Miért fontos, hogy ismerjük a záródó homokpusztagyepek védett növényfajainak termőhelyi igényeit?
Egykori kiterjedésüknek már csak töredékét borítják, mivel a korábbi időkben mezőgazdasági területekké alakították át őket. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) több nagyobb szántó területet hagyott fel, azzal a céllal, hogy jó minőségű, fajgazdag gyepeket hozhassanak létre. E parlagok szukcessziója viszont igen lassú folyamat, amit a termőhely erősen stresszelt mikro- és mezoklímája, a természetes vegetáció fajainak terjedő képessége, illetve a potenciális forráspopulációk távolsága is befolyásol. A KNPI szakemberei ezt a folyamatot próbálják felgyorsítani azzal, hogy a rossz terjedőképességű fajok szaporítóképleteit telepítik be az adott területekre, így segítve elő a magas természeti értékű gyepek kialakulását, regenerációját.
A parlagokra történő betelepítések hatékonyságát jelentősen növelhetjük, ha a betelepítendő faj termőhelyi igényeit figyelembe vesszük. Ehhez jó alapot biztosít az ősgyepekben található állományok termőhelyeinek vizsgálata.
Vizsgálatainkat a Felső-Kiskunságban, a homokpusztagyepek eddig kevésbé kutatott élőhelytípusában, a záródó homokpusztagyepekben végeztük 2017 és 2018 nyarán. A homoki termőhelyek rendkívül diverzek, a növényzet szerkezetének kialakításában kiemelt szerepet játszanak a finom léptékű termőhelyi jellemzők (pl.: mikrodomborzati-, mikroklimatikus- és edafikus tényezők) Ezért a mintavételek során lineák mentén dolgoztunk, amellyel sokkal finomabban lehet visszaadni a termőhelyi változatosságot, mint random módon elhelyezett kvadrátokkal.
Az élőhelyfoltokban először a lineák mentén cönológiai felvételeket készítettünk, majd talajmintákat gyűjtöttünk a felső humuszos (A-szint) és az alatta található humuszmentes rétegből (C-szint), majd a laboratóriumi vizsgálatok során a felső talajrétegből humusztartalmat, és mindkét rétegből szemcseméret-eloszlást, mésztartalmat, illetve a talaj színét mértük.
A cönológiai felvételekben 108 növényfaj 2235 előfordulását rögzítettük, 14 védett és 1 fokozottan védett faj, a közönséges csikófark (Ephedra dystachya) fordult elő. Leggyakoribb védett fajok az állományalkotó rákosi csenkesz (Festuca wagneri) és a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) volt, de igen jelentős számban fordult elő a hazánkban egyébként ritka, visszaszorulóban lévő közönséges csikófark is. Kirajzolódtak a vizsgált védett növények termőhely preferenciái, így például az említett leggyakoribb védett fajok (a rákosi csenkesz, a homoki árvalányhaj és a közönséges csikófark) a humuszos réteg vastagságát, a mésztartalmat és az 1 mm-2 mm közötti talajfrakció arányát tekintve tágtűrésű, míg a báránypirósító (Alkanna tinctoria), a homoki fátyolvirág (Gypsophila arenaria), a homoki nőszirom (Iris arenaria) és a tarka nőszirom (Iris variegata) sokkal szűkebb tartományban fordult elő. Eredményeink szerint a védett fajok előfordulását a termőhelyi tényezők közül leginkább az alsó és felső szint mésztartalma határozta meg.
A vizsgálatok eredményei egyrészt rámutatnak arra, hogy, a talajtani tényezők milyen módon befolyásolják az egyes növényfajok megjelenését, másrészt lehetővé teszik a jövőbeli élőhely-rekonstrukciók során a termőhelyek finom léptékű talajtani viszonyainak megfelelő fajkészlet kiválasztását és alkalmazását.
A kutatás igen sok élménnyel is megjutalmazott minket, rendszerint többen dolgoztunk együtt, ami nagyban növelte a munka hatékonyságát és kedélyünket is. A Georgikon Karról öt hallgató (Balogh Annamária, Deák Márk, Fülöp Bence, Molnár Csaba, Nyári László) vett részt a terepmunkában, megismerkedhettünk az értékes homoki élőhelyekkel és kicsit beleláthattunk a természetvédelmi őri feladatokba is. A kar talajtani laboratóriumában töltött hetek alatt más segítőink is voltak, hallgató társaink közül számosan bekapcsolódtak egy-egy napra vagy csak pár órára a munkába. Ezúton is köszönjük mindannyiuk önzetlen segítségét!
Bízunk benne, hogy munkánkkal hozzájárulunk a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén végzett gyakorlati természetvédelmi tevékenység hatékonyságának növeléséhez.
A cikk alapjául szolgáló vizsgálat az Emberi Erőforrások Minisztériuma UNKP-18-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság programjának támogatásával készült.
Szerző: Fülöp Bence, Nyári László
Fotó: pixabay.com