ünnep Archívum - Egyetemünk

Lengyel-magyar baráti találkozás – Az ünnepsorozat egyetemi beszámolója

Egyetemünk — Sun, 25 Mar 2018 18:46:12 +0000

Idén Veszprém adott otthont a lengyel-magyar barátságot hirdető vándorrendezvénynek. Ebbe az egyhetes rendezvénysorozatba kapcsolódtak be a Pannon Egyetem hallgatói is, a Hallgatók a Művészetért Egyesület tagjai.

Nagy sikerrel már három alkalommal szerveztünk összművészeti fesztivált az egyetemen Pannon UniFest néven. A mostani programsorozatba bekapcsolódva a város kérésére hasonló programokkal Poland-Pannon UniFest néven készítettünk programokat az idelátogató magyarul tanuló lengyel egyetemistáknak március 23-25 között.

Érkezésüket gondos szervezőfolyamat előzte meg, amely programlista összeállításakor igyekeztünk a kulturális programok mellett a veszprémi egyetemi létbe is betekintést engedni. Péntek esti érkezésükkor egy esti séta keretében megismerhették Veszprém történelmét, építészeti látványosságait és már akkor saját bőrükön megtapasztalták a híres anekdotát: Veszprémben mindig fúj a szél, ha nem fúj a szél, akkor harangoznak.

Szombat reggel kezdetét vette az egész napos „programdömping”. A veszprémi Lélektér Alapítvány munkatársai, Takáts Emese és Dordzsceren Csingisz a reggeli frissességet kihasználva ismerkedős játékokkal szoktatta össze a kétnapos rendezvényre a csapatot. A hallgatók nagy része látásból már ismerte egymást, ugyanis egy egyetemre és ugyanazon szakra járnak, de ezt itt a Pannon Egyetemen is tudjuk, hogy nem jelenti azt, hogy mindenkit ismerünk.

A második programban a veszprémi Petőfi Színház munkatársai, Tóth-Péti Krisztina és Mát P. Gábor által készített Theatrica nevű társasjátékkal játszhattak a résztvevők. Ez egy oknyomozós színházi társasjáték, mely során kiderül, hogy ki lopta Zeusz maszkját a színházból. A megoldáshoz különböző kvíz kérdéseken keresztül vezetett az út. A kérdések színháztörténettel és magyar kultúrával kapcsolatosak voltak. Egy kisebb városnézés után a Veszprémi Egyetemi Színpad tagjai vették át a „rendezést”. Az egyetem dráma- és színházismeret tanári szakos hallgatók, Őszi Balázs és Tóth Gergely vezették a foglalkozást, melyen drámapedagógiai módszereket alkalmaztak. A játékos programok itt nem értek végett, ugyanis visszatért a Lélektér Alapítvány csapata és újabb interaktív feladatokkal szórakoztatták a hallgatókat.

A nap második fele kulturális programokkal telt. Az ünnepélyes műsor előtt Némedi Lajos, Veszprém Város alpolgármestere köszöntötte a lengyel hallgatókat. Beszédében megemlítette, hogy a lengyel-magyar ismeretség az államalapítás idejére tehető, amikor a lengyel és a magyar király egy időben kért koronát a pápától. Mesélt egy kicsit Bem apóról, és háláját fejezte ki a hazánkért tett szolgálataiért. Összességében évszázadok alatt összefonódott az életünk, a nehéz időszakokban mindig számíthattunk egymásra, közös uralkodóink voltak, amely erősíti a népek közti barátságot.

A kulturális műsorokban elsőként a lengyel vendégeknek volt lehetőségük bemutatkozni. A résztvevők egy előadást hallhattak magyar emlékekről délkelet Lengyelországból. Ezután a lengyel hallgatókból álló kórus magyar és lengyel dalokat énekelt, nemcsak népdalokat, hanem fiatalos pop slágereket is. Magyar nyelven, magyar verseket is szavaltak nekünk, illetve egy kétnyelvű színházi előadással is készültek. A magyar fellépők pedig a 2017-ben az egyesület által szervezett III. Pannon UniFest díjazott fellépői voltak.

Az este végén a kortárs magyar filmművészet vizeire vezették a hallgatókat, ahol A viszkis film címszereplőjével, Szalay Bencével Buvári Tamás filmrendező beszélgetett. A beszélgetés során megtudtuk, hogy Bencét lényegében megtalálta ez a szerep. Bence szomszédjának Antal Nimród casting directora a barátja és a Facebookon látott róla képet, ahol látta, hogy hasonlít Ambrus Attilára. Megnézte a profilját, hogy a színművészetire jár és már be is hívták a castingra. A nézők szabadon kérdezhettek, beszélgethettek az előadókkal. A kötetlen beszélgetés és hangulat a Gesztenyés Sörkertben folytatódott, ahol eleget tettünk a közmondásnak, miszerint: Lengyel, magyar két jó barát, együtt issza sörét borát!

A programsorozat zárásaként vasárnap Gyevi-Bíró Eszter rendező, drámatanár mozgásszínházi tréninget tartott, amely a pörgős programokkal teli szombati nap után kinyújtotta a fáradt izmaikat, ellazította őket. A tanárnő olyan feladatokkal kínálta meg a tréningezőket, amelyek fő célja a belső harmónia önmagunkkal, a testünkkel. A lazító mozgássorok után még egy utolsó sétát tettek a történelmi belvárosban.

A varsói diákok nagyon jól érezték magukat nálunk, jobban megismerték a kultúránkat és mi is többet megtudtunk róluk. Az együtt töltött idő valóssá tette a közmondás két jó barát részét és őszintén reméljük, hogy az újbóli találkozásunk nem várat sokáig magára.

Szerző: Deli Kitti

Fotók: Deli Kitti

A Lengyel-magyar baráti találkozás – Az ünnepsorozat egyetemi beszámolója bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Ünnepeltünk… de mit is?

Jakab Krisztina — Sun, 31 Dec 2017 13:13:09 +0000

Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a karácsony jár a legnagyobb felhajtással, ha ünnepről van szó. Már október elején felbukkantak az üzletek polcain a hópihés díszek és a szaloncukrok. Én próbáltam mindig úgy felfogni ezt, hogy a rossz idő beálltával próbálnak nekünk jelezni, hogy ne csüggedjünk, mert közeleg a karácsony, de persze ezzel a hozzáállásommal csak a valóságot takarom el magam elől. Az üzleti életben minden a pénzről szól, és nyilván azért teszik ki a zselés szaloncukrokat már októberben a vásárlók elé, mert tudják, hogy úgyis megveszik. És miért veszik meg? Mert a karácsony nem telhet el szaloncukor nélkül, és nagyon sok más dolog nélkül sem.

Díszes karácsonyfa, töltött káposzta, bejgli, mézeskalács, halászlé… ezek mind olyan dolgok, amelyek kötelező elemek a karácsony ünnepléséhez. Ezzel nincs is baj, csakhogy azt vettem észre, hogy sokan ennél tovább mennek. Legalább hat fogás kerül az asztalra, a süteményekből pedig annyi van, hogy azt hisszük sosem fogy el… márpedig tényleg nem fogy el, ahogy a hat fogás sem az asztalról. Persze, jönnek a rokonok elég szép számban, végre együtt a család, de nem azért, mert régóta nem látták egymást a családtagok, hanem azért, mert karácsony van, és ilyenkor kötelező meglátogatni egymást. Az év többi napján nem szükséges, csak ilyenkor. Az ajándékvásárlás sem maradhat el, mert milyen dolog már ajándék nélkül beállítani a rokonokhoz.

A sok költekezés, készülődés közepette elfelejtjük, hogy mit miért csinálunk, és csak a kimerültségre emlékezünk az ünnep végeztével. Pedig az ünneplés a pihenésről szól, és nem arról, hogy anyagilag tönkremenjünk, és a konyhába száműzzük magunkat. Itt van ez a csodás ünnep a jellegzetes fahéjas illatával, az emberek mégis egy feladatnak fogják fel, és egy megfelelési kényszert éreznek, majd azáltal cselekednek. Pedig igazából sokunk a hat fogás helyett csak hármat akar főzni, és a bejglin és a mézeskalácson kívül mást nem is akar sütni. Egy kézzel készített aranyos ajándékot pedig még örömmel el is készítenénk, igaz nem egy nagy ajándék, de szeretettel adnánk, amelybe szívünket, beletettük. Így is lehetne ünnepelni, senki nem fog minket ezért lenézni vagy megszólni. Ez egy olyan ünnep, amely mindenkié, de nem kötelező megfelelni neki. A lényeg az, hogy ne könnyebbüljünk meg azért, mert vége lett, hanem gyermeki izgalommal várjuk az év eme csodálatos időszakát.

A Ünnepeltünk… de mit is? bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Ünnepelt a nagy család – Gála, eredmények a XXVII. VEN hatodik napján

Ágel Zita — Sun, 30 Apr 2017 16:21:53 +0000

Szombaton, miután megnéztük a VEN híradóban, amire emlékeznünk kellett volna az előző napról, következett a XXVII. Veszprémi Egyetemi Napok várva várt gálája és az eredményhirdetés. A gálán a D!RH-tól láthattunk egy rövid kis táncot, majd a csapatok főműsoruk néhány részét, a táncokat és dalokat adták elő újra, produkcióik között pedig átadták a VEN díjait.