Tudomány a kocsmában – 2016-tól már Kőszegen is

A veszprémi hagyományokon alapuló közösségi előadások célja az volt, hogy a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetére (FTI-iASK) jellemző interdiszciplináris tudást közérthető módon tálaljuk a Kőszegen és a környékén élőknek. Összekapcsoltuk egymással az oktató tudósokat és az együttműködésre nyitott helyi érdeklődőket. A Tudomány a kocsmában előadások helyszínei Kőszeg legnépszerűbb éttermei, vendéglátóhelyei, kocsmái, sörözői. Ezekre a helyekre már nemcsak enni, inni, szórakozni térhetnek be az emberek, hanem egy-egy érdekes előadást követően akár jókat beszélgethetnek vagy éppen, vitatkozhatnak is egymással.

Általában havi egy-egy előadást szervezünk és a növekvő érdeklődés okán 2018-tól az előadók köre is bővült. Már nem csupán az FTI-IASK kutatói, hanem nagyhírű tudósok, közéleti emberek is eljöttek a kőszegi kocsmákba.

Az év elején Fejérdy Tamás építész, az ICOMOS volt alelnöke tartott előadást az építészeti örökségek kezelésről „Ezentúl minden másképpen volt? címmel. A bevallottan orwelli cím arra utalt, hogy a szakma, a közönség is hajlamos azt hinni: van hatalmunk a múlt fölött is. Mondandójából kiderült: a műemlékek helyreállításának kérdéséről – a focihoz hasonlóan – mindenkinek van véleménye. Úgy vélte, a legfontosabb, hogy ne hamisítsunk, és meglévő értéket ne pusztítsuk el a rekonstrukció során! A modern műemlékvédelem elveti a radikális átalakításokat, és a hitelesség a legfontosabb alapelve.

Kerekes Sándor közgazdász a Föld határai és a fenntartható fejlődés témája kapcsán olyan dolgokról beszélt, mint az ENSZ által jelzett megoldásra váró globális problémák, az Ipar 4.0 várható gazdasági és társadalmi hatásai, a szárnyaló gazdaság, vagy a növekvő egyenlőtlenség közötti ellentmondás, illetve a cirkuláris gazdaság elmélete és gyakorlata. Összegzésként úgy vélte, a valós probléma nem a tökéletlen kapitalizmus válsága, hanem a globalizációé. Osztotta Jopseph Stiglitz álláspontját, aki szerint a „népvándorlás egyenes következménye mindannak, amit az elmúlt 60 év felelőtlensége létrehozott”.

Ferenc pápa és a kereszténység helyzete volt Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát előadásának témája. A főapát beszélt a XXI. századi ember félelmeiről. A jövőtől való szorongásról, a szabadságról, illetve arról, hogy ezekre milyen válaszokat adhat az Egyház. Úgy vélte, a kereszténység lehetőséget kínál az egész emberiség számára. Hozzátette, nem az Egyház feladata megoldani a társadalmi problémákat. Szerinte nem a kereszténységé az egyetlen hajó a tengeren. Sokkal helyesebb felfogás, ha úgy gondolunk rá, mint a „világ vallásainak közös hajójára”.

„Hankiss Elemér titkairól” Pléh Csaba pszichológus, nyelvész beszélt. Szerinte, Hankiss egy életen át képes volt arra, hogy megőrizze gyermeki nyitottságát, mindvégig hitte, hogy a humán tudományoknak kell utat mutatni az embereknek. Úgy látta, hogy Hankiss „valódi apollói alkat volt”, nőies, hajlékony, érzékeny férfi, de mindez határozottsággal párosult. Úgy vélte, hogy „Hankiss volt az igazi szabad ember”. Pléh Csaba szerint az emberek napjainkban szándékosan zárják le a kommunikációs utakat, úgy érzik, jobban tudnak érvényesülni, ha csak a saját közösségükkel tárgyalnak. Hozzátette, hogy a közösségi hálózatok révén a közelmúltban jelentősen romlott az emberi csoportok közötti kommunikáció.

„A hűség mutatja meg, hogy mikor beszélhetünk valódi közösségről” – mondta Csányi Vilmos Széchenyi-díjas biológus, etológus. Előadásában először az ember és az állat gondolkodását hasonlította össze: az állat ugyan gondolkodik, de egész életében az elméje börtönében él, mivel képtelen a gondolatok átadására, s csupán tucatnyi jellel tudja belső „lelki állapotát” kifejezni. Az ember viszont képes arra, hogy a nyelv segítségével közölje gondolatait a társaival. Ennek eredményeként az ember és társai közös akciókban vesznek részt, közös társadalmi konstrukciókat készítenek, és közös hiedelmeket hoznak létre és fogadnak el. Hozzátette, amennyiben az előbbi három dolog működik egy csoporton belül, akkor jelenik meg a hűség. A tudományos definíció szerint, aki hűséges a közösségéhez, az hajlandó a saját érdekeit a csoport érdekei mögé sorolni, a csoportért akár az életét is feláldozni. Ezek az eredeti közösségek mára csak nyomokban léteznek, a többmilliós modern társadalmakban a hiedelmek keverednek, és különböző dolgokban hiszünk. Az ember ma úgy viselkedik, mint egy egyszemélyes csoport. „Saját hiedelmei vannak, saját tettei és elsősorban saját magához hűséges.”

Szerző: Németh Szilárd

Fotó: Kiss András