Egy hétre nemzetközivé váltunk

Szeptember 23-30-ig tartott a nemzetközi hét, amelyet a Gazdaságtudományi Kar szervezett azzal a céllal, hogy a hallgatók megismerhessék partnerintézményeink tanárait, hallgathassák előadásaikat a nyelvtudásuk bővítése érdekében, illetve bepillantást nyerhessenek a különböző népek kultúrájába.

Egy héten keresztül az egyetemen talán senki nem lepődött meg, hogy rengeteg idegen oktatót látott, akik Lengyelországból, Malajziából, Finnországból, Portugáliából, Lettországból, Törökországból illetve Németországból eljöttek azért, hogy nekünk előadásokat tartsanak. A bemutatók alatt nemcsak az anyag átadása, hanem a nyelvismeretünk bővítése, illetve az adott ország megismertetése is célként lebegett az előadók szeme előtt. Ennek érdekében a szervezők is sokat tettek, hiszen az órákon, konferenciákon kívül estekkel is kedveskedtek nekünk, ahol török, maláj és japán hangulatban tölthettünk el egy-egy érdekes estét.

Elsőként 23-án új helyszínen, a Központi Kollégiumban kapott helyet a török est. Eleinte kevés érdeklődővel, de a szervezők részéről annál nagyobb lelkesedéssel indult a program. Míg az emberek szállingóztak befelé a terembe, az ott várakozókat Törökországról készült turisztikai filmmel és a jól ismert A török és a tehenek című mese régi, illetve modern verziójával szórakoztatták. Asst. prof. dr. Osman Nuri Özdoĝan Törökországról szóló előadása tovább fokozta a hangulatot, és senkit nem zavart, hogy a professzor angolul tartotta az előadását, így is nagyon élvezhető volt az egész.

A következő megálló Malajzia volt. A DC-be belépve kellemes füstölőillat, igényes díszlet, kóstolásra váró gyümölcsök, igazi maláj hangulat várta a vendégeket. Ugyanez mondható el a japán estről is, ami a Hotel Magister konferenciatermébe csalogatta az érdeklődőket. Papp László vezetésével harcművészeti bemutatót tartottak a diákok, ami néha egész ijesztőre sikerült. Ami nekik mindennapos dolog, hogy téglákra pakolt betontömböket törnek a könyökükkel vagy ököllel, illetve egyikük a másik combján tör el egy lécet, az nekünk, nézőknek rémisztően hatott.

Miután mindenki megnyugodott, és elfoglalta a helyét, Kávási Norbert osztotta meg velünk élményeit az országban töltött időről. Elmondta, hogy a japánok máshogy élnek. Alig tizennyolc négyzetméteres kis otthonában minden megvolt, amire szüksége lehetett, és eleinte furcsa volt neki, hogy az egész lakás zsúfolt, de egy idő után rájött, hogy itthon, Magyarországon mennyi helyet kihasználatlanul hagyunk. Az ottani kultúrában például a kicsiny asztalok mellé a szék sem fér el, de nagyon gyorsan meg lehet szokni a „földön hempergést”. A fűthető WC-ülőke a hideg hétköznapokon egész kellemes tud lenni, és a tömegközlekedésben a biciklik, illetve az esernyők „közösbe való bedobása” is mindennapos dolog. A buszokra tolakodás pedig nem létező fogalom. Az ottani emberek libasorban állva várják a nekik megfelelőt, és érkezési sorrendben szállnak fel, illetve le a járműről. Persze ehhez teljesen más felfogásra, mentalitásra van szükség.

Összességében a rendezvény nagy sikert aratott a hallgatók körében, reméljük, ez a sorozat jövőre is folytatódik, hiszen annyi ország vár még megismerésre.