Elkezdtük Hegyalja!

A fesztivál legelső napján – mi máris fáradtan, de izgalommal – vártuk a koncerteket. De ahhoz is még el kellett ütnünk a délutánt és a fejfájásunkat. A tokaji mulatság szerdai napja hőségriadót fújt, így hát belevetettük magunkat a Tiszába, hozzánk hasonlóan többen fürödtek a folyóban, de egyéb alternatív hűtési módszerekkel is találkozhattunk. Aki nem bírta a sorban állást a Tisza-hídon, amely közvetlenül a fesztivál bejáratához vezet, az átlépte a kordont, és a hídról egyenesen a vízbe ugrott.

Amikor valamennyire lehűtöttük a kedélyeinket elsétáltunk Tokaj belvárosába. A gyönyörű város rengeteg már megfáradt látogatója csak úgy hömpölygött az utcákon. A Kopasz-hegy látványa pedig fantasztikus a Tisza partjáról.

A veszprémben is jól ismert Mistery Gang Rockabilly Trióval melegítettünk a Malátabárban. Igazi rock and rollt láthattunk és akár gyakorolhattunk is a közönség sorai közt. A Parov Stelar & Band az A38 termében játszotta a talpalávalót. Ahogy rádiós barátaink mondanák „olyan funky-jazz stílusban”. Utanajártunk, igazuk volt:). Kispálék is hozták a magukét, de az igazi attrakció a húszéves Tankcsapda volt. Jóval a nagyszínpad mögött, mégis a tömeg közepén igazán jó hangulatban tomboltuk végig a koncertet. A szervezők tortával köszöntötték a Tankcsapdát, Lukács Laci pedig a szervezőket, hiszen idén tízéves a Hegyalja Fesztivál, a torta végül a közönségé lett. Mi is megéheztünk, bár a lábunk már alig bírta a sétát a tábor felé. De most már azt is tudjuk, hogyan lehet alvás közben leves formájú, zacskós csirkepaprikást főzni.

És az első nap jelmondata: Hol vagyunk? Fesztiváloooooooooooooooooon!