Válaszok magyarosoknak (vágatlanul)

A magyar szakosok kérdéseitől visszhangoznak az egyetem falai tanévkezdés óta, dr. Szilágyi István dékánnak tolmácsoltuk őket. A vágatlan válaszokat itt olvashatjátok.

–         Nehezen indult a tanév a magyar szakon, sajnos több tanártól meg kellett válniuk. Mi volt ezeknek a döntéseknek az oka?

A kérdésre a választ kissé messzebbről kell kezdenem… Korábban is elmondtam már és most is hangsúlyozni kívánom, hogy Magyarországon ma a felsőoktatás rendkívüli mértékben alulfinanszírozott. Ennek a Bologna-rendszer bevezetéséhez kapcsolódó strukturális problémák mellett számos oka van. Alacsonyak a képzési, a kutatási és a fenntartási normatívák. Demográfiai apály fenyeget. Éleződik a verseny az egyetemek között. Egyre  nyilvánvalóbb, hogy Magyarország hetven felsőoktatási intézményt nem tud eltartani. A Pannon Egyetem ebben a versenyben jó pozícióban van. A tizenegyedik helyet foglalja el az országos rangsorban. A karok és a képzési területek között azonban a finanszírozást és a társadalmi hasznosságot tekintve sokszor mesterségesen gerjesztett és létrehozott jelentős eltérések mutatkoznak. Az elmúlt időszak oktatáspolitikájának egyik jellemző vonását a bölcsész és társadalomtudományi képzési területek diszkriminációja jellemezte. Ez nem csupán a már említett alulfinanszírozásban, hanem a különböző típusú felsőoktatás-fejlesztési pályázati kiírásokban is megmutatkozott. A Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar vezetésének az egyre nehezebbé váló külső körülmények közepette úgy  kell a kar működését és működtetését rövid távon biztosító  konkrét döntéseket meghoznia, hogy azok a kar jövőbeni fejlesztésének és a továbbfejlődésének  stratégiai céljait is szolgálják, hogy azok összhangban legyenek a stratégiai célkitűzéseivel. Figyelembe kell venni ugyanakkor a demográfiai apályból eredő azon a tényt is, hogy a korábbi időszakokra jellemző nagy létszámú hallgatói évfolyamok mára már megszűntek.

A Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar hosszú távú prioritásai között ezért a szakok fenntartása és újabb szakok akkreditációja mellett kiemelt hely illeti meg a  teljes állásban foglalkoztatott oktatóink munkahelyének biztosítását. Ennek egyik eszközét  főállású oktatóink mátrix-rendszerű, kompetenciaalapú belső átoktatási rendszerének és gyakorlatának kialakítása jelenti.

A magyar szak esetében a 2009/2010-es tanév első félévében ezért került sor szakmailag kompetens főállású oktatók átoktatására. Annak ellenére ugyanis, hogy a Modern  Filológiai és Társadalomtudományi Kar mintegy 50%-al növelte a tavalyi évhez képest beiskolázási létszámát, az újonnan felvett diákok létszáma meghaladja a hatszáz főt, ezen belül az állami támogatásos hallgatók aránya elérte a 76%-ot, a mesterszakos létszám pedig a 200 főt, az alulfinanszírozottságból fakadó problémák nem tűntek el. Ezért több szak esetében  az előző félévben óraadóként alkalmazott oktatók további alkalmazásától kénytelenek voltunk eltekinteni, illetve a lejáró határozott idejű munkaszerződéseket nem tudtuk határozatlan idejű alkalmazássá alakítani.

Ami a magyar szakot illeti, három oktatóról érintettségéről beszélhetünk: Dr. Sinkáné Novotny Júlia határozott idejű szerződése 2009. augusztus 31-én lejárt. Az MFTK  Kari Tanácsának 2008. december 15-ei döntése értelmében a lejáró határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejűvé alakítására tudományos minősítést szerzett oktató esetében  mód nyílik A tanárnő sajnos ennek a kritériumnak nem felelt meg. Dr. H.. Tóth Tibor egyetemi docens meghívott egyetemi docensként a magyar nyelv és irodalom mesterszak akkreditációját segítve 2008. június 30 és 2009. június 30 között állt egyetemünk alkalmazásában. Az MFTK 2009. augusztus 28-án megtartott  Kari Tanácsa  egyetemi docensi pályázatát nem támogatta. Dr. Mezősi Miklós két tanéven keresztül óraadóként dolgozott a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken. A fent említett kollégák további alkalmazásától a 2009/2010-es tanévben a kar vezetése eltekintett. A magyar szakot érintő kompetencia-térkép elkészítése során ugyanis kiderült, hogy az általuk gondozott tárgyak az adott tanszékeken belüli órarendi átcsoportosítással, illetve  kari belső átoktatással elláthatók. Így nyelvészeti tárgyak esetében sor került Dr. Szilágyi Anikó egyetemi docens,  Dr. Szentgyörgyi Szilárd egyetemi docens, dékánhelyettes, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék által kínált kurzusok esetében pedig Dr. Géczi János tanszékvezető egyetemi docens, Dr. Pintér Márta tanszékvezető egyetemi docens, Dr. Rácz Gabriella egyetemi docens  bevonására. Rajtuk kívül a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken óraadóként alkalmazzuk Dr. Földes Györgyi tanárnőt, valamint Kovács Gábor tanár urat heti nyolc, illetve  tizenkét órában.

–         Ön szerint más intézetek tanárai is ugyanolyan minőségben oktatják a magyaros tárgyakat? A többi nyelv is ilyen nyelvészeti szempontból, mint a mi nyelvünk?

A magyar szakos tárgyak oktatásáról  beszélve érdemes figyelembe venni a következő elvi és gyakorlati megfontolásokat : Karunkon – és a felsőoktatás világában – egyetlen szak oktatása  sem valósítható meg egyetlen egység oktatói által. A kari szolidaritás és együttműködés alapvető fokmérője a kooperáció, egymás segítése, a közös gondolkodás és a közös probléma megoldás, az erők egyesítése, a  szinergia megvalósítása. Ettől leszünk-lehetünk erősek és ennek hiányában bukhatunk el. A magyar szakok oktatásában vannak magyar nyelvészeti, alkalmazott nyelvészeti, általános nyelvészeti, magyar irodalmi és világirodalmi típusú kurzusok. A klasszikus értelemben vett nagy egyetemeken  – például az ELTÉN és Szegeden  ahová jómagam is jártam – a magyar szak oktatásában a Magyar Intézet mellett más szervezeti egységek – Világirodalmi Tanszék, Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék, Francia Nyelv és Irodalom Tanszék, stb. -is részt vettek és mind a mai napig részt is vesznek. A szakmai kompetencia jelen formában feltett  kérdése tehát költői kérdésként sem tűnik megalapozottnak.

– Nyolc oktató maradt három a szakhoz kapcsolódó tanszéken. Tervezik-e a bővítést?

A magyar szakok oktatásában meghatározó részt vállaló szervezeti egységek száma a legszűkebb értelemben véve sem három, hanem hét. A szakok oktatásában bevethető kompetensnek tekinthető  főállású oktatók száma sem nyolc, hanem minimálisan számolva is tizenhét. Ezek között három egyetemi tanár és tizenegy egyetemi docens található. A szakok az Angol-Amerikai Intézet, az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék, az Antropológia és Etika Tanszék, a Germanisztikai Intézet, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék, a Magyar Nyelvtudományi Tanszék és a Színháztudományi Tanszék által megvalósított kooperációban működnek. Ennek ellenére a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken indokoltnak tekinthető a bővítés. Arra törekszünk, hogy Szigeti Lajos professzor úr halálával megüresedő tudományterületre még ebben a félévben  egyetemi tanárt, vagy minősítéssel rendelkező vezető oktatót hozzunk.

–         Így nem kerül-e veszélybe a kari reklámokon oly sokat olvasható minőségi oktatás és a magyar szak?

Az eddig elmondottak alapján úgy gondolom, erről szó sincs. A kar vezetése a rendelkezésére álló mozgástér és anyagi lehetőségek függvényében mindent megtesz annak érdekében, hogy a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karon a minőségi oktatás feltételeit megteremtse és a minőségi oktatást biztosítsa.

–         Hogyan látja a magyar szak jövőjét a beiskolázási kampányban és a mostani hallgatók sorsát tekintve?

Optimistán. A magyar szakot képviselő és gondozásáért felelős egységeknek, oktatóknak és vezetőknek egyaránt a magyar szak jövője érdekében kell munkálkodniuk. A szakot a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar  nagy értékének, stratégiai fontosságú elemének tarjuk. Az oktatásában résztvevő egységek megerősítésére törekszünk. Mindent megteszünk azért, hogy jelenlegi és jövendő hallgatóink nyugodt körülmények között tanulhassanak és biztosítva lássák a szak jövőjét. Ezért minden kollégát és  hallgatót arra kérek, hogy a szak és Karunk megerősítése érdekében a kishitűséget, a megalapozatlan félelmeket és kétségeket félretéve a minőségi munkavégzésre  és az együttműködésben megvalósuló előnyökre koncentráljon.