A netsztyeppe nagymenői – Avagy vigyázzunk az internetes zaklatókkal!
Azt hiszem, valami ilyesmit képzelnek magukról azok az emberek, akik abban lelik örömüket, hogy másokat az interneten keresztül bántalmaznak. Másoknak szándékosan sérelmet okoznak, akár többször, vagy éppen tartósan. Megalázzák, nevetségessé teszik, fenyegetik, kiközösítik, lejáratják, vagy éppen csak negatív színben tűntetik fel választott célpontjukat. Ezt nevezik internetes zaklatásnak.
Hogy ez rossz, azt remélem senkinek nem kell magyarázni. Egy negatív és sértő üzenet senkinek nem esik jól, ha pedig valaki sorozatosan ilyeneket kap Facebookon, vagy lejártató kommenteket írnak róla nyilvános üzenőfalakon, az súlyos következményekhez vezethet. Szélsőséges esetben akár öngyilkossági kísérletig is… igen, volt már ilyenre példa.
Előfordulhat az is, hogy feltörik valakinek az ímélfiókját vagy a közösségi profilját, és az ő nevében írnak olyan üzeneteket, amiket az illető maga soha nem tenne. Vagy közzéteszik személyes fényképeit, titkait, ami kényelmetlen helyzetbe hozza őt. Az álhírek és rosszindulatú pletykák terjesztése ennek a fokozása. Sokszor lehet azt tapasztalni, hogy az online és az offline világban előforduló zaklatás között átfedés van. Azokat zaklatják az interneten, akiket az iskolában is piszkálnak, bántalmaznak.
Sajnos az emberektől sohasem volt idegen a bántalmazás gondolata, de az internet elterjedésével ennek tovább nőtt a lehetősége. Fiatal és felnőtt egyaránt lehet áldozat, de talán a fiatalabbak vannak nagyobb veszélynek kitéve. A gyerekek egyre hamarabb veszik birtokba az internetet, raknak fel magukról képeket, osztják meg személyes dolgaikat, aminek következtében céltáblává válhatnak. Sajnos gyerekfejjel, de sokszor még felnőttként sem tudja az ilyen zaklatást megfelelően kezelni az ember. Pedig a probléma nem maradhat megoldatlan, súlyos negatív hatása lehet az áldozat lelki egészségére, kapcsolataira, teljesítményére. A hosszú távú zaklatás sokféle negatív érzést válthat ki. Félelmet, szorongást, dühöt, magányosságot, hogy csak párat említsek.
Szerencsére a közvetlen környezet számtalan jelre felfigyelhet, ami arra utalhat, hogy a gyermek esetleg online bántalmazás áldozatává vált és segítségre szorul. Ilyen lehet a zárkózottság, rosszkedvűség, ingerültség, teljesítményromlás, önbizalomhiány, megszokott hobbik elhanyagolása, kapcsolatok elszegényesedése. Persze ezek nem feltétlenül jelentik a zaklatás bizonyosságát, de mindenképpen érdemes rájuk odafigyelni.
Mivel az érintett gyakran nem mer a zaklatásról beszélni még a szüleinek sem, ezért a környezetében élőknek még nagyobb a felelőssége. Ilyenkor nélkülözhetetlen a gyerekek támogatása, egy bizalmi légkör megteremtése, amiben a gyermek azt érzi, hogy bármit elmondhat. Esetenként érdemes szakértők segítségét is kérni és a témában érintett segítő szervekhez fordulni.
Kívülállóként, amikor a zaklatás előttünk zajlik és szemtanúk vagyunk, a legkevesebb, hogy nem csatlakozunk a bántalmazókhoz. Ha lehetséges, lépjünk fel a bántalmazók ellen, és figyelmeztessük a rokonokat!
Fotók: pixabay.com