A rendezvény első előadója dr. Glant Tibor volt, a Debreceni Egyetem Észak-amerikai Tanszékének tanszékvezetője, aki „Az elnökválasztás – két buborékból nézve” témában osztotta meg gondolatait. Republican party or democratic party? Pizza party! – olvashattuk le pólójáról beállítódását az amerikai politikával kapcsolatban.

De milyen buborékokról van itt szó? A buborék a ’90-es évek kultúrharcainak „öröksége és ökörsége” – a két párhuzamos médiavilág, amelyek között még csak kísérlet sincs a másiknak a megértésére. Dr. Glant Tibor ismertette számunkra a 2016-os választást: ekkor volt a valaha volt legtöbb választó, és ekkor „kezdett kidomborodni a választás komikus mivolta”, sok volt az egyéb szavazat a két párt mellett; „megtrollkodták a választási rendszert”. Tehát 2016 a lázadás első éve volt – foglalta össze az előadó. Sorra vette tömören és érthetően mindkét párt erényeit és hibáit, amelyek rájuk jellemzőek voltak a választás idején.

Második előadóként érdekezett dr. Pintér Károly intézetvezető a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-amerikai Intézettől, aki a következőről beszélt előadásában: „Trump kinéz az Overton-ablakon, avagy mitől működik a Trump-féle populizmus?” Először tisztázta számunkra az Overton-ablak fogalmát: képzelt mező vagy tér, amelyen belül az aktuális politikai közbeszéd elfogadott elvei, nézetei, közpolitikai módszerei találhatók. Ezen a mindenkori „radikális szélsőségek” kívül estek. Ez nem egy állandó dolog, eltolódhat a társadalmi változások, mozgalmak hatására, gazdasági változások, válságok miatt, illetve a politikai változások, forradalmak következtében.  

És mi köze ennek Trumphoz? Az Overton-ablak ki nem mondott elvárás a demokratikus politikai rendszerekben; nem szabad megsérteni, így lehet esélyesnek lenni a választásokban. Dr. Pintér Károly elmondta, hogy az amerikai elnök egész választási kampánya az Overtone-ablak feszegetésén alapult. Egyrészt a bevándorlások témában, hiszen falat akart emelni a mexikói határra, másrészt a diszkriminatív nyelvhasználata, aztán a védővámokkal való fenyegetése, illetve az USA nemzetközi szuperhatalmi szerepében is feszegette a határokat, hiszen csak az Egyesült Államok érdekeit nézi.

Miért működik mégis? A populista hangvétel miatt: Trump az „egyszerű emberek” szószólója, megtalálta a saját törzsközönségét – talán véletlenül, talán tudatosan. Országos ismertségre tett szert a bulvármédián, a valóságshow-kon keresztül, reklámozta önmagát – mint például a „Finally someone with balls” feliratú autómatricán –, magáról nevez el mindent. Ez az ablak viszont nem tágítható a végtelenségig. A Charlottesville-i eseményekre nem úgy reagált, ahogyan azt kellett volna: nem kell mindenkit lefasisztázni – mondta; tehát nem ítélte el egyértelműen a szélsőjobbot.

A két előadás után rövid beszélgetésre volt alkalom a közönség és az előadók között, amelynek során dr. Glant Tibor mindent összegezve fogalmazta meg Donald Trump jellemzését: „Kultúrember nem így viselkedik”.

A Republican party or democratic party? Pizza party! – Reading Trump 3 bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Elsőként dr. Kalmár Zoltán előadását hallhattuk az új amerikai kül- és biztonságpolitikáról. Szerinte Trump fellépése egyfajta forradalomként értelmezhető. Az Obama-rendszer teljes tagadását Reedhez hasonlította, ahhoz, amikor a bolsevikok 1917-ben totálisan szakítottak a cári/polgári múlttal. Az új amerikai elnök külpolitikáját izolacizmusként jellemezte, az ENSZ megpróbálja redukálni az amerikai szerepvállalást. Ezenkívül moratóriumot, többoldalú szerződések kötését és a demokrácia-exportot emelte ki: Trump szerint külföldön nem kell annyit beavatkozni, mint ahogyan azt Wilsontól egészen Obamáig tették. Dr. Kalmár Zoltán kiemelte a bizonytalanságot, hogy nem tudjuk, milyen további folyamatokat fog megszakítani Trump, illetve hogy mi lesz a nemzetközi külpolitika normáinak sorsa. Ezután bemutatta az USA viszonyrendszerét Kínával és Oroszországgal. Trump esélyt adott a kommunista Kína gazdasági vezetésére. Külpolitikáját oroszellenesség jellemzi, viszont Putyin már biztosan nyert, hiszen Trump elnöksége bezárkózó: „America first!”

Ezt követően „Nyelvek és nemzetépítés az »America first« hajnalán” címmel tartott előadást dr. Czeglédi Sándor, és a következő mottóból indult ki: „A részigazságok vagy féligazságok gyakran alattomosabbak a hazugságoknál” /Huntington/. Cáfolta azt a megállapítást, miszerint Amerika csak a bevándorlók nemzete lenne, hiszen az amerikai kultúrát és identitást nem a bevándorlók, hanem a telepesek határozzák meg, és a bevándorlók nem hoznak létre új társadalmat. Huntington az amerikai kultúra összetevői közé sorolja az angol nyelvet is, bár nála ez a lista közepén szerepel, és manapság a lista elején lenne jó helyen. Az elnök részéről még egyelőre nincs nyelvpolitikai jellegű megnyilatkozás vagy rendelet, viszont a kongresszusban már beterjesztettek ötvenöt olyan törvényjavaslatot, amelyben szerepel a nyelv szó, és ebből nagyjából harmincnak van valamilyen nyelvpolitikai vonzata. Tervben van például az is, hogy az állampolgári vizsga során a nyelvtudás is jelentőséget kap.

„Értünk Trumpul?” – az amerikai elnök kommunikációját dr. Szentgyörgyi Szilárd mutatta be a műhelykonferencián. Szinte már mindenki hallott arról, hogy Trump teljesen másként beszél, mint a korábbi elnökök. Egy, a Politicóban megjelent cikk szerint úgy beszél, mint egy harmadikos – de mi teszi ilyen különlegessé az ő beszédét? Szókincse meglehetősen korlátozott, túlságosan gyakoriak a szóismétlései, emellett „mondatszerkezetei is hagynak kívánnivalót maguk után”, és még az igazságtartalom miatt is kritizálják állításait. Ezzel a stílussal a tolmácsok is megszenvednek: lehetetlen őt tolmácsolni. Nem tudják eldönteni, hogy szöveghűen és bugyután, vagy eladhatóan, de hízelgően fordítsák le Trump szavait. Dr. Szentgyörgyi Szilárd előadásából megtudhattuk, hogy az elnök a brooklyni angol nyelvváltozatot beszéli, amely az amerikaiak szerint erős, agresszív, nyomulós beszéd. Ez a fajta nyelvváltozat viszont azt is jelentheti, hogy az illető jó tárgyaló, jó üzletember. 

Megismerhettük Trump lexikonját: korlátozott szókincsű, a rövid, germán eredetű szavakat és egy vonzatú tárgyas igéket preferálja, és egy segédigénél többet nem sűrűn használ. Sokat használja a szóismétlés eszközét, amellyel nyomatékosítja mondandóját. Beszédeit gyakran spontán alkotja, hiába van előtte a szöveg, nem azt olvassa fel. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy az új amerikai elnök egyszerűen nem tudja elolvasni, ami a papíron van. Bár szókincse nem túl bő, ő maga létrehoz új szavakat: „unproud”. Összességében tehát stílusa hasonlít a kereskedelmi kampányokhoz: röviden fogalmaz, gyakran kommunikál és könnyen érthető – ez legfőképpen a Twitter közösségi oldalon olvasható megosztásaira jellemző. Jó a kapcsolattartása a közönséggel, hívószavai után be tudják fejezni beszédét, azonosulni tudnak vele. Mondatszerkezete viszont aligha érthető: híres hosszú mondataiban például témát váltogat, és teljesen olyan, mint a spontán beszélt nyelv.

Mennyire pragmatikus Trump? Dr. Szentgyörgyi Szilárd Grice négy társalgási maximája alapján is megvizsgálta az elnök kommunikációját. Mennyisége: kevesebbet mond, mint amennyit várnak tőle az újságírók. Minősége: kételkednek az emberek beszédeinek igazságtartalmában. Relevanciája: nem ad választ a konkrét kérdésekre, hanem mellébeszél, kikerüli a témát, és szidja a sajtót, kérdezgeti az újságírókat. Módja: beszédeinek szerkezete nem látható át.

Összefoglalva Trump beszédét: korlátozott, beiktatási beszédében keveset foglalkozott a hagyományos amerikai értékekkel. Csapongó beszéde reklámszövegekre emlékeztet, rögtönzései nem az átgondoltság, megtervezettség hatását keltik. Grice maximái szerint az amerikai elnök megsérti az együttműködési elv szabályait kommunikációjában. Ilyen lenne Donald J. Trump stílusa. Dr. Gergó Zsuzsanna, a rendezvény moderátora az előadások után Buffon állítását tette fel kérdésként: „A stílus maga az ember?”

Fotók: Domján Attila

A „A stílus maga az ember?” – Reading Trump: Olvasatok az amerikai elnökről bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.