Hogy ez rossz, azt remélem senkinek nem kell magyarázni. Egy negatív és sértő üzenet senkinek nem esik jól, ha pedig valaki sorozatosan ilyeneket kap Facebookon, vagy lejártató kommenteket írnak róla nyilvános üzenőfalakon, az súlyos következményekhez vezethet. Szélsőséges esetben akár öngyilkossági kísérletig is… igen, volt már ilyenre példa.

Előfordulhat az is, hogy feltörik valakinek az ímélfiókját vagy a közösségi profilját, és az ő nevében írnak olyan üzeneteket, amiket az illető maga soha nem tenne. Vagy közzéteszik személyes fényképeit, titkait, ami kényelmetlen helyzetbe hozza őt. Az álhírek és rosszindulatú pletykák terjesztése ennek a fokozása. Sokszor lehet azt tapasztalni, hogy az online és az offline világban előforduló zaklatás között átfedés van. Azokat zaklatják az interneten, akiket az iskolában is piszkálnak, bántalmaznak.

Sajnos az emberektől sohasem volt idegen a bántalmazás gondolata, de az internet elterjedésével ennek tovább nőtt a lehetősége. Fiatal és felnőtt egyaránt lehet áldozat, de talán a fiatalabbak vannak nagyobb veszélynek kitéve. A gyerekek egyre hamarabb veszik birtokba az internetet, raknak fel magukról képeket, osztják meg személyes dolgaikat, aminek következtében céltáblává válhatnak. Sajnos gyerekfejjel, de sokszor még felnőttként sem tudja az ilyen zaklatást megfelelően kezelni az ember. Pedig a probléma nem maradhat megoldatlan, súlyos negatív hatása lehet az áldozat lelki egészségére, kapcsolataira, teljesítményére. A hosszú távú zaklatás sokféle negatív érzést válthat ki. Félelmet, szorongást, dühöt, magányosságot, hogy csak párat említsek.

Szerencsére a közvetlen környezet számtalan jelre felfigyelhet, ami arra utalhat, hogy a gyermek esetleg online bántalmazás áldozatává vált és segítségre szorul. Ilyen lehet a zárkózottság, rosszkedvűség, ingerültség, teljesítményromlás, önbizalomhiány, megszokott hobbik elhanyagolása, kapcsolatok elszegényesedése. Persze ezek nem feltétlenül jelentik a zaklatás bizonyosságát, de mindenképpen érdemes rájuk odafigyelni.

Mivel az érintett gyakran nem mer a zaklatásról beszélni még a szüleinek sem, ezért a környezetében élőknek még nagyobb a felelőssége. Ilyenkor nélkülözhetetlen a gyerekek támogatása, egy bizalmi légkör megteremtése, amiben a gyermek azt érzi, hogy bármit elmondhat. Esetenként érdemes szakértők segítségét is kérni és a témában érintett segítő szervekhez fordulni.

Kívülállóként, amikor a zaklatás előttünk zajlik és szemtanúk vagyunk, a legkevesebb, hogy nem csatlakozunk a bántalmazókhoz. Ha lehetséges, lépjünk fel a bántalmazók ellen, és figyelmeztessük a rokonokat!

Fotók: pixabay.com

A A netsztyeppe nagymenői – Avagy vigyázzunk az internetes zaklatókkal! bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A kifejezés Richard Dawkins –tól származik, amit a miméma (utánzás) szóból alkotott. Maga a mém kulturális jelenség, mikor egy elmélet vagy szokás emberről emberre vagy népcsoportról népcsoportra terjed. Ez magába foglalja a különböző teológiák, viccek, divatok, slágerek, vallások terjedését is. A leghétköznapibb példa egy dal terjedése. Tegyük fel, annak ellenére, hogy valamelyik zenei irányzat elkötelezett híve vagy, veled is előfordult már, hogy egy kis idegesítő dallam úgy beleférkőzött a fejedbe, hogy komoly zeneterápia kellet annak elfelejtéséhez. Sőt, lehet, dúdolod is egésznap embertársaid legkisebb örömére, így még az ő fejükben is megmarad, és mire észbe kapunk, mindenki tudja ki az a Justin Bieber.

Eme kulturális jelenségnek és a modern technológia csodájának köszönhetően jött létre mindennapjaink szerves része, az internetes mém. Ez olyan digitális fájl vagy hiperhivatkozás, ami egy közösségi oldalon, blogon, e-mailen vagy IM programon keresztül terjed. Leggyakoribb típusa véletlen hírnévnek köszönhető. Ilyenkor egy ember, állat, zenei vagy  kínos video válik híressé vagy épp hírhedté. Jelenleg ez a formája a legismertebb, hisz ki ne ismerné a Chuck Norris-os, Balotellis vagy épp Grumpy Cat-es mémeket, vagy épp ne tudná, mi az a Gangnam Style vagy a Harlem Shake.

Manapság a Hungaromém is hőskorát éli. Az alap koncepció, hogy már ismert mémekre helyeznek bajuszt és magyaros, néha erőltetett tájszólásos poént. Mindenki örömére a pixelbetyárok különböző Facebook és Tumblr oldalakon közzé is teszik ezeket.

Csizmadia Anna
Fotó: internet

A Mémeled-e? bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.