„Tudom, nem trendi, de szívügyem a tudomány”

Koók László, a Pannon Egyetem Junior Prima Díj Magyar Tudomány kategóriájának győztese, mondhatni a véletlenek sorozatának köszönheti, hogy útja a bio-, környezet- és vegyészmérnöki tudományok felé vezetett. A közelmúltban kitüntetett, a Biomérnöki, Membrántechnológiai és Energetikai Kutató Csoport munkatársa kérésünkre elmesélte, hogyan is történt mindez. 

Miben gyökerezik a tudomány iránti érdeklődésed? 

Számomra is meglepő, hogy erre az útra léptem; egyáltalán nem volt egyértelmű. Általános iskolában kifejezetten jól tanultam, aztán a középiskolában a jegyeim romlani kezdtek, kicsit lázadóvá váltam, megvolt a baráti köröm, akikkel jól éreztem magam, a tanulást pedig elhanyagoltam. Meg is buktam matematikából. 

Minden híresség így indul: vagy kirúgták az egyetemről, vagy bukott valamiből…

Kirúgni nem rúgtak, de a bukás összejött. A veszprémi Táncsicsba jártam, ami építészeti irányba vitt. Ahhoz képest, hogy tériszonyom van, magasépítésznek tanultam. Voltak olyan terveim, hogy favágó leszek, ugyanakkor a filozófia is erősen vonzott. A középiskolai évek végén – emlékszem, augusztus huszadika volt – az unokatesóimmal valamint a barátaimmal leültünk, söröztünk, néztük a tűzijátékot, és egyikünk felvetette, hogy egyetemre kellene menni. Nézegettük, mit lehetne tanulni, számomra a leginspirálóbbnak a biológia-kémia tűnt. 

Miért épp ez a vonal? 

A középiskolai tanáraim miatt. Segítőkészek és motiválók voltak, nagyon sokat foglalkoztak velünk. Bátran fel mertük tenni a kérdéseinket. Gyakorlatilag sok minden érdekelt, de ők segítettek feltenni az i-re a pontot. Aztán eljöttem az egyetemi nyíltnapra, s kiderült, a biológus meglátja, felfedezi a világot, a mérnök viszont fel is használja a tudást. Felvettek. Már a harmadik félévtől éreztem, ez az én utam. 

Pontosan mi? 

Ha nagyon messziről közelítünk úgy fogalmazhatnánk: a megújuló energiákkal foglalkozom, ezen belül pedig szennyvíz- és hulladékkezeléssel bioelektrokémiai úton. Kezdetben az volt a koncepció, hogy nézzük meg, milyen rendszereink vannak, miben jó Veszprém. A tanszéknek már elég erős tapasztalata van arról, hogy lehet hulladékból és szennyvízből biogázt csinálni. A 2010-es évek elején fellendült a bioelektrokémia, amivel hulladékkal működő biológiai elemek készíthetők, vagyis elektromos áramot tudunk kinyerni a hulladékból. 

Mi a legnagyobb személyes sikered? Vagyis hol van a te részed ebben? 

Nem sok figyelmet kapott egy bizonyos aspektus. Ha gazdaságosabbá szeretnénk tenni a laborból kinövő rendszert, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a membránok vonatkozását. A PhD-m is erről szól. Szintén büszke vagyok arra, hogy a megjelent cikkeim hivatkozási száma egyre nő, ez mind pozitív visszajelzés. Olyan professzorokkal és kutatókkal dolgozhattam és dolgozhatok együtt, akiket eddig csak a szakirodalomból ismertem. Közben tanítok is. Érdekes, soha nem vonzott, hogy katedráról beszéljek, de most rendkívül élvezem. Talán azért is, mert nem vagyok az a szigorú valaki, hanem igyekszem személyessé tenni az anyagot. A történetek segítenek elmélyíteni és megérteni az adott témát. Emellett fontosnak tartom a tématerületek összecsatolását, hogy ok-okozati összefüggésben lássuk a dolgokat. Szerintem az egyik oka, hogy szeretek tanítani, hogy még nincs nagy generációs szakadék a két fél között. 

Mi jelenleg a szakmai célod? 

Érdekel a magyar tudományok fejlődése, még akkor is, ha ma nem trendi a tudomány. Nemzetközi szinten méltán elismertek a magyarok, van jónéhány sikersztori. Ha valamivel magam is hozzá tudnék járulni ehhez, az nagyszerű lenne. Amint az is, ha egyszer eljutnék akadémikus szerepkörbe. Bízom benne, lesz rá lehetőségem. Emellett szeretném látni, hogy – akár velem, akár nélkülem – eljut az ipari szférákba, amin jelenleg dolgozunk. Nagy áttörés lenne. Érdekel a tehetséggondozás is, a tudomány népszerűsítése a fiatalok körében. 

Azt mondod, a tudomány nem trendi. Mégis, mostanában az ember a saját bőrén is megtapasztalhatja a klímaválságot, és egyéb jelenségeket. Mégsem halljuk meg a tudomány szavát? 

Vitába szállnék azokkal, akik még most sem hallják meg a tudomány szavát. A tudomány tényekre épít, ha tévedés van, az úgyis hamar kiderül, amit el kell ismerni. Láthattuk a COVID alatt, hogyan gondolkodtak néhányan. Nem a virológusokra hallgattak, hanem mindenféle álhírre. Járok beiskolázási eseményekre, szóval kiveszem a részem a tudomány népszerűsítésében, a gyerekek egyébként egész fogékonyak. Itt van például a klímaváltozás, amit viszont ha társadalmi szinten nézünk, sajnos az emberek elég lemondóak, sokan úgy vannak vele, rajtam már úgysem múlik semmi. 

Nemrég Junior Prima Díjat kaptál Magyar Tudomány kategóriában. Meglepett?

Igen, egyáltalán nem számítottam rá. A jelöltek között voltak fizikusok, orvosok, biológusok, kémikusok, tehát inkább természettudományi irányultságúak, de kevés mérnök. Mégis helyem volt a díjazottak közt. Pedig tényleg véletlenek sorozata, hogy erre a pályára kerültem, semmi céltudatosság nem volt. Visszatekintve számomra nincs kétség: minden jól alakult, jó helyre sodort az élet.

Fotó: Koók László