Bemutatnád néhány szóban a sportodat?

A lábtoll-labdázás Kínában, Vietnamban és még több ázsiai országban nagyon elterjedt szabadidő sport-játék. A verseny formában is az ázsiaiak a legjobbak. Európában, így Magyarországon is az 1990-es években terjedt el. Célja, hogy a speciális – tollból készült – labda a szabályoknak megfelelően a háló felett úgy kerüljön át az ellenfél térfelére, hogy az ellenfél azt ne tudja visszaadni. Versenyeket három versenyszámban rendeznek: csapat, páros, egyéni.

Mennyire népszerű ez a sport?

Én úgy gondolom, egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a sportág Európán, illetve Magyarországon belül is. Magyarországon jelenleg hét egyesület versenyzői vesznek részt a megmérettetéseken, mely azt eredményezi, hogy egy verseny létszáma meghaladhatja a 200 főt is.

Hogy jött ez a te életedbe?

Gyerekkorom óta focizom, melyet az akkori általános iskolámban is űztem. Egy lábtoll-labda bemutató során megismerkedtem a sportággal, így elhatároztam, hogy elmegyek egy edzésre és kipróbálom ezt az új sportot. Mindez már hét éve történt. Azóta lelkes tagja vagyok az egyesületnek, számtalan versenyen és nemzetközi megmérettetésen vagyok túl.

Milyen gyakran jársz edzésekre?

A Zemplén Ifjúsági és Sportegyesület tagja vagyok Nagykanizsán. Hetente kétszer kétórás edzéseken igyekszem ott lenni, de az egyetem, illetve a Veszprém-Nagykanizsa közötti ingázás miatt csak hetente egyszer tudok a csapattal edzeni.

Az egyetemen is tudod űzni?

Már második éve vagyok a Pannon Egyetem hallgatója. A tavalyi év során megrendezésre került a 9. Lábtoll-labda Világbajnokság, amelynek Hong-Kong adott otthont. A részvételemhez nagyban hozzájárult az Egyetem, illetve Edvy László, amit szeretnék itt is megköszönni. A lábtoll-labda a 2017-es őszi tanévtől bekerült az órarendbe, amelyet én tartok. Így Veszprémben tanítom, Nagykanizsán pedig űzöm ezt a sportágat.

Kinek javaslod?

Mindenkinek javaslom, mert viszonylag könnyen elsajátítható. Előnyt jelent a ruganyosság, gyorsaság, hajlékonyság, illetve a labdaérzék. Várok minden hallgatót a tavaszi félévben is a Testnevelési és Sport Intézetben.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Minden versenyeredmény fontos, hiszen ezek az eredmények járulnak hozzá ahhoz, hogy válogatott kerettaggá váljak. A legbüszkébb természetesen az Európa-bajnoki első helyezésünkre, illetve a világbajnoki ötödik helyezésünkre vagyok, amit csapatban értünk el a lányokkal. Eredményeim elérésében sokat segített Budavölgyi Kálmán edző és Takács Endre mint szövetségi kapitány. Ezúton is köszönöm nekik.

Milyen céljaid vannak a jövőben?

A rövidtávú céljaim közé tartozik, hogy válogatott kerettag legyek és képviselhessem Magyarországot a németországi Európa-bajnokságon. A távlatokat tekintve a világbajnokságon egy dobogós helyezés.

Fotó: Balogh Eszter

A A marketinges, aki lábtollal írja vizsgáit – Bemutatom nektek Balogh Esztert bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Dr. Juhász Árpád a Magyar Tudományos Akadémia Ismeretterjesztési Bizottságának tagja, az UNICEF klímanagykövete, a magyarországi természettudományos ismeretterjesztés egyik legnagyobb alakja. Számos díjjal ismerték el munkáját (pl. 1989 SZOT-díj, 2007 Pro Natura-díj), több mint öt évtizedes szakmai munkája során bejárta a Föld szinte valamennyi jelentős gleccserét. Utazásairól készült filmjei rendszeresen láthatók az egyik kereskedelmi televíziós csatorna hétvégi műsorkínálatában.

Mi motiválta a pályaválasztását? Hogyan lett Önből geológus?

Cserkész voltam hat éves koromtól Budapesten. Akkor megtanultuk a kövek és a hozzá kapcsolódó dolgok felismerését, a növények megkülönböztetését, a legfontosabb csillagképeket, és minden hétvégén kirándultunk. Ez egy nagyon jó időszak volt, amit aztán sajnos a háború megszakított, utána 1948-ban megszűnt a cserkészet. Akkor mi átvedlettünk – tulajdonképpen illegálisan – indiánokká, és én a  Kóborló Farkas nevet vettem fel az indián keresztségben, és ehhez a névhez egy életen át hű maradtam.  Az, hogy geológus legyek, bennem csak az érettségi idején dőlt el. Nem tudtam, hogy inkább csillagász, botanikus vagy geológus legyek. Azt gondolom, biztosan volt a választásomban genetikai adottság, mivel én anyai ágon bányász családból származom. A dédapám bányamester volt, eredetileg Németországban született a família a német-cseh határ közelében.  Az 1800-as évek végén felerősödött a szénbányászat Pécs környékén, és német szakembereket hívták be az országba. Tulajdonképpen így került a család Magyarországra.  Ez biztos, hogy valamilyen szinten motivált arra, hogy geológus legyek, kőolajkutatóként is dolgoztam körülbelül 10 évet. A másik énemet, hogy televíziós legyek, könyveket írjak, tehát hogy ami nekem fontos, másoknak is megmutassam, nagy valószínűséggel apai ágon örököltem. A nagypapám görög-katolikus kántor-tanító volt Észak-Magyarországon. A családban még megvan a monarchia idejéből származó oklevél is.  E kettőből tudom összerakni a személyiségemet, geológia iránt érdeklődés és nyilván így a cserkészet genetikai örökségem, másrészt apai örökségem ez az „egész népemet fogom tanítani” mentalitásom. Geológus vagyok, aki a múlt alapján következtet a jövőre. Körülbelül kétszáz gleccseren jártam életem során Európában, Amerikában és Ázsiában is, az Antarktiszra azonban sajnos nem jutottam el.

Ismerhetjük Önt a televízióból és a könyveiről. Ezeknek Ön szerint van valamilyen társadalmi véleményformáló hatása, tanító jellege?

A köztévében dolgoztam életem nagyobb részében. Akkoriban ott sokkal több természetvédelmi műsor volt, mint most. Jelenleg kereskedelmi televízióban dolgozom, ahol nyilvánvalóan más témák számítanak vezető témának. Ott a tudományos ismeretterjesztés, természet- és környezetvédelem nem jelenik meg, nem is jelenhet meg olyan súllyal, mint egy köztelevízióban. Életemnek volt egy olyan szakasza, amikor sok műsort készítettem és vezettem, környezetvédelmi típusú műsorokat. Ezek jelentették számomra aranykort, és akkor módom volt tényleg valamilyen értelemben társadalmi hatást kifejteni.

A reflexiók, amelyek a könyvek és műsorok kapcsán érik Önt, motivációt jelentenek az Ön számára például a következő utazás tervezésekor?

Nem csupán az utazások tervezésekor. Ez volt a huszonharmadik könyvem, azt akartam dokumentálni ezzel (Gleccserek a Föld hőmérői), hogy a gleccserek ténylegesen  a Föld hőmérői, mert ezek nem a rövid távú változásokat tükrözik, hanem azt, hogy mi történik hosszú évtizedek vagy évszázadok alatt. Úgy érzem, ezek nem pusztába kiáltott szavak, hanem van társadalmi hatásuk. Tagja vagyok a UNEP-nek (United Nations Environment Programme),  ez az ENSZ Környezetvédelmi programja. Klímanagykövetnek neveztek ki 6-7 éve, és az a feladatom, hogy ahol lehet, a klímaváltozásról, az általam fontosak vélt és megtapasztalt dolgokról, a meglátogatott gleccserekről tapasztaltakat mondjam el.

Az Ön véleménye szerint mi a fő oka a gleccserek olvadásának? Ez a Föld természetes körforgásának része, vagy az iparosodás és a globalizáció következménye?

Én, mint geológus hiteles választ csak arra tudok adni, hogy van klímaváltozás, és  ezt  én a gleccserekre alapozom. Az én szakterületem nem tud választ adni arra, hogy ez csak természeti folyamat-e, vagy ebben az ember szerepe meghatározó. Ugyanakkor tudjuk, hogy a szén-dioxidnak a légkörben való felszabadulása nem vitatható, és ez mindenképpen üvegházhatással jár. A gleccserek rövidülése nagyon intenzíven körülbelül 150-160 éve kezdődött. Ez gyakorlatilag ugyanazt a másfél évszázadot fedi le, amióta az ember rettentő nagy tömegben szabadít fel szén-dioxidot, hiszem amikor az ember a szenet vagy kőolajat elégeti, akkor tulajdonképpen a konzervált napenergiát szabadítja fel pillanatszerű gyorsasággal. Amit a széntelepek tíz-vagy százmillió év alatt kötöttek meg mint konzervált napenergiát, azt az ember pillanatszerű gyorsasággal szabadítja fel. Ez azt jelenti, hogy gyorsabban kerül sokkal több szén-dioxid a levegőbe, mint amennyi egyébként természetes módon kerülne be. Hogy a természet ezt mennyire tudja kompenzálni, arra nincs tökéletes válasz, mert a geológiai történelem során az óceánok voltak a legjobb szén-dioxid megkötők. Ma az óceánoknak ez a megkötő szerepe mindenképpen csökkent a savasodás, illetve egyéb tényezők miatt. Annyit mondanék még mindenképpen, hogy az ENSZ végre elérkezett oda, hogy kimerte mondani, hogy a felmelegedési folyamatban nem csak a természet, hanem az emberi tevékenység is jelentős szerepet játszik. Ezért a szén-dioxid emisszió csökkentése, vagy legalábbis szinten tartása elengedhetetlen a klímaváltozás szempontjából.

Somogyi Anna

fotók: Ruppert Tamás

A „Geológus vagyok, aki a múlt alapján következtet a jövőre” bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.