Első tanszékvezetőm, az áldott emlékű Déri Márta mindannyiunk számára kötelező olvasmánnyá tette Dévényi Tibor „Dr. Ezésez Géza karrierje…” című könyvét. Ebből származik az idézet: „minden kezdet nehéz. Ennél nehezebb csak a folytatás lehet.”

Ez a mélyenszántó gondolattöbbszörösen igaz: az egyetem alapítása óta gyakran előfordult, hogy a növekedés nehézségei a nehézségek növekedésébe csaptak át, és ez a nehezen megszülető írás is újabb és újabb kihívások elé állít, amikor válogatnom kell a számomra – és remélhetőleg mások számára is – érdekes és kedves emlékek között.

Egyetemünk jogelődje, a BME Vegyészmérnöki Kara 1949-ben jött létre. Az első helyszínt – a mai A- épületet – a 2. világháború előtt eredetileg banknak szánták, de az idők (és a rendszer) változásával, átalakítások után ez lett egyetemünk első épülete. Az egyes helyiségeket elődeink igyekeztek minél kreatívabban kihasználni, így például a Radiokémia Tanszék izotóptárolója a bank trezorjába került.

Polinszky Károly, az egyetemalapító kurátor, később dékán, rektor kitűnő érzékkel válogatta ki az új kar oktatóit, akik iskolateremtő professzorként világhírűvé tették a veszprémi vegyészmérnök-képzést. Rektorsága alatt az oktatás szokásos gondjai mellett meg kellett küzdeni egészen másfajta nehézségekkel is. Sokan nem tudják, de a világ első repülőgép-eltérítője például veszprémi egyetemista volt, aki barátaival a Budapest-Szombathely járatot egészen a németországi Ingolstadt katonai repülőteréig vitte. 1956-ban a C-épület legfelső szintjén működött a „Szabad Magyarország Hangja” rádió, magyar és angol nyelvű adásait egyetemisták, fiatal oktatók szerkesztették, vezették. Polinszky Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal is, hogy a forradalom után elhurcolt oktatókat, hallgatókat hamar hazahozatta.

Voltak kalandos, politikai felhangoktól sem mentes történetek már ezt megelőzően is. 1953-ban például az április 4-i ünnepségen az egyetem párttitkára arról beszélt, hogy a közönség példát vehetne az Ásványtan Tanszék két fiatal oktatójáról, akik teljes fizetésükön békekölcsönt jegyeztek, és elmondta, hogy „…ez a két csodálatos ember nem tud velünk ünnepelni, mert most is dolgozik, ásványokat gyűjt a Kőszegi-hegységben.” A kétfiatalember addigra már a határ túloldalán járt.

A sors kegyetlen fintora, hogy az első ember, akivel találkoztak és segítséget kértek, egy civil ruhás orosz tábornok volt, aki azonnal bekísérte őket a szovjet parancsnokságra. A letartóztatás, bebörtönzés után 1956- ban szabadultak.

Az egyetem történetének vidámabb lapjai is voltak. 1967-ben megalakult az egyetem első és mindeddig egyetlen beatzenekara, az Esővárók együttes. A zenekar tagjai valamennyien egyetemisták voltak. A megalakulásuk utáni első nyáron a veszprémi várban, egy presszó szabadtéri teraszán zenéltek. A szerződésük szerint esős napokra is teljes gázsit kaptak, így nyilvánvaló volt, hogy várták az esőt…

1969-ben – az egyetem 20. évfordulójának megünneplésére – megszerveztük az első Veszprémi Egyetemi Napokat, ezzel elindult egy máig tartó sikertörténet. Gaál Zoltán rektorsága idején, a Georgikonnal való integráció, az összetartozás érzésének erősítésére megszerveztük az első Balaton Regattát. A sikeres evezősverseny kisebb-nagyobb átalakulások, változások után ma is él. Ekkor vált ötkarúvá az egyetem, ekkor hoztuk létre a Diákcentrumot. Kikristályosodott, kialakult az egyetem arculata, kiváló sajtókapcsolatok épültek ki, és 10000 fölé nőtt a hallgatói létszám.

Az 1956-ban alapított Egyetemünk újság sem maradhat ki a régi történetekből. Az alapítása óta eltelttöbb mint 60 év nem volt mentes a politikai viharoktól, belső vitáktól. Volt, amikor pártirányítással a megyei napilaphoz igazították, Napló-ízű volt a szerkesztés, tördelés. A napilap formátum után mára végre kialakult az igazi arculat. A legérdekesebb esemény mégis 1973-hoz kötődik. Az új tanév első, szeptemberi számát a megjelenés után alig néhány órával a hallgatói pártbizottság titkára begyűjtötte. Lélekszakadva végigrohant az egyetemen, a portákról, de még az oktatói szobákból is igyekezett összegyűjteni az összes példányt. Az ok mai szemmel megdöbbentő, de akkor nem volt meglepő: egyetemünk negyedéves hallgatója (azóta a Pécsi Tudományegyetem professzora) őszintén leírta nyári, Szovjetunióban töltött építőtábori élményeit. Ezt a lapszámot bezúzták, a megmaradt néhány példány a gyűjtők féltve őrzött kincse.

Az emléktöredékek sorát vég nélkül lehetne folytatni. Őszintén remélem, hogy a következő 70 év még több érdekes és szívet melengető történetet hoz. Boldog születésnapot, Pannon Egyetem!

Dr. Kovács Kristóf

A 70 év szubjektív, hiányos és rendhagyó áttekintése bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A Pannon Egyetem mely szakán tanulsz jelenleg?

Elsőéves Vezetés és Szervezés mesterszakos, nappali tagozatos hallgató vagyok. Az előző félévben fejeztem be a Turizmus-Vendéglátás alapképzési szakot.

Mit sportolsz pontosan? Kérlek, mesélj róla egy kicsit!

ITF taekwon-dozom (International Taekwon-Do Federation – a szerk.), amely némiképp hasonlít az „olimpiai” taekwon-dohoz, azonban fontos megjegyezni, hogy a két ágazat nem ugyanaz, vannak, akik külön sportnak tekintik a kettőt. A harcművészet a következő fő mozgáselemekből áll össze: bázistechnika, formagyakorlatok, önvédelem, töréstechnika, szabadküzdelem. A versenyeken többféle versenyszámban lehet indulni: formagyakorlat, erőtörés, speciáltechnikai törés, szabadküzdelem, tradicionális küzdelem, illetve vannak csapat versenyszámok is. Hozzám a szabadküzdelem áll a legközelebb.

Mikor kezdtél el ezzel a sporttal foglalkozni és mi motivált abban, hogy sportolni kezdj?

Taekwon-doval 2014-ben kezdtem el foglalkozni, de már gyermekkorom óta sportolok. Többféle sportágat is kipróbáltam: tenisz, röplabda, labdarúgás, kosárlabda, lovaglás és tudok síelni, valamint snowboardozni is.

Miért épp a taekwon-dot választottad?

Ez egy technikailag nagyon összetett és nehéz sportág. A különböző technikák elsajátítása még szorgalmas gyakorlás mellett is évekig tart. A kezdőknek hamar el kell sajátítaniuk a taekwon-do tanait: udvariasság, becsületesség, állhatatosság, önuralom és rettenthetetlen küzdőszellem. Engem ez azonnal magával ragadott. Valójában még a gimnáziumi éveim alatt kezdtem el foglalkozni ezzel a sporttal, sportszakköri keretek között.

A taekwon-do mottója mindig inspiráló volt számomra: „A győzelemért az embernek tudnia kell mindenekelőtt önmagát legyőznie.”

Hogyan viszonyultak a döntésedhez a szüleid, barátaid, barátnőid?

Nem befolyásolt mások véleménye, naponta jártam edzésre. Kezdetben furcsállották, hiszen a taekwon-do volt az első harcművészet, amit kipróbáltam.

Tagja vagy valamilyen sportegyesületnek?

Igen, itt Veszprémben, ez feltétlenül szükséges a versenyzéshez.

Mindig a versenyszerű sport volt a célod, vagy eleinte csupán kikapcsolódásként tekintettél rá? Mi motivált abban, hogy versenyszerűen sportolj?

Mindig versenyeztem, de a nemzetközi versenyeket a TKD (taekwon-do – a szerk.) hozta el számomra. Nagyon szeretek versenyezni, a versenyhelyzet felpörget és segít abban, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Kifejezetten versenyző alkatnak tartom magam, a taekwon-do esetén pedig különösen szimpatikus számomra, hogy többféle versenyszámban is kipróbálhatom magam.

Milyen eredményeid vannak eddig és melyekre vagy a legbüszkébb?

A külföldi versenyeredményeimre vagyok a legbüszkébb. 2016. novemberében Milánóban részt vettem egy nemzetközi versenyen, amelyen egyéni küzdelem kategóriában aranyérmet szereztem. Három évvel később ugyanezen a versenyen egyéni formagyakorlat kategóriában aranyérmet, küzdelemben pedig ezüstöt nyertem. Bécsben is versenyeztem már, ahol formagyakorlatban aranyat, küzdelemben bronzot szereztem. Egyébként Magyarországon is rendeznek évente két nemzetközi versenyt, általában ezeken is elindulok, és értem már el dobogós helyezéseket is. Az évente megrendezett Országos Bajnokságon is nyertem már több érmet, köztük aranyat is, például idén formagyakorlatban aranyéremmel, küzdelemben pedig bronzzal zártam.

Milyen gyakran jársz versenyekre? Készülsz már a következőre?

Évente általában 6-7 versenyen veszek részt. Igen, a következő verseny egy nemzetközi kupaverseny (Spirit Open) lesz április elején. Ezt követően a legnagyobb cél az október 5. és 11. között Szlovéniában, Koperben megrendezendő ITF Világkupa.

Mit adott Neked ez a mozgásforma a fittségen kívül?

Hogy mit adott nekem a sport? Többek között önbizalmat, életre szóló élményeket, amiket máshol nem éltem volna át, barátokat, akikre bármikor számíthatok, rengeteg sikerélményt, emberi értékeket (pl.: kitartás és önfegyelem), fizikai erőt, állóképességet, ügyességet, izmokat, az önvédelem képességét és lehetőséget a személyiségfejlődésre.

Az elején nem féltél attól, hogy még ha csupán idézőjelben is, de „verekedned” kell majd?

Egy cseppet sem, valójában ez tetszett meg igazán! Alig vártam, hogy sárga csíkra vizsgázhassak (egy tanuló övfokozat – a szerk.), és indulhassak a diákolimpián. Sikerült a vizsga, a versenyen pedig fekete öves ellenféllel sorsoltak össze. A küzdelemnek többféle szabályrendszerét is kipróbáltam már, beleértve a kick-boksz light contact illetve point fighting szabályrendszereket. Sok dologban különböznek, de mindegyikben megtalálom a kihívást, ami motivál, hogy folytassam és egyre jobb legyek.

Volt olyan pont a sportpályafutásod során, amikor elgondolkodtál azon, hogy abbahagyod az egészet? Hogyan lendültél át ezen?

Persze, amikor sűrű egy időszak, sok a verseny és sok az edzés, akkor fizikailag és mentálisan is elfárad az ember. Közben dolgoztam és egyetemre is jártam, néha pedig úgy éreztem, hogy nem sikerül túllépni egy adott fejlődési szinten. Azonban mindig összeszedtem magam és folytattam, hiszen ehhez a sporthoz is, mint mindegyik másikhoz, kitartás és elszántság kell.

Hogyan tudod összeegyeztetni a sportot az egyetemi tanulmányokkal? Elég idő jut mindenre?

Nehéz az időmenedzsment, ráadásul dolgozom is mellette és heti 6 napon edzek. Nem egyszerű, tudom értékelni, amikor van időm pihenni. Nagyon motivált vagyok, imádok hajtani, érezni a fejlődést, küzdeni a céljaimért!

Kinek ajánlanád a taekwon-dot?

Szerintem mindenki találhat benne olyan szeletet, ami tetszeni fog. Gondolok itt gyerekekre, fiatalokra, felnőttekre, idősebbekre, férfiakra, nőkre, lányokra, fiúkra. A taekwon-do alapvetően szimmetrikus és sokoldalú terhelést ad a szervezetnek, ami szerintem kifejezetten előnyös más, egyoldalú terhelést adó sportokhoz képest. Ennek a sportnak nagyon sok arca van, ezért nem is a (küzdő)sport, a harcművészet, vagy akár a hobbi a megfelelő elnevezés. A taekwon-do számomra életformát jelent.

Hogyan ösztönöznéd mozgásra a hallgatótársaidat? Mit javasolsz számukra?

Amit az ember elsajátít, amit megtanul, azt soha senki sem veheti el tőle. Minden ismeret, tudás, a személyünket színesíti. Kezdjétek el, keressetek barátokat, bárkit, vagy bármit, ami motivál. Folytassátok kitartóan, küzdjetek meg önmagatokkal és haladjatok az úton, közben pedig készüljetek fel a sikerélményekre!

Fotók: Kovács Adrienn

A „A taekwon-do számomra életforma” bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.