Szeretnék minden meccsen nyerni! – Shotokan karatés politológus

Fotósunk társaságában várakoztam a B épület földszinti társalgójában. Tőlünk pár asztallal odébb levelezős hallgatók ültek körben. Mosolyogva gondolkodtam azon, mit fognak szólni ahhoz, hogy rendhagyó riportunk szemtanúi lehetnek. A mostani alkalommal ugyanis Varga István, egyetemünk politológia szakos hallgatója miatt kapcsoltam be a diktafont.
István a 2016. október 13-16. között Olaszországban, Montichiariban megrendezett WUKF Karate Európa-bajnokságon a Rikaizen SKE versenyzőjeként egyéni küzdelemben bronzérmet szerzett. Gondoltunk egyet, és felkértük, hogy ne csak meséljen arról, amit csinál, hanem néhány egyszerűbb fogást mutasson is meg nekünk.

Bemutatnád néhány szóban a sportot, és a napi rutinod?

Shotokan karatéval foglakozom, ami az üres kéz útját jelenti. Nyolc-kilenc éves koromtól járok edzésre. Az idő elteltével egyre jobb lettem benne, s egyre jobban megtetszett. Öt éve szereztem meg a dan fokozatomat, azóta inkább a sport karatéra összpontosítok, a versenyekre. A shotokan karatén az edzés három részre osztható: kihon (alaptechnika), kata (formagyakorlatok) és kumite (küzdelem).  Én ebből is a kumite-t kedvelem. Gyakorlatilag minden nap van edzésem. Naponta közel három órát utazom, szakom pedig egyéni tanrenddel teljesítem.

Mi tud motivációt adni ennyi edzéshez?

Eddig még ezt senki nem kérdezte tőlem. Azon kívül, hogy szeretem, tetszik is, amit csinálok. Motivál az, hogy ebben jó vagyok, fejleszthetem magam, és szeretnék a legjobb lenni. Szeretném egyszer elérni, hogy képes legyek egy naptári évben az összes létező versenyt megnyerni.

Hogyan épül fel egy szezon a karate világában?

Két fő időszak van, a tavaszi-nyári és az őszi-téli. Nyáron van egy nagyobb pihenőidőszak, ez egy-másfél hónap, ilyenkor fizikai erősítés van. Hazai és nemzetközi színterű versenyek is vannak. Év elején van egy felnőtt nemzetközi verseny (Európa-bajnokság vagy világbajnokság), év végén pedig egy utánpótlás bajnokság. Hazai versenyek inkább tavasszal, komolyabb szövetségi versenyek pedig október-novemberben vannak. Hogy mást ne mondjak, az országos bajnokságot is ekkor tartják.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Ez változó, sok nehéz szituációval találkozhatunk versenyhelyzetben, de talán amit ide sorolnék, az a világbajnoki 3. helyezés, amit csapatban értem el. Ez az eredmény azért is nagy szó, mert két erős csapatot, a románokat és a lengyeleket sikerült kiejtenünk. Az elődöntőben pedig az utolsó másodpercben, egy találattal kaptunk ki a belgáktól. De egyéniben természetesen a mostani európa-bajnoki szereplésemre vagyok a legbüszkébb.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen csapatos szereplést?

Hárman vagyunk a szőnyegen és hat percen keresztül váltjuk egymást. Ebben az okozza a nehézséget, hogy nem csak mi, de az ellenfél is bármikor cserélhet. Lehet, hogy bent vagy a hat percből két percet, de lehet, hogy csak felet. Lényegében a jégkoronghoz tudnám hasonlítani, ahogy ott a sorokat cserélik.

Hogyan zajlik a válogatás egy-egy egyéni küzdelemre?

Maga a sorsolás gépileg történik. Mindenkinek van egy azonosító száma, ezt viszik be a programba. Én már többször is kerültem össze ugyanazzal az ellenféllel. Pontosan 4-szer, egymás utáni versenyen kezdtünk ugyanazzal a belga sráccal. Van, amikor nem pont 32 vagy 64 az indulók száma, ilyenkor vannak előnyerők, akik az első körben harc nélkül továbbjutnak. A következő körben pedig egyenes kieséssel lehet tovább jutni. Ezért cserébe nincs bronzmeccs, aki a legjobb 4-be kerül, az mindenképp érmet szerez.
Beszélgetésünk végén mindketten edzőruhát öltöttünk, és néhány gyakorlatot személyesen is kipróbálhattam. Nagyszerű élmény volt, ezúton is köszönöm.
Istvánnak sok sikert és kitartást kívánunk további munkájához!

Fotók: Tál Dominik