Korán kellett kelni, jól érezte magát, vidám volt, még az edzői is megjegyezték, hogy „nem olyan mogorva a feje, mint szokott”. Sőt, még poénkodott is a rajt előtt. Nos, ha nem is ez az olimpia aranyérem titka, kedvező előjelnek bizton tekinthető. A Bajnokok nyomában című program keretében Rasovszky Kristóffal, a párizsi olimpia 10 kilométeres nyíltvízi úszásának győztesével, a Pannon Egyetem első olimpiai bajnokával és Kiss Balázzsal, Veszprém első olimpiai bajnokával Ovádi Péter országgyűlés képviselő, nem mellesleg egykori pannonos hallgató beszélgetett a Papírkutyában. 

Hogyan lesz valakiből olimpiai bajnok? Mi különbözteti meg a népesség ezen elenyésző százalékát az összes többitől? Mi motiválja őket? Mit tanulhatunk tőlük? Ki volt rájuk a legnagyobb hatással? Hogyan lehet a bajnoki címek után újabb és újabb motivációt szerezni? Hogyan lehet összeegyeztetni az élsportot a tanulással? – többek között ezeknek a kérdéseknek próbáltak utána járni az izgalmas, motiváló, vicces és időnként megható beszélgetésen.

Rasovszky Kristóf Tokió olimpiai ezüstérmes, valamint kétszeres világ- és Európa-bajnok úszójának, a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kar villamosmérnök szakos hallgatójának nem volt más elvárása magával szemben a párizsi olimpia előtt, mint, hogy ússza ki magát teljesen és legyen elégedett a saját teljesítményével, legyen ez elég bármire is. Persze, Kristóf abszolút éremesélyesként érkezett a francia fővárosba, még ha nem is volt mindig egyértelmű, hogy a számításait nem az uszodában, hanem a nyílt vízben találja meg. 

• Nem én választottam a hosszútávúszást, egyszerűen ehhez van tehetségem, alkatom. 2014-ben ismerkedtem meg a nyílt vízzel, utána közöltem is Laci bácsival (Szokolai László, Kristóf edzője  –  a szerk.), hogy „maradok az uszodában” – idézte fel a kezdeteket Kristóf. Meg kell szokni, hogy „nincs fal, a Balaton alján nincs ott az a csík, mint az uszodában, van fizikai kontakt” – sorolta. Az olimpiai bajnok elmesélte azt is, hogy sportkarrierjére a legnagyobb hatással Epres Imre, a nevelőedzője volt, tőle kapta a sport és az úszás szeretetét. A másik pedig – nem kérdés – Laci bácsi, akivel, ahogy Kristóf fogalmazott, tizennégy évig boldogították egymást. „Sokféle irányba elvitt, sok mindent kipróbáltunk együtt és figyelembe vette a véleményemet is. Ez mind vezetett el idáig” – mondta. 

Bár Kristóf szeptember óta várost és klubot váltott – a Ferencváros színeiben úszik tovább – Veszprém számára mindig is az otthont jelenti. – Az elmúlt 27 évemet itt töltöttem, minden ideköt. Rengeteg jó élmény, barátok, csupa jó emlék. Ez az otthonom, ahova mindig jó visszajönni  –  mondta, hozzátéve, hogy a klubváltása egy hosszú döntési folyamat eredménye, de időszerű volt. 

• Másodszorra próbálkozom Budapesttel. Az első alkalommal még az Óbudai Egyetem hallgatójaként fél év után hazamenekültem és a Pannonon kezdtem újra a tanulást és a sportolást. Az már egy éve megfogalmazódott bennem, hogy valamin változtatni szeretnék a jövő tekintetében, de nyilván kivártam az olimpiai ciklust. Amit hét éve nem szerettem, a nagyvárost, tömegközlekedést, azt most élvezem, és azt is, hogy egy nagy klubnak vagyok a tagja, hogy sokan vannak mellettem az edzésen. 

A beszélgetésen felmerült egy franciaországi válogatóverseny története is, amelyen Kristóf az 5 és a 10 kilométer mellett a 25 kilométeres távon is elindult. Joggal merült fel a kérdés: mégis mi viszi rá az embert arra, hogy ennyit ússzon? 

• Mániákus vagyok és mazochista  –  felelte mosolyogva az újdonsült olimpiai bajnok, aki hozzátette: a mai eszével ezt biztosan nem vállalná. De akkor mindhárom számban nyerni szeretett volna, és Laci bácsi hiába próbálta rábeszélni, hogy valamit engedjenek el. Úgyhogy leúszta. 

Új város, új edző, edzéspartnerek és körülmények, és természetesen új célok is hajtják Kristófot a mindennapokban, hisz motiváció nélkül nehéz lenne már olimpiai bajnokként újra és újra a medencébe ugrani. 

• Nekem fájó pont, hogy itthoni világbajnokságon nem szereztem eddig egyéni érmet. 2027-ben újra Budapesten lesz a világbajnokság, szeretném ezt pótolni! Illetve, újra próbálkozom a medencés számokkal is, 800 és 400 méter gyors, utóbbin például 2009 óta nem döntötték meg az ajkai Kis Gergő országos csúcsát – sorolta Kristóf a maga elé állított újabb kihívásokat. 

S ha már célok, akkor nem mehetünk el az egyetemi tanulmányok mellett sem. Kristóf elmesélte, hogy nagyon nagy a különbség egyetem és egyetem között az élsportolókhoz való hozzáállásban. A Pannonon jó dolga van, s bár nem adják ingyen a tárgyak teljesítését, itt mindenben segítik a sportkarrierjét, és mindenre találtak megoldást. A végzős villamosmérnök hallgatónak pedig már „csak” a szakdolgozata van hátra, amelyet a tervek szerint a decemberi határidőig be is ad. 

Kristófról az is köztudott, hogy nagy szívügye az állatvédelem, kutyusai mellett néhány hete egy cicát, Malőrt is örökbe fogadták a feleségével. 

• Ez a közéleti szerepvállalás abszolút a mindennapi életünkből jön. Fontosnak tartom, hogy ha bármivel tudom segíteni az állatokat, vagy fel tudjam hívni a figyelmet az őket érintő problémákra, akkor ezt megtegyem. Szeretnék visszaadni valamit abból a rengeteg dologból, amit én kaptam az élettől – fogalmazott a sportember.

Kiss Nikoletta

Fotók: Kovács Bálint

A Olimpiai győzelem és új kezdetek bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Már elég sok idő eltelt az Olimpia óta, noha bennünk, szurkolókban még elég erősen él. Neked mennyire sikerült kipihenned testileg, lelkileg?

Azt gondolom, elég jól, azóta számos nagyverseny volt, tehát nem volt megállás az olimpia után sem, ráadásul azóta már az egyetem is elkezdődött, tehát, amikor épp nem edzésen vagyok, akkor a tanulás tölti ki a mindennapjaimat. Úgy érzem, fejben sikerült mindent helyre tennem, egyébként szeptemberben volt két hét pihenőm, amikor tényleg nem csináltam semmit. Heverésztem, gyakorlatilag nem mozogtam, semmi olyat nem tettem, ami testmozgásnak nevezhető, szóval csak akkor keltem fel, amikor nagyon kellett.

Egy intenzív időszak utáni leállást követően milyen a visszatérés?

Nagyon jól esett a pihenő, a vége felé azért már éreztem, hogy mennék az uszodába, mert jól esne a mozgás. A kérdésre válaszolva pedig egy ilyen pihenő után megérzi az ember a következő hetekben, hogy bizony volt kimaradás. Ezen át kell lendülni, utána egészen hamar helyre rázódhatunk, tehát a második hét után már kezdett visszaállni a forma.

Mennyire tudnak a magyarok megszorongatni egy-egy versenyen, vagy kérdezhetném úgyis, van-e utánpótlás?

Szerencsére már egy egészen jó csapat alakult ki a klubban, tehát edzésen van három társam – mind válogatott -, akik egészen nagy sikereket érnek el. Nálam jóval fiatalabbak, de elöl vannak a mezőnyben, tehát nem mondom, hogy nem kell dolgoznom azon, hogy elöl maradjak. Ez persze jó hír: ha egyszer netán abbahagyom az úszást, nem lesz nagy visszaesés a nyíltvízi úszásban. Ez mindenképpen jó dolog.

Nagyságrendileg nyomon követhető, hogy bizonyos sportágakban hány éves korig vannak aktívan jelen a sportolók. Egy nyíltvízi úszó mikor mondja, hogy elég?

Ez változó. Érdekes, hogy a karantén alatt, az Olimpia elhalasztása miatt váratlanul többen bejelentették visszavonulásukat. A legjobbak akár harmincöt éves korig is csinálják, de nem példátlan az sem, hogy negyven évesen még ott tudnak lenni. A magam nevében elmondhatom, mindenképpen kell B terv, ha egyszer abbahagyom, és sok időm felszabadul, akkor is kezdeni szeretnék magammal valamit. Nem akarok az a típus lenni, aki otthon ül és semmit nem csinál. Jelenleg villamosmérnöknek tanulok, ez most is leköti az időmet, és nem zárkózom el attól, hogy a későbbiekben is ebben merüljek el. Ugyanakkor az is biztos, hogy szeretnék majd mást is tanulni, hogy minél szélesebb palettából választhassak, és a legjobbat tudjam megragadni.

Nagyversenyek előtt gyakran olvasunk olyan cikkeket, amelyekben a sportolók esélyeit latolgatják. Az ilyen jellegű „becslések” helyeznek-e rád bármiféle nyomást?

Általában el szoktam olvasni, de nyomást nem helyez rám ez a jelenség, sőt. Kifejezetten jó visszacsatolásnak tartom, hogy érmet várnak az embertől. A magam, de szerintem a legtöbb sportoló nevében elmondhatom, hogy a legnagyobb terhet úgyis mi tesszük saját magunkra, hiszen az edzőink mellett magunk legnagyobb kritikusai vagyunk. Az elvárásokat tehát én tűzöm ki, szeretek magamnak reális célokat megfogalmazni – nem vagyok elvakult, és azt is tudom, hogy senki nem verhetetlen – és persze a megfogalmazás még kevés, hiszen a belefektetett munka számít igazán.

Fotók: Szabó László

A „Szeretek magamnak reális célokat megfogalmazni”– interjú Rasovszky Kristóffal bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.

Úgy tudom, hogy villamosmérnök szakon tanulsz. Miért ezt a szakot választottad? Hogyan kerültél a Pannon Egyetemre?

Gimnazista koromban elég jól ment a matek és a fizika, így emiatt mindenképpen valamilyen mérnöki irányba szerettem volna próbálkozni. A nagyszüleim is villamosmérnökök voltak, így emiatt gondoltam, hogy én is megpróbálom. Miért ne, hisz érdekel is! Tavaly elkezdtem ezt a szakot az Óbudai Egyetemen, de ott nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettem volna. A második félévben sajnos nem tudtam rendesen bejárni az órákra, ezáltal a zh-kkal sem sikerült megfelelően haladnom. Nagyon sokat ingáztam, hogy az edzéseim Fűzfőn vannak. Ezután úgy gondoltam, hogy az összeszervezhetőség szempontjából egyszerűbb lenne számomra, hogyha haza jönnék és Veszprémben folytatnám.

Ezen a területen képzeled el a jövőt?

Ezt őszintén szólva még nem tudom, sok mindenen gondolkoztam már, hogy mivel foglalkozhatnék később. Olyan ötleteim is vannak, hogy villamosmérnöki szakterületen valamivel foglalkozni, vagy edzőként (esetleg bármi más módon) az úszással foglalkozni. Sok elképzelésem van, szeretek úgy tovább haladni, hogy van választási lehetőségem.

Azt kaptad eddig, amit vártál?

Mindössze azt hiszem, hogy 32-en vagyunk villamosmérnökök az én évfolyamomon, így könnyen kialakult a közösség. Jól érzem magam, úgy gondolom, hogy a tanárok is emberien állnak hozzám. Nem csak a sport miatt, hanem amúgy is.

Térjünk át a sportra. Mikor kezdtél el úszni?

Húha, hát őszintén szólva fogalmam sincs, hogy pontosan mikor kezdtem. Abban biztos vagyok, hogy óvodás koromban már úsztam. Elsősorban azért, hogy megtanuljak, aztán csak ottragadtam. Megtetszett az egész, szerettem járni, jó volt a társaság, sok barátot szereztem. Meg hát nyilván a sikerélmény sem utolsó szempont.

Milyen érzésekkel jöttél haza az Európa-bajnokságról? Hiszen akkor nyert értelmet úgymond, minden, amiért addig dolgoztál.

Ezt nagyon nehéz megfogalmazni, nyilván örültem neki és nagyon boldog voltam, de ez nem tükrözi az érzéseimet. Csak azt tudom mondani, hogy jó lenne, hogyha mindenki át tudná élni egyszer azt, amit én ott éreztem. Az egyik, ha nem a legboldogabb pillanata volt az életemnek.

Az órák mellett hogy marad időd az edzésekre? Mennyire nehéz összeegyeztetni a kettőt?

Már a gimiben is egymás mellett csináltam a kettőt. Most annyi a különbség, hogy akkor biztosan beértem 8-ra, most nem biztos, hogy beérek. Alapvetően reggel edzés, utána az egyetemen vagyok, amikor óraim vannak, aztán megint edzés. Szerencsére késő este nincsenek előadásaim, így néha még aludni is marad időm.

Hogyan kezeled azt, hogy ismert embernek számítasz, az egyetem több plakátján is feltűnik a képed? A társaid hogy viszonyulnak hozzád?

Alapvetően nem találkoztam senkivel sem, aki megállított volna. Akikkel minden nap találkozom, velük azért megy a poénkodás. Szerintem alapvetően ugyanolyan diák vagyok itt, mint bárki más, nem szeretem, hogyha emiatt másképp tekintenek rám. Az azért persze jól esik, hogy a tanárok odafigyelnek rám.

Mivel ösztönöznéd a diákokat arra, hogy sportoljanak? Esetleg éppen arra, hogy ússzanak.

Szerintem alapvetően jó, hogyha valaki sportol, amellett, hogy tanul vagy bulizik. Mindenkinek kell a testmozgás, nem beszélve arról, hogy egészséges, egy nagyon jó kikapcsolódás abból, amit csinálunk napközben. Mindenkinek szüksége van arra, hogy másra gondoljon, hogy szellemileg felfrissüljön. Amikor beugrom a vízbe, akkor teljesen kikapcsol az agyam.

A Élsportoló villamosmérnök – Rasovszky Kristóf úszóval beszélgettünk bejegyzés először Egyetemünk-én jelent meg.