Stabil helyzet és hallgatóbarát képzések – Interjú egyetemünk rektorával

A Magyar Tudományos Akadémia 188. közgyűlésének május 8-ai nyilvános ünnepi ülésén az MTA elnöksége Akadémiai Díjban részesítette dr. Gelencsér András levegőkémikust, a Mérnöki Kar Környezettudományi Intézetének egyetemi tanárát, egyetemünk rektorát. Tudományos munkájával kapcsolatban, valamint az előző tanév sikerességéről, az idei felvételi eredményekről, terveiről kérdeztem dr. Gelencsér Andrást.

Mi a véleménye a felvételi eredményekről? Mennyire elégedett?

A felvételi eredményeket mindig más intézményekhez kell viszonyítanunk, hiszen  országos trendeket, demográfiai folyamatokat a Pannon Egyetem  sem tud felülírni. Tehát azt kell nézni, hogy  adott tudományterületen,  adott szakokon az országos részesedésünk arányaiban hogyan változott. Ilyen szempontból az intézmény az elmúlt három év átlagában nagyjából tudja tartani a hallgatói létszámát. Ez elég nagy eredmény, hiszen országosan a felsőoktatásba kerülő korosztály létszáma folyamatosan csökken. Az, hogy az évek között van időnként növekedés vagy csökkenés, szakoktól függően előfordulhat.

Alapjában véve szerintem ebből a helyzetből, amiben vagyunk, nagyságrendileg kitörni egyik irányba sem fogunk, tehát valószínűleg nem lesz lényegesen több hallgatónk, mint amennyi most van, kivéve akkor, ha újabb telephelyekkel, képzési területekkel bővül az intézmény, amire elméletileg szintén van lehetőség. De arra sem számítok, hogy lényegesen csökkenne a hallgatói létszámunk, tehát nagyjából ezt a 6000-7000 közti létszámot tudjuk tartani, stabil a helyzetünk. Látom más intézmények mutatóit, a vidéki intézményekkel komoly gondok vannak, ahhoz képest mi nagyon elégedettek lehetünk a szilárd pozíciónkkal.

Mi az, ami eddig bevált az egyetemen, ami miatt a jelentkezők a Pannon Egyetemet választják?

Leginkább az, hogy nem vagyunk olyan egyetem, amely más eszközökkel próbál meg népszerűséget és hallgatókat szerezni. Minőségi munkában hiszünk, és abban, hogy nem feltétlenül kell az újságok címlapján szerepelni ahhoz, hogy ismerjenek bennünket. Fontos, hogy a munkáltatók, akiknek mi a hallgatókat képezzük, elégedettek legyenek velünk, hiszen hosszútávon ez a legértékesebb visszacsatolás. Az is fontos, hogy hallgatóink jól érezzék magukat az egyetemi éveik alatt, próbálunk hallgatóbarát, emberléptékű képzéseket megvalósítani.

Rektorként mik a tervei az idei tanévre?

Az idei tanév talán egy kicsit jobb helyzetből indul, mint a korábbiak, hiszen egy olyan pályázati portfóliót kezelünk, amely az elkövetkező három-négy évre az intézmény anyagi működésének feltételét, fejlődési lehetőségeit megteremti. A korábbi években ilyen „biztonságban” nem voltunk. Nyilván ezek a pályázatok nagyon komoly szervezési és vezetési feladatokat is jelentenek, hiszen ezeket meg kell valósítani, el kell érni a pályázatban kitűzött célokat, ami komoly többletenergiát és erőforrást igényel mindenkitől, de azt gondolom, hogy ezekből mindenki profitál. A hallgatók is, hiszen ők ezek a pályázatok révén olyan új lehetőségekhez jutnak, amelyeket ők is kihasználhatnak: például azokat az eszközöket, amelyeket pályázatokból fejlesztünk, szerzünk. Nem is beszélve arról, hogy azok a tudományos eredmények, amelyek ezekből a pályázatokból születnek, az intézményi szakmai minősítésnek fontos szempontjai. Ezek tehát az intézmény rangját is emelik.

Idén tavasszal elismerték mint levegőkémikust: Akadémiai Díjban részesítették. Szakmai szempontból mik a tervei a jövőre nézve? Milyen kutatásokat tervez?

Az Akadémiai Díjat elismerésként kaptam, de az Akadémiai Kutatócsoport, amelyet vezetek, az is ötéves pályázatot nyert el, ugyanígy tavasszal. Tehát nekem ez a csoport a záloga annak, hogy a szakmai munkámat folytatni tudjam. Ugyanúgy tavasszal nyertünk el egy 720 millió forintos kutatási pályázatot, amelyben konzorciumi vezetők vagyunk. Ez biztosítja a hátteret a szakmai munkához és a kutatásokhoz. Szeretek ezzel a területtel foglalkozni, és ez mindig új kihívást jelent. Én ezt nem hagyom abba egyetemi vezetőként sem, továbbra is csinálom. Az eredmények folyamatosak, és ezt fenn is kell tartani. Hiszen a kutató a mai világban nem állhat meg, a tudományban állandó fejlődésre és folyamatos teljesítésre van szükség ahhoz, hogy az ember az élvonalban maradhasson.

Hogyan sikerült az előző tanév? Össze tudná hasonlítani az első rektori évével?

Az előző tanév annak a jegyében telt, hogy próbáltuk az intézmény finanszírozását középtávon stabilizálni. Nagyon sok munkát emésztettek fel azok a pályázatok, amelyekről az előbb beszéltem, amelyek többségét azóta elnyertük, elsősorban a karok és intézmény központi szervezetének munkatársai részéről.

Azt gondolom, hogy a Pannon Egyetem az előző tanévben stabilan és kiszámíthatóan működött, nem nagyon szerepelt olyan helyeken, ahol nem szívesen látnánk magunkat viszont. Az egyetlen olyan ügy, amit az előző tanévből szívesen kihagytam volna, az a Georgikonnal kapcsolatos kezdeményezés volt, ami több hónapig bizonytalanságban tartotta az intézményt, és nemcsak a keszthelyi kart, hanem az egész intézmény jövőjét is érintette volna, amennyiben megvalósul..

Örömmel számolhatok be arról, hogy a kollégáim és hallgatóink egyaránt nagyon szép sikereket értek el az elmúlt tanévben. Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon kiemelkedően szerepeltünk. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha hallgatói vagy oktatói létszámra vetítenénk ezeket az eredményeket, akkor ott lennénk az első háromban. De nem ezt tesszük, hanem abszolút rangsorokat készítünk, ahol pedig a méret hatalmas előnyt jelent. Egy tudományegyetem ötször-hatszor akkora, mint mi vagyunk. Nyilván ha feleannyi vagy harmadannyi eredményünk van, akkor még mindig mi vagyunk a jobbak fajlagosan, de az abszolút rangsorokban hátrébb sorolnak bennünket. Meggyőződésem, hogy fajlagos szakmai teljesítményünkkel összemérhetők vagyunk nagy tudományegyetemekkel is. Valamelyik tanévnyitón azt mondtam, hogy ha görgőkre tennénk az egyetemet és feltolnánk a Duna partjára, akkor azonnal megduplázódna a hallgatói létszámunk, pusztán ettől a ténytől. Nyilván ezt a hatalmas versenyelőnyt, amit Budapest, a főváros jelent, nagyon nehéz kompenzálni, tehát az intézmény eleve hátrányból indul.

Viszont sokan éppen ezért választják Veszprémet, mert nem nagyváros.

Igen, vannak olyanok is, de szerintem a fiatalok között még mindig a főváros vonzereje az erősebb. Aki megteheti, az könnyebben mozdul Budapest felé. Szívesen látnánk több tehetséges hallgatót, tudnánk is velük mit kezdeni. Itt ugyanolyan, ha nem jobb képzést kap adott szakokon a hallgató, mint Budapesten. Budapesten nagyon személytelenek a képzések, ott több százan vannak egy-egy szakon. Ott legfeljebb egy Neptun-kód lehetne az ember, és azt sem tudják róla, hogy vajon beugrott-e a Dunába vagy sem. Itt vannak közösségek, mégiscsak jobban ismerik az oktatók a hallgatókat és hallgatóink egymást, itt jobban segítik és támogatják egymást abban, hogy boldoguljanak. Tehát szerintem van előnye is a vidékiségnek, de ezt a fiatalok egyelőre kevéssé értékelik  Ami még a tavalyi évet illeti, amit érdemes megemlíteni, hogy a külföldi hallgatóink száma örvendetesen növekedett, háromszáz körüli külföldi hallgató van az intézményben, ami már egy mérhető százalék, 5% körüli. Ezek mind plusz munkát jelentenek, angol nyelven kell kurzusokat meghirdetni, velük külön is kell foglalkozni, hogy be tudjanak illeszkedni, még bőven vannak teendők ezzel kapcsolatban, de ez egy új szín a Pannon Egyetemen. Ez az elmúlt egy-két évnek az eredménye. Nem egyszerű feladat az elképzeléseinket megvalósítani, hiszen sok jogszabály és külső intézményi korlát van, amelyek nem könnyítik meg az intézmény működtetését. De ezekkel együtt azt gondolom, hogy egészen elfogadható, amilyen pályán most az intézmény halad.

Fotók: Dencs Bence