Ép testben ép lélek

A címben szereplő gondolatot vallja Rezi Bence, a Pannon Egyetem mérnöki karának sportcsapatkapitánya. Aktív támogatója az egyetemi testnevelésnek, munkája jutalma a megbecsülés és a sikeres rendezvények. Csapatkapitányi posztjáról és a tavaly ősszel lezajlott fekvenyomó bajnokságról kérdeztem.

Először is, mióta vagy itt az egyetemen? Honnan jön a sport iránti szenvedélyed, és miben teljesül ki?

2018-ban kezdtem tanulni a Pannon Egyetem mérnöki karán, gépészmérnök szakon, ezen vagyok most is. Sportolni viszont már egész 5 éves korom óta sportolok. Középiskolában kezdtem el komolyan foglalkozni a sporttal, akkor szertornáztam. Ezt az egyetemen sajnos nem tudtam folytatni, mert a tárgyi túlterheltség nem tette lehetővé, de az intézmény PETE tesirendszerében annál több lehetőség volt: eveztem, atletizáltam és rendszeres látogatója voltam a konditeremnek is. Így kerültem be az evezősökön és az atlétákon keresztül a tesinek ebbe a légkörébe.

Olyannyira, hogy csapatkapitány lettél! De hogyan is történt ez? Mi a kapitánnyá válás menete?

Mind a négy kar számára csapatkapitányt illetve sportnagykövetet, így lehetőség nyílt jelentkezni, illetve akiket ismertünk, mert régóta részt vállalnak a tanszék testnevelési programszervezői munkálataiban – például az Ergométer maraton vagy a sportnap kapcsán –, ők ajánlást kaptak a sportnagykövetrendszer központi szervezetétől, a MEFS-től (Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség). Maga a nagykövetrendszer 2019-ben kezdődött, azonban a koronavírus miatt háttérbe szorult. Online nehéz bármit is szervezni, főleg sportot, bár tudomásom szerint lesz e-sport az egyetemen, ami elég érdekesen hangzik, de lehetőség… A 2019-es leállás után nemrég újranyitottak, újra lehet sportolni az egyetem területén és létesítményeiben, így megpróbáltuk újjáéleszteni a programot a sportnagyköveti és csapatkapitányi szereppel egyetemben. 

Sportkapitányként milyen kötelezettségeid vannak? Miért vagy felelős?

Lényegében sportrendezvények, események szervezésében és lebonyolításában segítek: sportnap, sportágválasztó, Ergométer maraton stb. Ezekre kell toborozni, és rendezvényszervezésben kell segíteni. Illetve a másik nagy feladatkört magának a tesinek a napi teendői, más szóval koordinációs feladatok alkotják: mindig vannak olyan sportágak, amik kapcsán a hallgatók érdeklődnek vagy kéréseket fogalmaznak meg. Mindemellett természetesen kezelünk olyan ad-hoc jelenségeket is, mint például a tesipulóverek kérdése. Tudni kell, hogy a testnevelési intézet tanárai, bár igyekeznek, mégis kicsit távolabb vannak a hallgatóktól, mint a tanuló kortársak. Ezért igyekeznek minket hallgatótársakat is bevonni egy egyfajta közvetítő szerepbe, hogy olyan igényeknek adhassanak keretet, ami valóban a fiatalok akaratát tükrözi.  

Feladataid kapcsán rendezvényszervezésre kiváló példa a fekvenyomó bajnokság. Miért pont ez a súlyemelős ötlet? 

A súlyemeléses dolog úgy jött, hogy régen volt egy konditermünk a B épületi alagsorban, ami bár egy elég lepattant hely volt, rengetegen jártunk oda… És mindig volt a sportnapon fekvenyomás, ami azért volt jó, mert akik edzettek, nekik külön nem volt versenyük. Erre szakosodott, komolyabb színvonalú megmérettetések híján ott egy kis baráti légkörben csináltuk, de ez nyilván nem olyan precíz. Tavaly készült el az új konditermünk – ezt mindenkinek ajánlva mondom –, és ennek apropóján sokan most kezdtek el edzeni. Új érdeklődők is, akiknek köszönhetően egy fokot fiatalodott a légkör, és most már főleg egyetemisták vannak: egyszóval egy jó közössége lett az edzőteremnek. Ennek szerettünk volna egy átfogóbb keretet adni, így jött a fekvenyomó verseny ötlete. Régen a sportnapon volt, csakhogy idén abban az időpontban más helyszínre került a konditerem, ezért nem lett megtartva a program. Így külön eseményként megszerveztük az első fekvenyomó versenyt, ami olyannyira sikeres lett, hogy kiegészült felhúzás és guggolás számokkal is. Ami így egy komplexebb erőnléti versennyé nőtte ki magát. Azt láttam, hogy sokan eljöttek, élvezték, tetszett nekik, és mondták, hogy legyen tavasszal is, úgyhogy: lesz. 

Mit takar a fekvenyomás kifejezés? Hogyan kell elképzelni a sportot a hétköznapokban?

Ez a padon való, melltől nyomás egyenes rúddal. A gyakorlat szabályos végrehajtása úgy néz ki, hogy mellkast érintve a farlapockát padon tartva kinyomjuk erővel a súlyt. Az általad megmozdított legnagyobb súly megemelése egy ismétléssel: ezt kellett bemutatni a bajnokságon is. A saját korlátainkat figyelembe véve választunk súlyt, ehhez nyilván önismeret és rutin szükséges. Ha az egyén elsőre kinyomja az egyéni legnagyobb súlyát, nem kell ezt megismételnie: ez fog számítani a versenyben. Diszkvalifikációtól akkor sem kell tartani, ha ez másodszorra nem sikerül: az addigi második legnagyobb megemelt súly lesz a mérvadó. 

És maga a rendezvény az milyen volt? Milyen kategóriák voltak, hogy zajlott le? Még tavaly október 12-én, ha jól emlékszem…

Igen, a fekvenyomó bajnokság október 12-én volt, hivatalosan este 6 órától indult. A melegítéssel egyetemben azelőtt már volt mérlegelés, mert abszolút rendszerben díjaztuk a sportolókat. Mivel nem számítottunk sok jelentkezőre, ezért az általuk megmozgatott súly osztva a testtömegükkel lényegében, hogy mindenki magához képest versenyezzen. Nyilván egy kétszer akkora ember kétszer akkora súllyal tud dolgozni.  Tehát nem súlycsoportos, hanem abszolút rendszeres pontozással ment a verseny. Bemelegítéssel, pihenésből guggolással kezdtük, mert az a legsérülésveszélyesebb gyakorlat; csak ezután következett a fekvenyomás, felhúzás. A verseny lebonyolításában pedig többek között bíróként, szakmai háttér biztosításával Hablicsek Huba erőemelő segített nekem. Remélem a tavaszi bajnokság is hasonlóan sikeres lesz…

Célod, hogy többen sportoljanak? Hogyan támogatnád és biztatnád a hallgatókat a sportolásra? 

Persze! Egyrészt igyekszem elérni, hogy minél többféle sport legyen az egyetemen, mert – saját magamból kiindulva – nem igazán lehet egy helyhez ragaszkodni, érdemes minél több fajta sportot kipróbálni. Másrészt bár szerintem az nagyon jó, hogy a Pannon Egyetem az egyetlen kötelező testnevelés helyett lehetőségeket kínál a hallgatóknak, sokan mégis nyomás alatt érzik magukat, ahol teljesíteniük kell. Véleményem szerint olyan tesilehetőségeket is biztosítani kell, amik mindenki számára elérhetők és teljesíthetők. Próbálom behozni az asztali teniszt, a túrázást vagy a tájfutást; olyan sportokat, amik nem igényelnek akkora erőnlétet. Ami az ösztönzést illeti, igyekszünk rendezvényeken keresztül, személyesen pedig a folyosókon, az edzőtermekben, mindenhol példát mutatni, valamint meggyőzni a fiatalokat, hogy ne csak a kötelező 20 aláírást gyűjtsék össze, hanem töltsék el jó minőségben és hangulatban az erre szánt időt. Lépjenek túl az aláírásokon! Amúgy új lehetőségekre idén látok keresletet, ez azt hiszem jó jel…

Mindebből kiindulva mi lenne az üzeneted az olvasók számára, akik azon aggódnak, hogy a sport felboríthatja az egyetemi teljesítményüket?

Talán azt, hogy legyenek nyitottak, és keressék fel bátran a Testnevelési és Sportintézetet. Rengeteg a lehetőség, több mint 70 féle sport van az egyetemen, bármit lehet csinálni. Ha tényleg elkezd az ember keresni és próbálgatni, előbb-utóbb megtalálja azt, ami közel kerül a szívéhez. Bár nekem is sok kötelezettségem és teendőm volt a képzésem elején, egyszerűen nem lehet a nap minden óráját tanulással kitölteni. Kifogások mindig vannak – „zh-m lesz holnap”, „most ezt kell csinálni, majd azt kell csinálni” –, de ha rászánod magad az elkezdésre és megtalálod, amit szeretsz, észrevétlenül is a heted része lesz, hogy 2-3 alkalommal egy pár órát sportra szánsz. Szerintem az a mennyiség, amire egy egyetemistának amatőr szinten szüksége is van, bőven beilleszthető a napirendbe anélkül, hogy ez a tanulmányok rovására menne. Nyitva áll az intézmény és a konditermek, reggeltől estig vannak foglalkozások: lehetőség van bőven, idő pedig arra van, amire szakítunk magunknak.

Zsiday Balázs

Fotó: Rezi Bence