Néhány percet késik, de felhív telefonon, már úton van, siet. És tényleg megérkezik. Kíváncsi voltam, milyen lehet egy olimpiai bajnokkal beszélgetni, hisz még soha nem volt rá módom. Végül hamar átrendeződnek bennem a fogalmak, mert amint belemélyülünk, rájövök, hogy nem az olimpiai bajnoki mivolt a lényeg, hanem az, hogy egy önreflektív, mély érzésű emberrel beszélgethetek. Kávét nem sikerült szereznünk, de hamar megállapodunk, nincs is rá szükség.

Féltem az első témától, így rögtön belecsaptam a közepébe és megkérdeztem, milyen érzés, hogy állandóan a múltjáról „kell” beszélnie, és folyamatosan a siker kulcsáról kérdezik, annak hozadékairól. „Zsivótzky Gyula (olimpiai bajnok kalapácsvető, a szerk.) egyszer azt mondta nekem, hogy az aktív versenyzős időszak után szépen minden egyenes vonalon kezd majd lefelé menni, elér egy szintet, és úgy marad életed végéig. Nekem a ’88-as olimpia az első, amire tisztán emlékszem, örökre bennem marad, ahogy Egerszegi Krisztina győzni tudott Szöulban. És vannak olyanok is, akiknek az 1996-os volt az első, amire tisztán emlékezhetnek. Akkor győztem én. Úgy hiszem, egy ilyen élmény örökre bevésődik az emberbe, nyomot hagy, innentől kezdve pedig mindig örülni fog, ha meglát, hiszen a személyemet ehhez az élményhez fogja kötni. De meg kell szokni, hogy egy olyan dologról nyilatkozol nap mint nap, amit valójában már régen lezártál magadban. Amikor befejeztem pályafutásomat, egyszerre éreztem megkönnyebbülést és fájdalmat.  Furcsa volt, hogy véget ért egy korszak, ugyanakkor el kellett kezdenem egy újat. Körülöttem már mindenkinek megvolt a kiépített élete, engem meg valami posztkarrier-depresszió fogott el: a sor elejéről hirtelen a sor végére kerültem. Nem könnyű a sport világából hirtelen a polgári létbe csöppenni.”

Ahogy hallgatom Balázst, eszembe jut, vajon maga táplálta, hogy kevésbé fontos már az ember az élsportévei után, vagy esetleg a környezete érzékeltetett vele ilyesmit: „Amíg a csúcson vagy, addig mindenki keres, hív, akar valamit, utána ez lecsökken, aki pedig mégis keres, érzékelteti, hogy szinte csak szánalomból hívott. Ma már oktatni tudnám, hogy miként nem szabad reagálni ilyen helyzetekre. A lélek néha véres lesz, de talán ez nem árt… Pragmatikusabb lettem, és elkezdtem megérteni mások szempontjait is. Nemrég a hatéves kislányom azt mondta: azt szeretném, ha te maradnál az egyetlen olimpiai bajnoka Veszprémnek. Erre azt feleltem, hogy jó lenne, ha Rasovszky Kristóf megnyerné idén az olimpiát, mert akkor megoszthatnám ezeket a feladatokat mással is. Jött a válasz tőle: rendben, de akkor legyetek barátok.”

Adódik a kérdés, vajon nem kísérte-e Balázst a kívülállóság érzése, akár a sportkarrierjének virágzásakor, akár utána, hiszen végsősoron a sikerben is egyedül van az ember, gondolom én, de Balázs azt mondja, a magány mellett mégiscsak egy csapat része volt. Az olimpiai bajnoki cím egy intézmény, állítja az olimpikon, amelyhez a rajongók, az edzők, a csapattársak is hozzátartoznak. Egyedül senki nem jut a csúcsra.

A sportoló kifejtette, ő a pszichótípusok közül a gammák csapatát erősíti, így jellemző rá, hogy nem érzi magát biztonságban a tömegekben, illetve inkább szemlélője, semmint résztvevője az eseményeknek. „Ettől még ugyanúgy elmegyek az Utcazene Fesztiválra”, jegyzi meg viccesen, de hozzáfűzi, a gammák nem túl szociális lények, ugyanakkor a dolgok állandó figyelése inkább előnyére válhatott a pályán.

„Nietzschének igaza volt, amikor azt mondta, ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd.” Ezt már azért mondja Balázs, mert szerinte az emberi lét annyira jelentéktelenül rövid, hogy ennek felismerése adhat valami felszabadultság érzést. Ahogy el kell fogadni azt is, hogy a világot semmilyen körülmények között nem lehet jobbá tenni, ettől a gondolattól viszont annyi energia felszabadul, hogy hirtelen mégis elkezdünk fejlődni. Tehát ha feladtad, hogy fejlődjél, fejlődni fogsz. Száz év múlva senki nem fogja tudni a nevünket, ezt állítja Balázs. Én azért úgy hiszem, az ő nevére száz év múlva is emlékezni fognak.

Amikor arról kérdeztem, megfogalmazta-e valaha, hogy miként szeretne élni, így felelt: „Igen. Időzavarban vagyunk, mert az emberek nagy része nincs a jelenben, nem éli meg a pillanatokat. Egész életünkben készítenek bennünket valamire: az óvodában arra, hogy általános iskolába menj, ott arra, hogy középiskolába, és így tovább. Várunk valamit, a nagy jövőt, miközben a jelen útjáról kibillenünk. Én szeretnék a mostban létezni, és nem egy elképzelt jövőben, ami egyébként is csak szorongást okoz. Majd eljön az, amit várunk, de nem úgy, ahogy elképzeltük. A jövő kínoz, az oktatási rendszer mégis folyton ezzel nyomaszt. És amikor végre eljön valami nagy pillanat, valami beteljesült álom, akkor nem ünnepel senki, hanem már készül a következőre. Majd elér negyven fölé, cégvezető vagy igazgató lesz, és rájön, hogy átverték, mert évtizedekig gürizett a semmiért. Ekkor felhívják telefonon, hogy már csak húsz év van a nyugdíjig, ideje készülni rá…”

Adódik a kérdés, hogy sportolóként ő vajon meg tudta-e élni a siker legszebb pillanatait: „A végén igen, akkor már jobban koncentráltam erre, hiszen láttam, hogy közeleg a lezárás. Volt olyan, hogy a verseny után bennmaradtam a küzdőtéren, és próbáltam magamba szívni a miliőt, mert tudtam, hogy ez nem lesz már mindig ilyen magától értetődő. Önmagamra ébredtem, láttam, hol vagyok és mit teszek.”

Balázs nyitott szemmel jár, figyeli az embereket, a társadalmat, a működését. Vagyis a világot, hisz ez érdekli, közben pedig elmondja, hogy kezd visszakanyarodni az élete a sport felé. Ekkor rögtön közbekérdezek, hogy esetleg az edzőségről van-e szó, de nem tartja magát pedagógus alkatnak. Szerinte az edzők nagyon sokat áldoznak a társadalomért, és mégsincsenek igazán megbecsülve. Végül választ kapunk: „Veszprém tele van ambíciókkal, s ez mindig is tetszett. Olyasmi ez, mint Dávid, aki szeret Góliáttal küzdeni: az, hogy kicsik vagyunk, még édesebbé teszi a győzelmet. Jelenleg egy pályázat megírásán ötletelek, aminek eredményeképp Veszprém Európai Sportváros lehetne. Ez egy cím, ami rengeteg jó dolgot hozna magával, például erősítené a közösségeket. És akkor most visszakanyarodok oda, hogy bár azt mondom, a kalapácsvetés egyéni sport, mégis egy csapatban voltam. A bemelegítés közös, úgy keringtünk mind az edző körül, mint a bolygók. Fontos volt a jó hangulat, valahol én is ezért jártam le edzeni, legalábbis a kezdetekben. A sport nem létezik közösség nélkül, ahogy egy város sem. Amiről most beszélek, semmiképpen sem passzív részvételt jelentene, hanem nagyon is aktívat.”

Miközben ezekről beszél Balázs, elgondolkodom, vajon mit adott Balázsnak a sport? Vajon értelmezhető-e a kérdés, hiszen nincs ellenpróba, nem tudjuk, mi lett volna a karrier nélkül, de Balázs azt mondja, a személyiség van előbb, s az szabja meg az irányt, amerre megy az ember: „Olyan nincs, hogy feladok valamit, egy sportoló számára nem létezik az az opció, hogy vereség. Képes vagyok hosszasan koncentrálni egy faladatra, ez egy abszolút csőlátás, amikor minden más homályos körülöttem. Ez is a húsz év élsportnak köszönhető. Vagy a személyiségemnek, hogy teret tudtam engedni a küzdésnek.”

Balázs nemrég bekerült az amerikai egyetemi atlétikai Hírességek Csarnokába, bár tüdőgyulladás miatt sajnos nem tudott jelen lenni a ceremónián. Ugyanakkor úgy véli, nem lett volna könnyű visszatérni Amerikába, az egyetemre, mármint lelkileg, hiszen ezt az időszakot már lezárta. Séta a memóriaparkolóban – így fogalmazta meg a szituációt, ami kint várta volna. „A győzelem egy attitűd, a kitartás a végsőkig olyan, mint egy jó betegség, elkapják, akik az ember körül vannak. Hirtelen mindenki elkezd jobban teljesíteni, a hamburgeres jobb szendvicset készít, ha előző este látta a győzelmet. Megérzi, hogy bármi elérhető. Ezért is lelkesedem Rasovszky Kristófért, nagy lendületet ad a városnak, és még hátra van az olimpia… Ma úgy látom, ez az élsport értéke: hitet adhat az embereknek.”

És hogy miként látja győzelmi pillanatait ma Kiss Balázs? Rögtön azzal kezdi, milyen tulajdonságok jellemezték, amelyek szükségesek voltak a cél elérése érdekében: „Kell egyfajta jó értelemben vett pofátlanság, kicsi gőg, és minden, ami elhiteti velem, hogy nyerni fogok. Az idősebb énem olykor elcsodálkozik azon a kalapácsvetőn, akit visszanéz a pályán, a versenyeken, vagy akár nyilatkozataiban. Emlékszem, egy fogadáson voltam, iszonyú fáradtan, és dedikáltam az embereknek. Ekkor odajött egy tévés stáb, és a riporter megkérdezte, vajon mennyi szerepe volt a győzelmemben annak, hogy Amerikában éltem és tanultam. Hány százalékot mondanék? Felpillantottam rá, és annyit mondtam: 100. És folytattam tovább a dedikálást. Semmi puhítás, csak a tények. Ma már ezt a sarkosságot furcsa visszanézni. A dobásokat technikai szempontból figyelem, ha egyáltalán még figyelem, a győzelmi pillanatokat pedig nem nézem vissza. Ha erőre van szükségem, akkor úgyis a nehézségekre kell gondolni, nem pedig a dobogóra. Arra, hogy elbukhatsz, és a következő nagy lehetőség csak négy év múlva lesz… Nincs más opció, mint hinni a győzelemben, mert az ember megérkezhet a paradicsomba, de aztán jönnek a nehézségek, és fel kell állni!”

Balázs, bár lezárta a sportmúltját, nagyon várja az olimpiát, és szurkol Rasovszky Kristófnak, aki augusztus 9-én ugrik a Szajna vizébe.

Szabó Eszter

Fotók: Fux Marcell

A „Ha feladtad, hogy fejlődjél, fejlődni fogsz” bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A Csatlakozz az SK csapatához! bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Az ösztöndíjprogramról

Az MKÖ a Kormány utánpótlás-képző, karrierindító programja, amelyet a Miniszterelnökség működtet. Az MKÖ a felvételt nyert 60 pályakezdő fiatal számára hazai és külföldi munkatapasztalatot, versenyképes fizetést, folyamatos mentori támogatást, valamint heti rendszerességgel szakmai és közéleti előadásokat, képzéseket, intézménylátogatásokat nyújt.

Az MKÖ 2024-es évfolyamának ösztöndíjasai mind a belföldi programszakasz, mind a külföldi programszakasz ideje alatt emelt összegű ösztöndíjat kapnak, amely adó- és járulékmentes:

• az ösztöndíj összege belföldön havi 300 000 Ft
• az ösztöndíj összege külföldön átlagosan havi 670 000 Ft

Az ösztöndíjprogram komponensei

A 2024. évi MKÖ két komponensből áll: az „A” komponensbe 40 fő, a „B” komponensbe 20 jelentkező kerülhet be a kiválasztási eljárás során.

Az „A” komponensbe felvételt nyert ösztöndíjasok hét hónapig egy hazai minisztériumban szereznek szakmai tapasztalatot, majd három hónapig Magyarország külképviseleti szerveinél, nagykövetségein, főkonzulátusain és nemzetközi szervezetek melletti állandó képviseleteknél dolgoznak. Az ösztöndíjprogram 2024. február 1-én kezdődik és november 30-án ér véget. Belföldön havi 300 000 Ft, külföldön átlagosan havi 670 000 Ft az ösztöndíjuk összege, amely adó- és járulékmentes.

A „B” komponens ösztöndíjasai számára négy hónapig tart a belföldi programszakasz, míg a külföldi programszakasz számukra hat hónapot ölel fel, amely az EU Tanácsának magyar elnökségét támogatva zajlik Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviseletén, Brüsszelben. Az ösztöndíjprogram 2024. március 1-én kezdődik és december 31-én ér véget. Belföldön havi 300 000 Ft, külföldön havi 680 000 Ft az ösztöndíjuk összege, amely adó- és járulékmentes.

Pályázati feltételek

• a pályázat benyújtásakor be nem töltött 30. életév;
• magyar állampolgárság;
• cselekvőképesség;
• büntetlen előélet;
• „A” komponens esetén tárgyalóképes angol VAGY német VAGY francia nyelvtudás (államilag elismert, legalább B2 szintű komplex nyelvvizsga, vagy olyan nyelvvizsga, amely a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ honlapja szerint legalább B2-es szintre honosítható);
• „B” komponens esetén tárgyalóképes angol (államilag elismert, legalább C1 szintű komplex nyelvvizsga, vagy olyan nyelvvizsga, amely a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ honlapja szerint legalább C1-es szintre honosítható);
• tárgyalóképes angol vagy német vagy francia nyelvtudás (államilag elismert, legalább B2 szintű komplex nyelvvizsga, vagy olyan nyelvvizsga, amely a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ honlapja szerint legalább B2-es szintre honosítható);
• a pályázat benyújtásának időpontjában kormányzati szolgálati, közszolgálati, állami szolgálati jogviszony nem áll fenn.

A pályázati felhívás és a gyakran ismételt kérdéseket tartalmazó dokumentum az MKÖ honlapján érhető el. A jelentkezési felület szeptember 15-én nyílik meg és október 15. 23.59-ig aktív.

Felmerülő kérdés esetén az érdeklődők további tájékoztatást az mko@me.gov.hu címen tudnak kérni.

Folyamatos tájékoztatásért szíves figyelmedbe ajánljuk a hivatalos eseményünket a Facebookon: https://www.facebook.com/events/3542465799305925

További részletekért kövessék figyelemmel az MKÖ közösségi média felületeit:

• Facebook
• Instagram
• LinkedIn
• Youtube

A MKÖ2024 jelentkezési időszak bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

•  A MOL Growww program 18 évvel ezelőtti indulása óta több mint 2500 friss diplomás jelentkezőt vonzott Közép-Kelet-Európa minden tájáról.
• A MOL-csoport 2023-ban 7 országban 74 tehetséges friss diplomást vesz fel, akik lehetőséget kapnak arra, hogy a régió mobilitásának, energiaellátásának és fenntarthatóságának előmozdítását célzó megoldásokon dolgozzanak.

A MOL-csoport 7 országban 74 Growwwert vesz fel, akik lehetőséget kapnak arra, hogy a régió mobilitásának, energiaellátásának és fenntarthatóságának előmozdítását célzó megoldásokon dolgozzanak.

A MOL-csoport ismét elindítja a régió egyik legizgalmasabb regionális diplomás programját, a Growww-t. A nagy presztízsű, egyéves program széles körben teszi lehetővé tehetséges fiatalok számára, hogy karrierjüket Kelet-Közép-Európa egyik vezető, legstabilabb energetikai vállalatánál kezdjék meg, miközben olyan megoldásokon dolgoznak, amelyek mobilitás, energia és fenntarthatóság tekintetében mozdítják elő és fejlesztik a régiót.

A Growww programban a résztvevők egy lendületes, dinamikus, nemzetközi csapat tagjai lesznek, s akiket tapasztalt molos szakemberek mentorálnak. A toborzási fázis után 74 Growwwer léphet a fejlődés útjára; 44-en a MOL budapesti, 9-en az INA zágrábi, 12-en pedig a Slovnaft pozsonyi központjában fognak dolgozni.

A MOL-csoportnál arra törekszünk, hogy a régió körforgásos gazdaságának kulcsszereplőjévé váljunk. Célunk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és biztonságos, zöld energia biztosítása a régió számára. Az energián kívül más izgalmas területeken is dolgozunk, mint például a fenntartható vegyi anyagok, a mobilitás, a kiskereskedelem és a hulladékgazdálkodás. Olyan tehetségeket keresünk, akik velünk együtt sikeresen alakíthatják ezt a jövőt, és a régió mindennapi fejlődésének motorjai lehetnek. Hiszünk abban, hogy érdemes befektetnünk olyan emberek fejlesztésébe, akikkel azonos a jövőképünk.

Lana Faust Krizan, a MOL-csoport HR vezetője elmondta: „Ez a 18. év, amikor elindítjuk Growww programunkat. Az elmúlt 17 évben 2500 fiatal tehetség csatlakozott a MOL-csoporthoz a Growww-n keresztül, akik friss perspektívákat hoztak magukkal, és valódi változást jelentettek a szervezet számára. Ezek a kiváló fiatal tehetségek eredményorientáltak, és folyamatosan keresik saját területükön a megoldásokat. Minden nap felteszik maguknak a kérdést: hogyan lehetne ezt még jobban csinálni?”.

Ex-Growwwer, most MOL vezető – Kozma Szabolcs, a MOL Magyarország logisztikai vezetője: „Emlékszem, hogy a programban való részvétel számomra olyan volt, mint egy csodálatos utazás egy nagyszerű csapattal. A 12 hónap alatt számos közös projekten dolgoztunk, mentorok irányítottak minket, tanulhattunk a vállalat vezetőségétől, és egyszerűen jól éreztük magunkat. De természetesen kemény munka is volt. Mindez segített abban, hogy azzá a vezetővé váljak, aki ma vagyok.”

A potenciális Growwwerek a MOL-csoport nyitott pozícióira a következő weboldalon jelentkezhetnek: https://molgroupcareers.info/en/growww-graduate-programme

Kapcsolat: pressoffice@mol.hu
Jelentkezési határidő: 2023. május 19.

A MOL-lehetőségek friss diplomásoknak bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Bármily meglepő is lehet, a Ka-Iro-nak Kairóval ellentétben nem sok köze van Egyiptomhoz. Még hasonlóságot is nehéz volna találni, hiszen a Karrier Iroda története csupán 2000 őszén kezdődött, amikor a Hallgatói Önkormányzat (akkoriban VEHÖK) néhány lelkes tagjának munkája nyomán megtörténtek a Ka-Iro első, még bizonytalan lépései, melyek egy 2001-es szenátusi (akkoriban Egyetemi Tanács) döntés nyomán válhattak magabiztossá. A Karrier Irodát kreatív módon rövidítő Ka-Iro elnevezés szintén hallgatói agytekervényekből származik, és úgy vélem, hogy ez nagyon jól is van így. A szervezeti egység célja az, hogy kapcsolatot teremtsen az üzleti szféra képviselőivel, felkészítse és segítse a hallgatókat az álláskeresésben.

Node, jogos lehet a kérdés, hogy hol helyezkedik el a Karrier Iroda az egyetemi hierarchiában és egyáltalán miért kérdezem én az Oktatási Igazgatóság vezetőjét akkor, amikor a Ka-Iro-ról írok cikket? A kérdés nagyon jó, hiszen a kezdetekkor az iroda közvetlenül a rektor alá tartozott, majd egy Főtitkári Hivatali kitérővel 2013-ban az Oktatási Igazgatóság kitárt szárnyai alá került. De vajon mekkorák azok a szárnyak, ha az „A” épület földszinti folyosóját járva az egyszeri hallgató nem találkozhat Karrier Iroda táblácskákat viselő ajtókkal? Azt, hogy mekkora az a bizonyos „szárny”, pontosan nem tudom megmondani, de az biztos, hogy átér az utca másik oldalára is, hiszen a Karrier Iroda az E épület földszintjén üzemel. Innen koordinálják a munka világával kapcsolatos egyetemi szintű nagy rendezvényeket (pl. Állásbörze), valamint azokat a kisebbeket is, amelyek az egyetem más képzési helyein valósulnak meg. Kapcsolatban vannak több mint száz, az ország különböző pontján működő vállalattal, hallgatói szervezetekkel, iskolaszövetkezetekkel és fejvadász cégekkel is.  A Ka-Iro az egyetemi hallgatók és a munka világa közötti kietlen, szikes mező virágba borításán dolgozik nap, mint nap. Cél, hogy az egyetemi hallgatók széles mosollyal az arcukon váljanak az egyetemi évek alatt megszerzett tudást alkalmazó munkavállalókká.

Na persze, most biztosan azt gondoljátok, hogy mindez csekély feladat, hiszen sokan dolgoznak azon, hogy a fenn említett feladatok ellátásra kerüljenek. Azonban nem, tévedtek, hiszen az irodában mindössze egy fő dolgozik, bizony, egy, azaz 1. Ugye, hogy így már nem is olyan egyszerű a helyzet, mint amilyennek elsőre tűnt? A szorgalmi időszak a munka világában való elhelyezkedéssel kapcsolatos segítségnyújtással, a cégektől beérkező állásajánlatok kezelésével, rendezvények szervezésével és vállalatokkal való kapcsolattartással telik. Még a vizsgaidőszakban sincs megállás, hiszen ekkor van a sikeres záróvizsgákat követő hallgatói leszerelések időszaka, amelyben a Diplomás Pályakövető Rendszer üzemeltetője révén szerepet kap a Ka-Iro is.

Miért jó mindez még azoknak a hallgatóknak is, akik az álláskeresés során nem szorulnak a Ka-Iro támogatására? Hát azért, mert segítséget kaphatnak a gyakorlati hely kiválasztásában, az iroda által szervezett programokon (pl. Állásbörze) szerzett információk különösen értékesek lehetnek, az álláskereséssel kapcsolatos felkészítő előadások szintén sokat segíthetnek, sőt még az önéletrajzíráshoz is kérhető tanács az E épület földszintjén.

A Ka-Iro legjelentősebb rendezvényét, az Állásbörzét idén március 27-én rendezték a B épületben, remélem, hogy Te is részt vettél, hasznosnak találtad és várod már, hogy élesben, üzleti környezetben hasznosítsd a majdani diplomaátadón elfehéredő ujjakkal szorongatott oklevelet.

A A veszprémi Ka-Iro története bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Kiket keresnek a cégek?

Az ország legnépszerűbb karriervására minden évben számít a mérnöki/műszaki, gazdasági, informatikai területen tanulók, illetve jó nyelvtudással rendelkező hallgatók részvételére egyaránt.

Több mint állásbörze – színes programok a rendezvényen!

–       14 előadás a Karrier Fórumon – legyen szó álláskeresésről, állásinterjúról, vagy egyéb, karrierépítéssel kapcsolatos kérdésről, itt megtalálhatod a választ!

–       Külföldi állás- és munkalehetőségek a Mobility Fair -nek köszönhetően. Gyere és ismerd meg a legnépszerűbb nemzetközi diákszervezeteket is!

–       Női KarrierSarok – ahol minden a női karrierépítésről szól!

–       Szakmai Túraállomások – Kapcsolatépítés a munkaadókkal könnyedén. Válaszd ki a saját útvonalad, szakterületednek megfelelően!

–       Személyre szabott tanácsadások – A tartalmilag és formailag is tökéletes önéletrajz, vagy a magabiztos állásinterjú-szereplés – akár idegen nyelven is, döntő lehet a cégeknél a kiválasztás pillanatában. Mi támogatjuk hatékony felkészülésed!

Gyere el Te is a HVG Állásbörzére! Regisztrálj a honlapon, jelentkezz a programokra, tudj meg még többet a rendezvényről: www.hvgallasborze.hu

Ott találkozunk!

A Karrierépítés a HVG Állásbörzén – fókuszban a hallgatóknak szóló lehetőségek! bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A nők már nagyjából 150 éve ráléptek az emancipáció útjára, és ez a vállalkozás – bár eredményesnek bizonyult – még mindig nem ért a végére.
A nőmozgalmak a XIX. század második felében indultak, és hamar az egyenjogúság elérését tűzték ki célul. Élharcosai a feminista mozgalmak képviselői voltak. Eljött az idő, hogy túllendüljünk a betokosodott nézeteken, már ami a nők feladatait és képességeit illette.
Hazánkban már a reformkorban, vagyis a XVIII. század végén felütötte fejét a női emancipáció csírája. Ami olyan szempontból nem meglepő, hogy a magyar női virtusnak szinte kultusza van. Elég csak az egri nőkre gondolni. Paradox módon azonban még így is meglehetősen konzervatív nézetek élnek idehaza a nők szerepvállalásával kapcsolatban.
Akár elfogadjuk, akár nem, még mindig férfitársadalomban élünk. Nincs ugyan diszkriminatív megkülönböztetés, a nőknek is megvannak ugyanazon jogai, de esélyt, lehetőséget ritkábban kapnak a bizonyításra.
Miért? És mi lehet a változtatás módja?
Már ezt a két alapkérdést is sok szempontból kell megvitatni, hogy eredményre jussunk. Természetes módon a férfiak és a nők más-más képességekkel vannak megáldva. Egyszerűen fogalmazva, máshogy gondolkodnak. Fel szokás róni a nőknek, hogy nem olyan alkalmasak magas vezetői pozícióra, mert sokkal emocionálisabban ítélik meg a helyzeteket, nehezebben hoznak meg nehéz döntéseket. Azt kell mondanom, ez már rég elavult. Bármelyik értelmes nő képes belátni, hogy vannak döntések, amiket meg kell hozni, fel kell vállalni. Sőt, a másképp gondolkodás számos előnnyel is járhat. A probléma itt a tekintéllyel lehet. Egy nőnek nehezebb elfogadni vezető szerepét a hierarchiában.

A másik sarkalatos rész a gyerek- és családkérdés. Talán ez a legproblematikusabb pont, amivel nőként szembesülhet az ember. Olyan dilemma elé vagyunk ilyenkor állítva, hogy szinte lehetetlen jól választani. Bármilyen szépen is hangzana, hogy egyszerre a kettőt – családot és karriert – ez magunkban vállalhatatlan kihívás. Ugyanolyan jól heroikus feladat mindkettőt a vállunkon vinni. De akkor mit adjon fel az ember? A nőiségét, vagy azt a vágyat, hogy elismerjék, és képes legyen maga megállni a világban?
Mindenki próbálja megoldani ezt, így vagy úgy. Legtöbbször a nők valahogy ingázni próbálnak, akárha mérleghintán ülnének. Hol az egyik, hol a másik végéhez csúsznak közelebb. De ezzel nincs megoldva a kérdés, mert igazából egyik szerepet sem tudják maradéktalanul betölteni.
Ha pedig elhatározza magát és választ? Hiányozni fog az életéből a másik opció. Nem fogja magát teljesnek érezni.
Akkor mi a megoldás? Nem tudom megadni a tökéletes receptet hozzá, csak azt mondhatom, ahogy én látom. Szerintem itt már olyan változásra van szükség, amit nem lehet törvényekkel előírni. El kell fogadnunk, és segítenünk egymást. A férfiaknak teret, és lehetőséget kellene nyújtaniuk a nőknek, és nem próbálni visszaszuszakolni őket a konyhába. A nőknek pedig azt kellene belátni, hogy nem szenvednek csorbát, ha elfogadják egy férfi támogatását. Harmonikus (nemek közti) párkapcsolatba szerveződve megoldhatók a problémák.
Azt mondják, minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. De minden sikeres nő mögött áll egy megértő férfi is.

Szalai Reni
Fotó: internet

A A Nők és a Karrier bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.