13 órától vette kezdetét az első előadás. Illésné Vörös Szilvia olyan módszerekről beszélt, amelyek segíthetnek, hogy egy lelki válságból kilábalva visszanyerhessük régi formánkat és talpra állhassunk. Ezután Bálint Bánk tartott előadást „A szeretet és a szerelem természetrajza” címmel. A beszélgetés vázát a szerelem és a szeretet közötti különbségek alkották, ezen kívül több szakirodalomból vett példán keresztül próbálta elmagyarázni a neves pszichológus, hogy is definiálhatjuk ezt a két igen összetett és bonyolult érzelmet. A feladat természetesen nem egyszerű, hisz a szeretet milliónyi módon megnyilvánulhat és minden embernek egy kicsit mást jelent és máshogy éli át. Egy gondolatot szeretnék kiragadni az előadásból, amely úgy vélem a legtalálóbban válaszolja meg a kérdést: A szeretet ivóvíz, amelyből maga az élet fakad és nélküle az ember elpusztul. A szerelem pedig a bor, amely mámorossá tesz és elveszi a józan észt.

A két előadást követően elkezdődtek a work-shopok, melyek során a hallgatóság is nyugodtan elmondhatta a véleményét, személyes élményeit, a beszélgetés bármely pontján hozzászólhatott a témához, így a foglalkozások interaktívvá váltak és egyrészt a felszólalók is könnyíthettek a lelkükön azzal, hogy megosztották történeteiket, másrészt a hallgatók is erőt meríthettek egymástól.

A work-shopok keretein belül a következő témák közül választhattak a látogatók:

Evészavarok és testképzavarok, Önmegismerés, önmegértés, Kapcsolati függőség, Kapcsolódás önmagunkhoz, egymáshoz, LEMangURIA szabad mozgás, A hipnózis, mint módosult tudatállapot.

Mivel napjainkban szinte minden második ember lelkileg sérült, evészavarral küzd, depressziós, vagy teljesen eltorzult az önértékelése, még kívánatosabb egy olyan rendezvény, ahol szakképzett emberek nyújtanak segítséget és hasznos, a mindennapi életben alkalmazható tanácsokkal vértezik fel az ellátogatókat.

Szabó Virág

Fotó: Domján Attila

A A pszichológia napja bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

1950-ben megszületett az alkotó gondolkodás iránti érdeklődése a pszichológia területén. Azóta természetesen sokat változott és fejlődött az akkor alkotott elképzelés. Korábban úgy gondolták, hogy az alkotás rendezetlenséggel és széttartással jár, ez azonban inkább a divergens viselkedésűekre jellemző. Ezzel szemben a konvergens viselkedésűek egyszerűbb módon jutnak el céljaikhoz, beszűkültebben gondolkodnak, mint a divergensek. Megtudtuk azt is, hogy a divergensek jóval kreatívabbak, mint a konvergensek, és egészen máshogy használják az agyukat. A 60-as években annyival voltak tisztában, hogy mindenki alkotó valamilyen formában. A divergenciát tartották a kiemelkedő alkotás fő kritériumának. Mára már tudjuk, hogy a kiemelkedő alkotáshoz többek között kb. 6 évnyi (vagy 10.000 órányi) kemény munka kell, melyet gyakorlással töltünk. Ez idő alatt fejlődik a kreativitásunk, és sikerül érzelmileg is azonosulnunk a feladattal. Példaként hozta fel a sakkolimpikon Polgár lányokat, akiket kezdetben még édesapjuk tanított, végül saját útjukra lépve fejlesztették tovább sakktudásukat.

Pléh Csaba elmondásai szerint fontos még, hogy ha fiatal korban kezdünk el valamivel foglalkozni, abban jóval kiemelkedőbbek lehetünk a későbbiekben. Ezen túl kell egy hozzáértő mentor is, aki segít nekünk fejlődni az adott területen.

Az előadáson készült képeket ide kattintva tekinthetitek meg.

Nagy Petra

fotók: Domján Attila

A Tehetség és kreativitás az Éjszakai Egyetemen bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.