„Sikeres életet!” – Beszámoló Mérnöki Kar nyári diplomaátadójáról

Sikeres életet kívántak június 24-én a Mérnöki Kar ünnepségén a talárba bújt végzősöknek.

Nem sokkal délelőtt tizenegy óra előtt léptem be az aulába. Embertömeg és virágok mindenhol, na meg iszonyú meleg. Csak a szokásos. Viszont legalább az üvegtetőt befedték, így nem tűzött be a nap. Egy legyezővel vagy valamilyen alkalmi legyezőnek használt tárggyal pedig egész jól ki lehetett bírni.
Ünnepi beszédében dr. Gelencsér András rektor úgy fogalmazott, hogy az átvett diplomák jogosítványt jelentenek arra, hogy mindenki azzal foglalkozzon, amit szeret. Ezzel a lehetőséggel azonban felelősséggel kell bánni, de mindenképp élni kell vele. Példaképp megemlítette, hogy a bejáratnál megtalálható a magyar Nobel-díjasok táblája, majd megjegyezte: „Hagytunk rajta helyet maguknak.”
Dr. Szalai István, a Mérnöki Kar dékánja összegezte az elmúlt tanév kari, oktatói és hallgatói eredményeit, és sikeres életet kívánva búcsúzott a hallgatóktól, akik immár a „kettéhajtott papír” birtokában léphetnek ki az egyetem kapuján. Diplomával, mely eredetileg uralkodói pecséttel ellátott dokumentumot jelentett. Az értéke ma sem kevesebb.
Az ünnepségen PhD doktorokat is avattak. A titokban, vagy nem is annyira titokban mindannyiunk által vágyott, emblematikus kalapban hat tudományág tizenegy címvárományosa vehetett át PhD tudományos fokozatot.
Számos elismerést is átadtak. Az állami, egyetemi kitüntetések és hallgatói elismerések tulajdonosai büszkén léphettek fel az emelvényre. Ezek közül is kiemelkedik, hogy a Pannon Egyetem Szenátusa javaslatára Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett kitüntetést adományozott dr. Kristófné dr. Makó Éva egyetemi docens részére. Dr. Németh Sándor egyetemi docens, dékánhelyettes Sebestyén Attila Emlékérem kitüntetést vehetett át. A Pannon Egyetem Mérnöki Karának Varga Kálmán Fiatal Kutatói Díját dr. Varga Szabolcs egyetemi docens, a Fizika és Mechatronika Intézet oktatója nyerte el. Az évfolyamsenior Tóth Gergely lett.
Ahogy lenni szokott, a közönség idővel kezdett fáradni, és még mindig nem érkezett el a diplomaátvétel pillanata. Előbb még a hallgatók beszédei következtek. A búcsúztató hallgatók nevében Major Máté Miklós vegyész mesterszakos szólt, a végzettek nevében Nusser Boglárka vegyészmérnök alapszakos hallgató búcsúzott. Az utóbbi mindenkit kicsit szíven ütött, és felrázta a várakozásba kábult közönséget. Szavai megkapó, humoros mérnök-hasonlatokkal illusztrálták az itt eltöltött éveket. Ahogy fogalmazott, az idő folyamat, hullámzás, hogy jelezzük, mások vagyunk ma, mint tegnap voltunk. Tanácsot is adott: „Aki nehezen tanul, az ismétel. Te döntöd el, a pillanatot választod, vagy a végtelent.” Hogy mennyit jelenthet egy intézmény, egy közösség, azt a beszéde végén el-elcsukló hangon elhangzó mondatok jelezték. A smink talán megfolyt kissé, de a legnagyobb taps az övé volt.
Ebben az emelkedett állapotban kelhettek fel székükből az elsők abból a 108 végzett hallgatóból, akik az emelvényre sétálhattak diplomáikért.

Talán még ma is a fülemben csengene a végzősök dörmögő hangja, ahogy fogadalmat tesznek, hogy tiszteletben tartják a tudományos etikát, betartják annak írott és íratlan szabályait, és munkájukkal méltók lesznek hozzá… de új év kezdődött, új történetek íródnak, és új hangok várnak.

Fotó: Szabó László