzet- és jellemkomikumok tarkítják az előadást. Minden karakternek külön története van. Brindsley, a maga szétszórtságával és humorával a történet legkiemelkedőbb színfoltja. Carol jelleme a naivitás csúcsa, édesapja szintén annak tűnik, de talán koránál fogva már kevésbé becsapható. Harold, a szomszéd az előadás másik színfoltja, Miss Furnival, a vénkisasszony (Oravecz Edit) szintén szomszéd, szerepe látszólag nem sok, mégis mély gondolatokat ébreszthet bennünk.

„Minden látszik, amit elrejt a sötét.” Ez az előadás mottója, ami tulajdonképpen el is árulja, mivel találkozunk a színpadon: burleszk jelenetek sokaságával, komikus és jól kidolgozott jellemekkel; voltaképp egy hétköznapi élethelyzettel, amely színházi keretek között valósul meg. Sötétben, de világosan. Ez a színpadi megoldás remek alkalmat kínál a mozgásszínház elemeinek alkalmazására. Pontosan koreografált mozgás van jelen szinte az egész darabban. Ezen kívül egyes jelenetekben a némajáték is megjelenik.

Vándorfi László, a darab rendezője elmondta, nehezen választotta ki a szerepekhez megfelelő színészeket, de úgy véli, jól döntött. Valóban, a színészek remekül hozzák a figurákat, főszereplőnk, Szelle Dávid szerepe szerint bravúrosan mozog a színen. A színészi játék realisztikus, ami a mozgással és a némajátékokkal remekül vegyített.

Az előadás kezdetén és végén – valamiféle keretet adva a történetnek – egy nagysikerű, angol sláger szólal meg (Los Bravos: Black is black), amely a ’60-as évek Angliájának hangulatát kívánja tükrözni.

Minden korosztály számára remek szórakozás nyújt a darab, emellett pedig elgondolkodtat és akaratlanul is megtaláljuk benne a mai kor lenyomatát.

Az előadás legközelebb december 7-én tekinthető meg a Hangvillában. Jegyekről és további információkról a Pannon Várszínház jegyirodájában lehet érdeklődni.

Klózer Kitti

Fotók: Pannon Várszínház

A Fordított élethelyzetek bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.