Március 10-én negyedik alkalommal nyílt kiállítás a Tanul-O Galériában, ezúttal a balatonfűzfői Irinyi János Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény ifjú alkotói mutatkozhatnak be a Pannon Egyetem felső campusán. Április 9-ig minden nap megtekinthetők a képek a Pedagógia Tanszéken.

Hatalmas érdeklődés fogadta a már hagyományossá vált művészeti kiállítást az O épületben, ahol nem csupán a fiatal művészek jelentek meg, de szüleik, nagyszüleik éppúgy, mint az egyetemen oktató tanáraink, tanszéki munkatársak és a sajtó képviselői egyaránt. A sok, apró gyermek zsibongása mosolyt csalt arcomra, ahogy élénk tekintetükkel kutatták a kiállított tablókon saját képeiket, bekukucskáltak a nyitott ajtókon át a szemináriumi termekbe, csivitelve megbeszélték az épp’ akkor tartott kvarcvásáron látottakat. Élettel töltötték meg a néha túl komoly hangulatú épületet rajzaikkal és jelenlétükkel.

A kiállítást megnyitó ünnepségen elsőként az Irinyi János Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatónője, Bandiné Liszt Amália köszöntötte a szép számban megjelenteket. Ismertette, hogy Balatonfűzfő és Papkeszi az iskola fenntartója, amelynek falain belül több művészeti ág is megjelenik, legyen szó zenéről, táncról vagy épp festészetről. Tanárnő bevallottan nagyon izgult kis diákjaiért, és megfogalmazta, hogy mi foroghat most a fejükben: „A néző mit szól vajon a rajzokhoz?”. Beszédét azzal zárta, hogy ez a kiállítás „nagy siker az egyetemnek és megtiszteltetés Fűzfőnek”. Ezután egy fafúvós zenei blokk következett, majd a Pannon Egyetem részéről dr. Poór Zoltán a Neveléstudományi Intézet tanszékvezetője szólt a nézőkhöz. Elsőként a megjelent fiatal művészekhez intézte szavait, hogy legyenek büszkék alkotásaikra, és ez az érzés kísérje el őket egész életükben. „Negyedszer kelt életre az épület, színesebbek a napjaink.” Végezetül megköszönte a szülői bátorítást gyermekeik tevékenysége felé, a zenészeknek a részvételt a megnyitón, és a kölcsönben itt hagyott képeket. Majd egy új hagyományt indított útnak azzal, hogy az előző kiállítási időszakot lezárandó, a vendégkönyv összes ide vonatkozó bejegyzését egy albumban összegyűjtve átadta a Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gyakorló Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola, Szakiskola és Általános Iskola részéről megjelent tanárnőnek. Ezt követően Orosz Lajos festőművész tartott egy tartalmas beszédet. Örömét fejezte ki, hogy alkotó kapcsolat alakult ki az egyetem és az általános iskola között. „A tudomány fellegvárai egymásra találtak”, ahol a diákok a harcos katonák. Mivel ő maga a közoktatásban is aktívan szerepet vállal, így rövid előadásában összekapcsolta a művészetet a pedagógiával, és lényeges összefüggésekre világított rá. Vagyis, a művészettel való foglalkozás egy életre szóló grandiózus lehetőség, és emellett a színekkel-hangokkal alkotás a pedagógiai problémákkal szembeni megelőzés. Így a szín-ritmus-vizualitás triumvirátusa egy sajátos terápia. Megemlítette azt is, amit sokszor elfelejtünk, miszerint kreativitás terén a magyarok a világ élvonalában vannak. Zárásként elmondta szubjektív véleményét a képekről, amelyek nem csupán nagyon érzékenyek, de kommunikálnak is velünk. Beszéde után az irinyis rézfúvósok is bemutatkoztak két ismerősen csengő zeneszámmal, és végezetül Poór Zoltán zárta az ünnepélyes megnyitót. Kellemes időtöltést kívánt az érdeklődőknek, és külön örömét fejezte ki, hogy ilyen sok generáció képviselője megjelent.

A hivatalos megnyitó után egy-egy rövid interjú erejéig beszélgettem Bandiné Liszt Amáliával és Orosz Lajossal. Az igazgatónő nagyon közvetlenül és az átéltek hatására láthatóan megindultan ült le velem szembe. A kiállításra Poór Zoltán hívta meg őket, ugyanis több, a Pannon Egyetemre járó leendő pedagógus végzi a hospitálást és a kötelező tanítási gyakorlatot az Irinyiben. Emellett az ottani tanári kar több tagja szerzett diplomát az egykori Tanári Karon, itt Veszprémben. Az általános iskola félévente szervez saját kiállítást is, készítenek művész naptárakat, és az iskola falait is a diákok alkotásai borítják. Kevesen tudják, de ebben az intézményben tanult Szilágyi Bernadett szobrász is, aki az Irinyi domborművet készítette el egykori iskolájának. Igazgatónő szerint a Tanul-O kiállítás egy életre szóló élmény a gyerekeknek, egy kiteljesedés, és ő éppoly büszke növendékeire, mint a szülők. Azt is megtudtam, hogy beszélgetőpartnerem korábban zenei pályára készült, és ma már igazgatónőként ezért is fontos számára, hogy több művészeti ág együttesen, komplex módon jelenjen meg az intézmény falain belül.

Ezt követően Orosz Lajossal is váltottam pár szót, akitől a személyes véleménye felől érdeklődtem. Szerinte a lényeg az, hogy a gyerek alkot, hiszen már ezzel is nagyot tesz, mivel egy kiállatás tulajdonképpen önmaga vállalása, ugyanis a lecsupaszított lelkét kiteszi a kíváncsi szemek elé. Arra a – naiv – kérdésemre, hogy festőművészként ő meg tudja-e állapítani egy kép alapján, hogy készítője egy csiszolatlan gyémánt, inkább csak mosolygott. Azt felelte, a képek mindenféleképpen üzeneteket hordoznak magukban, és egy-egy drámai felfokozott személyiségről árulkodnak, de azt nehéz lenne megmondani, hogy egy következő festő-generációról van-e szó. De minden alkotás a tudás és művészet együttes eredménye, amit az intuíciók egész sorozata kísér. A Bandiné Liszt Amáliával és Orosz Lajossal töltött közös percek ismét megerősítettek abban, hogy szerintem – elfogult leendő pedagógusként – az egyik legszebb hivatás ma is az oktatás.

A beszélgetéseink után én is körbejártam a kiállított tablókat, és egy-egy kép előtt állva azt éreztem, hogy festője lélekben idősebb nálam is, túlszárnyal, és megannyi komoly mondandója van. Gyakran nem mondtam volna meg, hogy egyik-másik festmény egy általános iskolás kezei közül került ki. Egyik személyes kedvencem pedig, ha a lépcsőn felmentek, jobbra fordultok, a tabló bal szélső oszlopának a legalsó képe. A Szervezőknek gratulálok, hogy ismét életre keltették az O épület rideg falait, élményt adva alkotónak és nézőnek egyaránt.

A videót az ETV készítette.

A Irinyis nebulók kiállítása a Tanul-Oban bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Az ünnepélyes megnyitó után beszélgettem dr. Poór Zoltánnal, aki elmondta, hogyan találták ki, hogy közös kiállításokat szerveznek a középiskolákkal. „Az épület fehér falai lehangolóan hatnak, és ezt a monotonságot szeretteük volna megtörni. A kiállítás azért is tűnt megfelelő választásnak, mert ez egyforma öröm oktatónak, hallgatónak egyaránt, és ugyanakkor vizuális nevelés is, amely irányt az egyetem nem érinti.” Szerinte ez a fajta nevelés igen fontos, hiszen nem csupán szép élményt nyújt, de a lelket is megérinti. Arra vonatkozóan, hogy hagyományteremtő-e a kiállítás sorozat, egyértelműen igenlő választ kaptam. Jövőre a tematikája módosulni fog, ugyanis abban a tanévben hat művészeti kiállítás lesz, szeptemberben és a tanév végén pedig, egy hónapon át, 6-6 iskola nemzetközi kapcsolatai kerülnek bemutatásra. Minden iskolának hat tablónyi helyet tudnak a szervezők biztosítani, és a következő évben összesen 18 intézmény diák művészei mutatkoznak be. Megtudtam azt is, hogy a most bemutatkozó iskolákat az egyetem kereste fel ajánlatával, és elsősorban azokat, amelyek eddig is intenzív kapcsolatban voltak a tanárképzésünkkel. Végezetül megkérdeztem tanár úr személyes véleményét a kiállításról, a tapasztalatokról, az élményeiről a látottakkal kapcsolatosan. Bevallottan elfogult és egyben büszke is, főleg a sok pozitív visszajelzésnek örül. Szerinte így is lehet a tanulói léthez hozzáadni, mintát közvetíteni. Mosolyogva megjegyezte, hogy a Társadalomtudományi Kar és a Neveléstudományi Intézet (mindkettő az O épület emeletén található) közötti jó barátság is tovább erősödik, mert apró bókokat kap, hogy milyen szép a kiállítás és kellemes a légkör. De az is elismerés, hogy más karokról is érkeznek érdeklődők, illetve a sajtó pozitív hozzáállása is érzékelhető.

Én azt javaslom mindenkinek, hogy március 5-ig nézze meg a képeket, ha a felső campus felé jár! Találtok grafikákat, fotókat, festményeket a legkülönbözőbb témákban, sőt, üzenhettek is a vendégkönyvben. Személy szerint rábukkantam egy olyan képre, ami egyéni profizmusról árulkodik, és bizony el tudnám képzelni a saját szobám falán. Tehát, ha szellemi gazdagodásra vágytok, ne hagyjátok ki a „Padányi Schola” kiállítását! A Szervezőknek köszönöm az élményt, hiszen a képek előtt állva megállítottam a körülöttem egyre gyorsabban rohanó világot, és átadhattam magam a művészet szépségének. Illetve külön köszönöm Poór Zoltánnak a beszélgetésünket, ami nem csupán szakmai, hanem nagyon emberi és baráti volt!

A Padányi Schola kiállítása a Tanul-O Galériában bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A 2010-es év első kiállítása a zirci III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákjainak munkáit mutatta be. Az iskola közel százhatvan tanulója vett részt művészeti képzésben. A diákok díszítőfestőnek és alkalmazott grafikusnak tanulnak. A galériában negyven tanuló munkája szerepelt.

A tárlatot Gopcsa Katalin, művészettörténész nyitotta meg.  Megnyitó beszédében kihangsúlyozta, hogy egy kiállítás megnyitója és látogatása jó alkalom a művészeteket kedvelőknek a találkozásra, beszélgetésre művészetről, képekről. Ezután dr. Poór Zoltán a Tanárképző Központ Neveléstudományi Intézetének központvezető egyetemi docense köszöntötte az érdeklődő közönséget. Beszédében elmondta, hogy az egyetem veszprémi kampuszán két évtizedes múltra vezethető vissza a pedagógusképzés. Bár művészeti jellegű képzés nincs, de fontosnak tarják, hogy a leendő pedagógusok is tudják értékelni a művészetben rejlő szépségeket. Kiemelte, hogy a kiállítás-sorozat elnevezésében rejtve jelen van az épület neve (O) és a kettős tanulói funkció: „Egyrészt a velünk együttműködő közoktatási intézmények alkotó tanulóinak kínálunk bemutatkozási lehetőséget, másrészt pedig a Pedagógia alapszakon valamint a Tanári mesterszakon tanulók számára adunk lehetőséget a kiállítás-szervezés és -rendezés tanulására.”

A Tanárképző Központ ebben a tanévben még négy kiállítást tervez. A folyosógalérián már látható a Padányi Biró Márton Római Katolikus Iskolai diákjainak képei, de a Dózsa, a Báthory és a balatonfűzfői Irinyi iskola tanulóinak munkái is  színesítik majd a fehér falakat.

A Ifjú művészek kiállítása bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.