Hogy eme olykor nyomasztó érzésen kívül mit ad a doktori képzés? Nehéz kérdésnek tűnhet, de valójában nem az, hiszen egyetlen szóval megválaszolható. Lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy tanulj, művelődj, kapcsolati hálót építs, biztosítsd a megélhetésedet és bizonyos szempontból egy kicsivel több legyél, mint a társadalmunkat alkotó személyek jelentős része.

A doktorandusz hallgatók mindennapos tevékenysége sokak számára homályba burkolódzó terület lehet. Mégis, mit csinál pontosan egy PhD hallgató? A válasz egészen egyszerű és talán még unalmasan is hangzik: tanul, vizsgázik, kutat, publikál, konferenciákon vesz részt, tehát utazik, munkájával tanszéki, vagy egyetemi kollégákat segít ki. Órát tart, órákat helyettesít, alap-, vagy mesterszakos témavezetést vállal, projektek megvalósításában vesz részt és persze azon dolgozik, hogy időben és megfelelő minőségben befejezze a képzés megkoronázásának tekinthető doktori disszertációt. Az államilag támogatott képzésben részt vevő hallgató munkájáért ösztöndíjat kap, amely az első két évben havi 140, a második két évben pedig havi 180ezer forint. Ezt alkalomadtán lehetséges még kiegészíteni különféle ösztöndíjakkal és projektmunkákkal.

Mi kell ahhoz, hogy az egyszeri hallgató PhD képzésben vegyen részt? Mindenképpen kell hozzá egy alapszakon és egy mesterszakon megszerzett oklevél, egy elhivatott témavezető, egy jónak és érdekesnek tűnő téma, valamint néhány maroknyi elszántság és elhivatottság. A képzés összesen négy évig tart. Az első két év során tantárgyakat és hozzájuk kapcsolódó vizsgákat kell teljesíteni, az alap-, és mesterszakhoz hasonlóan. Igen, ez azt jelenti, hogy tanulni kell. A képzés első igazán fontos mérföldkövéhez a második évének végén érkezik a doktorandusz, hiszen komplex vizsgát kell tennie, amely leginkább talán egy záróvizsgához hasonlítható. A vizsga elméleti része az első két év tantárgyaihoz kapcsolódik, míg a második részt a hallgató egyéni, kutatói előrehaladásáról szóló beszámoló szolgáltatja. A képzés második két évében már nincsenek tantárgyak, a hallgató az egyéb egyetemi és tanszéki elfoglaltságain kívül a saját előmenetelével kell, hogy foglalkozzon. Kutatnia és publikálnia kell, szakmai konferenciákon kell részt vennie, valamint el kell készítenie a doktori disszertációt és fel kell készülnie annak a megvédésére.

Megéri-e doktori képzésre jelentkezni? Azok alapján, amiket ezidáig a képzés során tapasztaltam, a válaszom igen, de végső, a teljes folyamatot összegző véleményt szívem szerint majd csak akkor mondanék, ha már fejemen lesz a talár sapka, kezeimben pedig az elfehéredő ujjakkal szorongatott doktori oklevél.

Lehet, hogy egy mesterszakos tanulmányai végén járó hallgató számára mindez ijesztő lehet. Ez azonban nem gond, úgy vélem, hogy a legtöbb PhD hallgató számára is az volt. Ha érzel magadban érdeklődést a tudományos életpálya iránt, azt javaslom, ne habozz. Bármily félelmetesnek is tűnik a doktori képzés, ne felejtsd el, hogy a barátok, a hallgatótársak, az egyetem, a kar, a tanszék és témavezetőd mindig melletted állnak. Mi baj lehet, egy próbát mindenképpen megér, ugye?

(Fotók: archív, pixabay.com)

A Te jelentkezel? 6 dolog, amit tudnod kell a PhD képzésről. bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Kezdésnek nézzünk néhány dolgot, amelyet érdekesnek találtam az itteni oktatással kapcsolatban és véleményem szerint jó, ha te is tudsz, kedves olvasóm.

A finn diákokat nem osztályozzák. Jól látod, nincsenek jegyek és nincsenek vizsgák sem. Az első valódi számonkérést 16-17 éves korukban írják a diákok, amely központi vizsga eredményétől függően két választásuk lehet: az úgynevezett ‘upper secondary school’ – azaz felső tagozatra való jelentkezés vagy a ‘vocational school’ azaz szakiskolában történő továbbtanulás. Ezt követően a diákok több mint fele egyetemi képzésre adja a fejét, ahol – hasonlóan a magyar rendszerhez – először alapképzésen, majd mesterképzésen fejlődhet tovább.

Az iskolákban nagyon kevés a házi feladat, az oktatás általában 9 órakor kezdődik, a legtöbb diák pedig kétnyelvű képzésben részesül már a kezdetektől svédül – amely Finnország második hivatalos nyelve; és 11 éves koruktól egy másik nyelvet is elkezdenek tanulni, amely általában az angol.

A következőkben a saját tapasztalataimmal szeretném kombinálni ezeket a tényeket, ha már van szerencsém a saját bőrömön is megtapasztalni a méltán híres finn oktatást.

A tanár-diák közötti úgynevezett ‘power-distance’ azaz hatalmi távolság nagyon kicsi, szinte nem is létezik. A kapcsolat a kölcsönös tiszteleten és együttműködésen alapul. Az órákon nincsenek buta kérdések vagy helytelen válaszok, csupán vélemények vannak, amelyeket együtt megbeszélve jutunk el a végső következtetésre.

Vizsgák ugyan nincsenek, viszont annál több a csapatmunka. Megmondom őszintén hogy ez az, ami a legembertpróbálóbb tapasztalás számomra. Abból, hogy otthon írásbeli vizsgák vagy egyszemélyes szóbeli számonkérések vannak, beleesni abba, hogy minden (!) tantárgy esetében 4-5-6 (első körben) teljesen idegennel kooperálva dolgozzunk elég komoly projekteken, valódi kihívást jelentett számomra. Arról nem is beszélve, hogy cserediákként egyikünk anyanyelve sem az angol és az alaptudásunk is elég eltérő egy-egy témakört illetően. Az első két hétben realizáltam úgy igazán, hogy a multikulturalizmus amellett, hogy természetesen csodás dolog, mégis mennyire megnehezítheti az együttműködést.

Másik dolog, ami nagyon más és kifejezetten tetszik nekem, hogy valódi cégekkel együttműködve valós problémákon dolgozhatunk a tanulmányaink során. Konkrét példának a B2B and Organistation Marketing in Business Context tantárgy keretén belül elvégzett projekt munkánkba szeretnélek kicsit elkalauzolni benneteket. A félév során a helyi Lapland Panimo-val együttműködve dolgoztunk egy projekten – a 7 főből álló csoportunkkal. Három beadandó dolgozatot írtunk az utóbbi 2 hónapban, amelyek során a cégről szóló alap-információk megismerésétől eljutottunk odáig, hogy a múlt hét folyamán 4 javaslatot prezentáltunk a tulajdonos és a marketing-vezető előtt azzal kapcsolatban, hogy a vállalat hogyan tudna javítani a business-to-business marketingjén.

Az előbb említett nagy létszámú csoportból fakadó kooperációs nehézségeken túl az is kihívást jelentett (nem csak) számomra, hogy a tanórák során nagyon kevés lexikális, direktben leadott tananyagra tudtunk csak támaszkodni. Ennek következtében rengeteg egyéni kutatómunkát voltunk kénytelenek elvégezni és számtalan angol üzleti nyelvezetet használó cikken rágtuk át magunkat – az első “sokk” után azonban rettenetesen élveztem hogy végre önálló lehetek. Felemelő érzés, amikor a tanár szabad kezet ad nekünk, diákoknak és bízik abban, hogy jó munkát fogunk végezni egyedül is. A rengeteg kutatásnak és a valós projektnek köszönhetően pedig úgy érzem, hogy sokkal mélyebben beleástam magam a kiadott témába és több mindent tanultam azáltal, hogy igazán a projekt részesének éreztem magam.

Az International Sales Process Management and CRM tárgyam keretén belül pedig minden órán más-más feladatot kapunk.

Az első alkalommal tárgyalnunk kellett. Röviden a témáról: egy taxi cég autókat szeretne vásárolni, egy másik pedig autókat szeretne értékesíteni a számukra. Három fős csoportokra rendeződve különféle kritériumoknak megfelelően tárgyalási tervet kellett készítenünk – erre a feladatra fél óránk volt. Ezt követően pedig párokba állítva a vevőket és az eladókat 20 percünk volt megegyezésre – vagy épp nem-megegyezésre jutni. A mi csapatunk az eladók táborát erősítette – és véleményem szerint végső soron egy elég jó egyezséget sikerült kötnünk a taxi-céggel.

Egy másik alkalommal villám-eladást gyakoroltunk 7 fős csoportokban: kaptunk egy zsákot, amiben teljesen random tárgyak voltak (hajcsat, plüss nyuszi, feles pohár, stb.). A zsákot körbe adva mindenki kivett egy tárgyat és 10 másodperc gondolkodás után 1 percünk volt eladni azt, ami a kezünkben volt. A gyakorlat végén megválasztottuk a legjobb eladót, aki egy utolsó körös megmérettetésen még egyszer megkapta ugyanezt a feladatot – más tárgyakkal, immáron 5 perc alatt kellett eladnunk azt a csoport többi tagjának.

Az utolsó gyakorlat pedig amit megemlítenék, a power-presentation feladatunk volt. Véletlenszerűen 6 fős csapatokba osztott minket a tanárnő, majd mindenki kapott egy-egy céget, amelynek a hűségprogramját elejéről a végéig körbejárva prezentációt kellett tartanunk az osztálynak – a miénk a Lufthansa Miles & More programja volt. A csavar azonban még csak most következett: onnantól, hogy csapatokra bomoltunk odáig, hogy bemutatásra került a prezentációnk mindössze 45 percünk volt. Izgalmas és érdekes, hogy időhiányban hogyan alakulnak a prioritások, hogyan osztjuk be ezt a háromnegyed órát és a feladatokat miképp dobjuk szét egymás között.

A következő dolog, ami kicsit összezavarja a mindennapjaimat, az a következetes rendszert nem tartalmazó órarendem. Nem tudom, hogy minden finn egyetemen így van e, de itt minden héten más óráim vannak, mindig más időpontokban, és arra is készen kell állnom, hogy egyik pillanatról a másikra lemondanak, vagy épp beiktatnak egy-egy alkalmat akár a következő napra is. Programot – vagy éppen csoportmegbeszélést – szervezni így elég nehéz, tekintve hogy nincs konkrét időbeosztásom. Ennek köszönhetően viszont legalább tanulok egy kis rugalmasságot, amire egyébként nagy szükségem is van idekint.

Összességében tehát nagyon élvezem a tanulást idekint, Rovaniemi-ben. Teljesen más, mint otthon, és bár jó pár kihívással szembesültem az itt töltött hetek-hónapok alatt, mégis úgy gondolom, hogy minden nehézség és azok leküzdése hozzáad valamit a személyiségemhez. Jobb helyet nem is választhattam volna arra, hogy a lehető legtöbbet fejlődjek minden téren az Erasmus-om alatt.

Fotók: Gyulai Edina

A Finnország – Erasmus-number-3 bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Ez a cikk úgy született meg a fejemben, hogy egy újabb tanfolyamon törtem a fejem. Ez nálam nem meglepő, mindig valami tanulnivaló felé kacsingatok (ha nem vagyok éppen benne valamiben), s ez a szándék és szándékosság gyakorta esik egybe a nyelvtanulás iránti vággyal.

A külföldi munkák és tanulmányutak jó lehetőséget biztosítanak egy nyelv elsajátítására. Ezért is szerettem volna mindenképpen egy teljes évet külföldön tanulni, s hosszas vívódás után a választásom végül Olaszországra esett. Mindvégig tanultam az olasz nyelvet, tanfolyamokon és az utcán is, de mára gyakorlás híján sajnos elkopik a szókincsem nagy része, ezért igyekszem minden lehetőséget kihasználni (akár az utcán belehallgatni egy-egy párbeszédbe, akár a televízióban egy riportba). Erasmus-diákként főleg az angolom fejlődött, már csak azért is, mert a többi, hozzám hasonló diákkal az volt a közös nevező. Ezután vállaltam be egy nyarat egy amerikai táborban dolgozva, ami ténylegesen magabiztossá tett az angol terén.

Itthon évek óta kapható angol és német nyelven írt nyelvtanulós újság, nagyon ajánlom őket, mert sok érdekes és aktuális téma van bennük, s a nehézségi szinteknek köszönhetően szinte észrevétlenül fejlődhetünk, bár őszintén megvallva nekem is többet kéne forgatnom őket. Ezen felül hasznos az idegen nyelven nézett film, hallgatott rádió és olvasott könyv is.

Munkavállalás előtt el kell gondolkodni, hogy hol lehet a legtöbbet tanulni; bármily területről legyen is szó, legyünk tudatosak, hiszen a munkahelyen töltött idő meghatározó része életünknek. Én a recepciós munkát választottam abban reménykedve, hogy fejleszthetem a német nyelvtudásom. Ez egy pontig jól is megy, csak aztán bezárul a kör, szinte rutinszerűvé válnak a mondatok, csak néha esik meg olyan eset, amikor valami új kérdést kell megválaszolni. Viszont tény, hogy kevésbé rettenek meg, ha németül szólnak hozzám. Mivel nagyon sok német beszél már angolul, az egyszerűség kedvéért – főleg, ha rákérdeznek – inkább választom a mindkettőnk számára tanult nyelvet; a sok helyütt érthetetlen nyelvjárások kivédése érdekében.

Nyelvjárást említve számomra az osztrák a legérthetetlenebb; odáig jutottam megértéséért tett kísérleteimben, hogy Parndorfba járok ki minden héten egyszer nyelvtanfolyamra. Egyszerűen bosszant, hogy hiába megy elég jól a német, s elsőre sikerült a nyelvvizsgám, az itthoni nyelvtanárokat értem (voltam magántanárnál is), ám az embereket a tőlünk nyugatra fekvő Ausztriából elég nehezen. A sok osztrák vendég és a kinti tanfolyam mellett viszont úgy érzem, hogy egyre könnyebben megy a magam megértetése, s ez hatalmas lépés. Minden fejben dől el, a sikerért tenni és áldozni kell.

Úgy hiszem, hogy egy nyelv ismerete nagyban hozzájárul egy adott népcsoport és kultúra megismeréséhez. Az egyetem jó táptalajt adott ehhez az elképzelésemhez, ugyanis számos nyelvbe kaptam bepillantást szabadon választható tantárgyként. Ilyen volt a spanyol és a lengyel, a szakomon pedig adott volt egy-két félév finn és latin. Az utazásmániám miatt is hasznos, sőt elengedhetetlen a sokszínű nyelvismeret, még ha nem is megy tökéletesen mindegyik.

Tippként annyit tudok írni, hogy minél több érintkezésetek legyen az adott nyelvvel, minél több érzéken keresztül. Nem elég csak olvasni vagy hallgatni, bizony beszélni is kell. Nem elég csak magyar nyelvtanárokhoz járni, vallom, hogy az anyanyelvi beszélőktől lehet a legtöbbet tanulni. A nyelv egy élő dolog, folyamatos változásban van, s nagymértékben helyhez kötött. Legyünk bátrak, a nyelvtudás által többek leszünk, nyitottabbak és magabiztosabbak!

Fotók: pixabay.com

A A nyelvtanulás praktikái bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Tehát, igen, a duális képzés csupa jót ígér, egyetlen olyan tény van, mely egyesek szemében talán ronthat az összképen: a szüneteket bizony fel kell áldozni, és akkor is dolgozni kell. Azonban biztos vagyok benne, hogy nem egy hallgató fejében megfordult már a gondolat: tényleg igaz ez? Csak jó oldala van, vagy az egész beharangozó arra jó, hogy beetesse a tudatlan diákot, közben nem azt fogja kapni, amit ígértek neki?

Gyanítom, hogy sokan kíváncsiak erre, bevallom, én is az voltam, ezért is jártam utána a dolgoknak. Néhány kedves duális képzésben résztvevő hallgatótársam készséggel válaszolt kérdéseimre, és az ő válaszaik alapján lássuk, mi is az igazság. Nekik ezúton is köszönöm szépen a segítséget.

Akik azt várják, hogy közöljem, az egész képzési forma szemen szedett hazugság, nincs sok igazságalapja, azokat el kell keserítsem: nem így van. Persze kivételek lehetnek, de azok alapján, amiket nekem elmondtak, nagyon úgy tűnik, hogy van értelme.

A megkérdezettek a Gazdaságtudományi Kar és a Mérnöki Kar tanulói, és mind azt nyilatkozták, hogy szerintük ez a képzési forma nagyszerű lehetőség, szert lehet tenni olyan tapasztalatokra, melyeket egy „normál” hallgató csak egyetemi képzés során nem tudna elsajátítani. Eleinte a cégek valóban csak apróbb feladatokat bíznak a duálos tanulókra – mint például adminisztráció –, de minél több időt tölt ott a hallgató és minél jobban elmélyül tanulmányaiban, annál komolyabb munkákat végeztetnek vele: például egy gazdmenes hallgató többek között könyvelési feladatokat is ellát, elmondása szerint igencsak bedobták a mély vízbe, de legalább nem unalmas, amit csinál. Az elmondottak alapján a cégek is korrektek az alkalmazottakkal szemben, viszont tényleg keményen ragaszkodnak a szabályokhoz, és nem restek felbontani a szerződést, ha a hallgató megszeg valamilyen szabályt, például nem követi a mintatantervben előírtakat, ami egy feltétel.

A duális képzés volt, akit gátolt a jó tanulmányi eredmény elérésében, de olyanról is tudunk, aki emellett is szinte kitűnő átlagot tud felmutatni, így bátran kijelenthető, hogy aki szeretne, az munka mellett is jól tud tanulni.

Egy dolog volt, amit talán negatívumként lehetne felhozni, és amiben mindannyian egyetértettek: ha valaki ezt a képzési formát választja, annak ügyesen kell beosztania az idejét, ami sokszor kihívás lehet, és egy duálos hallgatónak nem jut sok szabadidő. Azonban akik ezt csinálják, a fáradtság és a leterheltség ellenére is szeretik, és nagyszerű lehetőségnek tartják. Amit még elmondtak, afféle jó tanácsként, az az, hogy mivel cégenként és szakonként is különbözik egyik duális képzés a másiktól, ezért nagyon meg kell fontolni, hogy hova szeretnénk jelentkezni.

Összefoglalva: aki gondolkozott azon, hogy duális képzésre szeretne jelentkezni, az mindenképp tegyen így, és ha rájön, hogy mégsem neki való, még mindig felbonthatja a szerződést, de legalább kipróbálta.

Fotó: pixabay.com

A Az igazság pillanata – duális képzésről a valóságban bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Az első pont, amit szeretnék megemlíteni, nem közvetlenül a tanulásra vonatkozik. Baráti jó tanácsként mondom a következő félévre, hogy járj be órákra! A legtöbb tanár az anyag leadásakor hangsúlyozza, hogy melyek azok az anyagrészek, amelyekre nagyobb hangsúlyt kell fektetned, ez pedig a későbbiekben megkönnyít(het)i a felkészülést.

Ami szintén fontos, hogy ne csak át akarj szaladni az anyagon, hogy megírod a dolgozatot és el is felejted az egészet, hanem próbálj meg minden tárgyban keresni valamit, amit érdekesnek találsz. Ha úgy ülsz le, hogy semmi célod nincs az információkkal, amiket meg „kell” tanulnod, akkor nehezebb lesz koncentrálnod. Tudom, hogy ezt néha nehéz alkalmazni, a lényeg viszont az, hogy minden tárgynak adj egy esélyt.

A következő elég egyértelmű lesz, de annál kevésbé szokás alkalmazni: kapcsold ki a netet a telefonodon, amíg tanulsz – hidd el, semmi életbevágó nem fog történni ez idő alatt.

A módszer neve pedig, ami nekem bevált, az a Pomodoro-technika. Kitapasztaltam, hogy kb. 40-45 percet tudok egyhuzamban koncentrálni. Tanulásnál ez alapján állítok be egy időzítőt 40 percre és ez idő alatt kizárólag a megtanulandó anyagra fókuszálok. Ha lejárt a 40 perc, beállítok egy 15 perces időzítőt, ami alatt valami mást csinálok – készítek egy teát, esetleg elmosogatok, vagy nyomogatom a telefonom, épp amihez kedvem van. Ha lejárt a pihenésre szánt idő, ismét beállítok egy 40 perces időzítőt és így tovább.

Azon tantárgyak esetében, ahol rengeteg képletet, gyakorlati feladatot kell megtanulnom, próbálom minél többször leírni az anyagot. Ismétlés a tudás anyja, tudjátok. Gyakorlok, rajzolok, számolok, firkálok, és minél többször átismétlem a feladatokat – így képes vagyok begyakorolni a logikai és mechanikai lépéseket.

Ha sok szöveges és száraz anyagot kell megtanulnom, megpróbálok összefüggéseket és értelmet keresni az információk közt. A logikai kapcsolatok jobban megmaradnak az agyamban – ezért írtam például makroökonómiából egy egész Word dokumentumot tele összefüggésekkel, és ezért tanulom az általános menedzsmentet mindmap-ek segítségével.

A következő tippem: színek! Rengeteg szín használata és nem feltétlenül azért, mert így szép. Praktikus is, mert látom, mely részei tartoznak egybe az anyagnak: makroökonómiából a képleteket pl. mindig pirossal szedtem, a fogalmakat sárgával emeltem ki, stb.

A legfontosabb dolgot pedig a végére hagytam: mindig időben kezdj neki a tanulásnak! Egy éjszaka alatt nem lehet megtanulni 200 oldalt.

Fogj be egy füzetet, vagy vezesd a határidő naplódban, hogy mikor milyen vizsgád lesz, milyen tárgyból vagy anyag részekből, és az egyes anyagok hány oldalt tesznek ki, milyen nehezek, mennyit tudsz már belőle; írj fel mindent, ami segíthet átlátni egészében a tanulandó témákat.

A következő lépés a tervezés. Nézd meg, hány napod van a vizsgáig, és saccold meg, hogy szerinted mennyi idő alatt tudsz érdemben felkészülni, majd adj hozzá még 2-3 napot. Bármi történhet: közbe jöhet egy váratlan esemény, betegség, esetleg lassabban haladhatsz és megcsúszhatsz az anyaggal. A lényeg itt azon van, hogy reálisan tudd felmérni első sorban az anyag nehézségét, másodszor pedig a saját képességeidet. Ezután pedig oszd szét a megtanulandó témákat.

Ha pedig esetleg kifutottál az időből, állíts fel egy fontossági sorrendet. Azt tanuld meg először, amit gyakran szoktak kérdezni vagy egyértelműen fontosnak látszik. Ez mindenkivel előfordulhat, és ilyen esetben a legkisebb rossz elérése a cél.

Az utolsó tippem pedig elég általános lesz: találd meg, hogy neked mi válik be!
Igaz, hogy egy kis kísérletezést igényel, de megéri.

Fotók: pixabay.com

A Hogyan tanulj okosan? bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Nem túl bonyolult a pályázás?
Egyáltalán nem. A pályázás egy jól kezelhető online rendszerben történik, ahol regisztráció után el tudod menteni az adataidat, így nem kell kapkodnod a kitöltéssel. Pályázni folyamatosan lehet, de ha most jelentkezel, az őszi félévben már a kiszemelt országban tanulhatsz. A pályázati folyamatról és a külföldi egyetemekről érdeklődj az intézményed Campus Mundi kapcsolattartójánál.

Van értelme jelentkezni, ha nem elég jók a jegyeim?
Mindenképp! Valóban előny, ha átlag felettiek a tanulmányi eredményeid, de egy szakmailag alaposan kidolgozott motivációs levél is meghozhatja a sikert számodra. Plusz pontot jelenthet emellett minden olyan aktivitás, ami kapcsolódik a tanulmányaidhoz. Egy tanévben több mint 1000 hallgató kaphat támogatást, így neked is nagy esélyed van elnyerni az ösztöndíjat!

Meg lehet élni az ösztöndíjból?
Nem is akárhogy! A Campus Mundi program kifejezetten magas ösztöndíjakkal támogatja a külföldi tanulást és szakmai gyakorlatot, hogy ugyanúgy élvezhesd az egyetemista létet, mint itthon. Az ösztöndíj mértéke célországtól függően havonta 200-350 ezer forint, emellett pedig megkapod az itthoni ösztöndíjadat, plusz szociális támogatást is igényelhetsz.

Mi lesz velem egyedül külföldön?
Bírni fogod! Valóban nem könnyű család és barátok nélkül nekivágni az ismeretlennek, de akik már hazajöttek, azt mondják, hogy épp a bátorság, az önállóság és a kitartás az, amiben nagyot fejlődtek, és ennek az élet minden területén hasznát veszik. Nemzetközi környezetben gyorsan megy az ismerkedés, álmaid országában pedig életre szóló élményeket szerezhetsz.

+ 1 Nem hallottál még erről az ösztöndíjról?
A Campus Mundi programot 2016-ban hirdette meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma, és már több mint 1500 magyar fiatal nyert támogatást a külföldi tanulmányaihoz. Európán belül legtöbben az Egyesült Királyságba, Németországba és Franciaországba utaztak, az Európán kívüli országok közül pedig az USA, Ausztrália, Kanada és Japán volt a legnépszerűbb.

További információ a www.campusmundi.hu honlapon és a Campus Mundi Facebook oldalon található.

A program az EFOP-3.4.2 kiemelt projekt „Campus Mundi – felsőoktatási mobilitási és nemzetköziesítési program” címen az Európai Unió és Magyarország Kormányának támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg a Tempus Közalapítvány kezelésében.

Szerző: Tempus Közalapítvány

A Campus Mundi: Ha most pályázol, ősszel már álmaid országában tanulhatsz bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Noha biztosan hallottál már a hallgatóként benyújtható különféle ösztöndíjakról, az alábbi sorok talán mégis segítséget nyújthatnak abban, hogy meghozd a döntést, és sikeresen pályázz. Bár hamarosan véget ér a félév, az egyes pályázatok benyújtásához azonban kellő időre és átgondolásra van szükség, így nem árt átfogó képet adni arról, hogy a következő, szeptemberben induló félévben milyen külföldi utazáshoz kapcsolódó ösztöndíjakra nyílik lehetőség.

Először is érdemes ismerni a külföldi mobilitással foglalkozó, nemrégiben létrehozott egyetemi szervezetet, a Nemzetközi Mobilitási Irodát, mely az „A” épület földszintjén, az Oktatási Igazgatóságon belül található. Itt alapvetően az Erasmus+-ról, és az új programról, a Campus Mundiról kaphatsz tájékoztatást. Az egyetem a hallgatói mobilitással kapcsolatos ügyeket kiemelten kezeli, és egyebek mellett talán ennek is köszönhető, hogy a 2015/2016-os tanévben jelentősen nőtt az ösztöndíjat elnyert hallgatók száma.

Az Erasmus+ programban külföldi szakmai gyakorlatra vagy résztanulmányi útra lehet pályázni, míg a Campus Mundi többek között a kiemelkedő tanulmányi átlaggal rendelkezőknek nyújt magas ösztöndíj támogatást, és rövid tanulmányutakra, külhoni konferenciákon való részvételre is lehetőséget nyújt.

Egyetemünk hallgatói körében jelenleg Ausztria, Németország és Finnország számít a legnépszerűbb célterületnek, a partner országok száma azonban ennél sokkal bővebb, ráadásul folyamatosan növekszik. További jó hír, hogy szeptembertől 50 €-val nő a közepes megélhetési költségű országokba, és 100 €-val az alacsony megélhetési költségű országokba utazók havi támogatása.

Az említetteken kívül természetesen további kiváló lehetőségek is elérhetők, például a CEEPUS vagy Fulbright ösztöndíjak, melyekről részletes információ a Tempus Közalapítvány, illetve a Fulbright Hungary weboldalán található. Az Erasmus+ és a Campus Mundi programokkal kapcsolatban pedig a Nemzetközi Mobilitási Iroda és a Tempus Közalapítvány honlapja tartalmaz hasznos információkat.

Ne feledd, érdemes élni a lehetőséggel, hiszen a külföldi utazások során tanultak és tapasztaltak bizonyosan csak előnyödre válnak a munkavállalás, vagy akár a további tanulás során.

A Pályázz, utazz, tanulj! – Mobilitási lehetőségek szerte a világban bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.