A város alatt elterülő barlangrendszer összesen mintegy 12000 méter hosszúságú, 1982 óta fokozottan védett természeti érték. 1938-ban a barlangászok csónakázásra alkalmas részt alakítottak ki a törmelékek eltávolításával. A Kórházbarlang háborúk idején óvóhelyként is szolgált, 1982-ben pedig gyógybarlanggá nyilvánították. Kiépített, gyógyhellyé alakított termeit a kórház tüdőgyógyintézete évtizedek óta eredményesen hasznosítja asztmás betegek kezelésére.

Horváth Sándor mesélt arról is, hogy a barlangászat nem csak egy hobbi. Komoly szakértelem és természetesen elhivatottság szükséges hozzá, illetve a baleset kockázatát is vállalni kell, a kisebb-nagyobb zúzódások pedig teljesen megszokottak a munka során. A sok fáradtság, beleölt energia és idő azonban rögtön megértül egy-egy új felfedezés alkalmával. A kérdésre, hogy miért ez a szenvedélye, a barlangkutató így válaszolt:
„Másnak a sport jelent kikapcsolódást, vagy egy sörözés a barátokkal, nekünk ez. Jártunk a Holdon, megmásztuk a legmagasabb hegycsúcsot, de hogy mi van a lábunk alatt 15-20 méterrel, arról fogalmunk sincs.”

Szabó Virág

Fotók: Domján Attila

A Világjáró Klub a Központi Kollégiumban bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A május eleji utolsó alkalmon Németh Anikó, a Gazdaságtudományi Kar egyik PhD hallgatója kalauzolta el közönségét Brüsszel szűk utcáiba, édességboltjaiba, gofrisütödéibe és egyéb érdekesebbnél érdekesebb helyeire.
Az előadás iránt érdeklődök igazán elégedettek lehettek, hiszen mindenkit frissen sült gofri, ízletes limonádé és valódi belga praliné várt.
Az este főszereplője még november végén utazott Belgiumba, hogy egy tudományos konferencián vegyen részt, ám úgy döntött, hogy a kellemest a hasznossal összekötve belekóstol Brüsszel hangulatába, mindennapi életébe és finomabbnál finomabb édességeibe. Öt napos tartózkodása alatt bejárta az egész várost és megtudhatta, hogyan készül a belga csokoládé, a 10 centi magas töltött csokimackó, hogyan vágnak utat a tömegben a belga motoros rendőrök, hogyan működik az Európai Unió parlamentje, miért jobb ketchup nélkül enni a sült hasábburgonyát és azt is, hogy mennyire nehéz megtalálni a város két legnagyobb nevezetességét, a pisilő kisfiút és párját, a magán szintén könnyítő kislányt.
Ugye, hogy jól hangzik? Ha nem voltál ott szomorkodj nyugodtan, de csak a tanév végéig, hiszen utána már Te is nyakadba veheted a világot, hogy ősszel már saját élményekkel gazdagodva hallgathasd meg a Világjáró Klub előadóinak lélegzetelállító történeteit, nézhesd meg fantasztikus fotóit és ízlelhesd meg az adott területre jellemző ételeket és italokat.

Találkozzunk ősszel is!

Strack Flórián

A A következő tanévben is folytatódik a világjárás! bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A bál ötlete pár hónappal korábban fogalmazódott meg a kollégium seniorjaiban, akik a kollégium lakói számára szerettek volna egy hagyományos rendezvényt életre hívni. A részvevőket a szervezők nevében Danyi István senior köszöntötte, majd Haraszti László kollégiumi referens tartott ünnepi beszédet, melyben kifejtette, hogy az egyetemi, kollégiumi évek minden ember jövőjére nagy hatással vannak, és talán ezek az évek lesznek a legemlékezetesebbek számukra. Köszöntőjét követően leleplezte a 2014. évi Lépő Bál első éves, valamint végzős hallgatói tiszteletére állított táblákat, melyek örökre a kollégium falain viselik majd nevüket. A részvevők ezután esküt tettek, majd nevüket jelképesen a „tűz serlegébe” dobták. A ceremoniális rész végén az est hangulatát megalapozó nyitótánc következett, melyet a Központi Kollégium jelenlegi és egykori lakói adtak elő. A további jó hangulatról élő zene, ajándékok és Központi Kollégiumhoz köthető ereklyéket is felvonultató tombola gondoskodott.

A népes részvevőtábor, a remek hangulat, a hajnalig tartó mulatság és a pozitív visszajelzések azt sugallják, hogy az I. Lépő Bált még sok hasonló fogja követni.

Gombás Kornél

fotó: Szabó László (Központi Kollégium)

A Lépő Bál a kollégiumban bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Megismerhettük az utazás megtervezésének és kivitelezésének részleteit, valamint ízelítőt kaptunk abból a rengeteg kalandból, amelyet Lantos Gábor átélt az út során. Az események elképzelését nagyban segítették azok a fantasztikus, az előadó által készített képek és hozzájuk kötődő elbeszélések, melyek révén a hallgatóság szinte úgy érezhette, mintha maga is a jéghotelben, a havas tájakon, az északi városokban járna, vagy éppen bálna szalonnát, birkaszemet vagy földben rothasztott cápahúst készülne enni.

Az est szervezői természetesen ez alkalommal is kitettek magukért, most sem maradt el a megszokott meleg, citromos tea és az egyéb apró finomságok sem. Ráadásként, az előadás után a helyszínen megvásárolható volt a szerző által frissen dedikált, az északi kalandokat sokkal nagyobb részletességgel leíró könyv is.

Ha lemaradtál az előadásról és bánod, jól teszed, de azért mégse búsulj túlságosan, hiszen április 8-án újra lesz Világjáró Klub, ahol Keszei Csaba mesél majd lélegzetelállító oroszországi történeteket.

Fotó: Világjáró Klub

A Világutazás a Központiban? Igen! bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.