A Balaton és térségének jövőjével kapcsolatos gondolatok, elképzelések, tervek már sokszor, sok műhelyben születtek, és fogalmazódnak meg ma is folyamatosan, de igazi egyetértés még nincs. A Portfolio és a Pannon Egyetem hagyományteremtő jelleggel arra vállalkozott, hogy egy platformra hívja össze azokat a legfontosabb döntéshozókat, szabályozásban érdekelteket, az üzleti és civil szféra kiemelt képviselőit, a helyi kulturális értékeket őrző és fejlesztő szervezetek vezetőit, akik a szakmai érvek megosztásával és megbeszélésével valóban előrébb tudják mozdítani a legfontosabb közös ügyet, a Balaton építésének és fenntartható fejlődésének jövőjét.

Dr. Birkner Zoltán, a Pannon Egyetemért Alapítvány elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a Pannon Egyetem élen jár a fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság területén a magyar felsőoktatási intézmények között, és célja, hogy a későbbiekben Kelet- és Közép-Európában is meghatározó szereplővé váljon e téren. Az egyetemen a közelmúltban létrejött Balaton Kutatóközpont (BKK) küldetése a Pannon Egyetem balatoni kutatásaihoz kapcsolódó, nemzetközileg elismert tudományos munka és harmadik missziós tevékenység összehangolása, koordinálása és támogatása.

Dr. Navracsics Tibor, közigazgatási és területfejlesztési miniszter „Otthon vagy nyaraló?” című előadásában kiemelte: annak érdekében, hogy a Balaton ne csak nyaralóhely, hanem otthon, lakóhely is legyen, a versengés helyett az együttműködésre kell helyezni a hangsúlyt. Ugyanis azt láthatjuk, hogy a helyi társadalmak folyamatosan küzdenek a jövőért, a mindennapi túlélésért, számos nehézséggel kell szembenézniük, úgymint az elöregedés, az alacsony végzettségi szint és foglalkoztatottság, a magas ingatlanárak, az elvándorlás, az állam és önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatások elérhetősége. Át kell gondolni, hogyan tekintünk a Balatonra: mint ökológiai rendszerre, vagyontárgyra vagy lakóhelyre.

Dr. Gelencsér András, akadémikus, a Pannon Egyetem rektora „Az esélytelenek nyugalmával… – őszintén a globális klímaváltozás „megállíthatóságáról”” című előadásában elmondta, hogy a klímaváltozás tényeinek tiszteletben tartása helyett sokan alternatív valóságokat építenek, amiben látszatmegoldások születnek. A zöld átállásban a CO2 kibocsátás csökkentése önmagában nem elegendő és nehezen kivitelezhető: a klímacsúcsok, klímaegyezmények ellenére 2022-ben a CO2 kibocsátás 0,9%-ot növekedett az előző évhez képest, és a fosszilis energia részaránya továbbra is több, mint 80% a teljes energia-mixből. Előadásában az akkumulátorforradalom, a zöld hidrogén és a hidrogénforradalom, valamint az űrbányászat realitásaira és árnyoldalaira is felhívta a figyelmet.

A Balaton jövőjéről szóló panelbeszélgetés résztvevői megfogalmazták a Balaton régiót érintő legnagyobb kihívásokat, ilyen például a közüzemek és a közműellátottság elégtelensége, nehézségei, a szezonalitás problémájából fakadó kiszámíthatatlanság. A szakemberek többek között az együttműködésben, az érdekek összehangolásában, a négyévszakos kínálat kialakításában látják a megoldást. Változatos, egész évben elérhető programokra van szükség, melyek az aktív, a bor- és gasztro-, az egészség-, és a kulturális turizmus pillérekre támaszkodnak. Rendkívül fontos a szemléletformálás, a helyi lakosok edukálása, hiszen mindenki, aki a régióban él, a Balaton nagykövete. 

A konferencia zárásaként Mihályi Jeromos atyával, a Tihanyi Bencés Apátság perjelével beszélgetett Felföldi Gábor kulturális referens, aki Váci Mihály „Balatoni félrevezető” című versének strófáira fűzte fel a diskurzust. Az inspiráló beszélgetés során számos értékes gondolat hangzott el. „A Balatont szeretni kell, mert amit szeretünk, azt alapból védjük és óvjuk.” – mondta Mihályi Jeromos atya, méltó lezárást adva ezzel a Balaton Konferencia 2024 rendezvénynek.

Iván Katalin

Fotók: Fux Marcell

A BALATON KONFERENCIA 2024 bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Mivel alapvetően kutató (PhD hallgató) vagyok, így az vége felé közeledve nem bírtam magammal, elgondolkodtam azon, hogy vajon hogyan alakult az egészségturizmus iránti kereslet 2020-ban. Jogos a kérdés, hogy miért épp az egészségturizmus ötlött az eszembe, de nem kell az izgalom, hamarosan meg fogom indokolni, előbb azonban tisztázzuk, hogy mi pontosan az a COVID-19.

A COVID-19 a 2019-ben megjelenő koronavírus által okozott megbetegedést jelenti. A koronavírusokat valójában már az 1960-as évek óta ismeri az emberiség, a 2019-ben megjelent vírustörzs azonban korábban ismeretlen volt, így tapasztalatok sem álltak rendelkezésre a potenciális tüneteket és következményeket illetően. Ahogyan azt már tudjuk, a COVID-19 veszélyes betegség, veszélyessége folytán pedig számos, korábban példa nélküli intézkedés bevezetése vált indokolttá. Hogyan jön képbe az egészségturizmus? Egyszerű, az egészségturizmus, azaz a gyógy- illetve wellnessturizmus a hazai turizmus egyik legfontosabb fajtája. Hazánk igen gazdag gyógyvizekben és egyéb, gyógyhatással rendelkező természeti erőforrásokban. Mindez önmagában természetesen nem volna elegendő ahhoz, hogy a vidéki turizmus kétharmadát gyógyhelyek és fürdőtelepülések generálják, megfelelő infrastrukturális környezet, illetve egészégügyi és turisztikai szakértelem is kell, de szerencsére ezeknek sem vagyunk híján. Az imént emlegetett gyógyhelyek a vonatkozó törvényeknek köszönhetően jól körülhatárolható területek, amelyeknek olyan települések (összesen 37 db) adnak otthon, mint például Hévíz, Hajdúszoboszló, Sárvár, vagy éppen Gyula.

Hogy mi történt ezekkel a turizmus szempontjából jelentős településekkel 2020-ban? A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2019-hez képest buktak, sajnos nem is keveset. A gyógyhelyeknek otthont adó települések többsége esetén csökkenés következett be a turizmushoz kapcsolódó mutatók tekintetében. Sajnos vannak olyan települések is, ahol ez a csökkenés nagymértékű volt. Öröm az ürömben, hogy néhány település még ha csupán minimálisan is, de növelni tudta a turizmussal kapcsolatos eredményeit. Egyértelmű, hogy a csökkenés okát a 2019-es évben tapasztaltaktól elmaradó vendégszám okozta, amelyet a világjárvány miatt meghozott korlátozó intézkedések idéztek elő. Honnan tudom én ezt? Onnan, hogy egy nem reprezentatív felmérés keretein belül megkérdeztem 826 hazai fogyasztót arról, hogy az egészségturizmus kapcsán hogyan utazott 2019-ben és 2020-ban. Az eredmény némiképp megdöbbentő, hiszen mindkét évben 60% körüli volt azoknak az aránya, akik néhány havonta bevállaltak egy-egy utazást. Akkor mi okozza a különbséget? Részben az, hogy még a nem reprezentatív kutatásban részt vevők között is megfigyelhető, hogy az egyszer sem utazók aránya 2019-hez képest 2020-ban megnégyszereződött. Nem ez volt azonban az egyetlen változás. Az emberek óvatosabban, körültekintőbben utaztak, lehetőség szerint kerülték a tömeget és a jellemzően nagyszámú látogatót vonzó helyszíneket, az utazás során pedig extra higiéniás feltételeket vártak el a szálláshelyeken, a fürdőkben és bármely egyéb helyen, ahol megfordultak. Az utazás előtti időszakban fontos megfontolandó tényezővé vált az, hogy a meglátogatni kívánt turisztikai szolgáltató hogyan teremt a vírusfertőzés szempontjából biztonságos környezetet (pl.: takarítás gyakorisága, létszámkorlát, a látogatók számára kihelyezett maszkok és kézfertőtlenítők, stb.), milyen krónikus betegségekkel rendelkezik a potenciális utazó, van-e lehetőség elővételi jegyvásárlásra és a látogatás elmaradása esetén pénzbeli visszatérítésre.

Ahogyan azt a mindennapokban is érezzük, a turizmusban is egyértelműen látható, hogy 2020-ban nagyot fordult a világ. Olyan dolgok váltak fontossá, amelyek korábban másodlagosak voltak, olyan attrakciók váltak kedveltté és látogatottá, amelyeket korábban háttérbe szorítottak a kiemelkedően népszerű úticélok. Hogy mi várható 2021-ben? A tavalyi évből kiindulva még tippelni sem merek, de reménykedem abban, hogy valami olyasmi, ami sokkal jobban emlékeztet majd a 2020 előtti időkre, mint 2020-ra.

A kutatás az Innovációs És Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési És Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. 

(Fotók: unsplash.com)

A COVID-19 – így utaztatok Ti 2020-ban bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A kultúra egy nagyon sokrétű fogalom, éppen ezért elég nehéz pontos meghatározást találni rá. A témában jártas kutatók definíciói alapján talán úgy lehet a legjobban megfogalmazni, mint egy, a jövő generációi számára megóvott múltbéli emlék, mely célja az intellektuális igények minél szélesebb körű kielégítése és a nemzeti összetartozástudat erősítése. Számos formában találkozhatunk vele a hétköznapokban, hiszen a történelmi épületektől a művészeti alkotásokon át a különböző népszokásokig szinte minden ide tartozik, amivel egy nemzetet vagy csoportot jellemezni lehet.

Természetesen, mint bármi másból, ebből is lehet „fogyasztani”. Mindenki vérmérséklete szerint dönthet arról, hogy hányszor kerül kapcsolatba a kultúra különböző elemeivel élete során. Szerencsére mi, magyarok igen gazdag kulturális örökséggel rendelkezünk, ennek ellenére van még hova fejlődnünk az örökségünk fogyasztásában. Számos hazai és európai uniós kutatás kimutatta, hogy hazánk fiainak jelentős része semmilyen vagy csak igen szegényes kulturális aktivitást végez a mindennapjai során. Az elmúlt néhány évben jelentősen lecsökkent a könyvet rendszeres olvasók, a színházba járók és komolyzenei programok iránt érdeklődők száma. A legnagyobb népszerűségnek a közösségi és szórakoztató rendezvények, valamint a művészeti események örvendenek.

A fiatalok szokásait is több ízben vizsgálták már hazánkban. A kutatások alapján elmondható, hogy a 15-29 éves korosztály tagjai egyre nagyobb arányban utasítják el a magas kultúra elemeit, mint például az operát, a művészmozikat vagy a hangversenyeket. A hagyományos kulturális terek közül talán a fesztiválok, színházak, könyvtárak, multiplexmozik és a különböző kiállítások a legkeresettebbek.

Kíváncsi voltam, hogy mi a helyzet a valóságban, így az elmúlt néhány hónapban én magam is végeztem némi kutatást a fiatalok kultúra fogyasztási szokásaival kapcsolatban. Szerencsére kaptam egy kis segítséget 16 rendkívül segítőkész turizmus szakos hallgatótól, aki megosztotta velem gondolatait és tapasztalatait a témáról három fókuszcsoportos beszélgetés keretein belül. Az eszmecsere elején arra kértem őket, hogy készítsenek egy kollázst arról, hogy hogyan jelenik meg a kultúra a mindennapjaikban. A képek elég vegyesek voltak, felkerült rájuk a gasztronómia, a zene, a néphagyományok, az irodalom, a filmművészet, a sport, a történelem és a természet. Kérdeztem őket arról is, hogy a jövőben lakóhelyük megválasztásánál figyelembe veszik-e majd azt, hogy milyen kulturális szolgáltatások érhetőek el az adott településen. A válaszokból kiderült, hogy habár fontosak számukra ezek a szolgáltatások, megelégednek azzal is, ha a lakóhelyük 10-20 kilométeres környezetében vehetnek igénybe ilyeneket.

Ezután arról beszélgettünk, hogy utazásaik során mennyire jut fontos szerephez a kulturális örökség felfedezése. Kiderült, hogy alapvetően érdeklődnek a kultúra iránt, azonban ez csak másodlagos motivációt jelent számukra. Vagyis nem utaznak el sehova csak azért, hogy megnézzenek egy klasszikusan kulturálisnak mondható nevezetességet, mint például egy várat vagy múzeumot. Más viszont a helyzet, ha valamilyen könnyűzenei vagy gasztronómiai fesztiválról van szó. Ebben az esetben könnyebben kelnek útra, de hozzátették, hogy ha már eljutottak valahova, ott szívesen megtekintik a kulturális attrakciókat is, ha módjuk van rá. Az is kiderült, hogy külföldön kicsit másképp állnak a dologhoz, mint Magyarországon. Ha elhagyják az országhatárt, sokszor előre tájékozódnak arról, hogy miket érdemes megnézni, és ha nagyobb csoporttal mennek, akár még idegenvezetőt is fogadnak.

A beszélgetések tehát megmutatták, hogy a negatív adatok ellenére, még mindig vannak, akiknek a mindennapjaiban és az utazásaik során is fontos a kultúra. Remélem, hogy Ti is így vagytok ezzel és gyakran végeztek valamilyen kulturális aktivitást a zh-k, vizsgák és beadandók által okozott stressz csökkentése érdekében.

A cikk alapjául szolgáló kutatás  az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

A A kultúra és Ti bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük csak szépen, jólnevelten az elején. A gyógyfürdők az egészségturizmushoz tartoznak, amely a turizmus egyik fajtája. Most talán azt gondolod, hogy az egészségturizmus Téged nem érint, hiszen fiatal vagy, már lapozol is tovább, ezt a cikket pedig egy illedelmes mosoly kíséretében mutatod majd meg a nagymamádnak. El kell szomorítsalak, többek között a termálfürdők, gyógyfürdők és wellness szállodák is az egészségturizmus részét képezik. Ha ezt eddig még nem is, azt már biztosan hallottad, hogy hazánk különösen gazdag földfelszín alatti vizekben. Ez igaz, éppen úgy, ahogyan az is, hogy ezeknek a vizeknek egy jelentős része bizonyított gyógyhatással rendelkezik. Azonban vigyázat, a termálvíz nem egyenlő a gyógyvízzel, nem szabad összekeverni őket. A 74/1999. (XIII. 25.) rendelet alapján azok a fürdők, amelyek gyógyvízzel vagy gyógygázzal rendelkeznek és/vagy egészségügyi kezeléseket is kínálnak, gyógyfürdő minősítést szerezhetnek. Fontos, hogy nem csupán a melegvizek lehetnek gyógyhatásúak, előfordulnak olyanok is, amelyek hidegek. Az ilyen vizekben nem csak fürödni lehet, hanem fogyasztásra is alkalmasak. Az ÁNTSZ nyilvántartása szerint Magyarországon jelenleg 98 db gyógyfürdő található, az egyik például itt a közvetlen szomszédunkban, Balatonfüreden.

Az „Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült” kutatásnak köszönhetően lehetőségem van arra, hogy felmérést végezzek a hazai gyógyfürdőkhöz kapcsolódóan. A leadási határidő júniusban lesz, én is hallgató vagyok, mint Te, ezért ne légy naiv, még nem végeztem a kutatással. Viszont már kérdőíveztem, interjúztam és vendégvéleményeket is elemeztem, tehát lássuk, mit mondanak a fürdők? A magyar gyógyfürdők több mint felét állami intézmények, azaz önkormányzatok és kórházak üzemeltetik. Hazánk vizeinek közismert hírneve ellenére a vendégek csupán 24%-a érkezik külföldről, a forgalom fennmaradó részét mi, magyarok generáljuk. A külföldi látogatók többnyire Németországból érkeznek, de a környező országok szerepe sem hanyagolható el. Vajon miért jönnek, vagy éppen miért megyünk mi magyarok gyógyfürdőbe? A fürdők tapasztalatai szerint a turisták legfőbb célja a pihenés és a kikapcsolódás, a gyógyulás csupán második helyen áll. Mi alapján választjuk ki, hogy a közel 100 gyógyfürdőből melyiket látogassuk meg? A gyógyfürdők véleménye és az elemzés során áttekintett több mint 2500 vendégértékelés alapján a belépőjegy ára, ismerősök és rokonok ajánlása, valamint a létesítmény tisztasága a legmeghatározóbb a döntési folyamatban. Jogos lehet a kérdés, hogy ha ezek a fürdők a gyógyításról szólnak, akkor miért hiányzik az előbbi listából az orvosi ajánlás? Nyugalom, innen valóban hiányzik, azonban az is kiderült, hogy a magyar vendégek körében a fürdők szolgáltatásai közül az állami társadalombiztosítás által támogatott gyógykezelések a legnépszerűbbek. Ezekhez többnyire orvosra, orvosi szakvéleményre van szükség.

Hogy gazdasági szempontból jelentősek-e a gyógyfürdők, vagy már annak is örülhetnek, ha itt, az újságban említést teszek róluk? Naná, hogy jelentősek! A Magyar Turisztikai Ügynökség és a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a teljes hazai fürdőturizmus egyötödét ezek a fürdők generálják. A Budapestre érkező turisták 60%-a biztosan meglátogat legalább egy fürdőt. Nem semmi, ugye? További érdekes adat, hogy a fürdők közel fele úgy véli, jelentős hatást képest gyakorolni környezetének gazdaságára, ráadásul országos, vagy nemzetközi ismertséggel bír.

Ezek alapján talán úgy tűnhet, hogy minden szupi – szuper. Ez azonban sajnos nem igaz. A gyógyfürdőket is sújtja a munkaerőhiány, amely sok esetben sajnos a szolgáltatások minőségének a csökkenését is magával hozhatja. Ez azonban ne szegje kedvedet, hiszen remek fürdőink vannak, amelyek kikapcsolódásra és gyógyulásra egyaránt alkalmasak.

Fotók: pixabay.com

A cikk alapjául szolgáló kutatás  az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

A Kedvelem én a strandot, mert az annyira fürdő és gyógy bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A borágazat számos szinten van jelen Európa gazdasági-társadalmi életében: a borászatok meghatározzák az érintett területeken élők életstílusát, a társadalmi-gazdasági és a természeti környezetet. A 2017 és 2019 között, az Erasmus+ program finanszírozásában megvalósuló The Wine Lab projekt legfőbb célja, hogy az érintettek aktív részvételével elősegíti a gyakorlat és a kutatás – a borászatok és az egyetemek – közötti együttműködést, hálózatosodást, ezáltal is támogatva a résztvevők közötti tudásmegosztást, a kihívások és az azokra adott válaszok megismerését, illetve a borágazat innovációját. A projekt ciprusi, görög, magyar, olasz és osztrák partnerek együttműködésében zajlik; Magyarországról a Pannon Egyetem és a Koczor Pince tagja a konzorciumnak.

A kétnapos szakmai találkozó során a résztvevők az eddig megvalósult tevékenységekről számoltak be, köztük a projekt keretében megvalósult nemzetközi kutatás eredményeiről, illetve az egyetemek és a borászatok együttműködésében zajlott rendezvényekről. A jövőbeni aktivitások között szerepel továbbá online tananyag kidolgozása a borászatok és a turisztikai szakemberek számára. 2019-ben pedig olasz hallgatók és borturizmusban érintett szakemberek látogatnak egyhetes tanulmányút keretében Veszprémbe és környékére. A találkozón résztvevő partnerek a megbeszélés mellett megkóstolhatták a helyi termelők finomságait, és felkeresték a nemesvámosi Pepo Papa tökmagolaj-üzemet is.

További információ: www.thewinelab.eu

Szerző: Gazdaságtudományi Kar

A Borászatok és egyetemek közötti együttműködés – projekttalálkozó Veszprémben bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Please, tell me something about yourself. Where did you come from, why did you choose this career?

It was an accident. I was born in 1956 in Sheffield which is as far away from the seaside as you can get in the United Kingdom. I went to university to became a personnell manager, but they taught personnel management at 9 o’clock on Monday morning and I realised quite quickly I could not cope with my problems at 9  on a Monday morning, never mind about everybody else’s. So, I transferred to sociology and politics which was a lot more challenging about world views than doing personnel management. I got involved in a campaign about street crime which led me to work on criminology as a PhD topic. It was also accidental because I took a final year law tutorial, when my supervisor participated in a conference in Canada and I did a session on the history of the police force in the UK. Nobody was interested because it was an extra course for the students. From nowhere I got an idea to discuss the topic by using television crime series and I succeeded. I wrote my dissertation as a semiological study of crime series. Afterwards I got a job at the police authority because I was expert on doing PR work. However, the system was changed by the government so I moved back to academic fields. My university sent me to a conference to promote itself. During the conference, I realised that there was a group of people who spent their life working on what people will do to have fun. I thought that this was much better than talking about local government. So I found out whether I could teach leisure management and I got a job where I did courses with a group of master students who were working in leisure management. The tourism job was quite bizarre, my county was missed of a map by the British Tourism Authority. I did a tourism audit about what was valuable in terms of tourism resources and I became a consultant. Then I started to work half time in the university and half time in the consultancy. I travelled the world and learned a lot and finally I became a tourism person. My generation did not have the possibility to learn tourism; I learned everything on the job.

So you worked for a lot of institutions before you came here. What kind of jobs have you had?

Yes, I was  lecturer at  the Open University, then I went to the University of Sheffield, afterwards I moved to North London and later I ended up in the University of Derby as an assistant Dean of Research and Development in the Business School. We established a PhD school in Derby, and turned the institution to a real university with grants, projects, using external examiners from the best universities, and so on. I was also a Senior Policy Research Officer for the County Council in South Yorkshire. Some of these jobs were connected to leisure and some of them to tourism but all of them were about explaining and unpacking complex subjects.

How did you find Veszprém and the University of Pannonia?

Well, love has a lot to answer for. We were doing a European project about cities which were bypassed by tourism, DETOUR. Veszprém was represented by a Tourinform worker called Ágnes Raffay. I came to the University of Veszprém to give lectures within the project. They liked me and I quite liked them, furthermore, they wanted a senior academic in tourism to launch the master‘s program. Finding a Hungarian person to do this was difficult in those days, so 13 years ago I moved here and started to work.

What did you think about Hungary that time?

Hungarians reminded me to the Irish part of my family. They ate a lot, drank a lot and sang a lot. The pace of life was wonderfully neat. Because of language gaps I didn’t have to do many business meetings which created a lot of time for me to do research and effective things within my tourism networks. I did not want to be head of department again as I had already done this in London and this freed me up to do more interesting things. I did not want to do the academic management job anymore; I was preferring to concentrate on projects.

Why did you decided to stay here for a longer period?

Actually, I have a daughter and 3 sons. According to our plan, when Daniel needed to start kindergarten we moved to Hungary to ensure he became bilingual. Nowadays he and his younger brother are still in school. Who knows what will happen after their graduation. Our idea worked because both of them have an amazing ability to switch between languages. This multinational situation provides them another major bonus because we celebrate the Hungarian Christmas on the 24^th but we also celebrate the British one on 25^th of December.

What did your family think when you moved here?

By that time my oldest son and my daughter were already adults. I can see them quite regularly, as keeping in touch is quite easy nowadays with all the technology. British families are different from Hungarian ones. Members of a Hungarian family want to see each other all the time; it is different in the UK. When you don’t see your family members every day, it doesn’t mean that you don’t think of them. The closeness of Hungarian families was quite strange for me when I moved here, but was quite nice.

I refer to Hungary as my home. I am happy to be here, I feel very comfortable. I have no plans to move back to the UK permanently (unless somebody would donate me an apartment on the seaside). It is also nice to see my two youngest sons growing up in a village near Veszprém where there is no threat. It would be different for them in the UK because there are things what they don’t get here but there are other things to compensate them. 

So you are happy to work and live here.

Yes, absolutely! I have been given a wonderful opportunity to do what I was first asked to do when I joined the University of Sheffield many years ago, which was to teach and to research. My life became very complicated in the UK by being an assistant dean and a faculty research director. Actually, at the end I had more meetings than teaching opportunities. It changed when I came here and I’d got enough time to do serious academic work. We also carried out exciting things here, such as running an English programme, and  the idea of having qualifications all the way through. Students do not have to leave the University of Pannonia if they do not want to. We have introduction courses, BA, MA and PhD in tourism.  I only miss the interaction with the industry, but my Hungarian is still not good enough to negotiate about projects. Hungarian is a very difficult language!

What are the differences between the University of Pannonia and the universities in the UK you worked at?

There are two big differences. On one hand, it starts from being a scientific university. Most of the places where I worked in the UK started from the arts which resulted in differences in how the places were set up.

The second biggest difference is the attitude towards students and what students are. The universities in the UK discovered students as stakeholders. A part of taking students seriously in those universities is the facilities they have. Almost every British university now has good coffee bars, dining and sport facilities. Moreover, the connection between the university and everyday life is stronger. For instance the University of Derby developed a whole atrium area with restaurants, coffee bars, shops, hair dressers, and so on. In the UK, I had the possibility to sit down and have coffee or tea with my students at the end of every corridor. I think that is something what we miss here because the teaching rooms are set up for teaching and not for discussions.

Would you be so kind to share your thoughts about teaching and being a lecturer?

My job is not only to teach because anybody can read the book and present the lecture. The purpose is to get people to think and critically engage in subjects. I hope, what I do is entertainment as well as education and I hope it is fun.  In my opinion, if I am having fun, the probability that my students will have fun is higher. If I stop enjoying the lecture, I don’t think that my students will enjoy it. Happy people are more productive than unhappy ones. So, if they are having fun they will work harder than they might think.

A Professor of fun bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Az érdeklődő diákok a Turizmus Intézeti Tanszék oktatójának, Priszinger Krisztinának a szervezésében szakmai kiránduláson vehettek részt 2014. december 1-én. A kirándulás egy egész napot vett igénybe, hiszen reggel 8 órától délután 5 óráig tartott, célja pedig az egészségturizmus gyakorlati példákon keresztül történő mélyebb megismerése mellett, a Balaton turisztikai régió két jelentős gyógyhelyének, Tapolcának és Hévíznek a meglátogatása, valamint a településeken működő, a gyógyturisztikai kínálatot meghatározó szolgáltatók tevékenységének részletes megismerése volt.
A korán keléstől és a hűvös, esős időjárástól sem visszariadó lelkes csapat tagjai elsőként a tapolcai Hunguest Hotel Pelion gyógyászati részlegét és a hozzá kapcsolódó gyógybarlangot tekintették meg, valamint megismerkedtek a szálloda által nyújtott gyógyászati és egyéb szolgáltatásokkal is.
A következő állomás a hévízi Szent András Reumakórház és a hozzá tartozó Tófürdő volt, ahol a hallgatók a magas színvonalú bemutatásnak köszönhetően részletesen megismerkedhettek a különböző speciális hévízi gyógykezelésekkel, gyógyvízzel, gyógyiszappal, azok jótékony hatásával, valamint a kórház jelenlegi helyzetével és jövőbeni potenciális lehetőségeivel.
A kirándulás utolsó állomása Hévíz egyetlen 5 csillagos szállodája, a Lotus Therme volt, ahol a diákok tapasztalatot szerezhettek egy 5 csillagos gyógyszállodával kapcsolatban, valamint lehetőségük nyílt a kórházban korábban már részletesen megismert gyógyászati kezelések minőségi és árszínvonalbeli összehasonlítására.

A szakmai fejlődés szempontjából a kirándulás páratlan lehetőség volt az érdeklődők számára, hiszen a nap folyamán lehetőséget kaptak a régió meghatározó, azonban különböző természeti adottságokra épülő gyógyhelyeinek és két különböző kategóriájú gyógyszállodájának közvetlen összehasonlítására.

A Szakmai kirándulás a Turizmus Tanszéken bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Ennek érdekében rendszeresen hívnak belföldi és külföldi szakértő vendégelőadókat, rendszeresen szerveznek szakmai kirándulásokat alapszakos és mesterszakos hallgatóik számára egyaránt. Ezek az előadások és kirándulások nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a hallgatók betekintést nyerjenek majdani szakmájuk mindennapjaiba.
A kirándulások jellemzően egész naposak és több kurzus hallgatói számára is elérhetőek. Az egyik ilyen, Pénzes Erzsébet tanárnő által szervezett egész napos kirándulásra április 11-én került sor. Az úti cél többek között a nemesvámosi polgármesteri hivatal volt, ahol Sövényházi Balázs polgármester tartott ismertetőt a helyi gazdaságfejlesztési programmal kapcsolatban. Ez után egy órás látogatás következett Nagy Gábor kistermelő húsüzemében, majd újabb egy órás program a főként tökmag-és napraforgóolaj készítésével foglalkozó családi vállalkozásnál, a Peiba Termelő és Kereskedő Kft-nél. Végül pedig a Vámosi vendégházban és a balácapusztai római villagazdaságban szerezhettek tapasztalatokat a hallgatók.
A következő esemény szintén egy Pénzes Erzsébet nevéhez és a vidékhez köthető szakmai kirándulás volt, amely április 25-én került megrendezésre. Az oktatókból és hallgatókból verbuválódott csapat a szentalfai Dobosi családi pincészetben kezdte a napot, ahol betekintést kaphatott a borkészítés tudományába és természetesen ízlelőbimbóit is megdolgoztathatta egy kicsit. Ez után a Káli medencét átszelve meglátogatták a Káptalantóti Liliomkertet, a híres helyi termékpiacot. A nap befejezéseként betértek még a salföldi Természetvédelmi majorba, ahol megismerhették a látogatóközpont működésének koncepcióját, jövőbeni terveit.
A harmadik, ebben a cikkben megemlített program a szállodás és az animátori szakma iránt érdeklődőknek kedvezett, hiszen Gyurácz-Németh Petra és Papp Zsófia jóvoltából a Velence Hotel Resort&Spa-ba látogathattak el az érdeklődők. A hallgatók két csoportban, felváltva ismerkedhettek meg a szálloda animátorainak tevékenységével, valamint a wellness, a konferenciarészleg és a szálloda működésével. A hasznos időtöltést a hotel Front Office menedzserének és az animátorok vezetőjének terepbejárással kombinált ismertetői garantálták.
A hallgatók azonban nem csak passzív résztvevők lehetnek, hanem ki is próbálhatják azt, amit az iskolapadban tanultak. Az Animáció kurzus keretein belül a diákok csoportmunkában készítettek programtervezetet általános iskolás gyerekek és nyugdíjasok számára. Az elkészített munkák nem egy fiók aljára kerültek, hiszen a tárgy oktatójának, Papp Zsófiának köszönhetően lehetőségük nyílt arra, hogy élőben, valódi gyerekekkel és seniorokkal is kipróbálják azokat.
A fent említett programok nagy részén magam is részt vettem, hasznosnak és érdekesnek találtam őket és a részt vevő hallgatók nevében ez úton is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy megvalósulhassanak.

Strack Flórián

fotó: internet

A Turizmus Tanszék, az iskolapadon túl… bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.