Mire jók a herbáriumok?

A préselve szárított növények gyűjteményei és a hozzájuk tartozó információk több száz éve rendkívül hasznos és nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a botanikai kutatásokban. Ennek ellenére a herbáriumi gyűjtés intenzitása manapság világszerte csökken, e folyamat ellentettjére szinte csak trópusi területeken találni példát. Miközben az elmúlt évtizedekben egyre kevesebb botanikus gyűjt és egyre kevesebb herbáriumi példányt, paradox módon a herbáriumoknak újabb és újabb (gyakran a növénytan határain túlmutató) felhasználási területei jelennek meg szerte a világon. A herbáriumok jelentőségét mutatja, hogy az azokat világszerte összefogó internetes adatbázisban, az Index Herbariorum-ban jelenleg több mint 3000 gyűjteményt tartanak nyilván.

A herbáriumokat hagyományosan a növényfajok jellemzőinek, tulajdonságainak és előfordulásának dokumentálására használták. Ha azonban időben kellően hosszútávú adatsorok állnak rendelkezésre, akkor ezeken keresztül lehetővé válik például a gyógynövényi hatóanyagok tartósságának vizsgálata különböző korú minták hatóanyagtartalmának összevetésével. Az évszázados időléptékben gyűjtött példányok dokumentálják a légköri széndioxid-koncentráció változását, a növények előfordulásának felmelegedést követő, tengerszint feletti magasság szerinti magasabbra tolódását. Nagyléptékű térbeli lefedettség esetén a hiperakkumuláló növények példányain keresztül ritka ásványkincsek (például nikkel) előfordulása is térképezhető. Gazdasági és természetvédelmi károkat okozó gyomnövények terjedésének nyomon követését is lehetővé teszik a növénygyűjtemények.

Saját kutatásainkból kiragadva egy példát, egy ritkának tartott, de erősen adathiányos gazdaspecialista rozsdagombafaj (Uromyces erythronii) elterjedését és gyakoriságát vizsgáltuk, a hazánkban védett, kora tavaszi virágunk, a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) Európa-szerte gyűjtött herbáriumi példányain. A gomba jelenléte eddig csupán néhány országból, országonként néhány lelőhelyről ismert, ezek többségét is a közelmúltban fedezték fel. A kakasmandikó 9 gyűjteményben őrzött, 14 országból származó összesen 524 herbáriumi lapját vizsgáltuk meg, amelyek 38%-a bizonyult fertőzöttnek. A gomba jelenléte mind a 14 országban kimutatható volt. Figyelemreméltó, hogy míg a Magyar Természettudományi Múzeum gombagyűjteményében a rozsdagomba korábban csupán két hazai példánnyal volt dokumentálva, addig a növénygyűjteményében 20 hazai lapon is sikerült kimutatni! A gomba jelenlétét Horvátországban elsőízben 2008-ban jelezték, holott eredményeink szerint már egy 1833-ban, Fiume környékén gyűjtött példány is igazolja a faj ottani előfordulását.

Kevesek számára ismert, hogy a Georgikon Kar is őriz egy több mint 7000 lapból álló tudományos gyűjteményt (nem összetévesztendő az oktatási célra leadott hallgatói gyűjtésekkel!). A példányok 17 ország területéről származnak, de többségük (több mint 6000 lap) hazai gyűjtésű, a legtöbb Balaton környéki. A herbáriumban őrzött legrégebbi lapok Redl Gusztáv nevéhez köthetők, aki a 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején, Tapolca környékén gyűjtött. Ezt követi a Magyar Füvek és Sások Gyűjteménye nevű exiccata (1900-as évek eleje). A gyűjtemény azóta is, kisebb-nagyobb intenzitással gyarapszik a Georgikon Kar oktatóinak (Kárpáti István, Priszter Szaniszló, Almádi László, Szabó István, Bódis Judit, Szeglet Péter) és hallgatóinak köszönhetően.

Készült az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Tehetség Program, Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj (NTP-NFTÖ-17) támogatásával.

Szerző: Nagy Tímea

Fotók: Nagy Tímea