Anya meg a lovak

Egyetemünk — Wed, 23 Mar 2016 07:03:35 +0000

Szeretem a lovakat.
Nagyon szeretem őket.
Szeretem a szagukat.
Szeretem a hangjukat.
Szeretem látni ahogy futnak.
Szeretem ahogy belefújnak a hajamba.
Anya azt mondja már nem bírja.
Egyszerűen nem bírja tovább.
Így egyedül.
Fizikailag nem bírja.
Azt mondja képtelenség.
Azt mondja túl sok a ló.
Azt mondja anyagilag sem lehet bírni.
Azt mondja a lovak drágák.
Meg hogy minden pénzünkből kiettek minket.
Szeretem ahogy a lovak sörénye lobog mikor futnak.
Szeretem ahogy csapkodják a legyeket a farkukkal.
Szeretem látni ahogy megnéznek a nagy szemeikkel.
Szeretem a patadobogás hangját.
Anya azt mondja ő már ehhez túl öreg.
Azt mondja elfogyott a pénzünk.
Azt mondja már ő sem lesz fiatalabb és lassan belerokkan a sok teendőkbe.
Azt mondja lassan nem lesz mit ennünk.
Anya azt mondja sajnálja a lovakat.
Anya azt mondja szegény lovak.
Azt mondja el kellene adni őket.
Azt mondja egy is elég lenne.
De nekem nem elég egy.
Szeretem a lovakat.
Szeretem látni ahogy legelnek.
Szeretem látni ahogy együtt futnak és lobog a sörényük.
Szeretem ahogy bólogatnak.
Anya azt mondja már nem bírja ellátni őket.
Azt mondja a rólam való gondoskodás is nagy teher.
Azt mondja ennyi ló túl sok.
Azt mondja meg kell válnunk tőlük.
Azt mondja esetleg egyet megtarthatunk.
Anya azt mondja már nagyon fáradt.
Miért nem segít valaki anyának?
Anya azt mondja ezeket a lovakat már nem venné meg senki.
Azt mondja ezeket már csak agyonlőni lenne értelmes.
Anya azt mondja rohadt lovak.
Meg azt is mondja kurva élet.
Anya meg a lovak öregek.
Anya meg a lovak már nem akarják bírni tovább.
Anya már alig vonszolja magát.
Anya minden nap egyre fáradtabb.
Anya mostanában durva velem.
Anya sokat sír.
Szeretem ahogy a lovak odajönnek köszönni nekem ha meglátnak.
Anya egyre ritkábban tol ki hozzájuk.
Messziről kell néznem a lovakat.
Anya azt mondja mi lesz a lovakkal ha ő felfordul?
Mit akarok csinálni ha ő elvágódik kint az istállóban és nem kel fel többé?
Mi lesz akkor a lovakkal?
A lovak nem halnak éhen van nekik fű amit legelnek.
Anya azt mondja télen nincs fű.
Szeretem ahogy párállnak a lovak.
Nem szeretem hogy egyre soványabbak.
Szeretem ahogy kieszik a tenyeremből a kockacukrot.
Szeretem hallani ahogy ropog a foguk alatt.
Anya utálja a trágyaszagot.
Anya azt mondja ne hisztizzek.
Anya azt mondja vagy én vagy a lovak mert mindkettőt egyszerre már képtelen ellátni.
Anya fel akarja adni.
A világon mindennél jobban szeretem a lovakat.
Anya könyörög.
Ha anya elaltatja a lovakat én nem eszek többé.
Anya azt mondja akkor kórházba kerülök és egy csövet dugnak a gyomromba hogy azon keresztül etessenek.
Azt én nem fogom engedni.
Anya én a lovakat akarom ők az én lovaim nem bánthatod őket.
Anya azt mondja a lovak döglődnek fel vannak puffadva és maguktól is meg fognak halni.
Anya adj nekik enni.
Anya azt mondja nincs mit adni nekik.
Anya azt mondja nincs tovább.
Anya azt mondja kihívja az állatorvost és megszabadítja a szenvedéstől a lovakat.
Anya nem szabad.
Anya ne bántsd a lovakat.
Nem beszélek többé anyával.
A lovakat akarom.
A lovakat szeretem a legjobban a világon.
Anya én is ló vagyok engem miért nem altatsz el?
Anya már nem sír anya most hízeleg.
Anya azt mondja kaphatok egy állatot mondjam meg mit akarok.
Nem akarok semmit csak lovakat.
Anya azt mondja válasszak valami kisebbet. Cicát nyuszit vagy aranyhalat.
Nekem nem kell semmi én csak a lovakat szeretem.
Anya megint sír és azt mondja kórházba fogok kerülni.
Anya kéri hogy ne gyötörjem.
Anya te gyötörsz engem.
Anya te megölted a lovakat.
Anya azt mondja ő megmentette őket.
Akkor hol vannak?
Anya mutasd meg add elő őket.
Anya elvitt lovakhoz hogy lássak lovakat de azt mondja többé nem visz el mert nem bírt velem.
Nem akartam hazajönni.
Anya azt mondja csúnyán viselkedtem.
Anya próbál felvidítani de nem megy neki.
Anya én a lovakat akarom.
Anya próbál a kedvemben járni.
Anya én nem akarok semmi mást csak a lovakat.
Anya hozott egy pónit a karámba.
Nekem nem kell póni a póni nem ló a póni nem szép.
Anya vidd innen ezt a pónit nem akarom látni nem szép.
Anya én lovakat akarok csak lovakat nekem más semmi nem kell.
Anya sír.
Anya kiabál velem.
Aztán megint sír.
Anya elviszi a pónit.
Anya azt mondja értsem meg hogy nem tarthatunk lovat.
Nem értem meg.
Nem akarom megérteni.
Szeretem a lovakat.
Miért nem lehet lovam?
Anya azt mondja ő ebbe bele fog dögleni.
Nem fogsz anya.
Anya kivisz a karámhoz és lovak vannak benne.
Odajönnek hozzám és belefújnak a hajamba.
Kockacukrot esznek a tenyeremből.
Lobog a sörényük.
Lószaguk van.
Boldog vagyok.
Anya szeretlek.
Anya boldog.
Nézem a lovakat.
Szeretem nézni a lovakat.
Semmit sem szeretek jobban a lovaknál.
Anya panaszkodik hogy nem bírja.
Nézem a lovakat.
A lovak összeverekednek.
Harapják és rúgják egymást.
Félek.
Kiabálok anyának hogy jöjjön és segítsen.
Anya nem jön.
Éhes vagyok.
Fázok.
Anya nem jön.
A lovak odajönnek hozzám bólogatnak fújtatnak enni kérnek de nincs kockacukrom elfogyott.
Anya nem jön.
Lovak segítsetek.
Lovak szóljatok anyának.
Lovak keressétek meg anyát.
A lovak körém gyűlnek.
Belehellnek a lovak.
Lovak egyetek meg.
Anya hol vagy?
Anya nem jön.
Anya én már téged szeretlek a legjobban a világon.

Somogyi Zoltán

Somogyi Zoltán (1982, Tapolca) színháztörténet szakon végzett a Pannon Egyetemen. Írásai jelentek többek között a Pannon Tükör és az Életünk folyóiratokban.
Első regénye, a Második fejek 2011-ben, novelláskötete, az Ajkaktól távolodó kehely 2015-ben jelent meg.

A Anya meg a lovak bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Somogyi Zoltán Archívum - Egyetemünk

Anya meg a lovak