Továbbra is sikeres Kőszegen a Tudomány a kocsmában sorozat

A Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (FTI-iASK) és a Pannon Egyetem Kőszegi Kampuszának közös előadás-sorozatának ötletgazdája Boda Dezső korábbi kampusz-igazgató volt.

A 2019 májusában Rechnitzer János közgazdász (Széchenyi Egyetem) Győr példáján az ipari városból kreatív várossá válásról beszélt. Kutatásaik kapcsán sikerült teljesen feldolgozniuk Győr fejlődési szakaszait és a működőképes modell titkait. Az ún. helyhez kapcsolódó tőketartományok rendszerének vizsgálati alapelvéből kiindulva elemezték a várost. Az elsődleges feladat ezen tőketartalmak megtalálása és az egymásra ható kapcsolataik, kölcsönhatásaik, szinergiák felismerése. Ezt követően jött/jöhet létre a tőketartalmak találkozási metszéspontjain egy-egy fejlődési szakasz, illetve innovációs mechanizmus. Egyes történelmi példákkal érzékeltette, hogy egy település értelmisége, gondolkodó citoyen-jei miképpen tudnak hatni a város ipari-, kulturális fejlődésére és modernizációjára, de mindemellett nem maradt el az oda-vissza hatás bemutatása sem. 

Győr 1271-ben szabad királyi város jogot kapott és ezzel árumegállítói jogot szerezett, ami növelte a bevételeket, az adót és biztosítja a kereskedelmi kapcsolatokat nyugat felé. A török hódoltság és felszabadító háborúk okán katonaváros lett, hiszen a nyugati zsoldosok kapcsán a hadiipar jelentősen fejlődött. Például az olasz építőmesterek jóvoltából kialakított modern fülesbástyás védelmi rendszerrel párhuzamosan nyolc toszkán udvar is létre jött a belvárosban. 1809 nyarán a városba érkező Bonaparte Napóleon ugyan csak fél napot tartózkodott itt, elrendelte a város erődítmény-rendszerének felrobbantását, amivel akaratlanul is elindította a modern Győr létrejöttét. 4 millió tégla maradt a várfalakból, amiket felhasználtak a város fejlesztéséhez. Vasúthálózat kiépítésével a város ismét nyitott és gabonaátrakodó központ lett, és a győri polgárság gazdagságának szimbólumaként épült 1896-ban a tornyos városháza. A vagon és gépgyár 1896-ban jön létre, amihez a város adott 35 hektárt a befektetőknek. 1913-ban a Skoda ágyúgyárat hozott a városba, majd a megszálló román csapatok leszerelnek és elvisznek. Később az üres épületeket a Lyon-ból hazahozott használt gépek segítségével textilipar létrehozására használták fel. Az 1938-as Győri fegyverkezési program ismét fellendítette a város iparát, a hazai gyártású négykerék meghajtású Botond szállító harcjárműből 1400 db. gyártottak a II. világháború alatt.

A vagon és gépgyár 1948-as államosítása után, a városban megjelenik az édesipar, valamint Horváth Ede – kreatív menedzser szemléletű igazgató – a városba hozza a MAN-licenszű motorgyártást, amivel új technológiát és prosperitást indukál. (20 00 embernek adott munkát.) Erős munkásváros jellege ellenére Markó Iván, Maurice Béjart tanítványa sikeresen hozta létre az azóta világhíressé vált győri balettot 1979-ben. A város erős kulturális központtá kezdett változni, új imázst ölt magára, amihez frissen alakuló színházi társulata is hozzájárult. A rendszerváltozást követő időszak egyik legfontosabb eseménye a város melletti ipari park létrejötte és az Audi autógyár 1993-as Győrbe települése. Rajtuk kívül még 250 cég települt ez idő tájt Győrbe.

 Rechnitzer János előadásában kiemelte, hogy ma már jól leírható és értelmezhető az innovációs környezet és kölcsönhatásaik. Győr történeti eseményeit figyelembe véve kijelenthető, hogy válságmentes övezet, mivel egyik ipari technológia változás felszívta az előző átalakuló-megszűnő munkaerejét, új agglomerációs folyamatot indítva el. Győr befogadó város volt, és maradt, aminek következtében mindig új társadalmi rétegek jöhettek létre, ami új fogyasztási köröket, új kulturális attitűdöket generált. Jelenleg minden 5. győri rendelkezik felsőfokú végzettséggel és minden 2. érettségizett. A Széchenyi Egyetem létrejötte nagyban hozzájárult ehhez. Rechnitzer János szerint szociológiai felmérésekkel követni lehet az emberek gondolkodását, igényeinek változásait, ami elengedhetetlen feltétele a jó és átgondolt várostervezésnek, komplex fejlesztésnek. Ennek feltételei a tőkekoncentráció mellett, az átgondolt tervezés, kiegészülve a megfelelő színvonalú oktatással és a kulturális lehetőségekkel, illetve az időfaktor figyelembevételével. Ennyi a kreatív város receptje.

Nyár elején Kocsis László egyetemi tanár (Pannon Egyetem) a szőlészet és a borászat 21. századi kihívásait mutatta be az érdeklődőknek. Az előadó nem csupán kiváló – nagydoktori címmel rendelkező – elméleti szakember, hanem gyakorló szőlőtermelőként és borászként egészen új megvilágításba helyezte a magyarországi szőlész-borász kultúrát és a jövőbeni kihívásait. A professzor beszélt a globális piacról, a változó időjárásról, az átrendeződő munkaerő felhasználásról, az új technológiákról és az elengedhetetlen kutatásról és innovációról. A szőlész-borász világszervezet szerint a világon 7,5 millió hektáron termelnek szőlőt, hektáronkénti 10 tonna termésátlaggal. Így 74 millió tonna szőlőt termelünk évente. Ennek mintegy a felét dolgozzák fel bornak. Az 50-50 %-os arány azt mutatja, hogy a bortermeléstől elcsúszott az arány a csemegeszőlő termesztés felé, azonban Európa továbbra is vezet a borszőlőtermelésben. A legnagyobb termőterült Spanyolországé annak ellenére, hogy z utóbbi évtizedben 200 000 hektár eltűnt a termelésből. Itthon 64 ezer hektár szőlő van, a nyolcvanas évek közepi 130 ezer hektárhoz képest. 

A változásokat okozó tényezők közül Kocsis László hatot emelt ki: piacváltozás, kínálat és a fogyasztói szokások megváltozása, a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási viszonyok, mivel a hőmérséklet-emelkedése, új szőlőfajták erősödését és régiek gyengülését okozhatják. A különböző élőlények (rovarok, gombák) szintén befolyásolják a szőlőtermelést, továbbá a munkaerőforrások kiszámíthatatlansága, a környezettudatosság erősödése, és azzal járó költségarányos fogyasztói attitűd meg nem jelenése. Egy kis vita kapcsán elhangzott állítás szerint a 90-110 forint közötti bor/liter előállítási költség reális lehet. Alapvetés, hogy a bornak jónak kell lennie, de az árát a hozzáadott „történet, vagyis a mese” dönti el. Az Európából elszármazott újvilági szőlészek (USA, Új-Zéland, Dél-Afrika, Argentína stb.) rendkívüli teljesítményt nyújtanak az fajták termesztése és a borkészítés ügyében. Az előadás során praktikus gyakorlati tanácsokat is kaphattak az érdeklődők a precíziós szőlőtermesztést illetően, ezen belül főleg az öntözés tekintetében.

A kolozsvári származású Balázs Zoltán színész-rendező, a Maladype színház igazgatója az atipikus színházról mesélt. Az önéletrajzi elemeket sem nélkülöző, személyes hangvételű, meggyőző előadás a színház iránt nem elfogult nézőket is megfogta. Hogyan lesz a gyerekként néhány órára bohócnak álló erdélyi fiatalból, a budapesti alternatív színházi élet egyik meghatároz alakja? A szívvel-lélekkel a nap 24 órájában játszó atipikus színész a megfelelő válasz. A szentesi drámatagozaton elvégzett középiskola, több összművészeti találkozás és számos nagyobb franciaországi tanulmányút, turné után – ahol híres nemzetközi színházi rendezőktől tanul – egyszerre végez színészként és rendezőként a fővárosban. Úgy véli a színészet nem megtanulható, inkább elleshető a nagy mesterektől. Szerinte e művészeti tevékenységgel és a színjátszással való foglalkozás alapelve a folyamatos érzékenység, élménykeresés és impulzusváltás, illetve a belső szabadság. 2001-ben még egyetemistaként egy szerb producer kérésére egy Ionescu drámát rendez a romaparlamentben, aminek a sikeres előadása után született meg az általa alapított Maladype színház. A szó lovári nyelven „találkozást” jelent. Az előadás során a nézők láthattak egy 15’ perces ún. show-real-t, ami a Maladype színház legfontosabb előadásainak klip-szerű rövidfilmje volt. A rendkívül erős képi látvánnyal és akusztikus effektusokkal való munka lényege a sokrétű jelentés tartalom lehetősége, és színészektől elvárt atipikus kondíciók – emelte ki a színész-rendező. Nagy élményként említette, a Bárka színház 2005-ös Hamletjét, ahol csak a címszereplő személye volt állandó (maga Balázs Zoltán), de a szerepeket és a kellékeket a közönség hozta, és az egyéb karaktereket pedig kisorsolták. Balázs Zoltán elismerte, hogy ez a darab volt a vízválasztó a pályáján. Itt értette meg, hogy a pillanat törékenysége mit is jelent valójában. Az atipikus színház lényege, hogy a hagyományos, erősen szabályozott formai keretekkel szegélyezett színjátszással ellentétben az improvizációra, helyzetgyakorlatokra, saját szimbólumtárra, kódokra és a játszásra, játékra épül.

A kockától a parasztig meghökkentő című előadással jelnetkezet Wesselényi-Garay Andor építész. A lakóházak trendjei Magyarországon magyarázó alcím kapcsán a jelenkori népművészet kialakulásának fázisait mutatta be, egy 1980-ban épült etyeki családi ház átalakításain keresztül. Az épület folyamatos bővítéseinek története, sufni megépítésétől, a kút ásásától, a kerti medence kialakításán át, a garázs nagyobbításon keresztül, illetve a fedett üvegház és terasz létrehozásának evolúcióján át tartott. A fotókkal gazdagon illusztrált a jópofa, sokszor nevetésre ingerlő előadás végén az ún. assemblage stílusirányzat beemelésével vont párhuzamot az etyeki ház evolúciója és a művészettörténet legnagyobb művészeivel (pl. Picasso), vagy éppen a Kolontáron újjáépített házakkal és kiemelve az építőkészlet variabilitását. Végül idézte Lev Manovich-ot, az orosz származású médiaművészt, aki szerint modern kor eszközei (mobil, benne a kamera, az Instagram, Snapchat, egyéb megosztó oldalak) nem pusztán digitális „kütyük és ketyerék”, hanem maguk is ugyanolyan művészi kifejező eszközök, mint amilyen régen a vászon, az ecset, és a festék volt. Sőt bizonyos értelemben nem csupán eszköz, hanem maga a médium is, vagyis a műalkotás.  Az ezzel foglakozó tevékenység önmagában művészeti tevékenység és a végeredmény a művészet. Egy épület vagy ház esetében a barkácsáruházakban megvehető elemekből kialakított assemblage létrehozásának módja maga a művészet, az alkotás és a végtermék pedig a műalkotás. Így lett a kortárs népművészeti remekmű egy etyeki ház evolúciója a XXI. század elejére.

Bába Iván történész, volt diplomata, az FTI-IASK igazgató-helyettese a 30 évvel ezelőtti hazai rendszerváltoztatás és a kommunizmus bukásának előzményeit mutatta be az Alkuk és kényszerpályák a világpolitikában című előadásában. A II. világháborútól induló megosztott Európa gyors és tömör történeti áttekintését követően a két világbirodalom viszonyát meghatározó kölcsönös fenyegetésen alapuló hidegháború utáni időszak részleteibe vezette be a közönséget. A világpolitikai változások 1985-1990 közötti időszakának főszereplője Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár volt – szögezte le Bába Iván. Gorbacsov hatalomra kerülésnek és tevékenységének részleteit nemcsak a főtitkár emlékiratai alapján – melynek szellemisége, jól tükrözik a reformer Gorbacsov gondolatvilágát – hanem egyéb diplomáciai és titkosszolgálati levelezések segítségével rekonstruálta. Úgy véli Gorbacsov nélkül nem lett volna békés, emberarcú rendszerváltoztatás Közép-Európában. Az ő megfontolt lépései egy olyan okos sakkozó húzásaihoz hasonló, melyek ugyan kényszerből történtek (gazdasági növekedés hiánya, az amerikai SDI rendszerrel szembeni hadászati versenyképtelenség problémája) de szinte mindig a maximumot hozta ki, mind az Egyesült Államokkal, mind a szövetséges országok vezetőivel, mind pedig a belső ellenzékével folytatott a tárgyalásokból. 

Bába Iván szerint annak ellenére, hogy Gorbacsov taktikázott mindig komolyan gondolta a fegyverkezési verseny befejezését és a nukleáris fenyegetés megszüntetését. A világhatalmi játszmában a szovjet egyensúlyozó művésznek, kiváló partnere volt Ronald Reagan amerikai elnök. Gorbacsov politikai humanista kommunista attitűdjét tükrözte amikor 1986-ban felmondta a Brezsnyev doktrínát, vagyis jelezte, hogy a szovjet csapatok nem avatkoznak be a népek önrendelkezési folyamatába, vagyis a demokratikus átalakulásokba. Ez adta meg az alapját a közép-európai országok függetlenné válásnak és Németország, illetve Európa újra egyesülésének, azonban mindemellett a szovjet érdekérvényesítési kísérletek megmaradtak főleg a gazdaság területén. Gorbacsov bukását, az ellene indított belső konzervatív sikertelen katonai puccs okozta. Dmitrij Furmant idézve elmondta: Gorbacsov otthoni megítélése ellentmondásos és nem egyértelmű. Az orosz néplélek szerint a hatalom magasságában lévők számára megengedett az visszaélés és az erkölcstelenség. Így Oroszországban Rettegett Ivánt és Nagy Pétert nagy uralkodónak tekintik, míg a jobbágyfelszabadító II. Sándort vagy Gorbacsovot nem tartják erős, követni való vezetőnek. 

Karvalics László A madarak, narancsfák, fogpiszkálók c. előadásában összefoglalta mindazt a történelmi és kultúrtörténeti ismeretanyagot, amit a fogpiszkálókról és azok tárolóiról „érdemes és szükséges tudnia mindenkinek”. A társadalom szöveteibe észrevétlenül beépülő apró használati tárgy a kulturális antropolgóiai szerepére rávilágító előadás szintén sikert aratott a közönség előtt. 

 

Ittzés János evangélikus lelkész, nyugalmazott püspök Lutheri reformáció súlypontjairól beszélt. A korábban 20 évig Kőszegen lelkészként szolgáló későbbi püspök meglepő megállapítással kezdte előadását. Eszerint a reformáció és lutheri gondolatiságát tartalmazó iratokat a Kőszeg és a Sopron környékén először borkimérésekben, vagyis valójában kocsmákban olvashatták, hallhatták az emberek. Ittzés János elismerte lekészként és püspökként a reformáció egyfajta hitvallás a számára. Úgy vélte, Luther a reformációval nem hozott újat, csupán visszanyúlt az eredeti Isteni szándékhoz és az első keresztényekre hagyományozott Jézusi üzenetet kívánta továbbadni.  A siker mértéke a ma is működő Jézus Krisztusról tanúbizonyságot tévő protestáns egyház. 

A reformáció alapvető hatásai közül kiemelte a kulturális hatást, köztük az anyanyelvi prédikációt és a nemzeti nyelven való biblia nyomtatást, illetve a közgazdasági hatást, amit a protestáns etika gyakorolt a kapitalizmusra (Max Weber 1905-ös könyvében részletesen kifejtve). Luther például 1530-ban a kamatszedésre vonatkozóan foglalt el határozott álláspontot, mely szerint a kölcsön lényege a felebaráti szeretet, amiért nem szabad kamatot szedni. A reformáció az Isten kérdést vizsgálja. Ki ő valójában, hogyan ítél, milyen módon mér, kell-e félni tőle? Luther megértette és felismerte, hogy az Isten nemcsak mindenható, haragvó felséges úr, hanem olyan mennyei atya, aki bűnbocsánatot ad a bűnösöknek. A lutheri reformáció tehát megtérés és a hit együttes története.

A keresztény ökumené példájaként hozta a fel Peter Manns katolikus professzor szavait, aki így írt Lutherről. „Olyan sokat tanultam és kaptam tőle, hogy őt hitben atyámnak kell neveznem”. Peter Neuner katolikus dogmaprofesszor szerint „Luther a keresztény hagyomány kiemelkedő tanúja, akit a katolikusok is elfogadhatnak”.

Mráv Zsolt régész, történész Magyar Nemzeti Múzeum kurátora a világhírű és bizonyos tekinteteben hírhedt Seuso-kincsről beszélt. A jelenlegi ismereteink szerint mintegy 14 darabból álló kincs összesen 68,5 kiló ezüstből készült. A kincset elsősorban lakoma- és tisztálkodás során használt ezüstedények alkotják, valamint egy rézüst, amelybe azokat elrejtették. Az előadó kiemelte, hogy valószínűleg több generáción keresztül halmozódtak fel az edények, és a legkorábbi és a legkésőbbi edény készítése között akár fél évszázad is eltelhetett. A tárgyak arra szolgáltak, hogy hirdessék egykori Seusonak és leszármazottjainak a késő római társadalomban elfoglalt előkelő helyét, műveltségét. A díszedények, elsősorban görög mitológiai történeteket elevenítenek fel. Az érzéki szerelem kedvelt téma köztük. A Meleagrosz-tálon például 8 különböző görög mitológiai szerelmi történet egy-egy része jelenik meg. Minden egyes szerelmi történet más és más tanulságokat, más erkölcsi mondanivalót hordozott. Csak az értethette, aki ismerte a történeteket. Sok tálon a vadászat témája látható, így valószínű, hogy a kincs tulajdonosa szenvedélyes vadász lehetett. A Seuso-tálon a kincs névadó személye is egy szabadtéri lakomán látható, amelyet egy vadászat alkalmával rendeztek, mint ahogy a lelet azonosítását segítő Pelso (a Balaton ókori római elnevezése) felirat is. A rendkívül részletes, de emiatt hosszúra nyúlt előadás nem tárgyalta a Seuso kincshez kapcsolódó bűnügyi rejtélyeket így ebben a tekintetben maradhatott némi hiányérzet a közönség tagjaiban.

Az elhangzott előadásokat a https://iask.hu/hu/video-kategoria/2019/ oldalunkon nézhetik meg. 

Szerző: Németh Szilárd