De kik ők? Mit kell róluk tudnunk? A kezdetek kezdetén, 1961-ben, tizenkét lelkes kezdő fotós úgy érezte, szükségük van egymás támogatására, segítésére. Így hát alapítottak egy fotóklubot, Bakony Fotóklub néven, amely a Dunántúl nyolc megyéjének fotósait fogja össze. A klub bemutatkozhatott már több külföldi országban is, mint Lengyelország, Dánia, Franciaország. A csapatban mindenki saját érdeklődése szerint szabadon alkothat.

Ez az egyetemi kiállításon is észrevehető volt, hiszen nagyon színes, és átfogó képet kaphattunk a fotósok munkáiból. A klub vezetője, Mátyus Károly köszöntötte az érdeklődőket, és bevezette a közönséget a fotózás kisebb-nagyobb rejtelmeibe. Beszéde után kisebb tárlatvezetésben részesítette az odalátogatókat. Minden képnek elmondta az olykor izgalmakkal teli történetét, előzményét, így nemcsak a képek látványát élvezhettük, de érdekes volt megtudni a kép készítésének a körülményeit is.

Ha egy laikus rápillant egy képre, talán eszébe sem jut, hogy mennyi mindennek kell együtt állnia ahhoz, hogy egy-egy apró pillanatot el tudjon kapni a fotós. Pedig ezen a kiállításon számos olyan kép van, ami akár egész napos várakozás és próbálkozás útján sikerülhetett. Ilyennek gondolom például az állatokról készült képeket, ahol nem elég az, hogy akár a fény, akár az időjárás kedvező legyen a kép elkészítéséhez, hanem azt is meg kell várni, míg az adott állat előbújik a természet mélyéből.

A kiállításon nem csak állatokról készült képek láthatók, hiszen helyet kaptak portrék, tájképek is. Aki még nem látta a kiállítást, azoknak ajánlom figyelmükbe, még március 14-ig megtekinthető!

A A Bakony Fotóklub kiállítása bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Készítette: Tál Dominik

Az eseményt Tál Dominik nyitotta meg, majd Ruppert Tamás, a Fényképészkör alapító tagja mondta el beszédét. Megtudtuk, hogy nyolc éve működik a csoport és többek között azt is, hogy volt, amikor négyen voltak, volt, amikor harmincan, volt, amikor nem volt pénzük kiállításra és volt, amikor évi hármat is csináltak. Ezen kívül az évek folyamán tartottak versenyeket, hirdettek fotópályázatokat, de összességében csak próbálták jól érezni magukat. Összejártak, kocsmáztak, közös programokat csináltak, összességében a saját hobbijuknak éltek. Úgy fogalmazott, hogy a csoport most talán egy újabb aranykorát kezdi élni. A kiállítók az utóbbi időben készült kedvenc képeik közül választottak ki összesen 36-ot. A kiállítók: Illy Eszter, Jobbágy Dorina, Nagy László, Ugró Tamás, Tál Dominik, Gulyás Gergely, Dencs Bence, Weinhardt Csaba és Vámosi Patrik.

Készítette: Dencs Bence

A megnyitó ünnepség végén pogácsával és borral látták vendégül a szervezők a megjelenteket. Viszonylag sok hallgató vett részt az eseményen. A csoport minden érdeklődőt szeretettel vár.

Személy szerint én úgy gondolom, hogy amikor az ember bekerül egy addig számára ismeretlen környezetbe, esetünkben az egyetemre, gyakran érezheti magát elveszettnek. Ebben sokat segíthetnek a külön programok, mivel itt, azonos érdeklődésű emberekből összeverődött kis csoportok, már-már második családok alakulhatnak ki. Fantasztikus dolog, ha van valami, ami igazán érdekel és kikapcsol minket. Ráadás, ha abban tehetségesek vagyunk és ezt olyan társak mellett űzhetjük, akikkel jól érezzük magunkat. A Fényképészkör erre egy szuper lehetőség.

A Tehetséges, lelkes, összetartó – A PEF kiállítását nyitották meg bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A kiállítás megnyitója 2014. november 4-én került megrendezésre a B épület aulájában. A rendezvény Klimó Károly képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyugalmazott tanárának beszédével vette kezdetét, Nagy Gergely gitárjátéka pedig tovább színesítette az eseményt.

A kiállítás a művésznő selyemre festett képeit és digitális kollázsait mutatja be.

Zsuzsanna Veszprém után a londoni képzőművészeti egyetemen folytatta tanulmányait. Tehetsége igazán itt érvényesült, kiállításainak Európa szerte neves galériák adtak otthont. A kiméra kifejezés a görög mitológiából származik, leginkább az állatokból és emberekből összegyúrt misztikus lényeket nevezték így. A selyemképeken és kollázsokon szintén ilyen szürreális lényeket fedezhetünk fel, akik különféle transzformációkon és mutációkon esnek át.

Az izgalmas és fantáziadús műveken minden részlet precízen megtervezett. Az alkotások olyan nyomtatási technikával jönnek létre, amely során eltérő anyagokat adnak egy nehezebb alaphoz, ezáltal egyfajta háromdimenziós kollázs keletkezik. Műveiről egyszerűen így nyilatkozott: „Művészet és filozófia.”

Ígéretes művészkarrierjének egy tragikus hőlégballon-baleset vetett véget az egyiptomi Luxorban, 2013 februárjában.

Szabó Virág

Fotó: Ruppert Tamás

A Művészet és filozófia Zsi Chimera szerint bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Somogyi Győző a kortárs festészet kiváló alakja. Nem sorolható egyetlen festészeti irányzathoz, sem pedig művészi csoporthoz. Képeinek kedvelt témája a Balaton felvidék, különböző történelmi témák, a magyar történelem neves katona személyiségeinek pedig egész sorozatot szentelt.
Hozzánk most Magyar zászló című tárlatát hozta el, melynek megnyitója március 5-én tartották. A kiállítást Gopcsa Katalin művészettörténész nyitotta meg, majd a Kurázsi néptáncegyüttes műsorát tekinthettük meg. Ezek után maga a képek alkotója szólalt fel, aki gyermekkorára vezette vissza érdeklődését a zászlók iránt. Gyermekkori emlékeit osztotta meg a megjelentekkel, hogyan is alakult ki a „szerelem”. Beszéde végén pedig mindenkit arra bíztatott, húzzuk fel a nemzeti lobogót akár hétköznap is, és ismerjük meg hazánk történelmi zászlóit.
A kiállításon különböző magyar, történelmi zászlókat tekinthetünk meg festményeken egészen a IX. századtól napjainkig. Vannak köztük partizánzászlók, bandériumok zászlói, sőt, ősmagyar zászlók is. De a zászlókon kívül megismerkedhetünk a különböző korok zászlódíszeivel, szalagjaival, címereivel is. Minden egyes kép és minta a művész kutatásának eredménye, és kezének aprólékos munkája.
Somogyi Győző március 26-án visszatér a Pannon Egyetemre, mikor is új könyvét mutatja be az érdeklődőknek, és dedikálja is azt.

Csizmadia Anna

A Magyar zászlók az egyetemen bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

De végül is, ami most a cikk apropója, az egy művészeti kiállítás megnyitója volt. És hogy miből? Diákjai úgymond „vizsgáiból”, merthogy félév végén nem zh volt, de nem is vizsga, hanem mindenkinek készítenie kellett egy művészi alkotást: fényképet, szobrot, videót, amire csak a fantáziája terjedt, természetesen az órán tanultak felhasználásával. Nagyon izgalmas kompozíciók születtek, ezeket május 25-én meg lehetett tekinteni az E1 teremben. A kiállítást John Shadeck nyitotta meg, beszédét magyarul olvasta el, majd szólt pár szót azért angolul is. Szóval, ha bárki érdeklődik a művészetek iránt, és angolul is dadog valamennyit, akkor tessék felvenni John óráit, ha látjátok a Neptunban.

John Shadeck’s (teacher with Fulbright-scholarship) art history classes were not something we would call a regular class. First of all, it must be exciting to be taught by a foreign teacher (American), who probably sees things differently than most of the Hungarian students. Then of course, the class is in English: in spite of the fact that John learned a few words in Hungarian while staying here, I doubt that he could make that one and a half hours interesting in our beautiful native language.

But the purpose of this article is an art exhibition’s opening. And, you would ask, what was exhibited? His student’s “exams”, because at the end of the semester, there were no tests or exams, but they all had to make art: photographs, sculptures, videos, whatever they felt like creating, using the stuff they learned at class. Really interesting compositions were made, and they could be seen at 6 on may 26^th, at the “E1” room. John Shadeck opened the exhibition, he read his speech in Hungarian, than said some things in English too. So, if anyone is interested in a class like this, about art, and understands a few words in English, should take John’s class.

A Művészeti kiállítás az E1-ben bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A kiállítást az arizonai John Shadeck nyitotta meg, aki beszédében kiemelte, hogy örül, hogy ilyen tehetséges emberekkel dolgozhat együtt. Ruppert Tamás, Szente Benjámin, Nágl György, Koszi Levente, Kecskés Tamás, Harta Gyula, illetve John Shadeck kiállított képei között mindenki megtalálhatja a neki leginkább tetszőt, véleményét pedig a vendégfüzetben is megoszthatja az alkotókkal. A képek a csendélettől a VEN mozgalmas pillanatain át a művészi meglátásokat bemutató fotókkal tarkítva bárkinek meghozzák a kedvét a fényképkészítéshez. A megnyitót a Pannon Universitas Band, és a kiállítók jóvoltából kialakított büfé tette még hangulatosabbá.

A kiállítás február végéig tekinthető meg a B épület Aulájában.

A megnyitón készült képeket ITT tekinthetitek meg.

A Újabb kiállítás a fényképészkör jóvoltából bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

„A Fényképész Kör 2009 februárban kezdte meg munkáját, azóta a kör rengeteget fejlődött. 2009 szeptembere óta az Öntevékeny körök közé tartozunk. Ebben az egy évben sokszor jártuk a várost fényképezőgéppel a kézben, és jobb szemmel a keresőn át láttuk meg azt a világot, amit csak is a fényképészet tud nyújtani. Több egyetemi hallgatóról is készítettünk portfóliókat, voltunk egyetemi rendezvényeken, megmozdulásokon és próbáltuk a tőlünk telhető legjobb módon leexponálni az előttünk zajló eseményt”- olvasható a Fényképészkör honlapján. (fotokor.tk)

A lelkes csapat tagjai: Csévé Gábor, Dér Domokos, Egyházi Ádám, Horváth Márton, Nágl György József, Ódor Eszter, Rajcsányi Viktor, Ruppert Tamás, Szente Benjámin, akik szívüket lelküket beleadva készítik a képeket, és munkájuk eredményének elismerése az első kiállításuk.

A kiállítást a HEMO igazgatója és Dr. Abonyi János, a Mérnöki Kar dékánhelyettese nyitotta meg bátorító szavaival, miszerint „Kell egy csapat”. A kezdeti alaphangulatot a Pannon Universitas Band (PUB) néhány dal eljátszásával adta meg.

A képeket nézve mindenkit büszkeséggel tölthet el a kis csapat munkája, hiszen türelemmel, kitartással, humorral, fontos mondanivalókkal teli képek valóban jóra sikerültek, érdemesek a kiállításra.

A fotósoknak gratulálunk a képeikhez, további munkájukhoz sok sikert, kitartást kívánunk.

A videót az ETV készítette.

A Az első kiállítás bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Cséve Gábor,

Dér Domokos,

Egyházi Ádám,

Horváth Márton,

Nágl György József,

Ódor Eszter,

Rajcsányi Viktor,

Ruppert Tamás,

Szente Benjámin.

A videót az ETV készítette.

A Első kiállítás bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A Néprajzi Múzeumban (M)ilyenek a finnek? címmel kiállítást és programsorozatot szerveznek 2009. június 27. és 2010. november 28. között.

A kiállítás hivatalos megnyitója most szombaton, június 27-én délután 17 órakor lesz.

Ha a részletes programra vagy kíváncsi, katt ide!

Jó böngészét, sok jó élményt kívánok!

Pfening Dóra

A (M)ilyenek a finnek? bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Az idei tanév utolsó kiállításának megnyitójára került sor a B aulájában június 9-én. A kiállítást Veszeli Lajos festőművész nyitotta meg, akit a Csermák Antal Zeneiskola növendékei követtek előadásukkal. A kiállított képek között leginkább Balaton ihlette képeket, illetve a művész, Fülöp Lajos szülőfalujáról készült alkotásokat találhatunk. Kedvelt eszközei az akvarell és az olajfesték. A kiállítás anyaga is arról tesz tanúbizonyságot, hogy mindkét anyaggal kiválóan bánik. Talán nem túlzás, ha az mondom, hogy hazánk legnagyobb tavát ő ismeri festőink közül a legjobban, hiszen a nyugodt, szinte feszített hajnali víztükörtől kezdve egészen a hatalmas pusztítást végző viharokig az összes természeti kép megihlette. A néha oly távolinak tűnő nyugalmat közel hozza, s a kiállításon végighaladva az élénk színeknek és lágy ecsetvonásoknak köszönhetően, képről-képre haladván egyre inkább a parton, vagy egy nádasba megbújva érezzük magunkat. A kiállítás hűen tükrözi Fülöp Lajos ars poeticáját, aki így vall munkásságáról: „A festés számomra a sokarcú, csodálatos világ megismerését és birtokba vételét jelenti, megragadni az elsuhanó látványt, valamit megérinteni, valamit elragadni a végtelenből, és azt valamilyen módon átadni másoknak.”

Ezt a kiállítást is nagyon sok szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, június 25-ig tekinthetitek meg. A vizsgák és a számonkérések nagy nyomása alatt, egy kis lelki felüdülést és megnyugvást adnak a kiállított „vásznak”.

A A Balaton színei az aulában bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.