Amatőr fotósnak vallja magát, amatőr fotókkal. Azzal foglalkozik, amit szeret. Vadászik, s innen a természet, a vadon, az érintetlen táj iránti rajongása. Sokat járja az erdőt, és kedvet kapván a fotózáshoz, lassan bővítette felszerelését. Hogy mi a célja a képekkel? Egyszerűen büszke erre a tájra, szereti, mindenkinek meg akarja mutatni, hogy miért jár ki naponta a lombkoronák alá. Egy kicsit más szemléletre szeretné felhívni a figyelmet. Arra, hogy tartsuk tiszteletben a természet szépségét, ne akarjuk azt mesterségesen még szebbé, az ember számára komfortosabbá varázsolni. Ahogy Az erdő fohásza című versben is olvasható: „Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Ne bánts!”Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a minket körülvevő természet értünk van, de csak akkor, ha meg is tudjuk becsülni. A képek így egy rejtett felhívást is sugallnak magukból: Ember, vigyázz! A mérhetetlen pusztításod és kényelemérzeted azt eredményezheti, hogy pár éven belül ezek a pillanatok már csak szépen csengő emlékek lesznek. Kérlek, óvd a természetet!

A természetfotózás egy egészen különleges műfaj. Nem elég hozzá a gép és az optikák megfelelő használata – ha a fotósból hiányzik a téma iránti elkötelezettség, a kompozíció értelmét veszíti. Gyurom János a Bakony és élővilága iránti rajongása és szeretete adja meg a képek igazi lelkét. A megörökített pillanatok különlegessége abban rejlik, hogy a természet törvényeit tiszteletben tartván, mint egy láthatatlan szellem férkőzött az állatok közelébe, s olyan momentumokat sikerült lencsevégre kapnia, amelyek olyannyira közel hozzák az érdeklődő számára a vadont, hogy szinte hallani a fakopáncs kopogását, az ölyvek szárnysuhogását, a szarvasok vonulását. A kiállítás képei egy nagyon kellemes őszi hangulatot varázsolnak a fehér falak közé, amik szeptember 30-ig segítik tanévkezdésre hangolni az ide látogatókat. Szívből ajánlom mindenki figyelmébe!

A Fénnyel festett élővilág bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.