Karácsony nagydumáséknál és gigacelebéknél

Fellépés előtt beszélgettem Aranyosi Péterrel és Beliczai Balázzsal, amelyen Dumaszínházas játékunk nyertesei – Nóra és Bálint – is részt vettek.

– Újra itt egy karácsony és egy újabb évnek a vége. Meséljetek egy kicsit a karácsonyaitokról. Nagy duma megy ilyenkor nálatok otthon?

Aranyosi Péter: Nem. Anyáméknál vagyunk. A karácsony mindig arról szól, hogy szeretjük egymást, de idegbajosak vagyunk. Mindig egyfajta idegesség van, hogy mindenkinek jó legyen.

Beliczai Balázs: Szerintem úgy kell igyekezni és úgy organizálni az egészet, hogy a szenteste ne a stresszről szóljon, hanem egymás meglepéséről, megajándékozásáról. Hogy az év csúcspontja legyen az ünnepek sorában. Azt veszem észre, hogy akiknek gyerekkorában nem adatott meg az igazi hangulatos, meghitt karácsony – mert például zoknikat kaptak, amit amúgy is meg kellett volna venni nekik -, azokban inkább egy giccs alakult ki, nem értik az egész varázsát.

– Előfordult már – vagy tervezitek-e -, hogy egy személyre szóló, magán stand-up-pal lepitek meg valamelyik szeretetteket?

Balázs: Én nem akarok ilyen drága ajándékot adni senkinek sem.

Péter: Engem anyám minden évben ilyennel lep meg. Ő dumál, Ő a főnök, mi pedig hiszünk neki, mert anya mindent jobban tud. Én év közben próbálom ezt viszonozni.

– Milyen az ideális karácsonyi tv műsor?

Péter: Én nem gondolnám, hogy karácsonykor a stand-upnak lenne létjogosultsága. Szerintem a Jézus életéről szóló filmek, a rajzfilmek, valamint változatos témájú zeneművészeti alkotások ebben az időszakban minden mennyiségben helytállók.

– Olvasható az oldaladon, hogy megaceleb vagy. Kit tartasz Te igazi celebnek?

Balázs: Most már gigaceleb vagyok, csak még nem frissítették az oldalt. Azt gondolom, hogy az igazi celeb Benkő Dániel és Gesztesi Károly, akik legalább minden második nap címlapra tudnak kerülni valamivel. Az én titulusom egy irónia, éppen a manapság divatos celeb szó fogalmára próbál rámutatni.

– Készül-e valamilyen közös ünneplésre év végén a csapat?

Balázs: Minden évben van „céges” karácsonyunk, általában márciusban. Mivel december nálunk a csúcsszezon a vállalati fellépések miatt, ebben az időszakban szerteszét vagyunk, nincs időnk közösen ünnepelni. Amikor aztán nyugodtabb a szezon, összegyűlünk. Mindenki visz magával ajándékot, és ott húzzuk ki, hogy ki kapja. Így aki el tud jönni, mindenki kap ajándékot. Személyre szabni így nem nagyon lehet, de annál izgalmasabb az egész.

– Melyik volt a legelfuseráltabb fellépésetek?

Balázs: Nekem egyszer egy céges rendezvényen mutattak egy sötét sarkot, hogy itt kellene fellépni. Kértem mikrofont, erre mondták, hogy az nincsen. Vannak ilyen kihívást jelentő helyszínek. Kőhalmi Zoli kollégámmal a 2006. augusztus 20-i tűzijáték közben léptünk fel, ahol az időjárás miatt másként arattunk elsöprő sikert, mint terveztük.

Péter: Délután két órakor léptünk fel huszonnégy orvos professzornak, azt hittem megműtenek. Ennél kellemetlenebb nem volt. Tizenhárom éve vagyok ezen a pályán és most úgy érzem, hogy 15-20%-nál több rajtam nem múlik. Ha én fáradtan és unottan kimegyek, egy jó közönség három perc múlva felpörget és onnantól rendben is vagyunk.

– Mi a véleményetek a mostanában induló tehetségkutató versenyekről?

Balázs: Hál’ Istennek, hogy elindult a többi csatorna is. Van ismerősöm az indulók között, akivel a pályafutásom kezdetén együtt jártunk tehetségkutató meghallgatásokra a Godot Dumaszínházba is, ami a törzshelyünk. Én neki szurkolok.

– Mit kívántok magatoknak 2010-re?

Péter: Ez a műfaj egy klubstílus. Hogy mi ezzel a tévében vagyunk, nagyon szép dolog, de ez nem való a tv-be, a szó szoros értelmében. Sokkal inkább a DC-hez hasonló, country hangulatú helyen szeretném, ha igazán sikeresek lennénk. Azt szeretnénk, ha a hasonló egyetemi klubokban megmaradhatnánk, és minél többet léphetnénk fel 100-200 néző előtt élőben.

http://www.youtube.com/watch?v=ppsT7Jw8Nyk&feature=related