100%-osan original utcazene
Többnyire álmos kisvárosunk hatalmas lendülettel ugrott ki szerda délután az ágyából, és síppal, dobbal, nádihegedűvel vetette bele magát a frissen startoló, színes utcazenei forgatagba.
A munkában megfáradt, hazafelé poroszkáló városlakó tegnap örömmel konstatálhatta, hogy nem kell otthon extra relaxációs időt szánnia arra, hogy kiverekedje magát a fásultságból, hanem már útközben ellazulhat, hiszen a zene az utcán hever, egyszerűen csak bele kell sétálni a hangulatba: kedélyesen cseverésző, ráérősen üldögélő, (végre) szabadtéren sörözgető emberek, és persze az akusztikus kiszerelésben szervírozott, 100 %-osan original utcazenei dallamok.
Mindig rájövök, hogy Utcazenén felesleges a programfüzetet szorongatva tervezni (persze azért végig ezt csinálom az első félórában), hiszen lépten-nyomon eltérítenek kedves ismerőseim, akikbe a legváratlanabb helyeken botlom bele, és előzékenyen terelnek, hívnak, hogy tartsak velük erre, meg arra, aztán amarra…, s aztán én is mondom, hogy még ezt meg azt mindenképpen hallani kellene… Na, és ekkor jön el az idő, amikor a programfüzet már csak arra szolgál, hogy ellenőrizzük, éppen milyen zenét fülelünk le, miközben hangosan kacarászunk, bohóckodunk a barátainkkal. És bizony akármennyire is kiszámíthatatlannak tűnik ez a „megyünk össze-vissza a forgatagban” koreográfia, a lehető legtökéletesebb megoldás arra, hogy minél többféle muzsikát hallhassunk az esti felhozatalból, amely már a tegnapi napon várakozáson felüli élményt tudott nyújtani.
Amikor megérkeztünk az esti kavalkádba, éppen a Hollywoodoo dübörgött a Séd mozi előtt, s annak ellenére, hogy „minimál” formában volt meghirdetve a csapat, valljuk be, nagyon beleadtak apait-anyait. A Blup! színpadnál Takács Eszter és a Gumizsuzsi zenéjére kényeztethettük füleinket és fenekünket (ez utóbbi a nagy tömeg miatt nem igazán jött össze, de sebaj). Az Óváros téren a Barabás Lőrinc Eklektric produkált európai-, sőt világszínvonalú műsort (ilyenkor értem a legkevésbé, minek szórakoznak az országban a gagyi Eurovíziós Dalfesztivállal, amikor nekünk ennyire fantasztikus zenészeink is vannak). Aztán a Kossuth utcán kötöttünk ki, ahol a francia La Fanfare en Pétard csinált igazi zenei cirkuszt: vegyülni vagy a tömeg széléről csápolni abszolút kötelező volt mindenkinek. Majd jött egy csipetnyi Hannah Pearl, Agostones, Suhancos akusztik, Pribojszky Mátyás Band. A szorgosan sétafikáló lábak végül a The Blusberry és Ferenczi György közös zenei projektjén pihentek volna meg, ha a ritmus is úgy akarta volna…