Nem értem, miért üldöznek, és kik ezek a lovasok egyáltalán, de nincs időm gondolkodni. Sáros a föld, csúszik. Egyszer el is vágódok. Megfordul a fejemben, hogy ott kéne maradni, úgy, ahogy vagyok, a földön heverve, hogy a zuhogó eső lemossa rólam a piszkot és sajgó tagjaim megpihenjenek.

De felpattanok és futok tovább. Már látom a fákat, a ligetes erdőt. Ott talán lerázhatom őket. Talán a lovakkal nem tudnak majd követni. Dörög az ég, a fekete felhők még jobban összekapaszkodnak.

Bevetem magam a bokrok közé. Egy ág az arcomba csap és felszakítja a bőrömet.

Kerülgetem a fákat, éles kanyarokat veszek. Talán lehagytam őket. Vagy csak nem érzékelem a jelenlétüket, mert a lombok őket is éppúgy takarják, mint engem, s saját recsegés-ropogásomtól nem hallom az övékét.

Csak a tábort érjem el! Már biztosan nincs túl messze. Nem jöttem olyan sokat… lehet, hogy nem is arra kéne futnom! Egy maréknyi harcos, sok öreg és gyermek mit tehetne ennyi lovas ellen? Nem szabad odavezetnem őket!

Gondolkodás nélkül beugrom a tajtékzó patakba és hagyom, hogy vigyen a sodrás. Leér a lábam, megállhatnék, de így pihenek egy kicsit, mégis gyorsan haladok. Az üldözőim is nyomomat veszthetik.

Most megkapaszkodok valamiben, kievickélek a partra. Zakatol a szívem, ráz a hideg. Pedig nyár van. Nyár van és zápor. Hűs, édes zápor, ami megújítja a legelőket…

Menedék után kutatok. Bekucorodom egy odvas fába és reménykedek, hogy errefelé nem fognak keresni. Miért is keresnének tovább egyetlen embert? Nem miattam jöttek, nem engem akarnak. Hanem minket. A magyarokat.

Ahogy az eső ütemes kopogására lassan lecsukódnak a pilláim, még a lovasokra gondolok. Besenyők lehettek. Hozzánk hasonló lovas népség, de kevéssé bátrak és híresek tetteikről, mint mi. Ha harcosaink mind itt lennének, nem is fordulna meg a fejükben, hogy velünk húzzanak ujjat. Besenyők, besenyők, besenyők…

Úgy látszik, a kimerültségtől elaludhattam a fa odvában, hajnalban ébredek, és el is hagyom a búvóhelyet. Már biztosan nincsenek itt, viszont a környéken portyázhatnak. Figyelmeztetnem kell a többieket.

Szaporán szedem a lábam. A nap még alig ébredezik mögöttem, de messze előttem mégis erős, narancssárga fényt látok. Tűz! Rohanni kezdek.

A tábor lángokban áll. A jurták nagy része összedőlt. Egy ló sikítva felnyerít valahol. Csapdába ejthette a tűz. Mindenütt lemészárolt emberek és nyöszörgő haldoklók fekszenek. A távolban elvágtató lovasokat látok. Besenyők.

Sikoltva ülök fel az ágyamon.  Jurtában vagyok. Nem messze tőlem békés parázs izzik és anyám néz rám aggódva.

− Rosszat álmodtál? – kérdezi.

− Álmodtam? A besenyők…

− Hiszen az évekkel ezelőtt volt!

− Megtörtént?

− Menekülnünk kellett előlük, de időben sikerült elérnünk a nagy hegyeket. Emlékszel?

Hát persze. Emlékszem. Azóta már háromszor vagy négyszer volt tavasz. A törzsek nagy része háborúban volt. Valahol délen, a bolgárok ellen harcoltak. Ekkor már a besenyők rég átkeltek a Volga folyón és letelepedtek a szomszédságunkban. Nekünk miattuk kellett otthagynunk az akkori területünket. Nem üldöztek, inkább csak fenyegetően léptek fel. A mi földjeinket akarták. Volt egy kis időnk megszervezni az áttelepülést, hogy megszabaduljunk a rosszindulatú szomszédoktól. Előtte is terveztük, hogy elmegyünk… a vezetők korábban többször megnézték maguknak az óriási hegyekkel határolt, bő vizű folyókkal, tiszta tavakkal, vadban gazdag erdőségekkel és zöld legelőkkel tarkított medencét, ahol nem ütközünk nagy ellenállásba, ha netán meg akarnánk magunknak szerezni, és ahol nem függünk más népektől.

Talán túl sokat halogattuk. Ezért avatkoztak közbe az égiek, hogy kényszerből minél előbb eljöjjünk ide. De nem is számít. A lényeg, hogy itt vagyunk. Először a nagy, füves pusztát foglaltuk el. Az itt élő népek gyorsan behódoltak a hatalmas Árpádnak és ajándékokkal halmoztak el bennünket. Néhány hold óta érkezett a hír, hogy a morvák által birtokolt nyugati régiókat is sikerrel a magunkévá tették az Itáliából visszatérő csapataink.

−  Jobban vagy?

−  Igen – felelem még mindig kábultan.

− Hoznál vizet, kérlek? Lassan főznöm kéne.

Elveszem a kezéből a vödröt, felkapok egy búzalepényt és kilépek. Körbe akarom járni a tábort, hogy minden rendben van-e.

Újabb jurtát bontanak le mellettünk. A család átköltözik az újonnan épült veremházba. Egyre több ilyen ház épül. Letelepednek. Mi még kicsit idegenkedünk a gondolattól, hogy a vándorlások során használatos jurtákat lecseréljük, és ezzel nem vagyunk egyedül. Így hát a tábor… vagy település, ahogy mostanában mondják, vegyes képet alkot. Jurták, felépült és még épülő házak egymás mellett. Különös, de békés kép. Azt jelenti, hogy nincs mitől tartanunk. Sem attól, hogy elfogynak a legelők, sem attól, hogy megtámadnak. Nem kell továbbmennünk. Nem is akarunk.

Kisebb gyermekek állatkölykökkel játszadoznak, hangosan kacagnak. Finom étel illata száll, valahol főznek. Eszembe jut az víz, gyorsan elszaladok a patakhoz és megmerítem a vödröt. Visszaviszem anyámnak.

− Menj csak, sétálj egyet! – mondja.

Sétálni? Jobbat tudok. Vidáman szaladok újra a szabadba. Találkozom Csobajjal, az öreg solymásszal.

− Hol van az apám? – kezdem óvatosan.

− Vadászik a többiekkel.

− Helyes – mosolygok – kihozod a madaramat? 

Szótlanul bemegy a jurtájába és már hozza is. Egy családban csak a felnőtt férfiak tartanak sólymot, nálunk apám, de Csobajnak nincs gyermeke, engem pedig úgy szeret, mintha a saját lánya lennék. Titokban tart nekem egy pompás madarat. A vállamra ültetem és továbbmegyek, elhagyom a tábort. A lovak szabadon legelnek a környéken. Nincs ló, amit a magaménak nevezhetnék, ám olyan sincs, amivel ne kedvelnénk egymást. Mindig arra ülök, amelyikre kedvem van. Egyiket sem engedték vagy tiltották meg. Értek hozzájuk, tudom értékelni a jó lovat, és itt egytől egyig mind kiváló hátas.

Odamegyek egy pej kancához. Nem tudom, kié, hogy hívják, ezért kedvemre becézgetem, és nyereg nélkül felülök rá. Nem kell tartanom semmitől. Az ég gyönyörű kék, a puszta zöld, teli színes virágokkal, a távolban erdősáv sötétlik.

Ahogy ügetünk, mezei nyulakat riasztunk meg, a sólymom a magasba emelkedik és éles kiáltással a nyomukba ered. Kiengedem a hajam és én is rikkantok egyet. A szél az arcomba csap, ahogy vágtába kezdünk. Szabadon.

Amikor felébredek, az első, amit hallok, az eső ütemes kopogása. Megriadok. Az volt álom…? És ez a valóság? Talán még mindig a besenyők elől bujkálok… összeszedem a bátorságom és felülök. A szemem és a gondolataim lassan tisztulni kezdenek. Körülnézek. Éjjeli szekrény, ruhásszekrény, íróasztal, könyvespolc, rádió, telefon, sárgára festett fal, amiről jól ismert poszterek lógnak le. A földön vonalas, nagyalakú füzet. Felveszem, belelapozok.  Honfoglalás. Besenyők… Árpád, törzsek,  Kárpát-medence, félnomád életmód. Történelem. Témazáró dolgozat, hétfő. Ma hétfő van!

Álmomban álmodtam? Felkelek, felöltözök. A reggelinél anya mosolyog rám.

− Hogy aludtál?

− Jól – felelem kurtán.

Majd délután elmesélem neki. Most mindketten sietünk.

Fésülködnék, de a húgom elhappolta a fürdőszobát. Apa javaslatára az előszobai tükröt választom.

Miután elkészültem, köszönök, és egy esernyővel elindulok. Még mindig az álmomon gondolkodom. Nem zavar meg senki, kihalt az utca.

A buszból látok egy egerészölyvet. Eszembe jut a közelgő nyári szünet és a solymásztábor. Talán mégis jelentkeznem kéne. Múltunk egy csodás darabja, a solymászat mindig is érdekelt.

Most ismét a dolgozatra gondolok. Biztos késő estig tanultam, de aztán elaludtam, talán be sem tudtam fejezni…

Valami mégis azt súgja, menni fog.

Szerző: Lugosi Csenge Anna

Kisfaludy Sándor Gimnázium, Sümeg
középiskola, novella, 1. helyezett

A Új legelők bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

A A Kőszegi Kampusz avatási ünnepsége bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Honnan, kitől ered a kőszegi kampusz megalapításának ötlete?

A kőszegi ISES (Institute for Social and European Studies) Alapítvány, valamint a Pannon Egyetem közös szándéka volt, maga az ötlet először 2013-ban vetődött fel.

Mi a kőszegi projekt célja?

Ez nem egy projekt, hanem egy stratégiai jellegű fejlesztés az egyetem részéről. A cél, hogy a Pannon Egyetem hálózatos modelljének keretében képzési helyeket, kampuszokat hozzon létre a Nyugat-Dunántúlon. Az egyetem Veszprémen kívül jelen van Keszthelyen, Nagykanizsán, Pápán és Zalaegerszegen is. A Kőszegi Kampusz létrehozása is a terjeszkedés, fejlesztés részét képezi.
A mai bizonytalan és forráshiányos időkben, amikor sok intézmény stratégiáját a „merjünk kicsik lenni” elv jellemezi, nagy jelentőségűnek tartom, hogy az egyetem előre „menekül” és ilyen ambiciózus fejlesztésbe kezd. Ez egyértelműen jelzi az önbizalmát és elkötelezettséget annak a célnak az elérésében, hogy a Nyugat-Dunántúl meghatározó felsőoktatási intézménye legyen.
A Kampusz létrehozásának és működésének alapja részben a Kőszegen rendelkezésre álló szürkeállomány, részben az egyetem karaival való szakmai együttműködés. A kőszegi tudományos erőforrást a városban közel 20 éve működő ISES Alapítvány köré gyűlt kutatók jelentik. Ők jelenleg a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének felépítésén fáradoznak.

Ki a projekt vezetője, felelőse?

A kampusz megbízott igazgatóval rendelkezik, ezt a feladatot jelenleg én látom el. Az új intézmény közvetlen rektori és kancellári irányítás alá tartozik, a karokkal szakmai alapon működik együtt, valamint a Kőszegen oktatott szakok szakmai felügyeletét is ők látják el.

Minden feltétel adott ahhoz, hogy Kőszegen felsőoktatási intézmény jöjjön létre?

A felsőoktatási intézmény a Pannon Egyetem „személyében” adott. Kőszegen egy kampusz, egy képzési hely jött létre. A kampusz az ISES Alapítvány épületeiben kap helyet, amiket az alapítvány Kőszeg városától kapott használatra. Az egyetem, az alapítvány és a város együttműködése és az ehhez kapcsolódó feltételeket szerződésben rögzítették.

Milyen lépések történtek eddig, hol tart most a folyamat?

Egy 2015 decemberében hozott szenátusi határozat 2016. január 1-jével létrehozta az új képzési helyet, anyagi támogatást szavazott meg az elinduláshoz, oktatói álláshelyeket hozott létre, valamint a karokkal való előzetes egyeztetés után rögzítette a kampuszon oktatandó szakok listáját. Jelenleg az oktatók felvétele, az SZMR összeállítása, a különböző intézményekkel (ISES, Kőszeg Város, Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, stb.) való együttműködési szerződések előkészítése zajlik. Összeáll a „stáb”, honlapot fejlesztünk, kialakítjuk az arculatot, ősszel pedig beindul a képzés.

Mit gondol, elsősorban mely országrészekről érkeznek majd ide hallgatók?

Nagy reményeket fűzünk a külföldi hallgatókhoz. Ami a magyar hallgatókat illeti, természetesen mindenkit szívesen látunk, az ország bármely részéről, azonban nem feledkezhetünk meg azon statisztikákról, melyek szerint a hallgatók inkább a lakóhelyük közelében található intézményekbe jelentkeznek. Ennek köszönhetően elsődleges célközönségünknek a Nyugat-Dunántúl diákjait tekintjük, a beiskolázás során is erre a területre fogunk elsősorban koncentrálni. A potenciális hallgatók közül leginkább természetesen azokra számítunk, akik a társadalomtudományi szakok iránt érdeklődnek.

Milyen képzések lesznek elérhetők?

Szándékaink szerint minden képzési szinten (alapszak, mesterszak, szakirányú továbbképzés), nappali és levelező tagozaton is indítunk majd képzéseket, de a konkrétumokat és a végső felállást a piac dönti majd el. Szeptembertől indul majd a nemzetközi tanulmányok mesterszak angol nyelven, mely külföldi hallgatók számára is elérhető lesz. Ezt a szakot később igény szerint alapszinten és magyarul is kínáljuk majd. A másik, szeptemberben induló képzés várhatóan a kulturális örökségmenedzsment és a fenntartható fejlődés szakirányú továbbképzés lesz. Általánosságban elmondható, hogy inkább az angol nyelvű képzésekre szeretnénk majd koncentrálni.

Elképzelhető, hogy a jövőben a jelenleg tervezettnél több szak is elérhető lesz majd Kőszegen?

Természetesen. Vannak különböző elképzelések, de először alaposan meg kell vizsgálni, mire van igény, és milyen szakok oktatásához tudunk megfelelő oktatói gárdát biztosítani.

Nagyjából milyen létszámot tudnak majd fogadni?

Jelenleg a két szakra 50 fő körüli létszámot várunk, azonban később sem törekszünk majd a tömeges képzésre. Eddig is az oktatás unikuma volt a kis létszámú, szemináriumi és műhelymunka, amelyben a hallgatók a professzorokkal családiasabb körben tanulhatnak, amely tágabb teret enged a dialógusoknak és a kreatív gondolatoknak.

Milyen lesz az oktatói háttér?

A Szenátus határozata alapján a kampusz alkalmazásában az igazgatón kívül jelenleg dr. Miszlivetz Ferenc egyetemi tanár, dr. Jody Jensen és dr. Sümegi István egyetemi docensek és dr. Agárdi Izabella adjunktus áll. A különböző szakok indításában és oktatásában természetesen a karok által delegált veszprémi kollégák is részt vesznek majd.

Érinti-e, befolyásolja-e valamiben az új kampusz a jelenleg Veszprémben vagy a Pannon Egyetem egyéb telephelyein tanuló hallgatók helyzetét, lehetőségeit?

Nem igazán. Az MFTK kifutó képzésben, magyar nyelven oktatja a nemzetközi tanulmányok szakot, ez a képzés fokozatosan átkerül majd Kőszegre.

Várhatóan jelenthet-e potenciális munkalehetőséget az új kampusz azok számára, akik a Pannon Egyetem doktori iskoláiban tevékenykednek/frissen szereznek tudományos fokozatot?

Távlati célunk egy nemzetközi doktori iskola indítása. Munkalehetőség a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetével való együttműködésből fakadhat. Közvetetten a munkaerő-piaci helyzetükön kívánunk javítani azzal, hogy a jelenlegi doktoranduszok számára gyakorlóhelyként is szeretnénk funkcionálni, lehetőséget adva a számukra oly fontos oktatási és kutatási tapasztalat megszerzéséhez.

Milyen irányban szükséges, illetve tervezik-e fejleszteni a kőszegi infrastruktúrát?

Fejlesztésre akkor lesz szükség, ha kinőjük a jelenlegi kereteket. Amennyiben növekszik az oktatott szakok száma, szükség lesz majd a személyi fejlesztésre is. Ez a mai világban jóval nehezebb, mint az infrastruktúra fejlesztése. A tégla, a térkő, a számítógép könnyen pótolható, az oktató viszont drága kincs, sajnálatos, hogy ez a nyilvánvaló tény nem törte át a kormányzat ingerküszöbét.
Elsődleges szempont a humánmunkaerő fejlesztése, elsősorban erre kell megtalálnunk a forrásokat. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy piaci elven kell működnünk, azaz olyan képzéseket kell indítanunk, amikre van/lesz kereslet.

Mely kőszegi és Kőszeg környéki szervezetekkel, intézményekkel működnek együtt/terveznek együttműködést a jövőben?

Szoros együttműködésben vagyunk az ISES Alapítvánnyal, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetével, de Kőszeg városa is mellettünk áll. A közeljövőben szándékunkban áll megkeresni a térségben működő vállalkozásokat és cégeket, hogy felmérjük, milyen szakirányú továbbképzésekre lenne szükség ahhoz, hogy a Kampusz hozzá tudjon járulni a térség szakember utánpótlásához.

Véleménye szerint mennyire lesz piacképes és profitábilis az új kampusz?

Optimisták vagyunk.

Milyen rövid és hosszú távú tervekkel rendelkeznek, ezekhez milyen indikátorok tartoznak?

A rövid távú tervekben elsősorban a 2016-ban induló szakok felfuttatása áll, valamint az említett piaci igények felmérése, hogy a valós szükségletekhez tudjuk igazítani a képzési kínálatunkat. Nem titkolt terv az oktatás nemzetközi színvonalra emelése és a nemzetközi (főleg közép-kelet európai) diákok, valamint oktatók számának növelése. A hosszú távú tervekben a szintén hálózatos elven működő nemzetközi doktori iskola felállítása szerepel, több hazai és külföldi egyetemmel együttműködésben.

A Jó reggelt, Kőszeg! bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.