Levelek a négy fal közül – helyzetjelentés az Egyetemünk szerkesztőségi tagjaitól
A koronavírus miatt kialakult helyzetben sajnos az Egyetemünk szerkesztősége is pihenőre kényszerült az utóbbi időben. Szerencsére unatkozni nincs időnk – és talán nem is igazán szeretnénk-, mivel belevethettük magunkat a távoktatás és a home office rejtelmeibe. Közben azonban rólatok sem feledkeztünk meg kedves olvasók, így arra kértem íróinkat, meséljenek kicsit a mindennapjaikról és adjanak nektek néhány jó tanácsot a „túléléshez”.
Gyulai Edina: A kollégium bezárt, az egyetemen szünetet rendeltek el, aztán pedig kiderült, hogy távoktatásban folytatódik a félév. Azóta hazaköltöztem Nagykőrösre és segítek a húgaim (8 és 10 évesek) taníttatásában, mivel az általános iskolák is bezártak. Reggelente 7 óra környékén kelünk, megreggeliztetem őket, majd beágyaztatom velük az ágyat, amíg elpakolom a zűrzavart a konyhában. Utána nekik szabadfoglalkozás van, én pedig leülök tanulni és/vagy részt veszek az online óráimon, elfoglalom magam az egyetemmel kapcsolatos tennivalókkal. Anya dél körül ér haza, főzünk, majd ebédelünk, utána pedig kezdődik a tanulás a lányoknak – kb. 4ig mindig el is vagyunk velük. Utána a változatosság kedvéért megint visszaülök tanulni – beadandókon dolgozok, átnézem a nehezen érthető számolós tárgyakat, stb.; amikor pedig besokallok, akkor edzek egyet: jóga és/vagy sajáttestsúlyos erősítés van terítéken (múltkor a jó időt kihasználva futni is elmentem). Este 8 körül van takarodó – anya hajnalban jár dolgozni és a kicsiknek is kell a pihenés. Én ilyenkor érek rá kikapcsolni kicsit: filmet, youtube videókat nézek, esetleg játszom kicsit, majd 10-11 körül elalszom. És másnap minden kezdődik elölről…
Varga Stefánia: Hogyan ne unjuk el magunkat? Amikor kiderült, hogy akár hónapokig is otthon kell maradnunk, az első félelmem az volt, hogy mivel ütöm majd el ezt a sok időt. Ezután egyre több aggasztó hír érkezett a koronavírusról, úgyhogy emiatt is elkezdtem idegeskedni. Kiderült, hogy a két problémára ugyanaz a megoldás: le kell foglalnom magamat. Akik hozzám hasonlóan hajlamosak túl sokat kattogni olyan dolgokon, amiken nem tudnak változtatni, szintén ezt a tanácsolom. Online is lehet nyelveket tanulni, és ez az idő nagyon alkalmas rá. Rengeteg videót találhatunk az interneten eszköznélküli, egyéni sportoláshoz is! És ha szeretnénk megörvendeztetni a velünk együtt élőket, kísérletezzünk a konyhában! Ha a közösségért tennénk valamit, vállalhatunk online korrepetálást, például a Meló-diák Életerő programján keresztül. Én egy hetedikes kislányt korrepetálok, ami nem olyan egyszerű, mint gondoltam (a 7.-es nyelvtan bonyolultabb, mint hittem), de ettől hasznosnak érzem magam. A lényeg, hogy ne üljünk tétlenül. Így már képesek lehetünk meglátni a jót is a helyzetben: én például sok év után végre rájöttem, hogy miért előnyös egy olyan faluban lakni, „ahol a madár se jár”. 😊
Komáromi Klaudia: Biztos vagyok benne, hogy ez az időszak mindenkinek nagyon nehéz. Nekem is, mint ahogy sokunknak, nagyon hiányzik az egyetem, a kollégium, a barátok és a gyönyörű város is. Hiányzik az ottani kis életem. Hiányzik az a szabadság, ami az egyetemi léttel együtt jár. Az itthon töltött időt próbálom a lehető legjobban kihasználni. Amellett, hogy próbálok motivált maradni, és betartani a határidőket, sok könyvet olvasok, festek, bepótolom a lemaradást a jelenleg nézett sorozatokból, elhatároztam, hogy megtanulok hollandul (vagy dánul?), és elindítok egy blogot. Az a fontos, hogy ne veszítsük el a pozitivitásunkat, vigyázzunk egymásra, tartsuk a barátainkkal, szeretteinkkel a kapcsolatot, és reménykedjünk abban, hogy minél hamarabb visszatérhetünk a megszokott hétköznapjainkba.
Kiss Boglárka: Hogy telik a karantén? Őszinte leszek veletek…én nem vagyok egy folyton otthonról eljáró ember. Így a „karantén” fogalmát nem éltem át úgy, hogy most teljes elszigeteltségben, remete életmódra kell váltanom, ami gyökeres törést jelent az életemben. Természetesen nagyon rossz, hogy most nem én dönthetek arról, hogy elmegyek-e moziba, vagy sem, hanem egyszerűen nem lehet, mert a védelmünk érdekében semmi nincs nyitva. Szeretném a jó időt kint tölteni, a Húsvétot a messze élő családdal, de úgy gondolom számos lehetőséget lehet találni a 4 fal között, amíg ezt az időszakot átvészeljük. Legalább 24 könyv várakozott rám a polcon, amiket az elmúlt években zsákmányoltam, de eddig nem volt időm elolvasni őket, így most végre elkezdtem ezt a hatalmas számot kicsit lefaragni. Emellett lassan a szakdolgozatom végéhez érek, amit nagyrészt a bezártságnak köszönhetek, hiszen így nem volt kifogásom arra, hogy milyen program állhat a dolgozat és közém. Rengeteg társasjáték került elő a szekrényből, Dixit, Pandemic, Activity, Imagine, amiket szinte már el is felejtettem, hogy milyen jók. Konyhaművészeti technikáimat (na jó most csak túlzok) is fejlesztem, van időm rá, hogy kipróbáljak új ételeket, süteményeket. Ezen kívül rengeteg tervem van még, sok jó film, amiket még nem láttam, takarítás, otthoni edzés és tanulás, hiszen ebben az új szituációban is fontos, hogy komolyan vegyük. Remélem adtam ötleteket az örökmozgó olvasóknak is, hogy így, most ezzel, hogy otthon maradunk, tartsunk ki együtt.
Folytatása következik…
Fotók: Gyulai Edina és Kiss Boglárka