A kérdőívben szereplő állításokat a hallgatók egy ötfokozatú skálán értékelik. Az így beérkező válaszokat rendszerezzük, statisztikailag feldolgozzuk és az elmúlt évek eredményeivel összevetjük. Az adatfeldolgozás célja nem a minősítés, hanem a fejlesztési irányok azonosítása. Mindezt anonim módon tesszük, azaz az oktató nem látja, hogy melyik hallgató hogyan értékelte. A rendszer nem rögzíti a válaszadó személyazonosságát, hiszen a cél nem a hallgatók beazonosítása, hanem az oktatás és a jövőben a kurzusok fejlesztése is. Éppen ezért bátorítom a hallgatókat az őszinte, építő jellegű véleménynyilvánításra.

    Az oktató egy összesített, vizuálisan is áttekinthető riportot kap, amely tartalmazza a saját oktatói tevékenységére vonatkozó – és a jövőben az adott kurzusra is vonatkozó – hallgatóktól kapott értékeket, illetve azok átlagát. Emellett – ha a hallgatók éltek ezzel a lehetőséggel – szöveges visszajelzések is megjelennek, amelyek gyakran árnyalják a számok mögötti képet. A visszajelzések csak akkor értelmezhetők megfelelően, ha az oktató komplexitásukban nézi őket: nemcsak dicséretként vagy kritikaként, hanem fejlődési javaslatként is.

   Mennyire fontosak a szöveges visszajelzések? Nagyon! A számszerű eredmények mellett a szöveges visszajelzések adják azt a többletet, amelyek konkrét példákon keresztül mutatnak rá a hallgatói élményre. Sok esetben ezek világítanak rá arra, mi az, ami működik egy oktatási szituációban, és mi az, amin változtatni érdemes. A pozitív megerősítések építenek, a konstruktív kritikák pedig segítenek az önreflexióban. Az egyetem számára ezek az észrevételek fontos jelzések, az oktatón túlmutatva akár a képzés szerkezetére, követelményeire is reflektálnak.

A hallgatók szöveges értékelései nagyon sokfélék: vannak, akik egy-egy mondatban fogalmaznak meg benyomásokat („Jól magyarázott”, „Túl sok beadandó volt”), míg mások részletesen leírják, miért érezték erősnek vagy gyengének az adott oktató tevékenységét. Megjelennek személyes, stílusbeli és módszertani megfigyelések is, például „Élveztem, hogy bevont minket a gondolkodásba” vagy „Mindig jó légkör volt és nem volt olyan érzésem mintha teher lenne bemenni az órákra.”

   Előfordul azonban, hogy egyes megjegyzések bántó hangvételűek, sértőek vagy személyeskedőek. Fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen visszajelzések nem méltóak az egyetemi közösséghez, és nem is segítik a fejlődést sem az oktató, sem az oktatás színvonala szempontjából. Arra biztatom a hallgatókat, hogy véleményüket őszintén, de tisztességes és építő módon fogalmazzák meg. Egy jól megírt kritika nem bánt, hanem segít pl. „A félév során nem oldottunk meg zh jellegű feladatot végig, így felkészületlennek éreztük magunkat.” A cél, hogy a visszajelzések valódi párbeszédet indítsanak el, ehhez minden vélemény számít, de a kulturált hangnem és az egymás iránti tisztelet elengedhetetlen.

Az értékeléseknek hatása van az oktatási tevékenységre. Az OKÉ eredmények alapján intézkedési tervek készülnek, amelyek segítenek az oktatási minőség fejlesztésében. Amennyiben egy oktató átlagos értékelése elmarad a várttól, vagy különösen kritikus visszajelzéseket kap, igyekszünk olyan támogatási formákat biztosítani számára, amelyek segítik abban, hogy a következő félévekben még hatékonyabban oktasson, és munkájáról elismerőbb hallgatói visszajelzések érkezzenek. A támogatás megnyilvánulhat például pedagógiai vagy oktatásmódszertani képzések, személyes konzultációk, illetve közösségi jó gyakorlatok megosztása révén is. Célunk az, hogy a visszajelzések támogató, előremutató formában jelenjenek meg, és lehetőséget adjanak az oktatói munka megerősítésére és fejlesztésére.

Dr. Molnárné Dr. Barna Katalin
oktatási rektorhelyettes

A Az Oktatói Kiválóság Értékelésről bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Mi volt az inspiráció, ami eljuttatott az élsportig?

Sportos családban nevelkedtem. Visszanézve a kiskori képeimet, rengetegszer tűnik fel mellettem labda vagy egyéb sporteszköz, így a sport iránti elköteleződésem, úgy gondolom, már egészen kisgyermekkoromban alakulhatott ki. Tulajdonságaim között említeném a maximalizmusomat, mely kardinális tényezője volt annak, hogy az élsport felé vegyem az irányt. Amihez hozzáfogok, ott igyekszem legjobb tudásom szerint szerepelni, megmérettetni magam és természetesen felvenni a versenyt az adott terület legjobbjaival.

Miért pont a gerelyhajítás?

Öt éves koromban kerültem a kézilabdapályára, ahol nyolc évet töltöttem. Ott is sikerült szép eredményeket elérnünk, többször legjobb játékosnak és gólkirálynak is megválasztottak. Természetesen a csapatsportnak is megvan a maga szépsége, viszont elkezdtek érdekelni az egyéni sikerek is. Rövid ideig párhuzamosan csináltam a kézilabdát az atlétikával, majd végérvényesen az utóbbi mellett döntöttem. Anyukámra gyerekkorában egy veszprémi atlétika versenyen felfigyelt egy helyi gerelyhajító edző, viszont akkor ő tornázott és kézilabdázott, így elutasítani kényszerült az edző hívását. Innen jött az ötlet, hogy a lehetőséggel, amivel sajnos anno ő nem élt, vajon a lánya hogyan boldogulna. Az évek során pedig egyre szebb és szebb sikereket tudtam elérni, így nagyon hálás vagyok, hogy rátérhettem erre az útra.

A gerelyhajítás végigkísérte az általános és középiskolás éveidet. Folyamatosan megvolt az edződ, akire tudtál támaszkodni?

Atlétikai pályafutásom kezdete óta a harmadik edzővel dolgozom együtt. Valamennyiük támogatta kettős karrieremet, és számukra is nagyon fontos volt az, hogy a sport mellett a tanulásra is kellő hangsúlyt fordítsak. Jelenlegi edzőm sikeres élsportolói pályafutását követően is rendkívül eredményesen tevékenykedik az élet több területén, így egyfajta példaképként tekinthetek személyére.

Ízig vérig veszprémi vagy, középiskolába is közgázra jártál, egyenes út vezetett a Gazdaságtudományi Karig. Ha a tanulmányok másfelé vinnének, hogyan lehetne azt összeegyeztetni a sporttal?

Úgy gondolom, hogy ha az ember kellő akarattal, vággyal és célokkal rendelkezik, a legtöbb nehézség megoldható. Rendkívül széleskörű azon paletta, mely területek érdekelnek még a pénzügyi-számvitel tanulmányaimat követően is. Előfordulhat, hogy a közeljövőben tanulmányaim másfelé visznek, de a Pannon Egyetemen megszerzett tudást feltétlen szeretném összehangolni a többi területtel is. Hiszek az élthosszig tartó tanulásban, és abban, hogy kompetenciáinkat az életünk bármely szakaszában fejleszteni tudjuk.

Mennyire nehéz összeegyeztetni az edzéseket az egyetemi tanulmányokkal?

Nem tagadom, rendkívül nehéz. Egy hónapja dolgozom együtt új edzőmmel, Horváth Gergellyel, aki veresegyházi származású. Heti rendszerességgel utazok Veszprém-Budapest-Veresegyház városok között, ugyanis az edzéseim ezen három városban kerülnek lebonyolításra. Úgy gondolom, hogy nagy áldozatokat és lemondásokat hozok annak érdekében, hogy előre tudjak lépni. További fejlődésemet szem előtt tartva, nap mint nap igyekszem mindent megtenni céljaim elérése érdekében. A kialakult helyzet miatt még nehezebb összeegyeztetni a sportot tanulmányaimmal, de az egyéni tanrend, a Sport és Tanulás Program lehetőségének és az oktatóimnak hála az egyetemen is szépen tudom venni az akadályokat. Rendkívül sokat tanulok, az edzések, edzőtáborok idején nélkülözni kényszerülök előadásokat, de alapvetően szorgalmas és kitartó személynek tartom magamat, így legjobb tudásom szerint igyekszem elsajátítani az órákon elhangzott tananyagokat is. Mint az élet bármely területén, így a sport és a tanulás összehangolásában is létfontosságú tényezőnek tartom a megfelelő tervek elkészítését. Jól megtervezett koncepció nélkül egyhamar összecsapnak a hullámok a fejem fölött, ezért igyekszem naprakész és felkészült lenni valamennyi területen.

Harmadik féléve vagy már hallgatója a Pannon Egyetemnek. Mit szeretsz legjobban az egyetemi tanulmányaid során?

A családias légkört, a jó hangulatot, és a változatos programsorozatot, mely során valamennyi hallgatónak lehetősége van megtalálni az érdeklődési köréhez legközelebb álló terület eseményeit. Számomra többlet motivációt ad az is, hogy az egyetem különböző kampuszai az elmúlt évek során beruházásokon mentek keresztül, így az előadásokra menet a hallgató az ajtón szép környezetben, letisztult, modern épületekbe léphet be, melyeknek hála garantált a jó kedv.

A sport ás tanulás mellett tudsz figyelmet fordítani tudományos tevékenységekre, például TDK-ra?

Sajnos erre a területre már nincs időm kellő hangsúlyt fordítani. Értesüléseim szerint a Tudományos Diákköri Konferencia a magyar felsőoktatás talán legátfogóbb tehetséggondozási formája, a tudóssá nevelés színtere. Így aki teheti, arra biztatom, hogy érdemes kipróbálnia magát ezen a területen is, ugyanis a lehetőségek széles tárháza miatt akár itt születhet meg a diák első tudományos élménye is.

Hogyan építhető tovább a sportkarrier?

A világranglistán elfoglalt helyezéseimet tekintve az elmúlt évek során aktuális korosztályom legjobbjai között szerepelni. Idén a jeruzsálemi Junior Európa-bajnokságról éremmel térhettem haza, és év végére továbbra is a világranglista 2. helyén állok. Úgy gondolom, a junior korosztályt szép eredményekkel sikerült lezárnom. Még három esztendő van vissza az utánpótlás éveimből, majd hivatalosan is a felnőtt korosztályba lépek. Jövőre felnőtt Európa-bajnokságot rendeznek Rómában, melynek kvalifikációs szintjétől egyéni csúcsomat, az 58,13 métert tekintve kevesebb, mint két méter választ el. Célom, hogy egy jó felkészülést követően átlépjem a 60 méteres határt, mely a világ női gerelyhajító mezőny nemzetközileg elismert szintjének számít. További álom, hogy olimpikon gerelyhajító legyek és valamennyi felnőtt világversenyen a legjobb tudásom szerint szerepelhessek.

Mészáros Zoé

Fotók: Zsigmond László, NUTRI

A A világranglista második helyén bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Mióta evezel, hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal?

2022-ben érkeztem a Pannon Egyetemre, és a Gólyatáborban összeismerkedtem Imre Milán hallgatóval, anno ő szervezte a sárkányhajós és regattás csapatokat. Így első egyetemi félévem óta evezek rendszeresen és járok versenyekre.

Hogy néz ki egy evezős edzés az egyetemen?

Háromféle edzésfajtánk van: víziedzésünk heti háromszor, amikor jó az idő, mint most, és kb. októberig vízen vagyunk. Hajnali 05:50-kor a Központi Kollégium parkolójától visz minket busszal az edzőnk Balatonalmádiba, a Nereus Park Hotel vízitelepére, bepakolunk a csónakba minden szükséges eszközt, és 4-8 km-t evezünk a vízen különböző, öt percenként váltogatott intenzitásban. A reggel nyolcas óránkra vissza is tudunk érni, így simán belefér egy napi rutinba.
Másik edzésfajtánk az ergométer edzés, azt viszont megelőzi az egyéni bemelegítés. Ez egy sokkal összetettebb erőnléti feladat, ami megerősít minket az off-szezon alatt: amikor nem tudunk vízen lenni, ez váltja ki a hajnali víziedzéseket. A harmadik, a délutáni termi edzésünk pedig egy crossfites jellegű edzés, súlyzóval, saját testsúllyal, TRX-szel; általában párokban dolgozunk. Keddenként fix ismétlésszámot teljesítünk, csütörtökönként pedig fix időre végezzük a gyakorlatokat. Szentessy Balázs tanár úr mindig változatos kombinációkat szervez meg az edzések alatt, jól érezzük magunkat.

Mely versenyeket emelnéd ki, amelyeken részt vettetek?

Minden évben megyünk a MEFOB keretében rendezett országos bajnokságra, ez általában Győrben vagy Mosonmagyaróváron van, idén az utóbbi helyszínen tartották. Csapatban elsők lettünk, 500 méteres versenyben. Ott négyen ülünk egyszerre külön-külön ergométeren, nézik az egyéni átlagot, a csapatét, és az alapján értékelik a teljesítményt. Kiemelném még a házibajnokságunkat, a decemberi Mikulás kupát, ott vegyes hallgatói csapattal 2. helyezést értünk el. Ahogy a nyári Fister kupán is, ami szintén országos bajnokság. Márciusban belekóstoltunk a sárkányhajózásba is, az I. Veszprémi Rendvédelmi és Közigazgatási medencés Sárkányhajó Versenyen. Különböző hivatali szervek versenyeztek velünk, illetve a Balatoni Yacht Club evezősei. Első helyezést hoztunk, úgy, hogy nem gyakoroltunk ilyen hajóval még.

Május elején rendezik a MEFOB sárkányhajó versenyét, amelyen indul a Pannon Egyetem csapata is. Mesélnél erről kicsit?

Lelkesen készülünk rá, toborozzuk a hallgatókat. A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sárkányhajó Országos Bajnokság Győrben lesz, a Dunán; azonban nehézség, hogy az egyetemnek nincs sárkányhajója. Ha komolyan szeretnénk venni, érdemes lenne rá beruházni, vagy kooperációt összehozni. Ami az előző alkalommal kihívást jelentett, az az ottani szervezés volt: a beosztás és a verseny utáni várakoztatás okozott főként diszkomfortot.

HÖK sportfelelős is vagy az egyetemen. Ez milyen feladatokat jelent számodra?

A HÖK-nél sport- és szabadidős tevékenységekért felelős elnöki referens vagyok. Felkértek erre a feladatra, miután az egyetem Testnevelési és Sport Intézeténél most már másfél éve én kezelem az Instagram fiókot, ahol a posztok az én kreativitásomra vannak bízva. Ez alapján adott lehetőséget a jelenlegi HÖK elnök, Varga Dévald a TSI és a HÖK közötti összekötésre, azaz én kommunikálom a kéréseket közöttük. Ha van bármilyen tesis rendezvény, amit szeretne a HÖK, ezt közvetítem, megbeszélem kettőjükkel. Konkrét példa az Egyetemkör Futás, ahova a TSI-nek kellenek segítők a regisztrációhoz, az útvonal-biztosításhoz. Ezt a HÖK-ösök biztosítják. Ilyen jellegű kommunikátori feladataim vannak a két szervezet között.

A sporton kívül más közösségszervező tevékenységet is folytatsz?

Igen, a HÖK-nél belekerültem a rendezvényes csoport munkakörébe is, például a húsvéti tojáskeresés szervezésébe, ami nagy sikert aratott a hallgatók körében. Valamint a Központi Kollégiumban KIB-es vagyok, a szenior segítője, már két éve. Emellett segítő vagyok hétvégente a Varga Ákos Ex HÖK-elnök által szervezett túrákon. 

„Evezzünk” vissza a Regattához! Idén hogyan készültök rá? 

Erre még plusz edzéseink vannak! Minden karnak van saját edzésnapja, GTK-soké a hétfő, mienk, MIK-eseké a kedd, szerdán az MK készül, csütörtökön pedig a HTK. Ez is hasonló, mint a hajnali edzésünk, amiben másabb, hogy itt teljesen az alapoktól indul a csapat. Az edző begyakoroltatja a különböző féle tempókat, alap fogást, forgatást, teljes húzást, félhúzást… Tudni kell a lapátot is merni, hiszen – kis szakmai adalék – a lapát egy ún. tulipánban ül; és ha forgatja az ember, akkor egy koppanó hanggal jelez vissza a lapát, hogy a „helyén van”, s ha az teljesen ráfekszik a tulipánra, akkor tudjuk, elfordult az ideális pozícióba.

Hány fős csapatok vannak Regattán?

Tíz ember fér be a hajóba, annyian lehet versenyezni, viszont tizenöt főt kértünk a csapatkapitányoktól, hogy lehessen tartalékos is. A sárkányhajó ezzel szemben 20 fős, plusz a ritmusadó dobos. Ez jelentősen nagyobb létszám tekintetében, viszont mozgásban könnyebbséget jelent a keskenyhajó, amivel gyorsabban lehet haladni, mint a fix evezős 10 üléses hajóval, ami szélesebb és a lapátok is hosszabbak.

A Regattára látogatók mit várhatnak az eseménytől?

Számos különféle programmal készülünk, ahogy régebben is szokás volt; cégeknek lesznek kiállított standjaik, a versenyzőknek jár gulyásleves, sör és üdítő. DJ szolgáltatja a zenét, nagy buli feeling lesz! Még azok a hallgatók is várják évről évre, akik nem szeretnek sportolni, de Almádiba szívesen lemennek ezért.

Marton Angéla

Fotók: Pesthy Márton

A Edzésektől Regattáig bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Hogyan kerültél Veszprémbe, a Pannon Egyetemre? Miért ezt az egyetemet választottad?

Középiskolai éveimet a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium emelt szintű természettudományos specializációs osztályában töltöttem és már ott, talán a harmadik évemben rájöttem arra, hogy nekem a Pannon Egyetem lesz az az intézmény, ahol majd további tanulmányaimat folytatom. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért. Füreden töltött 5 évem során szinte teljesen beleszerettem a Balatonba és környékébe és így esett a választásom Veszprémre, ahol továbbra is megtarthattam ezt a fajta kötődésemet. Továbbiakban még az volt nagyon szimpatikus a számomra, hogy méretét, múltját és a mai adottságait tekintve óriási lehetőségek ugródeszkája lehet a Pannon. Mivel nem nagy egyetem, ezért könnyen lehet kialakítani barátságokat, és ez a kapcsolati tőke a későbbiek folyamán még hatalmas segítség lehet. Rengeteg lehetőség közül választhat a hallgató. Ott vannak a különböző kutatási lehetőségek, a demonstrátori tevékenykedés, a mentorkodás, a HÖK-zés, illetve a sport. Véleményem szerint már a hallgató korszakban ott van a lehetőségek széles tárháza, amik közül mindenki meg tudja azt találni, ami hozzá a leginkább áll. Ezeknek köszönhetően már az egyetemi évek alatt képes kialakulni az emberben egyfajta érzés, ami a későbbi útján vezetni fogja, hogy mi az a tevékenység vagy irány, ami számára akár jövőbeni foglalkozása is lehet. Ezekért a lehetőségekért volt nálam végig fókuszban a Pannon Egyetem.

Mit tanulsz/tanultál itt?  Hányadéves vagy (ha itt tanulsz még)?

Jelenleg a Gazdaságtudományi Kar, műszaki menedzser alapszakos hallgatója vagyok és idén szeptemberben kezdtem el ötödik félévem.

Mikor kezdtél el evezni, és hol ismerkedtél meg mélyebben ezzel a sporttal?

2019. szeptemberében kezdtem bele az evezésbe, amit azóta is elkötelezetten, illetve motiváltan csinálok. Előtte sajnos nem tudtam, hogy van ez a sportolási lehetőség, amíg egyik kollégista barátomnál meg nem láttam egy regattás pólót. Akkor rákérdeztem nála, hogy ez honnan van, hol lehet szerezni és ő elkezdett erről az egészről mesélni. Szerintem ez volt az a pillanat, amikor elkezdődött az érdeklődésem az evezés iránt. Aztán mikor elkezdtem a következő tanév elején, akkor ismerkedtem csak meg vele igazán.

Miért szeretted meg ezt a sportot?

2019 őszén az első evezős edzésem előtt még csak annyit szerettem volna, hogy legyen egy hobbim, ami kizökkent a tanulásból és ahol ki tudok kapcsolódni. Majd miután lement az első edzés rájöttem, hogy ez sokkal több lesz annál, mint amire én legelőször gondoltam.  A hajnali edzések után mindig fel vagyok dobva, és ez hatalmas lendületet ad ahhoz, hogy elinduljon a napom és már reggel a legjobbat tudjam nyújtani, mind az iskolapadban, mind a munkahelyen. A délutáni termi edzések után pedig mindig kellemesen el szoktam fáradni és utána sokkal jobban esik a pihenés, illetve az egyéb más időtöltés. Szóval összességében mióta evezem sokkal kiegyensúlyozottabb az életem és sokkal jobb a teljesítményem is minden téren, mint előtte.

Hogy zajlanak az edzéseitek? Mesélj kicsit a csapatodról.

Hétfőn, szerdán és pénteken vannak a hajnali evezések. Amíg jó idő van, addig Balatonalmádiba járunk le és ott szoktunk vízi edzéseket tartani. Ez röviden annyi, hogy vízre tesszük a hajót és evezni szoktunk kb. 40-45 percet szépen felépített edzés alapján. Majd mikor bejön a rossz idő október vége felé, akkor a vízi edzéseket az ergométer váltja fel, ezeket a Testnevelési és Sport Intézet kis konditermében tartjuk meg. Amint bejön a jó idő, utána szoktunk visszamenni a vízre. Ezek mellett szezontól függetlenül kedden és csütörtökön vannak a termi edzéseink, amelyeknek szintén a TSI ad otthont, csak a csarnok részében. Ezek az edzések crossfit jellegűek, azaz funkcionális edzések magas intenzitáson végrehajtva és mindez állandó változatosság mellett. Vannak olyan edzések, amikor leginkább az állóképességre megyünk rá, van, amikor a súlyemelésre, vagy az erőemelésre fektetünk nagyobb hangsúlyt, és van, amikor sorfeladatokat csinálunk és vegyesen van benne minden. Az evezős csapatok vegyesen vannak összeállítva. Megtalálhatóak öregdiákok, tanárok, illetve hallgatók is. Bár utóbbiból sajnos nagyon kevesen vannak. Annak ellenére, hogy ennyire vegyesen vagyunk, a hangulat nagyon családias és már az első pillanattól fogva úgy kezelik/kezeljük az újonnan érkezett csapattagokat, mintha már több éve együtt edzenénk. Voltak és vannak olyanok, köztük voltam anno én is, akiknek nem volt olyan akár az állóképessége, akár az erőnléte, hogy minden nehézség nélkül végig tudja csinálni az edzéseket. Ilyenkor mutatkozott meg igazán az úgynevezett csapatszellem és az összetartás. Ilyenkor szokás nálunk a másikat segíteni oly módon, hogy edzéstervet állítunk neki össze, amit otthon tud csinálni pluszban, hogy majd a következő edzésen már jobban menjen neki. Ebben nagy segítséget tud nyújtani a csapat bármelyik tagja, illetve az egyetem legjobb evezős edzője Szentessy Balázs. Nem fogok hazudni, ez nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni, de ha valaki nagyon elszánt és kitartó, akkor már pár hét után belsőleg és külsőleg is érezni és látni fogja a változást.

Télen hol és hogyan tudtok edzeni?

Késő ősszel, illetve télen, amíg be nem jön tavasszal a jó idő, addig a Testnevelési és Sport Intézet kis konditermében vannak az edzéseink, itt találhatóak meg az evezős ergométereink. Ezeknek a sporteszközöknek köszönhetően tudjuk pótolni a vízi edzéseket, illetve fenntartani a hozzá szükséges állóképességet és kondíciót. Az ergométereknek köszönhetően ugyan úgy képesek vagyunk fejlődni, mintha a hajóban ülnénk és a vízen eveznénk. Ezeket az edzéseket szépen, apró részletességgel dolgozza ki edzőnk Szentessy Balázs, aki nemcsak a profin felépített erősítésekre, de az aktivitás közbeni technikára és dinamikára is nagy hangsúlyt fektet.

Kell erősíteni hozzá, igényel a részedről egyéb fizikai felkészülést?

Még mielőtt elkezdtem volna ezt a rendszeres sporttevékenységet előtte nyáron abban a két és fél hónapban otthon edzettem majdnem napi szinten egy és fél órákat. Nyilván ezeknek köszönhetően lett egy fizikumom, állóképességem, illetve egy terhelhetőségi szintem, de amit ott az evezős edzéseken inkább igénybe veszünk, azt szerintem nem lehet kondizásokkal megszerezni. Ahhoz az a fajta edzés kell, amiket ott szoktunk csinálni. Szóval, aki éppen sétál az utcán és valami oknál fogva kipattan a fejéből, hogy ő most evezni szeretne, akkor nyugodtan fogja meg a sportcipőjét, meg egy váltóruhát és sétáljon be hozzánk az egyik, vagy akár az összes edzésre. Az egyéb fizikai felkészülésre visszatérve nem szoktam az edzéseken kívül nagyon mást csinálni. Ha az egyik kimarad valami miatt, azt bepótlom, de inkább a rendes edzésekre szoktam koncentrálni. Emellett pedig a pihenésre, illetve a regenerálódásra fektetek hangsúlyt, mert azok is éppen ugyan olyan fontosak, mint a rendszeres edzések.

Kinek javaslod ezt a sportot, illetve miért javaslod annak, aki most szeretné elkezdeni?

Hogy kinek javasolnám? Igazából mindenkinek. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a rendszeres sporttevékenységnek köszönhetően nemcsak a testi, hanem a szellemi kondíciót is edzésben lehet tartani, főleg az aerob edzésekkel, amit mi is végzünk evezés, illetve ergométerezés közben. Tudományos tény, hogy az aerob testedzésnek köszönhetően az agysejtek közötti összeköttetések a száma megnő, kiváltképpen a homloklebeny területén, ami fontos a tanulás és a memória szempontjából. A másik ok, amit saját magamon is észrevettem az a testtartás javítása. Nekem világ életemben rossz volt a testtartásom, de amióta evezek ez rengeteget javult. Az ilyen fajta mozgásnak köszönhetően megerősödik a hát teljes egésze, ami sokkal jobb és helyesebb testtartást képes biztosítani, ami hosszútávon kifizetődő, mert időskorban sokkal csekélyebb az esélye a gerincproblémák kialakulásának. A másik nagyszerű része ennek az egésznek a közösség, ami nagyon összetartó, illetve a hangulat, ami egyszerűen pótolhatatlan. Sajnos ezt a részét jobban nem tudom megfogalmazni, ezt csak úgy lehet megérteni, ha valaki eljön és a saját bőrén tapasztalja meg. A bónusz indok, ami nálam mérvadó volt nagyon, hogy legyen egy olyan hobbim, aminek számomra van értelme, ki tudok benne bontakozni és mindeközben teljesen megtalálom önmagam és egyensúlyt hoz az életembe.

Minden sport megtanítja valamire az embert, mit gondolsz, téged mire tanított meg?

Ezzel teljes mértékben egyetértek. Amire engem a leginkább megtanított az a kitartás, az akarat és hogy soha semmit nem szabad feladni. Ha valamit kitűz az ember saját maga elé, akkor azt tűzön-vízen át véghez kell vinni és küzdeni kell érte, mint egy igazi harcosnak. Ezek az elemek nemcsak a sportban igazak, hanem a való életben is, ott is hasonlóképpen kell teljesíteni. Ez az, amire szerintem a leginkább megtanítja a sport az embereket, hogy sokkal céltudatosabban és motiváltabban éljenek, hozzanak meg döntéseket és cselekedjenek mindezeknek megfelelően. 

Milyen eredményeket értél el az evezés során?

Mivel a 2019-es tanévben közbeszólt a veszélyhelyzet, illetve a mostani 2020-as tanév novemberében úgyszintén, ezért sajnos nem tudok olyan sok eredményt kiemelni. Viszont, amin eddig részt vettem és helyezést is értem el, az a 2019-es egyetemi Mikulás Kupa, amin ezüstérmet sikerült szereznünk egyetemi férfi csapat kategóriában. Ezt követte 2020. februárban az Ergométeres Országos Bajnokság, amin egyetemi csapat kategóriában a negyedik helyet szereztük meg, majd a következő napon egyetemi amatőr férfi kategóriában a negyedik helyet sikerült elhoznom. 

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Igazából az összes eddigi eredményemre büszke vagyok, mert ezekért, mind csapat és mind egyéni viszonylatban is komoly munkát, erőt és energiát tettünk bele. Éppen ezért nem is tudnék kiemelni egyet sem ezek közül. Visszagondolva mindegyikben volt valami különleges. A Mikulás Kupa számomra hatalmas élmény volt, hiszen ez volt életem első ergométeres versenye, ahol egyből egy 42 km-es táv lehúzásával indítottunk a csapattal. A februári versenyeimben pedig azt emelném ki, hogy ott a Pannon Egyetem színeit képviselve országos szinten mérhettem össze erőlétem a többi versenyzővel szemben.

Jelenleg is evezel? (akár hobbi szinten, vagy versenyszerűen is)?

Igen, jelenleg is a Veszprémi Egyetemi Sport Club evezős csapatát erősítem, és még egyetemi pályafutásom alatt is szeretném aktívan kivenni a részem az egyesület életéből. Igazából szerencsére olyan az edzőnk, aki nagy híve a versenyeknek és az összes edzésünket úgy építi fel, hogy aki rendszeresen jár, az egy jó állóképességgel, és kondícióval tud részt venni bármiféle megmérettetésen. Természetesen a csapattagok lelkesedése is hasonlóan aktív, illetve kiélezett ezekre, és éppen ezért mindig tudunk csapatot kiállítani.

Most a vírus okozta helyzet hogyan hatott az edzéseitekre, a versenyekre?  Tudtok ilyenkor is edzeni? A tél és a vírus sem könnyíti meg, gondolom.

Ez az egész veszélyhelyzet annyiban befolyásolja az edzéseinket, hogy a délutáni termi tréningek most szünetelnek, viszont a hajnali ergométeres készüléseinket meglehet tartani versenyre való készülés miatt. A versenyekre gyakorolt hatása még tisztázatlan, mert nem tudunk ezzel kapcsolatban semmit, bár szerintem sajnos az idei Mikulás Kupa elmarad. Abban viszont mindannyian nagyon reménykedünk, hogy a jövő év eleji Ergométeres Országos Bajnokságot még ha zárt kapuk mögött is, de megtartják.

Mik a terveid a jövőre nézve ezzel a sporttal, további versenyek esetleg?

A jövőben is szeretném megtartani hosszútávon ezt a fajta elköteleződésem az evezés felé. Hasonlóképpen tekintek a versenyekre is. Szóval, ha lesz rá lehetőségem, akkor továbbra is szeretnék részt venni és képviselni a Pannon Egyetem színeit egyéni és csapat szinten egyaránt.

Fotók: Imre Milán

A Az evezésben teljesen megtalálom önmagam bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Hogy eme olykor nyomasztó érzésen kívül mit ad a doktori képzés? Nehéz kérdésnek tűnhet, de valójában nem az, hiszen egyetlen szóval megválaszolható. Lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy tanulj, művelődj, kapcsolati hálót építs, biztosítsd a megélhetésedet és bizonyos szempontból egy kicsivel több legyél, mint a társadalmunkat alkotó személyek jelentős része.

A doktorandusz hallgatók mindennapos tevékenysége sokak számára homályba burkolódzó terület lehet. Mégis, mit csinál pontosan egy PhD hallgató? A válasz egészen egyszerű és talán még unalmasan is hangzik: tanul, vizsgázik, kutat, publikál, konferenciákon vesz részt, tehát utazik, munkájával tanszéki, vagy egyetemi kollégákat segít ki. Órát tart, órákat helyettesít, alap-, vagy mesterszakos témavezetést vállal, projektek megvalósításában vesz részt és persze azon dolgozik, hogy időben és megfelelő minőségben befejezze a képzés megkoronázásának tekinthető doktori disszertációt. Az államilag támogatott képzésben részt vevő hallgató munkájáért ösztöndíjat kap, amely az első két évben havi 140, a második két évben pedig havi 180ezer forint. Ezt alkalomadtán lehetséges még kiegészíteni különféle ösztöndíjakkal és projektmunkákkal.

Mi kell ahhoz, hogy az egyszeri hallgató PhD képzésben vegyen részt? Mindenképpen kell hozzá egy alapszakon és egy mesterszakon megszerzett oklevél, egy elhivatott témavezető, egy jónak és érdekesnek tűnő téma, valamint néhány maroknyi elszántság és elhivatottság. A képzés összesen négy évig tart. Az első két év során tantárgyakat és hozzájuk kapcsolódó vizsgákat kell teljesíteni, az alap-, és mesterszakhoz hasonlóan. Igen, ez azt jelenti, hogy tanulni kell. A képzés első igazán fontos mérföldkövéhez a második évének végén érkezik a doktorandusz, hiszen komplex vizsgát kell tennie, amely leginkább talán egy záróvizsgához hasonlítható. A vizsga elméleti része az első két év tantárgyaihoz kapcsolódik, míg a második részt a hallgató egyéni, kutatói előrehaladásáról szóló beszámoló szolgáltatja. A képzés második két évében már nincsenek tantárgyak, a hallgató az egyéb egyetemi és tanszéki elfoglaltságain kívül a saját előmenetelével kell, hogy foglalkozzon. Kutatnia és publikálnia kell, szakmai konferenciákon kell részt vennie, valamint el kell készítenie a doktori disszertációt és fel kell készülnie annak a megvédésére.

Megéri-e doktori képzésre jelentkezni? Azok alapján, amiket ezidáig a képzés során tapasztaltam, a válaszom igen, de végső, a teljes folyamatot összegző véleményt szívem szerint majd csak akkor mondanék, ha már fejemen lesz a talár sapka, kezeimben pedig az elfehéredő ujjakkal szorongatott doktori oklevél.

Lehet, hogy egy mesterszakos tanulmányai végén járó hallgató számára mindez ijesztő lehet. Ez azonban nem gond, úgy vélem, hogy a legtöbb PhD hallgató számára is az volt. Ha érzel magadban érdeklődést a tudományos életpálya iránt, azt javaslom, ne habozz. Bármily félelmetesnek is tűnik a doktori képzés, ne felejtsd el, hogy a barátok, a hallgatótársak, az egyetem, a kar, a tanszék és témavezetőd mindig melletted állnak. Mi baj lehet, egy próbát mindenképpen megér, ugye?

(Fotók: archív, pixabay.com)

A Te jelentkezel? 6 dolog, amit tudnod kell a PhD képzésről. bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Kezdésnek nézzünk néhány dolgot, amelyet érdekesnek találtam az itteni oktatással kapcsolatban és véleményem szerint jó, ha te is tudsz, kedves olvasóm.

A finn diákokat nem osztályozzák. Jól látod, nincsenek jegyek és nincsenek vizsgák sem. Az első valódi számonkérést 16-17 éves korukban írják a diákok, amely központi vizsga eredményétől függően két választásuk lehet: az úgynevezett ‘upper secondary school’ – azaz felső tagozatra való jelentkezés vagy a ‘vocational school’ azaz szakiskolában történő továbbtanulás. Ezt követően a diákok több mint fele egyetemi képzésre adja a fejét, ahol – hasonlóan a magyar rendszerhez – először alapképzésen, majd mesterképzésen fejlődhet tovább.

Az iskolákban nagyon kevés a házi feladat, az oktatás általában 9 órakor kezdődik, a legtöbb diák pedig kétnyelvű képzésben részesül már a kezdetektől svédül – amely Finnország második hivatalos nyelve; és 11 éves koruktól egy másik nyelvet is elkezdenek tanulni, amely általában az angol.

A következőkben a saját tapasztalataimmal szeretném kombinálni ezeket a tényeket, ha már van szerencsém a saját bőrömön is megtapasztalni a méltán híres finn oktatást.

A tanár-diák közötti úgynevezett ‘power-distance’ azaz hatalmi távolság nagyon kicsi, szinte nem is létezik. A kapcsolat a kölcsönös tiszteleten és együttműködésen alapul. Az órákon nincsenek buta kérdések vagy helytelen válaszok, csupán vélemények vannak, amelyeket együtt megbeszélve jutunk el a végső következtetésre.

Vizsgák ugyan nincsenek, viszont annál több a csapatmunka. Megmondom őszintén hogy ez az, ami a legembertpróbálóbb tapasztalás számomra. Abból, hogy otthon írásbeli vizsgák vagy egyszemélyes szóbeli számonkérések vannak, beleesni abba, hogy minden (!) tantárgy esetében 4-5-6 (első körben) teljesen idegennel kooperálva dolgozzunk elég komoly projekteken, valódi kihívást jelentett számomra. Arról nem is beszélve, hogy cserediákként egyikünk anyanyelve sem az angol és az alaptudásunk is elég eltérő egy-egy témakört illetően. Az első két hétben realizáltam úgy igazán, hogy a multikulturalizmus amellett, hogy természetesen csodás dolog, mégis mennyire megnehezítheti az együttműködést.

Másik dolog, ami nagyon más és kifejezetten tetszik nekem, hogy valódi cégekkel együttműködve valós problémákon dolgozhatunk a tanulmányaink során. Konkrét példának a B2B and Organistation Marketing in Business Context tantárgy keretén belül elvégzett projekt munkánkba szeretnélek kicsit elkalauzolni benneteket. A félév során a helyi Lapland Panimo-val együttműködve dolgoztunk egy projekten – a 7 főből álló csoportunkkal. Három beadandó dolgozatot írtunk az utóbbi 2 hónapban, amelyek során a cégről szóló alap-információk megismerésétől eljutottunk odáig, hogy a múlt hét folyamán 4 javaslatot prezentáltunk a tulajdonos és a marketing-vezető előtt azzal kapcsolatban, hogy a vállalat hogyan tudna javítani a business-to-business marketingjén.

Az előbb említett nagy létszámú csoportból fakadó kooperációs nehézségeken túl az is kihívást jelentett (nem csak) számomra, hogy a tanórák során nagyon kevés lexikális, direktben leadott tananyagra tudtunk csak támaszkodni. Ennek következtében rengeteg egyéni kutatómunkát voltunk kénytelenek elvégezni és számtalan angol üzleti nyelvezetet használó cikken rágtuk át magunkat – az első “sokk” után azonban rettenetesen élveztem hogy végre önálló lehetek. Felemelő érzés, amikor a tanár szabad kezet ad nekünk, diákoknak és bízik abban, hogy jó munkát fogunk végezni egyedül is. A rengeteg kutatásnak és a valós projektnek köszönhetően pedig úgy érzem, hogy sokkal mélyebben beleástam magam a kiadott témába és több mindent tanultam azáltal, hogy igazán a projekt részesének éreztem magam.

Az International Sales Process Management and CRM tárgyam keretén belül pedig minden órán más-más feladatot kapunk.

Az első alkalommal tárgyalnunk kellett. Röviden a témáról: egy taxi cég autókat szeretne vásárolni, egy másik pedig autókat szeretne értékesíteni a számukra. Három fős csoportokra rendeződve különféle kritériumoknak megfelelően tárgyalási tervet kellett készítenünk – erre a feladatra fél óránk volt. Ezt követően pedig párokba állítva a vevőket és az eladókat 20 percünk volt megegyezésre – vagy épp nem-megegyezésre jutni. A mi csapatunk az eladók táborát erősítette – és véleményem szerint végső soron egy elég jó egyezséget sikerült kötnünk a taxi-céggel.

Egy másik alkalommal villám-eladást gyakoroltunk 7 fős csoportokban: kaptunk egy zsákot, amiben teljesen random tárgyak voltak (hajcsat, plüss nyuszi, feles pohár, stb.). A zsákot körbe adva mindenki kivett egy tárgyat és 10 másodperc gondolkodás után 1 percünk volt eladni azt, ami a kezünkben volt. A gyakorlat végén megválasztottuk a legjobb eladót, aki egy utolsó körös megmérettetésen még egyszer megkapta ugyanezt a feladatot – más tárgyakkal, immáron 5 perc alatt kellett eladnunk azt a csoport többi tagjának.

Az utolsó gyakorlat pedig amit megemlítenék, a power-presentation feladatunk volt. Véletlenszerűen 6 fős csapatokba osztott minket a tanárnő, majd mindenki kapott egy-egy céget, amelynek a hűségprogramját elejéről a végéig körbejárva prezentációt kellett tartanunk az osztálynak – a miénk a Lufthansa Miles & More programja volt. A csavar azonban még csak most következett: onnantól, hogy csapatokra bomoltunk odáig, hogy bemutatásra került a prezentációnk mindössze 45 percünk volt. Izgalmas és érdekes, hogy időhiányban hogyan alakulnak a prioritások, hogyan osztjuk be ezt a háromnegyed órát és a feladatokat miképp dobjuk szét egymás között.

A következő dolog, ami kicsit összezavarja a mindennapjaimat, az a következetes rendszert nem tartalmazó órarendem. Nem tudom, hogy minden finn egyetemen így van e, de itt minden héten más óráim vannak, mindig más időpontokban, és arra is készen kell állnom, hogy egyik pillanatról a másikra lemondanak, vagy épp beiktatnak egy-egy alkalmat akár a következő napra is. Programot – vagy éppen csoportmegbeszélést – szervezni így elég nehéz, tekintve hogy nincs konkrét időbeosztásom. Ennek köszönhetően viszont legalább tanulok egy kis rugalmasságot, amire egyébként nagy szükségem is van idekint.

Összességében tehát nagyon élvezem a tanulást idekint, Rovaniemi-ben. Teljesen más, mint otthon, és bár jó pár kihívással szembesültem az itt töltött hetek-hónapok alatt, mégis úgy gondolom, hogy minden nehézség és azok leküzdése hozzáad valamit a személyiségemhez. Jobb helyet nem is választhattam volna arra, hogy a lehető legtöbbet fejlődjek minden téren az Erasmus-om alatt.

Fotók: Gyulai Edina

A Finnország – Erasmus-number-3 bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Fontos azzal kezdenem, hogy ne gondoljátok, hogy elkapkodott dologról van szó. A GTK öregdiákjainak egy lelkes csoportja már egy-másfél évvel ezelőtt elkezdett dolgozni egy alumni közösség alapításának ötletén. Ők később lelkiismeretes és udvarias hallgató módjára felkeresték a kar vezetését is, ahonnan támogató hozzáállást szerezve immár egyesített erővel, kari munkatársakat is bevonva folyt a szervező-, és előkészítő munka. Hogy mi lett az eredmény? Egyértelmű, hogy egy különleges és hosszú távon is sikeresen működtethető rendszer. A GTK olyan magas bizalmi szintű, alulról építkező, közös értékteremtő csoportot hozott létre, amely a win-win szituációk elérésére törekszik. Tudom, ez így nagyon jól hangzik, már-már túlságosan is. Hogy mit is jelent ez pontosan? Valójában azt, aminek elsőre is tűnik, egy baráti és üzleti kapcsolatokon alapuló hálózatot, ahol a tagok és a Gazdaságtudományi Kar kölcsönösen támogatják és segítik egymást. A kar részéről egyértelmű cél a végzett hallgatókkal történő kapcsolattartás, az üzleti élettel való kapcsolatteremtési és együttműködési lehetőségek feltérképezése, a diplomaszerzést követő segítségnyújtás (például tréningek, képzések), vagy egyszerűen csak jó hangulatú, a kapcsolati háló építésére alkalmas programok szervezése. Az ötletgazdák a jelenlegi hallgatókra is gondoltak, hiszen célként tűzték ki a céges ösztöndíj lehetőségek megteremtését, valamint gyümölcsöző együttműködések kialakítását. Igen, jól látod, ez egy olyan szervezet, amely segítségével a végzett hallgató nosztalgiázhat, tanulhat, barátokat és üzleti partnereket szerezhet, hallgatókat mentorálhat, más tagoktól segítséget kérhet, vagy épp kedvet kaphat ahhoz, hogy tovább tanuljon, illetve posztgraduális képzést végezzen.

Ez minden? – kérdezheti a vállalati környezetben edződött szakember, miközben úgy pöccinti arrébb a cikkemet, mint a nyáridőben szemtelenkedő rémkaticát. Nem, dehogyis, még nincs vége! Az alakulóban lévő egyesületben való tagság tagdíjfizetési kötelezettséggel jár majd ugyan, de az mindössze havi 500, azaz ötszáz forint lesz. A tagok az alumni szervezet rendezvényein történő részvételre, illetve egyéb, partnereknél igénybe vehető kedvezményekre jogosító tagsági kártyát kapnak majd. Tervben van továbbá egy extra előnyöket biztosító „aranytallér” rendszer bevezetése is. Akkor is jó hírem van, ha most lefelé görbülő szájjal révedsz a távolba azon sopánkodva, milyen rosszul döntöttél, amikor korábban nem a GTK-t választottad a továbbtanuláshoz. A szervezetbe ugyanis pártoló tagként olyanok is beléphetnek, akik nem a  Gazdaságtudományi Karon, sőt, akár nem a Pannon Egyetemen szerezték a diplomájukat, de szimpatizálnak a karral, valamint az öregdiákokat tömörítő egyesület elképzeléseivel. Amennyiben még tanulsz, de korábban már befejeztél egy szakot, szintén szívesen látnak az egyesületben.

A közösség már most is rendszeresen szervez programokat, félévente kettőt. A projektmenedzsment és az együttműködés témájú szakmai délutánokról már lemaradtál, de a november 29-i leadership központú programot még elcsípheted. Viszket már a tenyered, ugye? Ne aggódj, nem csak ajánlás, vagy meghívás útján lehet bekerülni, ha jelentkeznél, nem kell mást tenned, mint küldeni egy e-mailt az alumni@gtk-uni-pannon.hu címre, vagy a kari honlapot átböngészve kiválasztani és regisztrálni valamely alumni rendezvényre.

Fotó: Gazdaságtudományi Kar

A Alumni program, avagy a GTK újabb nagy dobása bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Először is érdemes tisztázni, hogy mi a fene pontosan az a Tudományos Diákköri Konferencia. Szemüveges, pattanásos arcú, életük minden percét a tanulásnak és a tudománynak szentelő ifjú tudóspalánták elvont hangulatú gyűjtőrendezvénye talán? Nem, dehogyis, a legkevésbé sem!

A TDK egy olyan rendezvény, illetve rendezvénysorozat, ahol bárki, legyen akár alap-, vagy mesterszakos, kicsi, vagy nagy, fekete, vagy szőke hajú, kipróbálhatja magát. A részvételhez mindenképp szükséged lesz egy lelkes témavezetőre, egy maroknyi bátorsággal fűszerezett önbizalomra, egy Téged érdeklő témára, valamint egy, a Tőled telhető legjobb minőségben megírt TDK dolgozatra. Hogy milyen egy TDK dolgozat? Valójában a szakdolgozathoz tudnám leginkább hasonlítani. Bizonyos esetekben akár szó szerint meg is egyezhet azzal, de alapvetően lehet annál némileg egyszerűbb, rövidebb, kevésbé részletes is.

Amikor az Egyetemünk újság főszerkesztője megkért, hogy készítsek egy TDK-ról szóló cikket, azt mondta, írjam meg, hogyan TDK-zz. Tévéreklámokat megszégyenítően széles és magabiztos mosoly kíséretében mondtam igent, hiszen erre a kérdésre borzasztó egyszerű a válasz: bárhogyan, akárhogyan, csak menj. Hogy miért? Azért, mert megéri, azért, mert jó, mert sokat tanulhatsz belőle, mert sikerélményed lehet, mert kitűnhetsz a hallgatótársaid közül, mert azon dolgozhatsz, ami valóban érdekel, megvetheted a lábad a tudományos világban, és mert nagyon sok pénzt kereshetsz vele.

Ha félsz attól, hogy nem vagy elég jó ahhoz, hogy Tudományos Diákköri Konferencián vegyél részt, akkor menj el egyre nézőként és győződj meg arról, hogy hozzád tökéletesen hasonló hallgatók vesznek részt, tartanak prezentációkat ezeken a rendezvényeken. A TDK dolgozat megírása során sok új dolgot megtanulhatsz, köztük szakmai ismereteket is, kapcsolati hálót építhetsz és tapasztalatokat gyűjthetsz. A leadott dolgozatodat független, szakmailag elismert személyek bírálják majd el, a szóbeli prezentáción pedig korrekt zsűri pontozza majd a munkádat. Fontos, hogy ne a győzelemért, ne a helyezésért, ne a későbbi potenciális ösztöndíjlehetőségekért csináld. Inkább önmagadért és azért, mert érdekel a téma, amit magadnak választottál. Csak így lehetsz igazán sikeres, máskülönben nincs esélyed. Óva intelek attól, hogy elbízd magad, ne gondold, hogy Te vagy a legjobb, mert még ha csak egy kicsivel is, mindig, mindenkitől van jobb. A tudományos sikereken túl a részvétel és az esetlegesen elért helyezést számos ösztöndíjlehetőséget nyit meg előtted és egyben segítséget nyújt abban, hogy elnyerd a különféle pályázati pénzeket.

A TDK intézményi, vagy kari fordulóján (ITDK, vagy KTDK) elért siker (helyezés) is édes, de azt követően tovább juthatsz az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK), melyet minden második évben szervez meg Magyarország valamely felsőoktatási intézménye. Amikor itt különdíjat, vagy helyezést érsz el, az különösen jó érzés, ajánlom, hogy próbáld ki és legyen benne részed. Ha netán első helyen végeznél, hirtelen további lehetőségeid adódnak majd, hiszen Pro Scientia Aranyéremre pályázhatsz. Most azt mondod, hogy mindez lehetetlen számodra? Tévedsz! Próbáld ki magad, mert ismerek olyanokat, közülük egyet egészen közelről is, akik ugyanezt gondolták, most pedig épp egy ilyen aranyérem porosodik a szobájukban a polcon. Ha nem hiszed, járj utána, jelentkezz TDK-ra.

Fotók: Strack Flórián

A Ne menj TDK-ra, ha… bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

In medias res kezdésem után természetesen egy kis háttérsztorit is szolgáltatok nektek: a következő félévet Finnországban, Rovaniemi városában, a Lapland University of Applied Sciences (Lapland UAS) hallgatójaként fogom eltölteni, köszönhetően az Erasmus programnak. Mindig is szerettem volna külföldön tanulni. Biztos vagyok benne, hogy a következő négy hónap rengeteget fog formálni rajtam, többek között ugyanis meg fogok ismerkedni egy másfajta oktatási rendszerrel, más kultúrából származó emberekkel fogok találkozni, és kénytelen leszek angolul beszélni, amit már nagyon várok, hiszen rettenetesen hiányzik a nyelv használata.

Elég függetlennek tartom magamat, éppen ezért a döntést az utazásról egyedül én hoztam meg. Ami fáj és nehéz lesz, az az, hogy a páromat itthon kell hagynom, viszont ahogy mindenki a környezetemben, ő is támogat. Tudja, hogy mennyire szeretnék világot látni, és hogy egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagynom – máshogy ugyanis nem biztos, hogy lenne alkalmam ekkora költségen huzamosabb ideig külföldön tartózkodni.

Az utóbbi hónapokban apránként elintéztem mindent (is), amire szükség volt. Megvettem a kiutazáshoz szükséges repülőjegyeket – kettőt, mert Helsinkiben át kell majd szállnom; kerestem szállást az egyetem egyik kollégiumában és elutaltam a kaució összegét; megcsináltattam az útlevelemet és igényeltem Európai Egészségbiztosítási Kártyát is; kötöttem egy kötelező utas- és felelősségbiztosítást; nyitottam egy eurót kezelni képes bankszámlát, így odakint ingyen tudok majd kártyával fizetni és a telefonszolgáltatómnál is megérdeklődtem a roaming- és percdíjakat. Emellett kinyomtattam minden szükséges dokumentumot – kétszer, egy-egy példány megy mindenből a kézipoggyászba és a feladott bőröndbe is. Írtam egy pakolólistát is, és úgy érzem, hogy szépen lassan elkezdhetem megvenni a dolgokat, amik még hiányoznak.

Jelenleg a legtöbb gondolatom akörül forog, hogy mennyi mindent szeretnék odakint csinálni majd, a tanulás mellett. Írtam egy Erasmus-bakancslistát, amelyen a következők szerepelnek:

1. Látni szeretném az északi fényt.
2. Jó lenne felülni egy rénszarvasra, vagy legalább megsimogatni egyet.
3. Rovaniemi-ben van a Santa Claus Village, ahol az igazi(!!!) mikulás él. Szeretnék vele egy közös képet lőni.
4. Megkóstolnék valami tradicionális finn ételt.
5. Finnországban óriási hagyománya van a szaunázásnak, nem véletlenül hívják őket finn-szaunának. Majdnem minden – ha nem minden – házban/hotelben található legalább egy, és ez alól a szállásom sem kivétel. Szóval az lenne a célom, hogy egy héten át minden nap beüljek pár percre.
6. A kinti Erasmus diákszövetség, az ESN Lapland a félév során több bulit és másfajta eseményt szervez a világ minden tájáról érkező diákoknak. Megfogadtam, hogy legalább az egyiken szeretnék részt venni.
7. Nemcsak Rovaniemi, hanem a környezetében lévő városok is gyönyörűek, így közülük legalább az egyikbe szeretnék ellátogatni.
8. Rendszeresen tervezek majd blogolni is a kint töltendő négy hónap alatt, és legalább az egyikben jó lenne minimum 6 posztot írni – biztos vagyok benne, hogy lesz majd miről.
9. Szeretném körbejárni bringával a várost és a környező erdőket.
10. A városban található egy híd is, amit The Jätkänkynttilä/Lumberjack Candle Bridge-nek neveznek. Szeretném innen, vagy legalábbis a híd közeléből megnézni egy este a naplementét.
11. Ha már úgyis internacionális lesz kint a hangulat – a szállásomon kizárólag az Erasmus program által érkező diákok fognak lakni, szerintem vicces lenne megtanítani valakit pár magyar szóra, kifejezésre.

Láthatjátok, hogy nem óriási vagy teljesíthetetlen dolgokat soroltam most fel, és biztos vagyok benne, hogy ez a lista a későbbiekben még bővülni fog. Augusztus 18. tehát itt van a nyakamon és már kíváncsian várom, hogy mit tartogat számomra ez a kaland.

(Fotó: pixabay.com)

A Erasmus number 0. bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ) 1994 óta látja el Magyarországon a doktori képzésben résztvevők érdekvédelmét a különböző felsőoktatási, politikai és társadalmi fórumokon. A DOSZ tagjai a 29 doktori képzést folytató felsőoktatási intézmény doktorandusz önkormányzatai, ezáltal több mint 12.000 fiatal kutatót ér el.

Szervezetünk az érdekvédelmi feladatok mellett több fontos és kiemelendő feladatot ellát. 2013 óta szerteágazó tudományos osztályrendszert működtet, melyekben a magyarországi és határon túli doktoranduszok tudományterületek és ágak szerinti besorolásban tevékenykedhetnek egymás és a szervezet közös sikere érdekében. Mára a DOSZ 22 tudományos osztállyal és mintegy 600 fiatal kutatóval áll a társadalom és a tudomány rendelkezésére. Ezen lehetőségek ihlették meg a Fiatal Szakértői Rendszerünket, melynek célkitűzése, hogy lehetőséget teremtsen a doktori képzésben jelenleg, vagy a korábban résztvevők számára, hogy tudásukat, szakértelmüket a szűken vett akadémiai szektoron túl is kamatoztathassák, és különféle szakmai vagy tudományos projektek teljesítésére közvetítsük ki őket.

A rendezvény múltja

A DOSZFESZT jogelődjét a DOSZ Nyári Táborát évről-évre eredményesen szerveztük meg az elmúlt években. A rendezvény résztvevőinek számát a DOSZ 2012-ben történt köztestületté válását követően 2013-ban 150 főre sikerült növelni, majd az ezt követő években nagyságrendileg ezen a szinten tartani az ellátogató doktoranduszok számát. Ezen rendezvény szakmai tartalmát is sikerült tovább növelni, és vonzóvá tenni a tanulmányaikat éppen akkor megkezdők számára, amely során így már közel 70 %-ban első éves résztvevők jelentkeztek és kezdték meg hatékony beilleszkedésüket a doktorandusz közösségbe. A táborok különös jelentőséggel bírnak a tanulmányaikat éppen megkezdő PhD hallgatók számára.  A Nyári Tábor résztvevői létszámát azonban már nem tudjuk tovább emelni, hiszen elértük azt a potenciális határt, amit ezzel a rendezvénnyel teljesíteni tudunk. Így arra az elhatározásra jutottunk, hogy életre hívjuk a DOSZFESZT-et, mellyel kiszélesíthetjük a potenciális résztvevői kört.

A rendezvény fő célcsoportjai

A Doktoranduszok Országos Szövetsége idén XXV. Jubileumát ünnepeli, melynek apropóján idén először rendez saját szervezésű fesztivált értelmiségi fiatalok számára, Keszthely városában, 2019. augusztus 15-18. között.

Rendezvényünk fő célcsoportja doktoranduszok, doktorjelöltek, fiatal oktatók és kutatók, de különös figyelmet fordítunk a mester szakos hallgatókra, szakkollégistákra, a TDK-sokra is, akik az utánpótlását biztosítják a doktori képzésnek, és tágabb értelemben pedig a tudományos utánpótlásnak. Összességében tehát, az értelmiségi fiatalokat várjuk, ahol a testi-lelki feltöltődésen és a szórakozáson túl a szakmai kíváncsiság kielégítésére is van lehetőség. A rendezvény tehát kötetlenebb keretek között kíván szakmai és kapcsolatépítési lehetőséget biztosítani maximum 1000 fő résztvevő számára.

Házigazda intézmény

A helyszín tekintetében a választás több szempontból is Keszthelyre esett. Egyrészről a korábbiakban itt rendeztük meg az egyik legsikeresebb táborunkat, másrészről manapság fesztivált szinte elképzelhetetlen, hogy olyan helyen rendezzük, ahol nincs strandolási lehetőség. Mindemellett fontos lehet, hogy a Pannon Egyetem Georgikon Kar közvetlenül a Balaton partján elhelyezkedő kampusza és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra (strand, sportpályák, kollégium, konferencia-központ) kiválóan alkalmas egy ilyen rendezvény befogadására. Keszthely az utóbbi években egy komoly hagyományokkal rendelkező városa volt az oktatásnak, kultúrának. A Georgikon Európa első rendszeres agrár-felsőoktatási intézménye. Ezen okok miatt esett a választás a Balaton Fővárosára. A Pannon Egyetem számára is megtiszteltetés a rendezvény házigazda szerepe. Az egyetem minden kara egyetemi kar, hiszen mindegyik karhoz tartozik doktori iskola. 

Fővédnökök

Nagy örömünkre szolgált, hogy Dr. Navracsics Tibor az Európai Bizottság kultúráért, oktatásért, ifjúságért és sportért felelős biztosa is egyetért céljainkkal és elvállalta a fesztivál fővédnökségét. Navracsics Tibor Európát és Magyarországot is harmóniában látja és képviseli és azt gondolja, hogy a doktoranduszok, kutatók, oktatók számára manapság már a tudományos pályán zajló verseny nemzeti szinten nem értelmezhető, hanem kizárólag nemzetközi szinten.

Fesztiválunk arca, egyben nagykövete Vastag Csaba előadóművész.

A rendezvény szakmai koncepciója

A fesztivál programja nem azonos az ismert könnyűzenei palettával készülő rendezvényekkel, ez nem is célunk. A célunk sokkal inkább az egyediség, hogy ez valóban egy értelmiségi fesztivál legyen. Rendezvényünk fősodrában a mesterséges intelligencia és az innováció témaköre áll. A szakmai napunk (augusztus 16.) fővédnökségét Palkovics László ITM Miniszter vállalta el. Ennek keretén belül egy interaktív MI-kiállítást, illetve startup szimulációs versenyt is tervezünk. 

Elsős tájékoztatók és a tudományos osztályok bemutatkozása

A rendezvény szakmai részének programját képezik a tudományos pályakezdő kutatók számára szervezett előadások, melyek célja, hogy a tudományos pályát újonnan elkezdő fiatal doktorandusz kollégák számára nyújtson tájékoztatást és segítséget a doktori képzést érintő valamennyi témában.

• elérhető ösztöndíjak,
• doktori képzés útvesztői
• publikációs lehetőségek,
• kutatás-módszertan
• doktorandusz érdekképviseletek tevékenysége

Mesterséges intelligencia – Innováció

Rendezvényünk szakmai részének fókuszában a Mesterséges Intelligencia és az innováció lesz. A szakmai napunk fővédnökségét Palkovics László Miniszter Úr vállalta el, mely úgy gondolom, hogy méltán jelzi majd nívóját. Ennek keretén belül tervezünk egy interaktív MI-kiállítást, startup szimulációs versenyt, és természetesen több nagyon izgalmas programot.

A téma egyrészről azért fontos, mivel a mesterséges intelligencia napjainkban kiemelt szerepet kap. Üdvözöljük azt, hogy a kormány felismerte a mesterséges intelligenciából és a digitalizációból adódó lehetőségeket és azok használatával járó kihívásokat, amelyet a Digitális Jólét Program kereteibe foglalt, melyben a DOSZ is aktívan részt vesz. És hogy hogyan használjuk, hogyan használhatjuk a MI-t, mi kutatók, doktoranduszok? A kutatói szférában is oly módon, hogy alkalmazása, felgyorsíthatja egy-egy kutatás eredménnyel vagy akár eredmény nélküli befejezését, amely annak ellenére, hogy látszólag eredménytelen, egy hipotézis valóságtartalmát minősíti, ily módon ez is eredménynek tekinthető. Másrészről nekünk, doktoranduszoknak, elsősorban a fiataloknak, akik jövőt formálnak a saját kutatás területeiken, fontos, hogy ismerjék a legújabb szakirodalmat, de éppen olyan fontos, hogy a legújabb elérhető technológiát is ismerjék meg, amelyek előrébb lendíthetik a kutatásaikat a sikeresség irányába. Ezt tovább gondolva született meg az ötlet, hogy a DOSZFESZT szakmai napja épüljön a MI köré, nézzük meg mi, mint kutatók mit tudunk, azaz hogyan használjuk fel mi a mesterséges intelligenciát, ugyanakkor kapjunk információt, hogy milyen új technológiák léteznek a piacon. A DOSZ elkötelezett abban, hogy nekünk doktoranduszoknak feladatunk, hogy kutatásokat végezzünk, elsősorban eredményes kutatásokat és ennek érdekében tudjuk felhasználni azon eszközöket, amit a mesterséges intelligencián alapuló technológián alapuló eszközök és lehetőségek nyújtanak.

Kulturális koncepció

A fő tematika mellett kulturális előadások is színesítik programunkat, de tervezzük magas értékkel bíró klasszikus- és könnyűzenei fellépők szerepeltetését is. A résztvevők széles körű turisztikai és sportprogramok közül is választhatnak. 

Fontosnak tartjuk, hogy az ifjúsági érdekképviselet, illetve a felsőoktatási intézmények is megjelenjenek fesztiválunkon. A Magyar Ifjúsági Konferencia, a Nemzeti Ifjúsági Tanács és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, mint partnereink jelenlétére és támogatására szintén kiemelten számítunk.

Ifjúságpolitika iránt érdeklődők számára a Nemzeti Ifjúsági Tanács szervez programokat: a NIT kerekasztal-beszélgetést tervez a V4 országok ifjúsági tanácsaival, a korosztályt érintő tendenciákról, aktualitásokról, helyzetképről. Emellett a Strukturált Párbeszéd folyamatához kapcsolódó kutatási eredmények bemutatására is sor kerül az elmúlt évekből. Készülünk angol nyelvű szakmai programokkal is, így a nem magyar anyanyelvű doktoranduszokat is invitáljuk a fesztiválra.

A tudományos osztályok hagyományossá vált nyári verseny keretein belül továbbra is megmérettethetik magukat színes sport-programok, strand- és vízi programok, borkóstoló, hajókirándulás, borudvar, illetve a Civil Szigeten is számos installáció várja majd a Fesztivál vendégeit.

Vendégek:

• The Biebers
• F!SH
• Vastag Csaba
• Zeneművészeti egyetemisták rézfúvós együttese
• Bordó Sárkány ás Aserdus
• Magidom
• M/Ámor
• Dixie Kings of Hungary
• Talamba
• Junkie Jack Flash
• FunThomas Band
• Chris-M
• Animal Cannibals
• Chris-M

Kapcsolatépítés lehetősége és a családbarát fesztivál koncepciója

Rendezvényünk során kiemelt figyelmet fordítunk a családokra, továbbá arra is, hogy kötetlen keretek között kerülhessen sor a baráti és szakmai kapcsolatok ápolására. Hosszútávon kiemelt célunk a DOSZ égisze alatt szervezett rendezvényeink családbarát megvalósítása, hogy ne kelljen a fiatal kutatóknak a család vagy a szakmai-közösségi-tudományos élmény között választani. A nap programja a legkisebbektől a legnagyobbakig kiszolgálja majd a közönséget, így szeretnénk ösztönözni azt, hogy családostul érkezzenek a látogatók.

Záró

Azt gondolom, hogy rendezvényünk vonzó lehet mindazok számára, akik szinte minimális összegből szeretnének négy napot értelmesen és kulturáltan szórakozva eltölteni a Balaton partján. Amivel még többet ad ez a fesztivál, az az a közeg, akikkel akár egy életre szóló szakmai és baráti kapcsolatokat lehet kialakítani.

Aki bővebben szeretne tájékozódni a fesztiválról, keresse fel a DOSZFESZT facebook oldalát, illetve eseményét, instagram oldalát, továbbá a doszfeszt.hu oldalt! Jegyek elérhetők a doszfeszt.hu oldalon.

A Doszfeszt bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.