Augusztus 18-án repülőre ültem és az éjszaka közepén megérkeztem Helsinkibe, ahol két óriási bőrönddel buszoztam be a városközpontba a szállásomig. Hajnali három lett, mire ágyba kerültem, másnap reggel pedig nyolckor már ébren voltam, reggeliztem, és indultam is vissza a repülőtérre. A hostelben összebarátkoztam egy velem egyidős, romániai fiúval, akivel végül együtt töltöttük az időt a délután egykor induló járatom érkezéséig. Ekkor fogtam fel, hogy itt bizony senki nem fogja megérteni, ha magyarul kezdek el beszélni és bár nagyon élveztem a helyzetet, az első napokban hihetetlenül furcsa volt angolul megszólalni.

Augusztus 19-én délután négy óra környékén, szakadó esőben landolt a gépem Rovaniemiben. Ezt követően elvittek a kollégiumba és átadták annak a szobának a kulcsait, amelyet a következő négy hónapban otthonomnak nevezhetek majd. Megismerkedtem a lakótársammal, aki egy kedves, 21 éves brit lány, ápolónak tanul. Pár óra alvás után – mondhatni újult erővel – kezdetét vette az orientációs hét az egyetemen, a Lapland UAS-en. A következő napokban rengeteg információt zúdítottak a nyakunkba nagyjából mindenről (is). Két dolog van, amit érdemesnek tartok és szeretnék kiemelni ezek közül.

Az egyik a Finnish Friend Program nevet viseli, amely során egy online jelentkezési lapot kitöltve a korunk, nemünk, preferenciáink alapján párba állítanak minket egy helyi lakossal. Ezt követően a félév során különféle, általunk választott szabadidős tevékenységeken veszünk majd részt. Megismerjük egymást, és ezáltal egymás kultúráját is – hiszen ki tudná jobban bemutatni a várost, mint valaki, aki itt éli mindennapjait.

A másik, véleményem szerint szintén zseniális kezdeményezés, a Café Lingua. A program lényege, hogy olyanoktól tudunk nyelvet tanulni, akik anyanyelvi szinten beszélik azt. Lesz például német, olasz, spanyol, kínai és természetesen angol csoport is, amelyekhez szabadon lehet csatlakozni; emellett pedig jelenleg is folyik a csapatkapitányok toborzása. A városban található egy Finnish-Hungarian Association nevezetű egyesület, akikkel a szervezők a kérésemre felvették a kapcsolatot annak reményében, hogy találunk pár embert, akik szeretnének magyarul tanulni, tőlem, mint a leendő magyar csoport vezetőjétől.

Az utcán akármerre nézek, mindenhol elképesztő street art-okat látok, hatalmas és gyönyörű fákat – életemben nem gondoltam volna, hogy a zöldnek ennyi árnyalata létezik – rengeteg tavat és erdei állatot. Sehol nincs eldobva még csak egy cigaretta csikk sem, ha pedig szemetet látok szinte biztosra veszem, hogy nem a helyiek a ludasak. Az időjárás változékony, hol esik, hol fúj, máskor pedig egy pulóverben is melege van az embernek, ha a napsütésben mászkál. Az eddigi, kedvenc helyem Rovaniemiben a Kemijoki folyó felett húzódó The Lumberjack’s Candle Bridge, ami valóban egy monumentális építmény. Különösen szép az éjszaka folyamán, amikor a teljes híd ki van világítva, nappal pedig lélegzetelállító látvány tárul elénk a környező erdőségeket és magát a folyót személve.

Itt bizony minden nap más, mindig akad valami, amit csinálhatunk. Az első napokban meglátogattuk a helyi second-hand shop-okat, ahonnan beszereztünk mindenféle eszközt, amelyekre szükségünk lehet a félév során – gondolok itt a konyhai felszerelésektől kezdve az ágyneműhuzatokig, mindenre. Egy másik napon az Erasmus-os diákokkal és a mentorainkkal meglátogattuk a helyi egyetemisták törzshelyét, a Kansas Pubi-t, majd pár óra múlva, amikor már kibeszélgettük magunkat, elmentünk szórakozni a Half Moon nevezetű klubba, ahol ezt követően hajnalig táncoltunk. Szintén egy másik napon az itteni online rendszeren keresztül lefoglaltam a kollégiumban lévő szaunát, és egy órán át csak beszélgettünk és izzadtunk a 70 fokban az egyik újdonsült, német barátnőmmel. Nagy macska rajongóként kötelező program volt a Freija Kissakahvila – azaz az itteni macskakávézó meglátogatása is, ahol egy isteni kávé mellett cicákat simogattunk a lányokkal.

Összességében tehát elmondhatom, hogy rettenetesen élvezem ezt a „kis” kalandot, amibe belelöktem magam. Legfőképpen talán az egész élményt átszövő multikulturalizmus fogott meg a legjobban, hiszen már az első hét folyamán is rengeteg, más országból származó emberrel találkoztam. Érdekes, hogy mennyire hasonlóak vagyunk és mégis mennyire különbözőek. Már alig várom, hogy még szorosabbra fűzzem velük a kapcsolatomat.

Biztos vagyok benne, hogy egy életre szóló élmény lesz a következő négy hónap!

A Finnország – Erasmus Number 1 bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

In medias res kezdésem után természetesen egy kis háttérsztorit is szolgáltatok nektek: a következő félévet Finnországban, Rovaniemi városában, a Lapland University of Applied Sciences (Lapland UAS) hallgatójaként fogom eltölteni, köszönhetően az Erasmus programnak. Mindig is szerettem volna külföldön tanulni. Biztos vagyok benne, hogy a következő négy hónap rengeteget fog formálni rajtam, többek között ugyanis meg fogok ismerkedni egy másfajta oktatási rendszerrel, más kultúrából származó emberekkel fogok találkozni, és kénytelen leszek angolul beszélni, amit már nagyon várok, hiszen rettenetesen hiányzik a nyelv használata.

Elég függetlennek tartom magamat, éppen ezért a döntést az utazásról egyedül én hoztam meg. Ami fáj és nehéz lesz, az az, hogy a páromat itthon kell hagynom, viszont ahogy mindenki a környezetemben, ő is támogat. Tudja, hogy mennyire szeretnék világot látni, és hogy egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagynom – máshogy ugyanis nem biztos, hogy lenne alkalmam ekkora költségen huzamosabb ideig külföldön tartózkodni.

Az utóbbi hónapokban apránként elintéztem mindent (is), amire szükség volt. Megvettem a kiutazáshoz szükséges repülőjegyeket – kettőt, mert Helsinkiben át kell majd szállnom; kerestem szállást az egyetem egyik kollégiumában és elutaltam a kaució összegét; megcsináltattam az útlevelemet és igényeltem Európai Egészségbiztosítási Kártyát is; kötöttem egy kötelező utas- és felelősségbiztosítást; nyitottam egy eurót kezelni képes bankszámlát, így odakint ingyen tudok majd kártyával fizetni és a telefonszolgáltatómnál is megérdeklődtem a roaming- és percdíjakat. Emellett kinyomtattam minden szükséges dokumentumot – kétszer, egy-egy példány megy mindenből a kézipoggyászba és a feladott bőröndbe is. Írtam egy pakolólistát is, és úgy érzem, hogy szépen lassan elkezdhetem megvenni a dolgokat, amik még hiányoznak.

Jelenleg a legtöbb gondolatom akörül forog, hogy mennyi mindent szeretnék odakint csinálni majd, a tanulás mellett. Írtam egy Erasmus-bakancslistát, amelyen a következők szerepelnek:

1. Látni szeretném az északi fényt.
2. Jó lenne felülni egy rénszarvasra, vagy legalább megsimogatni egyet.
3. Rovaniemi-ben van a Santa Claus Village, ahol az igazi(!!!) mikulás él. Szeretnék vele egy közös képet lőni.
4. Megkóstolnék valami tradicionális finn ételt.
5. Finnországban óriási hagyománya van a szaunázásnak, nem véletlenül hívják őket finn-szaunának. Majdnem minden – ha nem minden – házban/hotelben található legalább egy, és ez alól a szállásom sem kivétel. Szóval az lenne a célom, hogy egy héten át minden nap beüljek pár percre.
6. A kinti Erasmus diákszövetség, az ESN Lapland a félév során több bulit és másfajta eseményt szervez a világ minden tájáról érkező diákoknak. Megfogadtam, hogy legalább az egyiken szeretnék részt venni.
7. Nemcsak Rovaniemi, hanem a környezetében lévő városok is gyönyörűek, így közülük legalább az egyikbe szeretnék ellátogatni.
8. Rendszeresen tervezek majd blogolni is a kint töltendő négy hónap alatt, és legalább az egyikben jó lenne minimum 6 posztot írni – biztos vagyok benne, hogy lesz majd miről.
9. Szeretném körbejárni bringával a várost és a környező erdőket.
10. A városban található egy híd is, amit The Jätkänkynttilä/Lumberjack Candle Bridge-nek neveznek. Szeretném innen, vagy legalábbis a híd közeléből megnézni egy este a naplementét.
11. Ha már úgyis internacionális lesz kint a hangulat – a szállásomon kizárólag az Erasmus program által érkező diákok fognak lakni, szerintem vicces lenne megtanítani valakit pár magyar szóra, kifejezésre.

Láthatjátok, hogy nem óriási vagy teljesíthetetlen dolgokat soroltam most fel, és biztos vagyok benne, hogy ez a lista a későbbiekben még bővülni fog. Augusztus 18. tehát itt van a nyakamon és már kíváncsian várom, hogy mit tartogat számomra ez a kaland.

(Fotó: pixabay.com)

A Erasmus number 0. bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.