Sok szempontból mondhatjuk, hogy nehéz évet hagyunk magunk mögött. Március közepén elhunyt Rédey Ákos vegyészmérnök, professzor úr, volt rektor, nehéz lenne felsorolni, hogy még mi minden, ki minden volt ő… Nem is próbálom. Ildomosabb, ha valaki olyan emlékezik, aki a mentorának mondhatja, nem csupán szakmai, de emberi értelemben is.

1992-őt írunk, amikor az első évfolyam elindul a környezetmérnöki szakon, köztük volt Utasi Anett is. Egy év sem telt el, és Anett már nem csupán hallgatóként, de munkatársként volt jelen a tanszéken, méghozzá Rédey professzor úr mellett, mint mondja, már a kezdet kezdetén kiváló kapcsolat fűzte őket össze: „Az én feladatom volt – többek között – a konferenciák megszervezése, később a hallgatókkal való kapcsolattartás, és minden, ami oktatásszervezés. Aztán 2002- ben a tanszékvezető helyettese lettem, pedig fiatal voltam, de úgy döntött, megbízik bennem. Remek munkakapcsolat alakult ki, gyakorlatilag bármivel megkereshettük professzor urat. Szerteágazó kapcsolatrendszerrel bírt, amit nem csak saját, de mások javára is felhasznált. Mindenkinek segített, aki hozzá fordult.”

Az ember életében nem gyakran bukkannak fel meghatározó személyiségek, de ha mégis, akkor valószínűleg egy életre szóló a találkozás. Ahogy Anett fogalmazott: „Folyamatos biztonságot jelentett, valamiféle védőhálót, nem csupán akkor, amikor már kollégák lettünk, de korábban is, a tanulmányaim alatt. Az egyetemen éppen ezért is mindig jól éreztem magam, és végig tudtam, hogy ha baj van, akkor fordulhatok hozzá. Persze aztán az ember felnő, és egyedül hoz nagy döntéseket, de akkor is jó volt tudni, hogy számíthatok rá.”

Az ilyen mentorok nagy mértékben formálják, befolyásolják az embert, miközben valamiféle észrevétlen útravalót adnak. Utasi Anett szerint a professzor úrnak sokak számára felfoghatatlan munkabírása volt, és ez a fajta szemlélet, hozzáállás a feladatokhoz Anett jövőjét is meghatározta: „Az egyetemen mindig történt és történik valami, rengeteg a változás, de ez a fajta hozzáállás, amit én a professzor úr által elsajátíthattam, megtanított a változó környezetben dolgozni és jól bánni az emberekkel, ami tulajdonképpen a mai napig a feladatom, hiszen fiatalokkal foglalkozom, cégekkel tartok kapcsolatot. Tehát ez a fajta munkamorál is tőle ered. Konfliktus helyett megoldásokat keresett, és igyekezett minden döntésben figyelni arra, hogy amenynyire lehet, mindenki a lehető legjobban kerüljön ki bizonyos helyzetekből.”

Rédey Ákos szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen volt, nem csupán szűk körben, hiszen egyetemi, országos, sőt, nemzetközi szinten is ismert szaktekintély volt, számos nemzetközi és hazai – köztük a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje – kitüntetést kapott a környezetmérnöki képzés megalapításáért, a környezetmérnöki oktatásban elért hazai és nemzetközi elismerést kiváltó eredményeiért, valamint a vörösiszap-katasztrófa elhárításával kapcsolatos tevékenységéért. Szívén viselte a határon túli magyarok képzését, széleskörűen támogatta a magyar nyelvű képzéseket szakmai anyagokkal, óratartással, kutatási együttműködéssel. Kiváló közösséget kovácsolt maga köré, és mindig figyelt a fiatal pályakezdőkre, hiszen tudta, hogy fontos az utánpótlás, így előfordult, hogy a kezéből külföldi egyetemekre kerültek a hallgatók. Ahogy Anett fogalmazott: „A munka mellett nagyon fontos volt számára a családja, három gyermeke, akikkel igyekezett minél több időt együtt tölteni. Imádott kirándulni, túrázni, és ezekhez a programokhoz szívesen csatlakoztak kollégák, barátok. Imádott utazni, világot látni, tehát a munka mellett a pihenés és a feltöltődés is elhanyagolhatatlan volt számára.”

Anett a március óta eltelt időszakról a következőképpen fogalmazott: „Gyakran eszembe jut, milyen jó lenne most kérdezni tőle, milyen jó lenne most megbeszélni vele az adott problémákat, feladatokat. Folyamatosan velünk van, ő is, és a hiánya is…”

Fotó: Szabó László (archív)

A „Folyamatosan velünk van, ő is, és a hiánya is…” bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Az orosz nyelv és a marxista ideológia kötelező tárgy volt és minden felsőoktatási intézmény, így a veszprémi is katonai tanszék létesítésével és a katonai tárgy bevezetésével katonatiszt-képző intézménnyé vált.

A Nyugattól vasfüggönnyel elzárt ország, a Szovjetunió vezetésével a harmadik világháborúra készült. Mindent a hadigazdaság szolgálatába állítottak és mindenütt befurakodott ellenséget kerestek. Mígnem aztán Sztálin, aki több embert gyilkoltatott meg, mint Hitler, 1953-ban meghalt.

1956 februárjában Hruscsov leleplezte Sztálin elhallgatott

bűneit. A lengyelországi Poznańban 1956 júniusában felkelés tört ki, melyet levertek. Magyarországon értelmiségi fórumok, politikai vitaközpontok jöttek létre, októberben tömegmozgalom alakult ki, minden településen létrejöttek a forradalmi bizottságok. Az egyetemisták október 23-án Budapesten, majd Debrecen és Szeged mellett Veszprémben is létrehozták saját ifjúsági szervezetüket és demokratizálást célzó követeléseket fogalmaztak meg az alábbiak szerint.

F E L H Í V Á S!

A Veszprémi Vegyipari Egyetem megalakult MEFESZ szervezete, egyetértve az ország összes egyetemeivel és főiskoláival, országunk demokratikusabb fejlődésének meggyorsítása érdekében egész népünk elé az alábbi követeléseket tárja:

1./ Független, semleges Magyarországot, önálló nemzeti külpolitikát, önálló gazdaságpolitikát.

2./ Nagy Imrét a legfelsőbb állami vezetésbe.

3./ A békeszerződés értelmében 1957. január 1-ig a szovjet csapatok vonuljanak ki.

4./ Az országgyűlés külügyi bizottsága vesse fel a dunai konföderáció gondolatát.

5./ Követeljük március 15. nemzeti ünneppé, október 6-a nemzeti gyásznappá nyilvánítását, a Kossuth címer visszaállítását.

6./ Szovjet-magyar barátságot, a teljes egyenjogúság alapján.

7./ Követeljük az általános emberi szabadságjogok legteljesebb biztosítását, az alkotmány betartását. Abszolút tájékoztatási és sajtószabadságot.

8./ Minden 18 éven felüli magyar állampolgárnak útlevelet keletre és nyugatra.

9./ Követeljük a bírói függetlenség intézményes biztosítását, és a halálbüntetés eltörlését politikai perekben.

10./ Hozzák nyilvánosságra a rehabilitációs Rajk-per gyorsírásos bírósági jegyzőkönyvét.

11./ Követeljük a törvénysértők felelősségre vonását, és szigorú megbüntetését.

12./ A parasztpolitika felülvizsgálatát, és a parasztság helyzetének sürgős megjavítását.

13./ Magyar kézbe a magyar uránt.

14./ Követeljük az összes statisztikai adatok és az összes külföldi kötelezettségeink rendszeres nyilvánosságra hozatalát.

15./ Állapítsák meg a fizetések alsó és felső határát.

16./ Szüntessék meg a káderlap minden formáját.

17./ Teljes egyetemi autonómiát.

18./ Követeljük a katonai szolgálati idő 12 hónapra való megállapítását sorköteleseknél.

19./ Reális alapokra helyezett tervgazdaságot!

20./ A műszaki vezetést kössék szakképzettséghez.

Elítélünk minden fasiszta, sztálinista provokációt.

Munkás-paraszt fiatalok! – Álljatok mellénk!

Jelszavunk: S Z O C I A L I Z M U S T magyar módra

1956. október 23.
      

Veszprémi Vegyipari Egyetem

MEFESZ Szervezete

Követelésekkel jelentkeztek a munkások is, Budapesten ledöntötték Sztálin szobrát. Nagy Imre alakított kormányt, mely kinyilvánította az ország semlegességét, létrejött a fegyveres nemzetőrség. Veszprémben az egyetemen 10 napig működött a Szabad Veszprém Rádió. A forradalmat a szovjet csapatok november 4-én leverték. Fegyveres harcok voltak főleg Budapesten, de Veszprémben is, amelyekben 4 egyetemi hallgató sebesült meg. Az uralmat a Szovjetunióban megalakított Kádár-kormány vette át. A megtorlás során 22 ezer ítéletből 350 volt halálos. (1848 után Haynau 110 embert végeztetett ki.) Országosan 860 főt, Veszprémből 90-et, köztük 58 hallgatót és 3 oktatót deportáltak a Szovjetunióba. Veszprémben 13 oktatót távolítottak el és 32 hallgató kapott kizárást, vagy ösztöndíjcsökkentés fegyelmi büntetést. Amíg nyitva volt a nyugati határ, körülbelül 200 ezren – köztük 51 veszprémi hallgató és 7 oktató – menekültek a forradalommal rokonszenvező Nyugatra.

Az 50. évforduló alkalmából Sólyom László magyar köztársasági elnök azt mondta, hogy a forradalom feltárta a kommunizmus valódi természetét és a szó szoros értelmében világtörténelmi jelentőségű volt. A magyar forradalomról elismerően nyilatkozott budapesti beszédében George Bush, az Egyesült Államok elnöke, Borisz Jelcin, Oroszország elnöke pedig a magyar Parlamentben kijelentette, hogy „1956 tragédiája a szovjet rendszer lemoshatatlan szégyenfoltja marad örökre.”

A szerzőről:

Paczolay Gyula 1930. november 2-án Ercsiben született, középiskolai tanulmányait Kunszentmiklóson és Újpesten végezte. 1953-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1962-től a műszaki tudományok kandidátusa. 1963-tól a Veszprémi Vegyipari Egyetem oktatója, a Fizikai Kémia Tanszék egyetemi docenseként 1992-ben vonult nyugdíjba. Szerteágazó munkássága során több alkalommal feldolgozta az 1956 októberi forradalom veszprémi és egyetemi vonatkozásait.

A VVE MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) vezetője Füredi Zoltán V. éves hallgató, szervező titkára Szűcs István IV. éves hallgató. A vezetőség tagjai: Pálinkás Keresztély IV. éves, Mekl József III. éves, Jedlovszky Pál I. éves és Bíró Sándor IV. éves hallgatók.

A Amit 1956-ról tudni kell – Dr. Paczolay Gyula ny. egyetemi docens tollából bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Az október 23-i ünnepség az A épületben kezdődött, ahol Felföldi Gábor közművelődési titkár rövid beszédében Brusznyai Árpádról, a forradalom vezetőjéről és az idén elhunyt Dr. Szűcs Istvánról, a MEFESZ szervezőjéről emlékezett meg. Ezután az Egyetemi Versmondó Műhely tagjai, Battyányi-Nagy Annamária, Marosvölgyi Gergely és Felföldi Gábor szavaltak a megemlékezéshez illő verseket.

Az A épületben Brusznyai Árpád, valamint az elhurcolt hallgatók emléktábláját koszorúzta meg Dr. Friedler Ferenc rektor és Kalmár Péter, a Hallgatói Önkormányzat elnöke. Ezután a B épület 2006-ban, az 50 éves évfordulóra állított örökmécsese következett, majd a menet továbbhaladt a C épületbe.

A megemlékezés a Szabad Veszprém Rádió emléktáblájának koszorúzásával ért véget, mely 1956. október 30-tól november 3-ig a C épületből sugározta adását a 43 méteres rövidhullámon.

Tihanyi Rita

fotó: Ruppert Tamás

A 1956. október 23-ra emlékeztünk bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Az est „A Nagy Háború” címet kapta. A szervezők ezzel is igyekeztek kifejezni tiszteletüket a háborúban harcoló katonák felé. A megemlékezésen először három egyetemi oktató előadását hallgathattuk meg, majd a Váci Mihály Irodalmi Színpad és az Egyetemi Versmondó Műhely adott elő háborús verseket, novellákat, jeleneteket.

Elsőként Dr. Habil Garaczi Imre egyetemi docens tartott előadást „Geopolitikai játszmák az első világháború körül Kelet-Közép Európában” címmel. Elmondásai alapján az első világháborút középponti metszetnek tarthatjuk a modernitás korában. Kitért arra is, hogy a 20. századtól abszolút megváltást, járvány-, és háborúmentességet vártak az emberek, azonban nem ezt kapták. A 18. század végi francia forradalomtól indulva a társadalmak tolták maguk előtt a problémákat, megoldásra várva. A kis népek saját államot akartak létrehozni. Az előadás az 1814-15-ös bécsi kongresszustól a trianoni békeszerződésen és a jaltai egyezményen át egészen az 1989-90-es rendszerváltásig eljutott. Főként azonban az első világháború alatt zajló társadalmi és politikai témákat ismerhettük meg, melynek végkifejlete a nemzeti azonosság fontossága lett.

A következő előadást Sashalmi István helytörténeti kutató tartotta, mely a „Veszprémiek az I. világháború poklában” címet viselte. Igazán figyelemfelkeltő képeken keresztül ismerhettük meg a korabeli katonai ruházatot, az első világháború során megjelent géppuskát, valamint a háborús hősökért felállított emlékművek fotóit is megtekinthettük. Az előadásból kiderült, hogy a veszprémi honvédzászlóaljak nagy részt vettek ki a háborúból, lovas huszáraink kiemelkedően jól szerepeltek a harcokban. Szintén az 1900-as évek elején létrehozták Veszprém közelében a tüzérségi lőteret, mely azóta is hazánk legnagyobb lőtere, napjainkban is gyakorlatoznak a terepen.

A harmadik prezentációt Dr. Kovács Gábor egyetemi adjunktustól hallhattuk, aki „A világháború  Gárdonyi Géza prózaművészetében” témáról beszélt. A legnagyobb hangsúly Gárdonyi A virradat előtt című novellája kapta, amely egy háború utáni vonatútról szól, ahol az utasok eleinte elbeszélnek egymás mellett, képtelenek dialógust létrehozni. Gárdonyi nézetei szerint a háború is csak monológok sora, nem dialógus, a bennünk és körülöttünk zajló harcok kiteljesedése.

A három oktatói előadás után az egyetemi hallgatók irodalmi művekkel zárták a megemlékezést.

Nagy Petra

Fotók: Ruppert Tamás

A A Nagy Háború bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A tizenhárom aradi tábornok és a szabadságharc hősi halottai emlékére koszorút helyezett el az egyetemünk parkjában található emlékkőnél Dr. Friedler Ferenc rektor úr és Csapó Viktor, a PEHÖK elnöke. A hősökről beszédében megemlékezett Dr. Szabó Lajos a Gazdaságtudományi Kar dékánja, aki a halálba menő tábornokok utolsó gondolatait is felidézte. Az ünnepi műsorban Felföldi Gábor közművelődési titkár Baranyi Ferenc költő szavait idézte, közreműködött a Csermák Antal Zeneiskola kürt-kvartettje Kocsis Attila vezetésével.

A lyukas zászló

A Közművelődési Titkárság felhívására október 18-án egyetemi ünnepséget és emlékmenetet tartottak az 1956-os forradalom tiszteletére. A koszorúzással egybekötött ünnepség az A épület előcsarnokában kezdődött, ahol ünnepi beszédet mondott Dr. Friedler Ferenc, a Pannon Egyetem rektora. Battyányi-Nagy Annamária, az Egyetemi Versmondó Műhely tagja Buda Ferenc költeményével emlékezett a forradalom mártírjaira. Az emlékmenet az A épületből a B épület érintésével a C épület előcsarnokába érkezett meg, ahol Csapó Viktor, a Hallgatói Önkormányzat elnöke mondott beszédet. Marosvölgyi Gergely, az Egyetemi Versmondó Műhely másik tagja Jobbágy Károly A rádió mellett című versét szavalta.

Felföldi Gábor

Fotó: Ruppert Tamás

A Megemlékezések az egyetemen bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Gyülekező az A épület előcsarnokában, ahol ünnepi beszédet mond Dr. Friedler Ferenc, a Pannon Egyetem rektora. Közreműködik Battyányi-Nagy Annamária, az Egyetemi Versmondó Műhely tagja.

Az emlékmenet az A épületből a B épület érintésével a C épület előcsarnokába tart, ahol Csapó Viktor, a Hallgatói Önkormányzat elnöke mond beszédet. Közreműködik Marosvölgyi Gergely, az Egyetemi Versmondó Műhely tagja.

A Közművelődési titkárság tisztelettel meghívja az egyetem polgárait a koszorúzással egybekötött ünnepi alkalomra!

Fotó: internet

A Egyetemi ünnepség és emlékmenet az 1956-os Forradalom tiszteletére bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Tetteik emléke felelősséget hordoz magával, mellyel nekünk is együtt kell élnünk. Megannyi áldozat árán megszerzett szabadságunk nem érdemes arra, hogy pillanatnyi gyengeségünkben elengedjük. Felelősséggel tartoznak oktatóink, akik a jövő generációját nevelik tudással, és továbbadott magyar büszke eszmékkel. Felelősséggel tartoznak a diákok, akik továbbviszik az eszméket, amik a múltban többször is buzdították a polgárokat nemzetük védelmére.
Rektorunk beszéde után, a forradalomban aktívan rész vevő, hősiesen helyt állt személyek kaptak emléklapot, köszönetképpen a nemzetért való kiemelkedő tetteikért.

Emléklapot kapott Dr. Babóczky Ervinné Dr. Kampós Klára, Dobosné Szabó Éva, Mészáros Gyula, Dr. Polinszky Károly (posztumpusz), Rozmanith Antal, Dr. Solymár Károly (posztumusz), Szabó László, Dr. Szántó Andrásné Rakáts Edit, Dr. Szijj Ferenc, Dr. Szűcs István és Vígh Antal (posztumusz).
Szilvásiné Csordás Éva előadóművész egy verssel , Rozsnyói Péter pedig zongora előadásával adott hangot az emlékeknek. A megemlékezés zárása képpen, emlékmenettel vonultunk az egyetemen felállított forradalmi emlékművek koszorúzására, az A és C épületekbe, és a B épület falán lobogó mécseshez.
Végezetül Dr. Rédey Ákos szavaival éltessük az emlékeket. “Tanulni mindig lehet, és kell a történelemből!”

A Veszprémi és országos forradalmárokra emlékeztünk bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.