Elkezdhetnénk hozzászokni a valósághoz! – interjú Gelencsér Andrással
Gelencsér András utolsó alkalommal kezdi meg az őszi tanévet a Pannon Egyetem rektoraként. Az elmúlt évek kihívásairól, a szakmai megnyilvánulásainak eredményéről és a jövőről is kérdeztük a vegyész-légkörkutatót. Az utóbbi időszakban gyakran láthattuk országos sajtóorgánumok felületén, nagy népszerűségre tett szert éles, sokak szerint pesszimista interjúival. Gelencsér nem tart senkit pesszimistának, aki a valósággal foglalkozik, magát sem gondolja annak, csupán realistának…
Jól tudom, hogy ez az utolsó éve rektorként?
Igen.
Milyen érzésekkel tölti el?
Nagy megkönnyebbülés. Amit hivatalosan elvállaltam, azt már előző nyárig teljesítettem. Csak ugye a rektori pályázat jelentkező hiányában eredménytelen lett. Megkértek, hogy két évig maradjak még, ameddig megnyugtatóan rendezhető az utódlás. Fontosnak tartom, hogy az átmenet sorjamentes legyen. Ugyanis bőven akad arra példa, hogy ha a vezetők váltása nem békés, azt az egész intézmény megsínyli.
Nem nehezedik Önre plusz nyomás tudván, hogy ez az utolsó rektori éve?
Nyomásnak nem nevezném, de azért az foglalkoztat, hogy ha eddig nem rontottam el lényeges dolgokat, akkor jó lenne, ha ez így is maradna. Egyébként érdekes kórkép a magyar társadalomról: amikor kutatóként, akadémikusként, egyetemi tanárként mondtam a meglátásaimat, alig érdekelt valakit. Bezzeg, ha egy rektor mondja, máris felfigyelnek rá. Rangkórságban szenvedünk mi itt Magyarországon.
Mi lesz a fő irány a rektorság után? Gondolom nem lesz több szabadideje…
A közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia – Veszprémi Akadémiai Bizottság elnöke lettem. Ha úgy tetszik, ez a következő feladatom, igaz, még van egy kis átfedés. A VEAB-nak főként a tudomány társadalmasítása, az ismeretterjesztés az egyik fő célja, ami egyébként az MTA új programjához tökéletesen illeszkedik. A tudomány népszerűsítését, a tudás közvetítését most egyénileg is csinálom. Több rendezvényünk van, amelyekkel szeretnénk minél több embert megszólítani, például a Tudomány szabadON program egy kerekasztal beszélgetésekből álló sorozat volt, rangos szereplőkkel, a róluk készült felvételek a VEAB honlapján megtekinthetők. Ezzel is próbáljuk kiterjeszteni a határainkat, minél több embert elérni.
Az elmúlt időszakban gyakran szerepelt és szerepel országos médiumokban. Mennyire lett az Ön világa ez a jellegű nyilvánosság?
Nem kimondottan az én világom, de nehezen tudok nemet mondani. Idő függvénye is persze, hogy hova megyek, hol tartok előadást, vagy éppen hol adok interjút, de azért, ha tehetem, igent mondok a megkeresésekre.
Egyébként látja mindennek a hatását? Elindult valami?
Azt hiszem, egyre többen beszélnek róla, úgy érzem, már nem vagyok egyedül. Az is nagy dolog, hogy eljutott odáig a történet, hogy már nem tabu. Eddig is sokan tudták, mi a helyzet, csak nem merték kimondani. Ettől persze még semmi nem változott, ami a Földünket illeti, ahhoz sokkal drasztikusabb elhatározásokra lenne szükség. Lesznek itt még meglepetések, váratlan események, konkrét példát nem mondanék, hiszen éppen a bizonytalanság az egyik meghatározó elem. A valóság fájdalmas, általában senki sem szeret tudomást venni róla, ha pedig szembesít vele valaki, rögtön rásütik, hogy pesszimista.
Mostanában rendkívül elterjedt fogalom a klímaszorongás. Ön, lévén, hogy mélyebben látja a dolgokat, szorong?
Nem mondanám, hogy szorongok, inkább csodálkozom, hogy ezek az egyébként triviális témák miért nem voltak eddig a közbeszéd részei.
És miért? Gazdasági okokból?
Persze. Vegyük a megújuló energiaforrás fogalmát! Két dolgot sugall: az energiaforrás azt, hogy tetszés szerint bármikor rendelkezésünkre áll. Ez nem igaz, a nap járását nem tudjuk befolyásolni. A megújuló azt, hogy magától megújul, ami pedig egyszerűen nem igaz. Nem újul meg, hanem tönkremegy, és egy újat kell helyette gyártani. Viszont így jobban el lehet adni.
Úgy tudom, a Pannon Egyetem viszont minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy eljusson az emberekhez a fenntarthatóság, mint kulcsfontosságú téma. Például a közelmúltban az Éghajlatváltozás Multidiszciplináris Nemzeti Labor égisze alatt dokumentum-játékfilmet forgattak, amelynek jön a második, hetven perces része…
Így van, nem szeretnék spoilerezni, de a második résznek kicsit más fókusza lesz, a reményről szól majd. Emellett megalakult a Fenntarthatósági Kompetenciaközpont, ez egy önálló szervezet, amely összefogja a fenntarthatósággal kapcsolatos szakmai tevékenységeket a kutatásokon kívül. Fiatalokat megszólító programokkal, kiállításokkal, előadásokkal vártunk mindenkit, de említhetném a HOPE konferenciát is, amelynek keretében egyetemünkre látogatott Jane Goodall etológus. Mondhatom tehát, hogy az intézmény mindent megtesz, de azért bőven akad még tennivaló. Nagyszerű lenne például, ha a témával kapcsolatos alapismeretekről egy külön tantárgy szólhatna. Kezdetben csupán választható, később viszont már kötelező jelleggel. Elkezdhetnénk hozzászokni a valósághoz, mert egyelőre nagyon a Föld felett lebegünk… Ha túl magasra szállunk, nagyot fogunk esni…
Az utóbbi időszakban rengeteg beruházás megvalósult az egyetemen. Mi a véleménye ezekről?
Őszintén szólva egy kicsit több zöld felületre számítottam, de természetesen tetszik a megújulás, egész más arca lett az egyetemi városrésznek. Idén Veszprém Európa Kulturális Fővárosa, többek között a program támogatásával valósultak meg a beruházások. Egyébként nagyszerű közös eseményeink voltak és vannak az EKF-el, úgy érzem, sikerült összekapcsolódni a várossal nemcsak térben, de kulturálisan is.
Fotó: Felföldi Gábor