Egykor egyetemünk hallgatója voltál, milyen szakon tanultál itt?

Én még Bologna előtti vagyok, magyar és színháztudomány szakpáron tanultam, pedagógiai modullal, tehát tanári diplomát szereztem 2010-ben.

Miért ezt a szakot választottad?

Igazából mert ez érdekelt. Néztem a könyvben, hogy hol milyen szakok vannak, és láttam, hogy Veszprémben van színháztudomány, és bejelöltem. Nem volt egyébként ez egy hónapokig tartó döntés a részemről. Színházban nőttem fel. Nem tudtam pontosan, hogy a színháztudomány részletekbe menően mivel foglalkozik, de érdekelt a színház. Bejelöltem, felvettek, és jöttem Veszprémbe.

Jó döntés volt, igaz?

Szerintem igen, az egyetemi éveim jól teltek, és így utólag meg végképp azt látom, hogy nagyon nem véletlen, hogy itt lettem egyetemista.

A színháztudomány valamilyen szinten kapcsolatban áll a stand up-pal?

A színháztudomány inkább elméleti. Korábban a színházban a gyakorlati oldalt tanultam meg és a hagyományos színházi kereteket, és amikor ide jöttem, akkor szembesültem azzal, hogy a színházművészet szélesebb perspektíván mozog. Új terület volt, viszont nagyon elméleti. Magával az előadó-művészettel vagy stand up-pal gyakorlati szinten nem foglalkoztunk.

Hogyan terelődtél a stand up felé?

A stand up pedig úgy jött, hogy 2014-ben kezdtem el dolgozni az Ádám és Éván, és igazából a tartalom hozta a formát. A témám megvolt, a férfi-női kapcsolatok, és az is, hogy humoros formában szeretném megragadni. De akkor milyen keretek között? Egyszer csak kipattant a fejemből, hogy mi lenne, ha stand up lenne? Mivel nem társulatban vagyok, és egyedül járom a Kárpát-medencét, ezért jött az ötlet. A stand uphoz nem kell nagy technikai apparátus, tehát nagyon egyszerű eszközökkel már működik a dolog. Ahogy írtam a darabot, azt éreztem, hogy ez össze fog állni, hogy működni fog a tartalom és a forma.

Melyik stand up-osok hatottak rád? Volt esetleg kedvenced?

Korábban is foglalkoztam stand up-pal, de csak mint fogyasztó. Az Ádám és Éva miatt újra felfedeztem magamnak ezt a műfajt, tulajdonképpen szakmai szemmel is elkezdtem azokat a stand up-osokat nézni, kutatni, akik korábban is inspiráltak, illetve akikről úgy gondoltam, hogy érdemes. A magyarokkal kezdem: nyilván a klasszikusokon túl a maiak, például Bödőcs Tibor vagy Kőhalmi Zoltán, Mogács. Az angolszász stand up kultúra az majdhogynem száz éves, vagy még annál is több. Aki tényleg hatott rám, az a brit Eddie Izzard, aztán Bill Hicks, George Carlin, John Oliver, mindegyik különbözőféleképpen. Más humort képviselnek. Eddie Izzardban az hatott rám, hogy ő mindig történelmi témákkal foglalkozik, és egy kicsit színháziasítja a stand up-ot, amit egyébként én is csinálok.

Ezt hogy kell érteni?

Amit én csinálok, abban ötvözve van a stand up, a színház és egy kicsit a kabaré. Dinamikus az előadás, kiegészülve zenés betétekkel. Nemcsak állok egyhelyben és mondom a szöveget, hanem sokszor karakterekbe lépek, szituációkba helyezem a gondolatokat. Viszont nem is színtiszta színdarab, mert nem klasszikus szerepfelvétel történik, hanem „én is vagyok meg nem is”, így ötvözöm ezeket a formákat. Eddie Izzard abban is hatott rám, hogy utazik időben, korban. Én nagyon szeretem ezeket a kitágításokat, mert ez egy határtalan lehetőség, hogy azt mondom, hogy most 1500, aztán 10 000 évvel időszámításunk előtt. Bill Hicks amerikai stand up-osban a metsző őszinteség fogott meg. George Carlin is ez a fajta volt politikai szempontból. Miközben boncolgatja a társadalmi témákat, nem is mindig vicces a szó klasszikus értelmében. Hasonló bevállalós stand up-ot Magyarországon Bödőcs Tibor csinál, csak nála talán több a poén.

Eddig milyen helyeken léptél fel?

Egyetemi és középiskolás közegben, gyülekezetekben, klubokban, színházban, házas hétvégéken, hotelekben, esküvőn. A téma olyan, hogy elég sokféle kontextusban lehet applikálni. 

Hogyan szerzed meg az ismertséget?

Egyik előadás szüli a másikat. Azt tapasztalom, hogy sokan ajánlják az előadást, miután látták. Bár már korábban is foglalkoztam programszervezéssel, illetve nem ez az első darabom, tehát volt egyfajta ismeretségi köröm, de ez nem volt elég, ezért megyek előre és keresem a lehetőségeket.

Egy férfi-női kapcsolatokról szóló stand up-ot hoztál nekünk. Miért ezt a témát választottad? Mi ihlette ezt a dolgot?

Nem személyes bajom ihlette, hanem maga a témának a fontossága, hogy ez nagyon és mindig, minden korban aktuális. Sok ág-boga van, természetesen szelektáltam. Bizonyos területekre nem fogok kitérni, de alapvetően a fő csapásokon azért végigmegyek: kommunikáció, konfliktuskezelés, lelki dolgok, érzelmileg férfiak hogyan dolgoznak fel helyzeteket, társadalmi reflexió. Az első felvonás inkább társadalomkritikus, a második felvonás inkább a házasságról szól. Sajnos sok a válás, összemosódtak a nemi szerepek, ami mindennapi interakcióinkban bizonytalanságot okoz, ami könnyen bizalmatlanságba torkollik. Úgy éreztem, hogy a férfiak és nők közötti bizalomról beszélni kell.

Fotók: Felföldi Gábor

A Színháziasítani a stand up-ot – Interjú Benedek Zalánnal bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Az elmúlt fellépéskor már megfogadtam, hogy ha legközelebb Kiss Ádám fellépésére megyek, viszek magammal kempingszéket. Nos, így kellett volna tennem. Kezdés előtt fél órával csordultig telt a DC.

Szerk.: Humor szempontjából számít a politikai helyzet, a húsvét vagy más időszakok?

Csenki Attila: Nem számít, hogy gazdasági válság van, mi a Showder Klub miatt nem érezzük, egyre több helyre hívnak. Minden időszak jó, mindig van kit szórakoztatni. A húsvét és az ilyen fajta események könnyebben szolgálnak bármilyen témával, hiszen sok emberrel történnek. Nekem egyfolytában be van kapcsolva a telefonom, ha hajnalban felébredek, és eszembe jut egy poén, amiről úgy gondolom, hogy holnap ezen röhögni fognak, azt gyorsan fel kell mondanom.

Szerk.: Érdekes szakmáid voltak.

Cs. A.: Szerencsém volt, kimentem Angliába dolgozni egy kicsit. Majd árverezőháznál dolgoztam, ahol sokat tanultam. Sose gyakorolt rám akkora hatást egy Zsolnay váza, mint azóta! Aztán egy fogászati kereskedőhöz kerültem, ami egyáltalán nem volt érdekes. Most erre vágytam, jelenleg a stand-up teljes embert kíván tőlem. Szombaton, amikor az emberek többsége szórakozni megy, akkor én arra készülök, hogy más számára legyek szórakoztató.

Szerk.: 5 éves a Dumaszínház. Hogy tekintetek vissza erre az időszakra?

Cs. A.: Csak így működik, ahogy van. Kemény és kitartó munka vezetett ahhoz, hogy a humor képviselői között is sikeresnek érezzük magunkat. 25 vidéki helyszín van, ahol rendszeresen fellépünk, és ekkor művelődési házak telnek meg. Szépen fejlődtünk, reméljük 30 év múlva is lesz közönség.

Kiss Ádám: Most jöttünk ki a járókából, már nagycsoportosok vagyunk. Én 4,5 éve pottyantam bele. Gyönyörű, a legszebb évek voltak ezek, az álmomat élem, amióta ezt csinálom. Egy család vagyunk, jó és rossz fellépések, amik összecsiszoltak bennünket.

Szerk.: Van kedvenc fellépési helyszínetek?

K. Á.: Egyre több van: Debrecen, Veszprém, Sopron. Egyre inkább kinőjük a kis éttermeket, a stadion hangulat, az óriási!

Cs. A.: Én szeretem Zalaegerszeget, Dunaújváros is eszméletlen jó volt.

Szerk.: Milyenek a most csatlakozó ifjú humoristák esélye?

K. Á.: Én biztatom az embereket, hogy jöjjenek. Sokan mondják, hogy ez könnyű. Aki zseni, az kiderül a válogatáson. Mi is várunk egy kis vércserére. Nyitott a pálya, akit Litkai Gergő kiválaszt, az pár hónap múlva már a tévében is lehet.

Cs. A.: A Showder Klub kezdete óta 400 jelentkező van. A lényeg, hogy ne akarjanak olyanok lenni, mint Ádám, a Kőhalmi vagy a Bödőcs, hanem próbálják meg önmagukat adni.

Szerk.: Diplomát szeretnél ebben az évben. Mik a fejlemények?

K. Á.: Május 11. a beadási határidő, már 24 oldalnál tartok a 60-ból. Az a baj, hogy mindenem van, csak időm nincs. A legtöbb időt a fogalmazással töltöm, egy diplomába olyan gondolatok nem férnek bele, amihez én mostanában hozzászoktam. Más agytekervényeket kell megmozgatni. Egyelőre ez az állapot még számomra tragikomikus, még kell idő, hogy ez átalakuljon bennem stand-up anyaggá. A diploma azért kell, hogy anyám betehesse a szekrénybe. Aztán tűzijáték, ökörsütés, de nem ezzel szeretnék foglalkozni.

Szerk.:Addig is sok tűzijátékos fellépést kívánunk!

A Gondolatok a Dumaszínházról bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.