Hogyan értékeli az első félévet?

A szeptemberi évkezdéssel a Georgikon 223. évében kezdtük meg az új tanévet. A tanulmányi tevékenység a szokott mederben haladt, új szakunk most nem indult. Az első félév sok hallgatónknak az Egyetemen töltött utolsó féléve is. A záróvizsgákon száznegyvenöt hallgatónk zárta le keszthelyi tanulmányait felsőfokú szakképzésen, alapszakon, mesterszakon vagy a szakmérnöki szakok valamelyikén. A kutatási tevékenység kereteit egyik oldalról a folyamatban lévő huszonnégy projekt, másik oldalról oktatóink saját kutatómunkájához köthető, személyes feladatainak halmaza adta. Emellett Georgikon Tudományos Napok, Növényvédelmi Fórum, ITDK, és számos szakmai fórum, projektműhely rendezvény is lezajlott. Tele volt a naptár minden lapja.

Milyen reményekkel indul neki a következő szemeszternek?

A tavaszi szemeszter egy agrárkaron a növénytudományi terület logikája szerint a megújhodás, az intenzív fejlődés szakasza. A tanév hivatalos időrendje szerinti feladataink mellett Ifjúsági Tudományos Fórum, Diáknapok és Sárgulás a főbb rendezvények. A tanév végén jár le a második dékáni megbízatásom, így a staféta átadására is készülök.

Már 7. éve a Georgikon Kar dékánja. Milyen célokat tűzött ki maga elé a kezdetekkor, és hogyan ítéli meg, hol tart most, ezek alapján?

A feladat elvállalásakor a munkatársaim, a fölöttes vezetőim és a családom véleményét is kikértem. Célom annak a munkának a folytatása volt, amit az elődeim a Pannon Egyetemen elkezdtek. Kifejezetten stabilizáló, működtető, a folyamatosságra hangsúlyt fektető programmal indultam neki a feladatnak. Ennek ellenére menet közben alakult ki a feladataim többsége. Összességében egy állandó volt ebben: a változás. A kezdetekkor még nem volt kancellária, ami a gazdálkodási tevékenységünket, működésünket alapvetően írta át. A beiskolázható szakok számát csökkentő kormányrendelet előkészítését és bevezetését végig tárgyaltam, majd végig követtem. A KKK-k (képzési kimeneti követelmények) ezzel párhuzamos megújításának feladatai is megtaláltak. A Georgikon más egyetemi szervezetbe történő integrálásának szándékát, és annak meghiúsulását is közelről tapasztaltam meg. Akkor a Magyar Rektori Konferencia Agrártudományi Bizottságának elnöke is voltam, így ez kétszeresen is feladatok elé állított.

Dékáni évei alatt tanult új dolgokat saját magáról?

Az önismeret, a teljesítőképesség felmérése minden vezetői feladatot vállaló személy egyik legnagyobb kockázata. Annak komoly szakirodalmi bizonyítottsága van, hogy a vezetői beosztás torzíthat, nyomot hagyhat a személyiségen. A dékáni ciklusom kezdetén felhatalmaztam közvetlen munkatársaimat arra, hogy ennek jeleit azonnal közöljék velem. Csapatjátékos vagyok, hiszek a bizalmon alapuló önálló feladatellátásban, ha ahhoz folyamatos és érdemi kontroll párosul. Nem törekedtem egyszemélyes döntésekre. Ha vállaltuk, akkor nem megtettem, hanem elértük. Nem ragozok másképp a feladat kijelölése és végrehajtása során. Egy dologban bizonyára fejlődtem: nem kétszer, hanem háromszor is meg kell fontolnom, kinek mit mondok el abból, ami a munkám során tudomásomra jut.

Milyen akadályok gördültek, gördülnek egy dékán elé?

A személyi konzekvenciákkal járó döntések mindig nehezek. A másik a gazdálkodás felelőssége, ahol egy alulfinanszírozott agrár-felsőoktatás hibáit a mindennapokban működtetethető rendszerré kell formálni, és azt lehetőleg úgy, hogy az egyetem elvárásainak és a kar működési sajátosságainak is megfeleljünk. A harmadik terület az, amit nem tudtam elképzelni a kezdetekkor: a dékáni beosztáshoz kötődő feladatok egy része, ami próbára tett. Ez a hihetetlen mértékű direkt adminisztráció, a direkt ügyintézési és koordinációs feladatok sokszorozódása. Ehhez sajnos az egyetemi működés centralizáció irányába történő átalakítása még egy nagyon nagy csomagot hozzáadott.

Ilyenkor mi lendíti tovább?

Leginkább a következő feladat vitt tovább, mert ezen feladatok halogatása szó szerint kezelhetetlen torlódásokat okozna. Munkatársaim segítsége nélkül nem lenne lehetséges mindezt megoldani. Így is számos más, véleményem szerint a dékán funkciójában sokkal fontosabb feladattól veszi el az energiát, az időt.

Mivel foglalkozik, amikor nem a munkahelyi feladataival?

A szakmai kapcsolatrendszerem egy része egy szarvasmarha tenyésztést koordináló hazai civil szervezethez is köt. A Magyartarka Tenyésztők Egyesülete szakbizottságának elnöke vagyok. Az MTE tagja az európai és világszervezetnek is, a magyar tarka fajta egy világszerte ismert-elismert fajtakör része. A World Simmental-Fleckvieh Federation keretében szervezett külföldi szakmai utazásaimat ez a szervezet támogatja. A hobbim a horgászat. A Balaton mellett – szerencsére – rövid idő alatt is sokat tudok pihenni. Minden este olvasok, ez a nap lezárása.

Sokan nem tudják, mit jelent a Georgikonon a Sárgulás. Elmeséli?

A „Sárgulás” a gazdászok ballagási ünnepsége. A gazdászkorsók avatása után, este fáklyák lángja mellett, gazdásznótákat énekelve végig sétálunk a városban a Georgikon emlékhelyei, emléktáblái előtt. Másnap reggel búcsúzunk az Egyetemtől, a várostól. A búcsúelőadások után korhű ruhákban hintón, fogatokon vonulunk a Festetics Kastélyhoz, és az annak kertjében elmondott beszédek után a búcsúzó hallgatók eltáncolják a palotást. Kiemelkedő érzelmi töltéssel, csodálatos külsőségek között zárul le a keszthelyi gazdászélet.

Mit gondol, mit kap az a hallgató, aki a Georgikonra megy? Milyen csomaggal távozhat, amikor végez?

A Georgikon nagy családjának tagja lehet az, aki itt végzi tanulmányait. Figyelmet, összetartást, felelősséget tapasztal a nálunk tanuló, és a végzett hallgató. A szakmai előrehaladást a tanári kar elkötelezettsége, a kutatások széles skálája, és a gyakorlati képzés kiváló szakmai háttere biztosítja. Keszthely különleges hely: a természeti környezet és a tanulmányok folytatásának szakmai környezete páratlan összhangban kínál lehetőségeket minden fiatal felnőtt számára egy élhető, biztonságos kisvárosban.

Fotó: Dr. Polgár J. Péter

A „A staféta átadására is készülök” bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Milyen események előzték meg az Ön újbóli dékáni kinevezését?

Ez egy szokásos folyamat volt, megtörtént a pályázatkiírás, a megfelelő bizottsági meghallgatások, majd a kari tanács és a szenátus következtek. Szerencsés helyzetben voltam, mert az előző ciklusban mellettem dolgozó dékánhelyettesek vállalták az újabb pályázást, így a dékáni vezetés változatlan felállásban fog működni.

Mondana pár szót magáról?

Szűkebb kutatási területem a differenciálegyenletek kvalitatív vizsgálatához kapcsolódik. Az amerikai PhD tanulmányaim befejezése után, 1996-ban kerültem Veszprémbe a Matematika Tanszékre, ahol jelenleg is dolgozom.  Viszonylag gyorsan bekapcsolódtam az egyetemi adminisztrációba, 2000 és 2002 között oktatási dékánhelyettes voltam az akkori Tanárképző Karon. 2006-ban a Matematika Tanszék átkerült a Műszaki Informatikai Karra, és onnantól kezdve benne vagyok a kari vezetésben.

Milyen tervei vannak, hosszú és rövid távon?

Úgy gondolom, hogy a kar mindhárom alaptevékenységében – oktatás, kutatás és projektek – szép eredményeket ért el az elmúlt időszakban. Célunk, hogy az eddigi eredményeket felhasználva tovább növeljük a kar hazai és nemzetközi elismertségét.

Ha az oktatást nézzük, akkor az idei tanévben több mint 60%-kal megnövekedett a felvett hallgatók létszáma. Azt kell mondanom, hogy az utóbbi évtized legnagyobb hallgatói létszámával dolgozunk, ami sok feladatot ró a kollegáinkra és az infrastruktúránkra. Célunk az oktatói létszám és a géptermi kapacitás növelése. Az alapszakos hallgatói létszám örvendetes emelkedése mellett az országos tendenciához hasonlóan nálunk is jellemző az, hogy az informatikus alapszakos hallgatók nem túl nagy létszámban mennek tovább mesterszakra.  Ezt az arányt szeretnénk javítani, mivel az MSc képzéseken való megfelelő létszám fontos ahhoz is, hogy a doktori iskolánkban megfelelő utánpótlás legyen. Vizsgáljuk annak a lehetőségét is, hogy a mesterszakos képzési kínálatunkat bővítsük a programtervező informatikus szakkal. Az oktatási területen folyamatosan vannak tanterv fejlesztési feladataink, hiszen a szakterületet jellemzi a folyamatos technológiai változás.

A karon számos nemzetközileg aktív és elismert kutatólaboratórium működik. Fontos, hogy a fiatal kollégáinkat és hallgatóinkat bevonjuk a kari kutatásainkba, hiszen az oktatói utánpótlás biztosítását kiemelt feladatnak tartom, ebben a doktori iskolánk fontos szerepet tölt be. Úgy gondolom, hogy szerencsések vagyunk, mert elég sok tehetséges fiatal PhD hallgatónk van, akik nagy eséllyel a karon maradnak és hosszabb távon erősíteni fogják a személyi állományunkat.

A projektekről szólva, azt kell mondanom, hogy évek óta nagy volumenű és komplexitású feladatai vannak a karnak, számos hazai és nemzetközi vállalattal együttműködésben. A jelenlegi pályázati ciklusban is több GINOP és egyéb pályázat szakmai gazdája a karunk. Az, hogy ezeket a feladatokat megfelelő minőségben el tudjuk végezni, a teljes kari állomány támogatására, intenzív munkájára szükség van. A pályázatok megújításán, új együttműködések kidolgozásán folyamatosan dolgoznunk kell.

Milyen kutatások folynak jelenleg a karon?

A karon működő kutatólaboratóriumok közül néhány elsősorban alapkutatással, de a többség inkább alkalmazott kutatással foglalkozik. Több olyan területünk is van, ahol a kutatásainkat erősen motiválják az ipari megbízások. Ilyen területek például az optimalizáció, képfeldolgozás, fény- és színtan, egészségügyi informatika. Tehát azt kell mondanom, hogy a kutatásaink sok szálon kapcsolódnak az informatikai és villamosmérnöki alkalmazásokhoz és az aktuális ipari feladatainkhoz.

MI a véleménye, sikeres az új üzemmérnök-informatikus BProf képzés?

Ez egy új alapszak az informatikai képzési területen, amelyet 2018 szeptemberében indítottunk el országosan is az elsők között. Célja, hogy kevesebb elméleti alapozás mellett a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható ismereteket szerezzenek az itt végzettek. A szak az első évben már jelentős érdeklődést keltett, szeptembertől Veszprémben levelező formában is fogjuk indítani.  Egyelőre kedvezők az első tapasztalataink a szakkal kapcsolatban.

Vajon mi lehet az oka annak, hogy viszonylag sok informatikus esik ki az egyetemi rendszerből a képzésük során?

A karon igyekszünk viszonylag magas ponthatárral felvenni hallgatókat, ennek ellenére tapasztaljuk, hogy nem mindenki tudja az elvárásainkat teljesíteni. A középiskolákból eltérő szakmai alapozással jönnek hozzánk a hallgatók, amit korrepetálások, felzárkóztató kurzusok szervezésével próbálunk kiegyenlíteni. Ez azoknak tud segíteni, akiknek megvan a szándékuk arra, hogy a megfelelő mennyiségű energiát belefektessék a tanulmányaikba. Ennek ellenére sajnos van lemorzsolódás. Megjegyzem egy másik fontos oka az, hogy sokan a tanulmányaik befejezése előtt elmennek az iparba dolgozni, hiszen az első három félév programozási tárgyak teljesítése után már számos feladat elvégzésére alkalmasak a hallgatóink.  Úgy gondolom, hogy hosszú távon ez nem jó döntés, szerintem érdemes előbb diplomát szerezni és utána kilépni a céges világba.

Milyen arányban vannak külföldi hallgatók a karon?

PhD képzésen hosszú évek óta mindig van néhány külföldi hallgatónk. Mesterszakon a Stipendium Hungaricum program keretében hozzánk is jön minden évben 5-10 hallgató. Tavaly végzett az első mester szakos külföldi hallgatónk. Úgy gondolom, hogy fontos odafigyelnünk rájuk. Megpróbáljuk a létszámukat is bővíteni, viszont egy erős felvételi szűrőt alkalmazunk, így csak azokat a jelentkezőket fogjuk felvenni, akik megfelelő szakmai előképzettséggel rendelkeznek. Alapszakon nincs angol nyelvű képzésünk, Erasmus program keretében fogadunk néhány vendég hallgatót.

Mit csinál, amikor éppen nem dolgozik?

Ez egy nehéz kérdés, mert nem túl sok időm marad az egyetemi adminisztráció mellett. Ekkor próbálom a matematikai kutatási feladataimat végezni. Ha emellett marad még időm, akkor szeretek a ház körül, a kertben tevékenykedni, kirándulni, nyáron a Balatonon úszni. Próbálom azt a minimális kis szabadidőt hasznosan, családi körben eltölteni.

A Az a cél, hogy azokat a feladatokat és szakmai munkákat, amiket eddig elkezdtünk, tovább folytassuk – Interjú Hartung Ferenccel, a MIK dékánjával bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Milyen események előzték meg az Ön kinevezését?

Dr. Kovács Zoltánnak szeptember 31-ig volt kinevezése, de ő úgy gondolta, hogy nem jó évközben váltani és jobb, ha ott van a nyár, amíg az utódja fel tudja venni a ritmust. Mikor közeledett a dékáni ciklus vége, több megkeresés érkezett felém, ugyanis ezelőtt fejlesztési dékán helyettes voltam, amit nagyon imádtam. Mivel két kisfiam van, úgy gondoltam, hogy jobb, ha még egy kicsit több időm van otthon, így az eredeti terveim szerint később próbáltam volna meg pályázni erre a pozícióra. Viszont mivel sok megkeresés érkezett felém, végül beadtam a pályázatot.

Ki Ön, mondana pár szót magáról, az eddigi munkásságáról?

Itt végeztem a Pannon Egyetemen, legelőször kémia tanár szakon.  Akkoriban úgy alakult, hogy a Nemzeti Alap Tantervben a kémia óraszámokat lecsökkentették és akkor úgy éreztem, hogy keresnem kellene valami mást. Ezután felvételiztem az Idegenforgalmi és szálloda szakra és akkor a kettőt párhuzamosan csináltam, míg végül 2001-ben végeztem mindkét szakon. Dr. Kollarik Amália Professzor Asszony ösztönzésére költöztem Nagykanizsára, akkor indult el ott is az oktatás, és én voltam az első főállású alkalmazott. 13 éven keresztül dolgoztam ott, és kezdetben a fénymásolástól kezdve a tananyag fejlesztésig mindent csináltunk, de egy nagyon jó csapat alakult ki, mivel abban a kis közösségben sok mindent kellett felépíteni. Még gyesen voltam a legkisebb gyermekemmel, amikor az akkori dékántól érkezett a felkérés, hogy projektes dékán helyettest keres. Ezt követően a komplett család visszaköltözött Veszprémbe, én pedig a Turizmus Intézeti Tanszéken kezdtem el dolgozni, ahol most is vagyok.

Milyen céljai vannak, mi motiválja? Milyen hosszú és rövid távú tervei vannak?

Azért azt nem mondhatom, hogy nekem nem volt közöm ahhoz, ami az elmúlt 4 évben történt, és ezeket szeretném is tovább folytatni. Az egyetem, és mi magunk külön karként is sok pályázatot nyertünk. Ami talán az én érdemem lehet, hogy a mostani új projektjeinkben olyan tevékenységek vannak, amelyeket mi szeretnénk csinálni. Tehát azokat a tárgyakat fogjuk fejleszteni, amelyeket mi szeretnénk, továbbá van egy külön programunk arra, hogy belevessük magunkat a digitális tananyagfejlesztésbe. Ezen felül szeretnénk tovább erősíteni a nemzetköziesítés is. Remélem, hogy jól érzem azt, hogy jó kapcsolatom van a kollégákkal, így el merik mondani, hogy ők miként gondolkodnak, nekik hogy lenne jobb, én pedig majd megpróbálom az adott keretek között kihozni a maximumot.

Nekünk a fő profilunk az oktatás, mi vagyunk az egyetemen az a kar, ahol a legtöbb hallgató van. Ezt szeretnénk megtartani, másrészt ez egy felelősség is. Közel 2000 hallgató helyezte belénk a bizalmat és a pénzt, ezért nagyon szeretnénk szolgáltató szemléletet folytatni: tartsunk jó órákat, legyenek jó tananyagaink, tegyük élhetőbbé a körülményeket (a büfé szint felújításra kerül, padokat fogunk kihelyezni minden szinten és egy melegítő konyhát szeretnénk kialakítani).

Mivel az oktatás a fő profilunk és viszonylag kevesen vagyunk, ezért nálunk a kutatás mindig inkább háttérbe szorul, most szeretnénk ezen is változtatni, mert azt látjuk, hogy úgy tudunk jobbak lenni az oktatásban, ha a kutatásban is fejlődünk. Az oktatók ehhez kapnak mindenféle képzést és támogatást, tehát megismerhetnek új szoftvereket, támogatjuk a publikációk megjelenését stb. Egyelőre az a cél, hogy mindenki egyet lépjen előre.

A GTK már évekkel ezelőtt belevágott egy amerikai akkreditációs folyamatba (AACSB). Ez az amerikai szervezet a legjobb üzleti iskolákat fogja össze a világon, hogy minél nemzetközibbek lehessenek. Tulajdonképpen ez egy tanúsítvány megszerzése, amivel mi azt tudjuk bizonyítani, hogy megfelelő képzést nyújtunk, ezt 2 éven belül meg szeretnénk szerezni. Azt látjuk, hogy a magyar hallgatók kevesebben vannak, egyrészt demográfiai okok miatt, másrészt sokan Budapestet választják a város imázsa miatt, harmadrészt pedig sokan eleve külföldre mennek. A külföldi hallgatók vagy valamilyen államközi ösztöndíjjal jönnek, vagy ügynökök révén találnak meg minket. Szeretnénk, ha minél több angol nyelvű képzésünk is lenne. A jövőben várhatóan elindul a marketing mesterszak nappali munkarendben angol nyelven, illetve a nemzetközi gazdaságtan alapszak meghirdetésre kerül angol nyelven is.

Továbbá a vállalati kapcsolatainkat szeretnénk bővíteni, tartamommal feltölteni. Újra indítjuk a Tehetség Akadémia programunkat, hogy a hallgatókat és a külső kapcsolatainkat is élénkítsük, menedzseljük, hogy ezek az együttműködések napi kapcsolattá alakuljanak.

Mennyire elégedett a felvételi eredményekkel? Mi lehet az oka annak, hogy a gazdaságtudományi szakok ennyire népszerűek? Miért gondolják azt még mindig nagyon sokan, hogy a vidéki egyetem egyenlő azzal, hogy nem jó az oktatás?

Maximálisan, azt kell mondanom, hogy amit az elmúlt években a beiskolázás területén tettünk, az beérett. Az sem titok, hogy elbírnánk még plusz 100-200 hallgatót, de a tavalyinál is jobbak az eredményeink. Az egy országos tendencia, hogy bármennyire is magasak a ponthatárok, bármennyire is tandíjat kell fizetni, ez egy nagyon népszerű szakterület. Emellett a GTK-sok jönnek be a legmagasabb pontokkal. Ezek olyan értékek, amikre nekünk vigyáznunk kell. Bár amit én a hallgatókból hiányolok, az a motiváció: hogy akarjanak még valamit csinálni, jó jegyet szerezni, TDK-zni. Pedig ez az időszak, amikor egy csomó mindent ki lehetne próbálni. Azt gondolom, hogy egy vidéki egyetemen sokkal több lehetőség van most, mint a fővárosban, mert nem vesznek el a hallgatók. A cégek ugyanúgy itt vannak és várják a hallgatókat, és több külföldi ösztöndíj lehetőségünk is van. Hosszú távon az a jó, hogyha olyan hallgatók kerülnek ki tőlünk, akik maguk is azt érzik, hogy jókat tanultak, és a cégek is azt mondják róluk, hogy értékesek. Egyik egyetem sem tud olyan hallgatókat „létrehozni”, akik egyből mindent tudni fognak, amint belépnek az adott munkahelyre, de az igenis számít, hogy milyen gyorsan tanulnak bele az új szituációkba.

Mit csinál akkor, amikor éppen nem dolgozik?

Nagyon sok mindent szeretek csinálni, csak ezekre mostanában kevésbé jut időm. Otthon szeretek főzni, még a nehéz munkanapok után is. Családi házban lakunk, a kertet a férjem csinálja, mivel én nem lépek le a teraszról, mondhatni „terasz szakos” vagyok. Próbálok minél több időt tölteni a gyerekeimmel, hogy megmutassuk nekik, milyen is ez a világ: kirándulunk, társasjátékozunk. Nagy rajongója vagyok a skandináv krimiknek és a történelmi könyveknek. Ha marad időm, akkor még nézek gyorsan 4-5 részt a kedvenc sorozataimból is.

A Mennyiség, vagy minőség? – Beszélgetés a GTK első dékán asszonyával bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Fél évnyi átmeneti időszakot lezárva március elsejétől újra kinevezett dékán vezeti a Műszaki Informatikai Kart. Az egyedüliként pályázó dr. Hartung Ferenc egyetemi tanárt ugyanis februári ülésén egyhangúlag, vagyis ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatta a szenátus. Hartung professzor úr 2019. február 20. napjáig tölti be a tisztséget. Ennek apropóján beszélgettünk  dékán úrral egyebek mellett a kar jövőjéről, fejlesztési elképzeléseiről. Helyzetértékelés és jövőkép a friss dékántól.

Milyen események előzték meg az Ön kinevezését?

Ez egy hosszabb folyamat, valamennyi lehetséges kari jelölttel történt belső egyeztetés eredménye volt. Novemberre alakult ki a karon belüli vélemények alapján, hogy én fogok pályázni a dékáni pozícióra.

Milyen rövid-, és hosszú távú tervei vannak a kar vezetésére vonatkozóan?

A Műszaki Informatikai Kar az egyetem legfiatalabb kara, de ez alatt a rövid idő alatt is elismerésre méltó eredményt ért el az oktatás, kutatás és projekttevékenység területén. Ezeket az eredményeket célunk tovább javítani, a hazai és nemzetközi elismerésünket fenntartani, és még inkább növelni. Az oktatás területén két fő projektet emelnék ki. A közeljövőben, illetve már jelenleg is egyik fontos célunk a duális képzések indítása és bővítése. A kar 2015 őszén a villamosmérnöki alapszakon indított duális képzést négy ipari partner közreműködésével. 2016 őszétől már minden informatikus alapszakon és a villamosmérnöki alapszakon is kínálunk duális képzést. A partnerek köre is jelentősen bővült, jelenleg 15 céggel van együttműködési megállapodásunk. A duális képzés fontos az iparvállalatok számára, hiszen ennek során a cég saját elvárásai szerint tudja felkészíteni a hozzá jelentkezőket, akik a végzés után akár a cégnél is elhelyezkedhetnek. Az érdeklődő hallgatók olyan speciális szakmai tapasztalatra tehetnek szert tanulmányaik során, melyekre a normál képzésben az egyetem falai közt nincs lehetőség. Várhatóan ez az együttműködés nem csak az oktatásban, hanem a kutatás-fejlesztési projektekben és egyéb szakmai együttműködésekben is hasznosul.
A másik ilyen jelentősebb vállalkozásunk pedig, hogy több angol nyelvű szakot indítsunk. Idén ősztől a mérnökinformatikus mesterszak nappali tagozata angol nyelven fog indulni. Ez jelentős változás, melyet az érintettek többsége pozitívan fogadott.

A duális képzés beépülése érintheti más karok hallgatóit is?

A duális képzés ugyanolyan kiemelt fontosságú az egyetem, mint a Műszaki Informatikai Kar számára, hiszen vállalati és hallgatói igényt elégít ki. A négy érintett kar együtt alakítja ki a képzéshez szükséges eljárásrendet, folyamatokat, és a beiskolázási kampányt is együtt végezzük. Ezzel az egységes fellépéssel minden résztvevő számára előnyös, jól működő rendszert kívánunk kialakítani.

A tanrendet érheti a közeljövőben változás a Műszaki Informatikai Karon?

A szakok tantervei folyamatos karbantartást igényelnek. A közeljövőben fog megjelenni a képzési és kimeneti követelményeket meghatározó kormányrendelet módosítása, így természetesen nekünk is át kell néznünk a tanterveinket ennek szellemében is. Egyébként az informatika az a terület, ami annyira gyakran változik, hogy számos szakmai tárgy tartalma szinte évente megújul.

A meglévő tárgyak megújulásán túl új képzési irányok is beépülhetnek a tantervbe?

Két éve vezettünk be specializációkat a mérnökinformatikus mesterszakon annak érdekében, hogy három, a karon kiemelt képzési és fejlesztési területen adjunk a specializációt választó hallgatóknak mélyebb modern ismereteket. A cégek is gyakran megfogalmazzák az egyetemnek a végzett hallgatók kompetenciáival szembeni elvárásaikat. Ennek egyik eleme a már említett tárgyak modernizálása, a másik pedig a cégektől érkezett vendégelőadók
meghívása, akik speciális témaköreikkel emelik az oktatás színvonalát. Az elmúlt félévben például a General Electric munkatársai tartottak népszerű kurzust hallgatóinknak. Egy másik példa a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának munkatársai által összeállított Szellemitulajdon-védelem, illetve az Iparjogvédelem és innovációmenedzsment e-learning kurzusok indítása az elmúlt évben, amelyek nyitottak a többi kar hallgatói számára is.

Kutatási területen milyen változások várhatók?

Összességében elmondható, hogy generációváltás zajlik a karon belül. Több nemzetközileg elismert professzorunk az utóbbi néhány évben töltötte be a 70 éves kort, így ők professor emeritusként folytatják munkájukat. Támogatásukra, szakmai tevékenységükre továbbra is számít a kar, viszont fontos, hogy új professzorokat nevezzünk ki. Ezt egyrészt belső személyi fejlesztésekkel, másrészt külső professzori szintű kutatók felvételével tehetjük meg. Szerencsére számos olyan fiatal kollégánk van, akik közel vannak az MTA doktora tudományos fokozat követelményeinek teljesítéséhez, így ők néhány éven belül akár egyetemi tanárok is lehetnek. A karon mindig is kiemelt fontosságú volt a kutatás-fejlesztési tevékenység. Számos olyan pályázat és projekt futott és fut jelenleg is, amelyek révén hazai és nemzetközi nagyvállalatokkal van együttműködésünk, és amelyek pénzügyileg és szakmailag egyaránt nagy komplexitásúak. Ezek rendkívül fontosak a mai gazdasági helyzetben a kar működésének finanszírozása szempontjából is.

Az infrastruktúra-fejlesztés erőteljesen érzékelhető volt az elmúlt években a Műszaki Informatikai Karon. Várhatóak további ilyen irányú beruházások?

Nagyon látványos eredményt hozott az egyetemi TIOP pályázat, melynek eredményeként az I épület jelentős része megújult, s ezáltal modern és szép körülmények között tudunk oktatni, kutatni. Ugyanakkor egy informatikai karon nagyon fontos a számítógépes háttér állapota, melyben az elmúlt évek pályázatainak köszönhetően és cégek támogatásával szintén tudtunk fejlődni. Jelenleg elmondható, hogy a kar számítógépes infrastruktúrája korszerű, de ennek az állapotnak a fenntartása folyamatos modernizálást igényel.

A „Generációváltás zajlik a karon belül…” – a MIK új dékánjával beszélgettünk bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Mi motiválta Önt abban, hogy megpályázza a dékáni tisztséget, voltak-e korábban erre vonatkozó elképzelései?

Nem voltak. Az talán ismert, hogy mielőtt a dékáni tisztséget megpályáztam, rektori megbízottként dolgoztam a karon. Tehát a kinevezésem előtt már egy évig vezettem a kart. Nem árulok zsákbamacskát: én erre nem vágytam, tanárként az adminisztrációs munka tőlem nagy mértékben idegen. De volt egy helyzet, amiben úgy láttam, hogy a kollégáim, a szakunk, sőt, az egész kar érdekében ezt a meg kell lépnem. Nehéz döntés volt, sok probléma fakadt belőle, személyes életemben is. Budapesten élek, családom van, továbbá működő kutatói pályám, folyamatosan publikálok, konferenciákra járok, tehát ezen a téren sok akadály gördült elém.

Ezek szerint a tisztség befolyásolja oktatói-kutatói tevékenységét. Milyen mértékben?

Küzdök az árral. Nagyon kihat rá, hiszen például a nyaraim már nem azzal telnek, hogy tanulmányokat írok, meg elbújok a könyvtárba, hanem még július végén is a felvételi ügyeket intézzük, pontszámokat, miegymást. Sok adminisztratív teendő van, amit szívesen megtakarítanék. De ahhoz, hogy egy egész kart átlássak és minden területén értsem, mi miért történik, ahhoz sok-sok energiát kell a vezetői munkába fektetni.

Mik lesznek az első lépések? Például a tavaszi félév végén az MFTK-s hallgatók által kitöltött kérdőív az Ön ötlete volt?

Így van, ez már része az első lépéseknek, meg is van már az eredmény – ezt hamarosan, talán már egy héten belül ki fogjuk küldeni a hallgatóknak. A kérdőíveket egyik szociológus hallgatónk (a társadalmi tanulmányok szakról) dolgozta fel, aki ért a diagramok készítéséhez. Sok érdekes dolog derült ki belőlük, és az az igazság, hogy az összkép jobb, mint amire számítottam. Ugyanakkor kaptunk olyan kritikákat, amelyeket valóban hasznosaknak találok, és amelyek segíthetnek a munkában. A kérdőívek értékelésével együtt azt is meg fogjuk küldeni mindenkinek, mi az a négy-öt pont, amiben vállaljuk, hogy az év végére javulást fogunk elérni.

Melyek a hosszabb távú elképzelései?

Szeretném megtartani, fejleszteni és abszolút versenyképessé tenni a kart. Bizonyos karokkal szemben már most is azok vagyunk, de a verseny kiélezett. A nagy budapesti meg egyéb egyetemekkel, vagy például Szegeddel vagy Debrecennel még nem tudunk versenybe szállni. Mint a dékáni pályázatomban is megfogalmaztam, szeretném, ha az MFTK az országban az első hat bölcsészettudományi kar között szerepelne. Ehhez az oktatói és hallgatói kiválóságot magasabb szintre kell emelni. A másik, ami nagyon fontos, hogy megerősítsük a kart egy doktori iskolával. Már van egy, de ennek a működési engedélye hamarosan lejár, ezért szeretnénk akkreditálni egy újat. Azt is vállaltam, hogy mindegyik tudományterületen professzorok tanítsanak nálunk, mert nagyon fontosnak látom, hogy piramisszerűen épüljön fel az oktatói kollektíva. A professzoroktól induljunk lefelé, ne pedig néhány tanársegédből, egyetemi adjunktusból és sok docensből álljon össze egy tanszék.

Miért MFTK az MFTK?

Ahol nagyobb hagyományokkal és szélesebb választékkal rendelkezik a bölcsészet- és társadalomtudomány, mint például az ELTÉ-n, ott van külön társadalomtudományi kar is. Nálunk ez történetileg nem így alakult ki, itt egy tanárképző kar működött, elsősorban nyelvszakokkal, valamint Európa-tanulmányokkal, később nemzetközi tanulmányokkal, és ez nőtte ki magát a bolognai rendszerben a jelenlegi bölcsészet- és társadalomtudományi szakokká. De ma egy bölcsésztudományi karon, ha megnézem például a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, vagy a Pécsi Tudományegyetemet, ugyanazon a karon vannak bölcsészet- és társadalomtudományi szakok. Nálunk a neve más, de a problémát nem ebben látom, hanem abban, hogy a bölcsészettudományi karhoz szükségünk van olyan szakokra, mint a filozófia és a történelem. Ha ezeket indítani tudjuk, akkor máris újra bölcsészettudományi vagy humán tudományi kar lehetünk. A változtatást ezen a téren nem kerülhetjük el. Látom a készülődéseket a felsőoktatási törvény körül, és például a történelem szak nekünk létkérdés lehet, mert a tanárképzésben a választható szakok száma viszonylag kevés. Van angol, van magyar és van német szakunk. Azután van még környezettanár, ember- és társadalomismeret-tanár, informatikatanár, nyelv- és beszédfejlesztő tanár szakunk, ami februártól fog indulni, továbbá reményeink szerint indítani fogjuk a drámapedagógiát, de a törvény szerint ezek harmadik szaknak fognak számítani, ezért kell szélesíteni a választékot a főszakok területén.

Milyen a kapcsolata a hallgatókkal?

Nem is tudom, mondja meg maga! Igazából ezt a hallgató tudja eldönteni, hogy milyen a kapcsolata az oktatóval. Én úgy látom, hogy jól együtt tudok dolgozni a hallgatóimmal. Talán vannak, akik szigorúnak vagy rigorózusnak ítélnek, de én szeretem a teljesítményorientált diákokat. Érdekelt vagyok abban, hogy megszólítsam a hallgatókat, és valahogy betereljem őket a tudományos munkába. Hozzám általában szakdolgozatra az jelentkezik, aki tudja, mit vállal: komoly szakmai munkát várok el tőle. Vannak tehát elvárásaim, de remélem, hogy ez nem megy a partneri viszony rovására.

Szabadidejét mivel tölti? Feltéve, hogy maradt még.

Valójában úgy érzem, nincsen szabadidőm. Azt az időt, amit a munkából ki tudok szakítani, egyrészről két gyermekemmel és a családommal töltöm, másrészről a magyar vizslámmal. Szeretünk nagyokat kirándulni. Továbbá ott van a kertünk, ahol szívesen munkálkodom, ez mindig kikapcsolódást nyújt számomra. De sose neveztem mindezt szabadidőnek, hanem inkább olyan vállalt kötelességnek, amiben nagy kedvemet lelem.

Köszönöm a beszélgetést.

A Nehéz döntés volt bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.