Séta a múltba – Díszdoktorunk először a veszprémi kampuszon

Őexcellenciája Bogyay Katalin nagykövet, Magyarország állandó ENSZ-képviselője, a Pannon Egyetem díszdoktora tartott előadást „Az 1956-os forradalom és 60. évfordulója az ENSZ-ben” címmel 2017. március 6-án.

 

Az előadás kezdetén dr. Gelencsér András rektor tartott köszöntő beszédet, majd dr. Kovács Zoltán dékán ismertette a nagykövetasszony pályaképét. Bogyay Katalin előadása elején elmondta, hogy Veszprém különösen közel áll a szívéhez, és éveken át figyelte a város fejlődését. A lelkes diákságot figyelve úgy fogalmazott, hogy ő is közülük valónak érzi magát. „A fiatalság bennünk él, és ha kellőképpen kíváncsian éljük a mindennapjainkat, akkor a kor nem számít.”

Élete meghatározó időszakában azzal foglalkozott, hogy az országunkat, kultúránkat hogyan lehet összekötni a világ más részeivel. Minden munkájának kiinduló pontja az, hogy hogyan éltük végig mi, magyarok az elmúlt századokat egy olyan világban, ahol sokszor szomorúan és magányosan érezhettük magunkat, de ugyanakkor miért volt a kulturális identitásunk meghatározó a túlélésben. A túlélés akarata sok helyen fellelhető a magyar történelemben, a diplomáciai és nemzetközi kapcsolatainkban is.

Történelmi kitekintésképpen elmondta, hogy miután Magyarország 1955-ben az ENSZ tagja lett, 1956-ban a szervezet máris rólunk kezdett szólni. Szerinte ez egy olyan időszak volt, ami az aktuálpolitikai helyzettel is nagyon sok hasonlóságot mutat: „A világszervezet olyan, amilyen a világ, és amilyenné a tagállamok engedik lenni.”

Idén hatvan éve annak, hogy létrejött a Magyar Probléma Bizottsága, amelynek az volt a feladata, hogy a Magyarországról elmenekült emberek közül találjon olyanokat, akik hajlandók elmondani azt, hogy mi történt pontosan akkoriban.  A bizottság másodtitkára egy dán diplomata volt, aki megtartotta azok nevét, akik interjút adtak neki, mivel az emberek féltek attól, hogy ha igazat mondanak, akkor az otthon maradt családtagjaikat meghurcolják. Végül két tanulmányt állítottak össze ezen információk alapján.

Bogyay Katalin célja az volt, amikor nagykövetté választották, hogy az 1956-tal kapcsolatos aktákat, iratokat közelebb hozhassa a magyar néphez, és hogy méltóképpen emlékezhessenek azokra a napokra az ENSZ-ben is. A kormány támogatásával végül a titkárság úgy döntött, hogy lehetőséget ad neki a kutatásra. Az eredmények digitalizálásra kerültek, és ezeket hamarosan az ENSZ honlapjára is feltöltik majd. Ezzel együtt megnyílt a lehetőség a világ kutatói előtt, hogy a történelem és a napi politika számára ezeket a tanulságos eseményeket feldolgozzák, leírják, könyvbe szerkesszék és mindenki számára elérhetővé tegyék. A nagykövet asszony így fogalmazott: „Fontos az, hogy méltóképpen tudjunk emlékezni arra, hogy az emberi szabadságjogok védelméért mit tett a magyar nép, és ez egy olyan minta, ami a későbbi történelem során is előjön. Minden ország, minden nép, minden ember számára van egy történet, amit el tud mesélni.”

Tavaly, október 24-én Magyarország volt a házigazdája az ENSZ világgálájának. Bogyay Katalin szerint „egy olyan kontextusba tettük a magunk történelmét, politikáját, tanulságait, amelyhez tudott kötődni a világ bármelyik pontján élő másik ember is.”

Összességében a magyar forradalomnak még mindig sok olyan része van, amiről nem tudunk eleget. Díszdoktorunk bízik abban, hogy az eredményeket folyamatosan lehet majd publikálni, és sok olyan információ fog napvilágot látni, amelyeket a történészek fel tudnak majd használni nemzetközi kontextusban is.

Fotók: Abonyi János, archív