Sütésre fel, jöjjön a recept:

HOZZÁVALÓK- tészta
• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 tojás (+ 1 tojás a kenéshez)
• só
• 45 dkg tejföl
• 1 dl cukros, langyos tej
• 5 dkg élesztő vagy 1 csomag sütőpor

HOZZÁVALÓK- töltelék
• 1 kg káposzta
• olaj
• só
• bors

ELKÉSZÍTÉS
A káposztát félbevágjuk, kiszedjük a belsejét, majd lereszeljük. Én jobban ajánlom a darálást, hisz gyorsabb, de ezt egyéne válogatja. A végeredményt besózzuk, 15 percig állni hagyjuk, majd jól kinyomkodjuk a levét. Ezután olajon megdinszteljük, ízlés szerint sóval, borssal ízesítsük. Figyeljünk rá, hogy gyakran kevergessük, hiszen gyorsan odakaphat az edény aljához. Miután elkészült, hűlni hagyjuk.
A tészta alapanyagait egy keverőtálba tesszük, (ha élesztővel dolgozunk, akkor az közben az élesztőt cukros tejben felfuttatjuk), majd összedolgozzuk a masszát, amíg a táltól el nem válik. Miután jól átgyúrtuk 45-50 percre kelni hagyjuk. Ezt követően lisztes deszkán kinyújtjuk kb. 1-1,5 cm-es vastagságúra, megkenjük a káposztás massza 2/3 részével, majd két oldalt felhajtjuk (gondolatban 3 részre osztva) és jól megnyomkodjuk, hogy az ízek összeérjenek. Amikor ez megvan a tetejét megkenjük a maradék masszával és a másik két végét is behajtogatjuk, így négyzetet kapunk. 15 percig állni hagyjuk, majd megfordítjuk a tésztát és újra kinyújtjuk. Díszítjük, szaggatjuk, majd a tetejét tojással kenjük meg.
Előmelegített sütőben, 200 fokon, kb. fél óra alatt aranybarnára sütjük.
Jó étvágyat kívánok!

Gluténérzékenyként tudom javasolni, hogy a lisztet helyettesítsük GM társával (bármilyen kenyérliszttel) és máris kész a gluténmentes pogi. Én két féle tésztát szoktam gyúrni, egy hagyományosat a páromnak és egyet magamnak, a masszát pedig felezem.

Fotó: Rádonyi Dalma

A KK: KARANTÉN KAJA -káposztás pogácsa bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Az idősebbek mindig mesélik nekünk, milyen locsolkodást rendeztek annak idején, és jókedvűen, nevetve emlékeznek rá. Akkoriban a fiúk egy lányt sem hagytak elhervadni, lelkesen járták végig az egész falut – persze nem kölnit csepegtettek rájuk, hanem jó néhány vödör vízzel öntözték meg őket. Talán az ünnepi reggeli – a finom sonka tormával, főtt tojás, kalács – a legtöbb helyen hagyomány maradt húsvétkor. Csodaszépen festett és más-más módon díszített tojásokat is készítenek sokan, de sajnos a locsolkodás már egyre kevésbé divat.

Megkérdeztem fiúkat, hogy mit gondolnak ezzel kapcsolatban. Egyikük azt mondta, hogy szerinte ezt a szép hagyományt a lányok ölik meg, hiszen egyáltalán nem akarjuk, hogy betérjenek hozzánk, inkább békésen szunyókálunk reggel, vagy elmegyünk valahová kirándulni, wellness-ezni. Elmesélte, hogy körül-belül tíz éve, amikor a bátyjáék eljártak locsolni, bár a lányok már akkor is aludtak inkább, a szülők ennek ellenére beengedték őket a szódával, vödör vízzel, aztán beszélgettek, megkínálták őket, még útravalót is kaptak. A lányok többsége már nem is készül semmivel – ez még nem is lenne baj, csak már ajtót se nyitnak a fiúknak, ami elég szomorú. Miattuk nem járnak már locsolni.

Mesélt egy egészen aranyos szokásukról is, a „sibálás”-ról, „sibalozás”-ról. A fiúk ekkor elmondtak egy mondókát jókívánságokkal, majd egy fűzfaágból font vesszővel jól el lettek fenekelve a lányok, akik ezután a vesszőkre színes szalagot kötöttek jutalomként. Ezt a szokást én már hallottam Vas megyei nagyszüleimtől, csak náluk nem húsvétkor, mint Fejérben, hanem Aprószentekkor, télen volt hagyomány a faluban, és „suprikálás”-nak nevezték.

Hogy mi öljük-e meg a locsolkodás szép hagyományát? Nos, hogy őszinte legyek, valóban így van, szerintem is. Tehát rajtunk a sor, lányok: korán kelni, csinosra dekorált tojásokkal – esetleg színes szalaggal – várni őket, és beengedni a fiúkat a nagy vödör vízzel együtt!

Fotók: Szabó László

A Piros tojás, locsolkodás – Itt a húsvét! bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

„A karácsony mára szeretetünneppé vált, ami a „shoppingvallásúaknak” is jól megfogható, a húsvét azonban már kevésbé az. Az átlagember emiatt inkább várja a karácsonyt, mint a húsvét eljövetelét.

A húsvéthoz számos néphagyomány is kapcsolódik, amiket nem hiszem, hogy szembe kéne állítani a keresztény mondanivalóval. A reformáció előtt latinul folyt a misézés, és az egyszerű nép a képeken, a szájhagyományon kívül sok mindent nem értett a szertartásokból. Az emberek azonban igyekeztek a szent jelenlétet kihozni a templom falai közül és magukkal vinni, ennek meg is vannak a néphagyományban a lenyomatai. Ilyen például a locsolás és a megtisztulás.

A liturgiában sokkal díszesebb és változatosabb a katolikus rész. A reformátusoknál nem igazán változik az istentisztelet menete. Amit talán említeni lehet, hogy a református gyülekezetekben is kezd meghonosodni a hajnali istentisztelet. Tehát úgy időzítik, hogy a napfelkelte istentisztelet közben legyen. A gyülekezeti tagok még sötétben gyűlnek össze, gyertyát gyújtanak, így kezdődik el az istentisztelet, és közben világosodik ki. A templom ablakán beszűrődik a fény, és a liturgia is ehhez van igazítva egy kicsit. Ezzel a feltámadás örömhírét ünneplik, és ezt sok helyen még megpecsételik egy gyülekezeti közös reggelivel is. Ez a böjti időszak vége, ekkor lehet először sonkát enni, innen ered az ünnep neve is. A katolikusoknál a nagyböjt sokkal hangsúlyosabb, mint a reformátusoknál. A reformátusoknál nem jellemző, hogy tartják ezt a húsmentes böjtölést, náluk a böjt eszmei mondanivalóján van a hangsúly. Megvizsgálják önmagukat és próbálják elhagyni az életükből azt, ami Istentől elszakítja őket. Próbálják korlátozni azokat a tényezőket, amik túlburjánzanak és károsak az Istennel való kapcsolatukra.

Az utolsó ítéletkor Krisztus nagyon gyakorlati dolgokat állapít majd meg. „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok…” ezek az emberek jutnak majd az örök élethez. A kegyesség lelki részről indul, de a gyakorlatban teljesedik ki. Ha nincsenek a gyakorlatban kézzel fogható jelei, akkor az egész csak egy meghámozott lufi, a keresztyénségünk és kedvességünk egy szlogen, nincs mögötte tartalom.

A böjt nagyon jó kapaszkodó, hogy a lelki dolgokra rá lehessen hangolódni. Ha az ember a külsőségekben nem tudja megfogni magát, akkor lelki téren talán még kevésbé. De ha ez az egész csak fogcsikorgatva megy, akkor fölösleges. Ugyanakkor ezek a külső tényezők segítenek a belsőkre ráirányítani a figyelmet.

Sokszor, amikor megkérdezem a hallgatókat, miről szól a húsvét, akkor Krisztus kereszthalálát említik. Pedig az a húsvét előtti nagypéntek történése. A húsvét már az örvendezés, Krisztus feltámadásának ünnepe. Sokan gondolják azt, hogy a keresztyénség szemlesütős, borongós, önmarcangolós dolog, holott számomra a kereszténység épp az örvendezésről szól. Azért lett a szombat helyett vasárnap az ünnep, mert Krisztus feltámadására emlékezünk, és ez a központi ünnepünk. Krisztus feltámadt, és ezzel megadta a lehetőséget, hogy majd mi is feltámadhatunk. „

A Húsvétvárás bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.